Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-06-03 / 44. szám

Miskolc, 1877. jul­ius 3. 141). 44. szám.­­» Előfizetési díj: Síregyedévre 1.50 kr.' Félévre ... 3 ft. ‘ feEgész évre 6 „ Megjelen­­t minden csütörtökön^ d' és vasárnap. ›|i ^■a^S=aa=sfesya=si­g=91S MISKOLC. Helyi érdekeket tapwelő, ipar, türtelmi, tűzflászati és ismeretterjesztő tízling. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara 7­3s.r. Kiadói iroda: Második évfolyam. *=g£$›rí*az=t_ . , ’*T^cXb "tí' cyr£› fj Hirdetési dij: | Jj Négyhasábos petit é­s M.hirdet s é! olcsóbb. __...._­ dLd­* LS Bélyegdij 30 ír. | |J Éves hirdetés 70 feg=ga=£}a=s}?=5 ^P Széch­erfyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Kánonszerű egyház­látogatás a hegyaljai ev. esperességben. (Első közlemény.) Miskolc, 1877. május 31. A hegyaljai ev. esperesség, tisztelgő küldöttsége által, ma fogadta a kánonszerű egyházlátogatás céljából körébe érkezett fő­pásztori főtiszt, Czékus István tiszakerü­­leti superintendens urat a vadnai állomáson. A tisztelgő küldöttség tagjai ma reggeli vonattal utaztak Vadnára. Tagjai voltak: Lichtenstein József esperességi fel­ügyelő, Bartholomeidesz János főesperes, Szánthó János dékán, Zelenka Pál, Furmann János, Kraudy Antal, Vida Dániel, Balkovics János, ifj. Czékus Ist­ván, Fűrész Ferenc, Horváth Sándor, Honécy Géza, Kulcsár Károly, Leszih Dániel, Leszih Lajos, Wolfgang Lajos. Készséggel csatlakozott Szabó Károly tan­­felügyelő. A figyelmes hazai lelkész­­. Lesko Béla e küldöttséget a várakozási 3 órára hazára behívta, bevitte és megvendégelte. Lichtenstein József, Zelenka Pál, Szabó Károly Bánrévére mentek,­­ a főtiszt, supe­­rintendens urat fogadták és kísérői gyanánt beváltak. Visszatérve Vadnára, a leszállott püspököt a küldöttség élén és a hazai egy­házi felügyelő mélt. báró Radvánszky Béla, úgyszintén több egyháztag jelenlétében hódolattal fogadta és üdvözölte Bartholomei­desz János főesperes. — Sikereit üdvözlő beszédében emlékeztetvén a ft. superinten­­denst a 15 év és egy hó előtt történt egy­házlátogatásra, melynek hazára vonatkozó jegyzőkönyvébe azt vezette volt be, mint ókori kerületi jegyző, hogy az esperesség és az egyház elnöksége nem teljesíték kö­­telességöket, — biztosítja őt, hogy a mai esperesség és egyházak az akkori férfiak hibáját helyrehozni kívánják, s mostani tisz­telgése, az elfogadhatás öröme és szerencséje legyen e törekvés csalhatlan jele. Jól tudja ő, hogy a főpásztor éles szeme fog hiányo­kat is észrevenni,—bízik azonban atyai jóindulatában, mely azokat bölcs szigor és szerető szelídséggel eloszlatandja. A küldöttség lelkes éljene után főtiszt, superintendens úr egyrészt örömének ad kifejezést az elfogadás e módja felett, más­részt azon reményének, hogy kánonszerű egyházlátogatása eredményteljes lesz, emelője a vallásbuzgóság és erkölcsiségben nyilatkozó egyházi életnek. Ezen s azon reményben, hogy jobb állapotban találandja a különben túlnyomólag szegény, felsegíteni kellett egy­házakat, viszont üdvözli az e tekintetben tényező elnökség és küldöttséget s közre­­munkálását, Isten áldását kéri. Ezen egyszerűen szép elfogadás után főtiszt, superintendens úr a küldöttség egy­­része által kísérve bevonult hazára, hol is kísérő társai az esperességi elnökség, Szánthó János dékán és Glaur Pál rimaszombati lelkész mint egyházlátogatási jegyző, mélt. báró Radvánszky Béla felügyelő úr vendég­szeretetének lesznek részesivé. A küldöttség más része a várakozott vonattal visszautazott. Legyen a lelkes magyar főpásztor lel­kesen üdvözölve ezen magyar esperességben! Az egyházaknak nemcsak öröme, hódolata, hanem atyai intése, főpásztori ítéletének elfogadása s azoknak javára érvényesítése is legyen a méltó köszönet. Maradandó em­léket nyerjen e visitatió az egyházaknak nemcsak jegyzőkönyve, emléke, hanem éle­tében is. Ezen egyházlátogatás sorrendje ez: máj. 31. jún. 1. Kaza; — jún. 2. Kurittyán és Jákfalva; — jún. 3. Ózd;—jún. 4. 5. S.-Arnót;—jún. 6. Új-Csanálos;— jún. 7—10. Abaujban, Fancsal, H.-Vécse és Szántó; jún. II—13. Zemplénben, Tálya, Tokaj, Erdőbénye;—jún. 14—20. Szath­­már megyében Kölese, Nagy-Bánya, Nagy- Károly;—jún. 21. Debrecen, jún. 22. 23 Nagy-Várad. — Miskolc, D.-Győr és Nyír­egyháza. Hugyaj.Geszteréd egyházlátogatása a jövő évre halasztatott. Hétfőn jún. 4-ikén a déli vonattal ér­kezik Miskolcra s Rad­vány István, mint a sz­arnóti egyház érdemdús felügyelőjének lesz becses vendége. Itt üdvözlendi őt a mis­kolci egyház és gimnásium­ küldöttsége is. Innen megy az­nap délután S.­Arnótra. Az esperességnek 16 év óta működő, érdemekben megőszült főesperese és nagy­reményű, lelkes, áldozatkész ifjú felügyelője, mint hívatott szerencsés vezérférfiak, bizo­nyára becsülettel megállják kis seregükkel a szigorú vizsgát, s nemcsak hasznossá, ha­nem kellemessé is teendik a szeretve tisz­telt főpásztornak, körünkben nagy és nehéz munkában eltöltött napjait. Isten hozta! Isten vezérelje! T. Szerkesztő Úr! A „Miskolc“ című lap 147—42. számában két cikk jelent meg, melyeknek egyike Elek Kál­mán úr neve alatt a Miskolcon átvezető szentpé­­teri megyei útvonalra vonatkozik, é­s a másik a „különféle“ rovatban tisztelt szerkesztő úrtól hoz tudósítást „a homok­bánya ügyében“ a város legközelebb tartott közgyűléséből. Alulírott mind­kettőben oly képen lévén érintve, — hogy azt az igazság érdekében, — és távolról sem önvédelmemül, mire szükségem épen nincsen, — észrevétel nélkül nem hagyhatom. — Önnek lovagiasságáról szabadjon teljes bizalom­mal feltételeznem, hogy a kérdéses cikkekre vo­natkozó jelen válaszom egész terjedelmében, hiánytalanul leendő nyilvános közlését megtagadni nem fogja. Elek Kálmán úr cikkére, — hivatkozva a jelenvoltak emlékezetére — csak annyit jegyzek meg — hogy ez, — a megyei közgyűlésben általa az alispán úrhoz intézett, de ellenem irányzott kérdésére azonnal megadott feleletemet tévesen és elferdítve közli, — nevezetesen: 1- szer. Én távolról sem azt mondottam,­­ hogy „a közmunka törvény ellenére más célra használtatott nem csak eddig, de ezután is másra fog használtatni, mert már előre más célra előirányoztatott“ és 2- ot. Hogy „azon új rendőri botrány megaka­dályozása és elmásítása nem az én dolgom, — feleljen érte a kapitány, — kinek szakma körébe tartozik.“ Hanem a valósághoz híven az elsőre nézve előadtam azt, miszerint a városi közmunka váltság a t. megye jóváhagyásával az 1876-ik évben nagy mérvben teljesítetett kövezési miveletekre az 1878-ik évi ápril 15-éig már igénybe vétetvén,— ezen illetékes alapból a neheztelt út teljes jó kar­ba helyezését ez évben foganatosítanunk hatal­munkban nem áll, — de megjegyeztem egyszersmind, hogy a tettes megye szerintem is jogos követelé­sének a jelzett időn túl leendő kielégítését annyival inkább reménytem, — mert jövőre nézve kimon­datott,— hogy a közmunka váltság kizárólag csakis a megyei útvonalakra lesz felhasználható. És a másodikra, — a kérdéses útnál állított közrendőri botrányra nézve azt jelentettem ki, hogy azt ezennel hivatalos tudomásul veszem, — és kötelességemnek ismerendőm a hasonló botrá­nyok ellenőrzésére és meggátlására szervezetünk szerint közvetlenül hivatott városi rendőrséget azonnal felhívni, — miszerint a vizsgálatot kése­delem nélkül ejtse meg — és saját hatáskörében intézkedjék. Mint ezt még a gyűlés napján tüstént telje­sítettem is. Hogy pedig ezen feleleteim mindkét irányban helyesek voltak, bizonyítja azon körülmény,­­ hogy azokat a tettes bizottmányi közgyűlés meg­nyugtató tudásul vette. Hivatalos nyilatkozatomnak ezen újabb elfer­dítése tehát épen úgy nem volt helyes, mint azon személyes megtámad­tatásom, — mely egyenesen engemet a polgármestert érintett, s a melyet én épen azért, — mert — ha a felügyelői jog­ és kötelesség engemet illet is, mit én semminemű

Next