Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-01-14 / 4. szám
MISKOLC, 1877. január 14. fj Előfizetési dij: »Negyedévre 1.50 kr.4 jjj^Félévre ... 3 ft. If ^^■^Egész évre 6 „ ff.‘ MegjelenjEó minden csütörtökön^ jp és vasárnap. A ®@=S@=£*a=£)feS}^^s MISKOLC. Helyi MeMet képviselő, ipar, kereskedelmi, erőászati és ismeretterjesztő szlj. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara, V Isz. Kiadói iroda:WSS i gl I' t "t 4 t v I» H 109.—4. szám. MÁSODIK ÉVFOLYAM Hirdetési díj: Négyhasábos petesor 5 kr. Többször fjjJl lehirdetésnél olcsóbb. pjLi-i, Bélyegdíj 30 kr. , , ~~ a i Eves hirdetés 70 ft. A S;s=s)'s=5)a=s'a=s*?=s! 3=&j -,í Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Előfizetésre való felhívás MISKOLC“ helyi érdekeket képviselő, ipar, kereskedelmi, gazdászati és ismeretterjesztő közlöny Il-ik évfolyamára. Előfizetési díj házhoz hordással vagy postai küldéssel. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr Félévre.....................................3 frt — kr. Egész évre................................6 frt — kr. Egyes számára.....................— frt 7 kr. Előfizetési pénzek és hirdetmények alólírt könyvnyomdájában vétetnek föl. Sártory István könyvnyomdája, (Széchenyi utca 749. szám.) Történelmi csarnok. Borsod vármegye főispánjai sjbirtokviszonyok. (Borsod Vármegye történelmének IV. kötete 5. füzet.) I. főispán TIBOLD, kire 1060 körül András király, midőn öcscse Béla herceg őt haddal támadná meg, Salamon fiát, kincseit és drágaságait bízta, hogy bátorság okáért azokat Melk várába szállítsa. Örs-ur ivadéka lehetett a kácsi örs-vezéri nemzetségből. Következő események jellemzik az időszakot és főispánságát: 1052. Az éhség miatt sok ember hagyta el Lüttichet és telepedett le a Borsod területén fekvő egri völgyben, hol a későbbi francia falvak alapítói. 1067-ik év Géza nagy vezér Salamon király kormánya alatt László testvérének beleegyezésével Péter szabolcsi főúrnak adományozza saját szihalmi birtokrészét, melyet említett adományozott, vagyis Péter főúr, a zászti monostornak ajándékoz. II. főispán 1108. körül I. JÁKÓ, Kálmán király idejében. A dalmáciai Tragur városa szabadalom-levelét aláírva találkozunk vele. E körülményből könnyű valószínűleg következtetnünk, hogy egyszersmind kiváló tekintélyű s talán egyszersmind udvari méltóságot viselt személy vala. Származását tekintve a Bors-Miskolc nemzetségből való volt. III. főispán 1128. körül. BORS, ki Ivánnal, udvari főember társával, midőn a király Egerben, tehát borsodi területen betegen feküdnék s nem lenne remény hozzá, hogy fölépüljön, némely pártosok által magukat királylyá kiáltatja ki. Azonban Ilik István váratlanul fölgyógyúl, Ovánnak fejét véteti, Borsot pedig Görögországba száműzi és törvénynyé teszi, hogy ezentúl nemzetiségéből senki se alkalmaztassék udvari szolgálatra. E Borsot történészeink Borsod vármegye főispánjának vallják. IV. főispán 1214 körül II. JÁKÓ. Nevéből következtetve, ez is Bors nemzetségbeli volt, mely családnál a Jákó név észrevehetőleg kegyelt és gyakori. V. főispán 1216 körül DÖMÖTÖR. E tájból idevonatkozólag a következőket jegyezzük meg: 1217-ik év. Borsod várában Márton a hadnagy és Sanctus a százados és Péter a polgármester. Ibad úr, a tapolcai monostor tisztviselője. Dénesfalvi Kristóf, Sajópetri György pristaldusok, törvényes eljárók. Vámosi Márton comes, valószínűleg a bessenyők grófja vagy bírája. Csokvai Kréta, Ományi Csorna várjobbágyok. Bolykot, Szent-Simont, Mocsolyást valószínűleg a bányászat tekintetéből betelepített csehjövevények lakják. Edelényi Márton pristaldus ismeretes 1219-ből. A tardiak és tárkányiak tárnokok. A balajtiak, lánciak (most nem ismeretes) múcsonyiak, radistyániak császkaiak várjobbágyok. VI. főispán PÁL v. PÓSA 1222 körül élt. VII. főispán 1227-33. körül II BORS, Domonkos bán fia. Vérségi összeköttetésben áll a királyi házzal. 1229. körül András király a borsodi várbirtokból Szuhogy 10 ekényi földjét kihasítván, azt zólyomi ügyvivőjének, Detrének adja. Ezen Detre a Balassák őse, Csernelyt kapja még később 1236-ban. 1232. II. Klérus, az aranybullának halhatatlan írója, alapítja Közép-Bélen, (ma Apátfalva) a bélháromkúti apátságot. 1234. A Bors-Miskolc nemzetségből való Mikó, Miklósnak fia, örökölt földjét Mályit File mesternek és Farkaspataki comesnek zálogosítja el 60 márkáért. A határidőn túl sem fizetvén, Mályit hitelezői birtokába bocsátja, hogy File prépost és Tamás testvérek bírják annak három részét 67, negyedik részét pedig Farkaspataki gróf 19 márka fejében. 1236-ik év: A miskolci nemzetségből származott Bors főispán monostorának különféle helyeket adományoz a német határszélén, a Sajónál pedig a két Vadnát, Ivánt, Harnócot, Karácsán földjét s a sajói vámot, Kaza s a nevezett helyek között. (Folytatjuk) KANDRA KABOS. A „Kerka“ nevű sajóra támadt tűz. Egy Elekben 1876. dec. 30-án skelt s városunkba érkezett levélből a következőket olvastuk : A „Kerka“ nevű ágyúnaszád felszerelésének a célja az, hogy Castelnuovóban, Ragusában és Klekben felváltva 3-8 hóig állomást tartson. Az akkor Klekben állomásozó hajón dec. 26-ra viradóra 2 és fél órakor a "görög tűznek magától való meggyúlása következtében s a depót szétrobbantása után tűz ütött ki. A meggyűlt és szétrobbant munitió kamarában 13.656 golyóval ellátott és 328 vak puskatöltény, 99 rakéta, 34 görögtűz, 112 darab 7 centiméteres kartács, mindenikben 300 darab három és fél latos ólomgolyó, néhány száz ágyúgyutacs volt; a gép meggyújtására való faraktár terve volt száraz fával, az élelmi raktár rummal; a gránát kamarában 120 töltött 15 centiméteres Wahrendorf ágyúhoz való gránát, s 18 ugyanolyan Schrapnel-féle. A robbanás oka ismeretlen; füst és láng nem előzte meg, s a robbanás oly erős lángot vetett, hogy az árboc is égni kezdett. Az alvó tengerészek felriadtak s bámulva látták, hogy a gránát kamara körül minden ég. Az oltást az egymásután elsülő töltények s idestova repülő golyók nehezítették. A hajón levők minden percben ki voltak téve a légbe röpítés veszélyének. Körülbelől másfél órai fecskendés után sikerült a tüzet eloltani, de az oltáshoz csak akkor kezdhettek, midőn már a töltények mind elsültek.—Az egész hátsó hajón egy hüvelyknyi hely sem maradt, melyet a lőpor füstje be nem lepett. A tengerészek ruhái is részben elégtek, részben még a ládában is megfeketedtek. A levelet, melyből ezeket kivontuk, az égő hajón lévő tengerészek egyike írta, magyarázatát rajzzal kisérve.