Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-01-14 / 4. szám

MISKOLC, 1877. január 14. fj Előfizetési dij:­­ »Negyedévre 1.50 kr.4 jjj^Félévre ... 3 ft. If ^^■^Egész évre 6 „ ff.‘ Megjelen­jEó minden csütörtökön^ jp és vasárnap. A ®@=S@=£*a=£)feS}^^s MISKOLC. Helyi MeMet képviselő, ipar, kereskedelmi, erőászati és ismeretterjesztő szlj. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi­ utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara, V Isz. Kiadói iroda:­­WSS i gl I' t "t 4 t v I» H 109.—4. szám. MÁSODIK ÉVFOLYAM Hirdetési díj: Négyhasábos pet­esor 5 kr. Többször fjjJl lehirdetésnél olcsóbb. pjLi-i, Bélyegdíj 30 kr. , , ~~ a i Eves hirdetés 70 ft. A S;s=s)'s=5)a=s'a=s*?=s! 3=&j -,í Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Előfizetésre való felhívás MISKOLC“ helyi érdekeket képviselő, ipar, kereskedelm­i, gazdászati és isme­retterjesztő közlöny Il-ik évfolyamára. Előfizetési díj házhoz hordással vagy postai küldéssel. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr Félévre.....................................3 frt — kr. Egész évre................................6 frt — kr. Egyes szám­ára.....................— frt 7 kr. Előfizetési pénzek és hirdetmények alólírt könyvnyomdájában vétetnek föl. Sártory István könyvnyomdája, (Széchenyi utca 749. szám.) Történelmi csarn­ok. Borsod vármegye főispánjai sjbirtokviszonyok. (Borsod Vármegye történelmének IV. kötete 5. füzet.) I. főispán TIBOLD, kire 1060 körül András király, midő­n öcscse Béla herceg őt haddal támadná meg, Salamon fiát, kin­cseit és drágaságait bízta, hogy bátorság okáért azokat Melk várába szállítsa. Örs-ur ivadéka lehetett a kácsi örs-vezéri nem­zetségből. Következő események jellemzik az időszakot és főispánságát: 1052. Az éhség miatt sok ember hagy­ta el Lüttichet és telepedett le a Borsod területén fekvő egri völgyben, hol a későbbi francia falvak alapítói. 1067-ik év Géza nagy vezér Salamon király kormánya alatt László testvérének beleegyezésével Péter szabolcsi főúrnak adományozza saját szih­almi birtokrészét, melyet említett adományozott, vagyis Péter főúr, a zászti monostornak ajándékoz. II. főispán 1108. körül I. JÁKÓ, Kálmán király idejében. A dalmáciai Tragur városa szabadalom-levelét aláírva találko­zunk vele. E körülményből könnyű valószí­nűleg következtetnünk, hogy egyszersmind kiváló tekintélyű s talán egyszersmind ud­vari méltóságot viselt személy vala. Szár­mazását tekintve a Bors-Miskolc nemzet­ségből való volt. III. főispán 1128. körül. BORS, ki Ivánnal, udvari főember társával, midő­n a király Egerben, tehát borsodi területen be­tegen feküdnék s nem lenne remény hozzá, hogy fölépüljön, némely pártosok által ma­gukat királylyá kiáltatja ki. Azonban Il­ik István váratlanul fölgyógyúl, Ovánnak fejét véteti, Borsot pedig Görögországba száműzi és törvénynyé teszi, hogy ezentúl nemzeti­ségéből senki se alkalmaztassék udvari szolgálatra. E Borsot történészeink Borsod vármegye főispánjának vallják. IV. főispán 1214 körül II. JÁKÓ. Nevéből következtetve, ez is Bors nemzet­ségbeli volt, mely családnál a Jákó név észrevehető­leg kegyelt és gyakori. V. főispán 1216 körül DÖMÖTÖR. E tájból idevonatkozólag a következőket jegyezzük meg: 1217-ik év. Borsod várában Márton a hadnagy és Sanctus a százados és Péter a polgármester. Ibad úr, a tapolcai monos­tor tisztviselője. Dénesfalvi Kristóf, Sajó­­petri György pristaldusok, törvényes eljá­rók. Vámosi Márton comes, valószínűleg a bessenyők grófja vagy bírája. Csokvai Kréta, Ományi Csorna várjobbágyok. Boly­kot, Szent-Simont, Mocsolyást valószínűleg a bányászat tekintetéből betelepített cseh­­jövevények lakják. Edelényi Márton pristal­­dus ismeretes 1219-ből. A tardiak és tárká­­nyiak tárnokok. A balajtiak, lánciak (most nem ismeretes) múcsonyiak, radistyániak császkaiak várjobbágyok. VI. főispán PÁL v. PÓSA 1222 kö­rül élt. VII. főispán 1227-33. körül II BORS, Domonkos bán fia. Vérségi összeköttetésben áll a királyi házzal. 1229. körül András király a borsodi várbirtokból Szuhogy 10 ekényi földjét ki­hasítván, azt zólyomi ügyvivőjének, Detré­­nek adja. Ezen Detre a Balassák őse, Csernelyt kapja még később 1236-ban. 1232. II. Klérus, az aranybullának halhatatlan írója, alapítja Közép-Bélen, (ma Apátfalva) a bélháromkúti apátságot. 1234. A Bors-Miskolc nemzetségből való Mikó, Miklósnak fia, örökölt földjét Mályit File mesternek és Farkaspataki comesnek zálogosítja el 60 márkáért. A határidőn túl sem fizetvén, Mályit hitelezői birtokába bocsátja, hogy File prépost és Tamás testvérek bírják annak három részét 67, negyedik részét pedig Farkaspataki gróf 19 márka fejében. 1236-ik év: A miskolci nemzetségből származott Bors főispán monostorának kü­lönféle helyeket adományoz a német határ­szélén, a Sajónál pedig a két Vadnát, Ivánt, Harnócot, Karácsán földjét s a sajói vámot, Kaza s a nevezett helyek között. (Folytatjuk) KANDRA KABOS. A „Kerka“ nevű s­ajóra támadt tűz. Egy Elekben 1876. dec. 30-án skelt s vá­rosunkba érkezett levélből a következőket olvas­tuk : A „Kerka“ nevű ágyúnaszád felszerelésének a célja az, hogy Castelnuovóban, Ragusában és Klekben felváltva 3-8 hóig állomást tartson. Az akkor Klekben állomásozó hajón dec. 26-ra vi­­radóra 2 és fél órakor a "görög tűznek magától való meggyúlása következtében s a depót szét­­robbantása után tűz ütött ki. A meggyűlt és szétrobbant munitió kamarában 13.656 golyóval ellátott és 328 vak puskatöltény, 99 rakéta, 34 görögtűz, 112 darab 7 centiméteres kartács, min­­denikben 300 darab három és fél latos ólom­golyó, néhány száz ágyúgyutacs volt; a gép meggyújtására való faraktár terve volt száraz fá­val, az élelmi raktár rummal; a gránát kama­rában 120 töltött 15 centiméteres Wahrendorf ágyúhoz való gránát, s 18 ugyanolyan Schrap­­nel-féle.­­ A robbanás oka ismeretlen; füst és láng nem előzte meg, s a robbanás oly erős lángot vetett, hogy az árboc is égni kezdett. Az alvó tengerészek felriadtak s bámulva látták, hogy a gránát kamara körül minden ég. Az oltást az egymásután elsülő töltények s idestova repülő golyók nehezítették.­­ A hajón levők minden percben ki voltak téve a légbe röpítés veszélyé­nek. Körülbelől másfél órai fecskendés után sikerült a tüzet eloltani, de az oltáshoz csak akkor kezdhettek, midőn már a töltények mind elsültek.—Az egész hátsó hajón egy hüvelyknyi hely sem maradt, melyet a lőpor füstje be nem lepett. A tengerészek ruhái is részben elégtek, részben még a ládában is megfeketedtek.­­ A levelet, melyből ezeket kivontuk, az égő hajón lévő tengerészek egyike írta, magyarázatát rajzzal kisérve.

Next