Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-06-03 / 44. szám
Miskolc, 1877. julius 3. 141). 44. szám.» Előfizetési díj: Síregyedévre 1.50 kr.' Félévre ... 3 ft. ‘ feEgész évre 6 „ Megjelent minden csütörtökön^ d' és vasárnap. ›|i ^■a^S=aa=sfesya=sig=91S MISKOLC. Helyi érdekeket tapwelő, ipar, türtelmi, tűzflászati és ismeretterjesztő tízling. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara 73s.r. Kiadói iroda: Második évfolyam. *=g£$›rí*az=t_ . , ’*T^cXb "tí' cyr£› fj Hirdetési dij: | Jj Négyhasábos petit és M.hirdet s é! olcsóbb. __...._ dLd* LS Bélyegdij 30 ír. | |J Éves hirdetés 70 feg=ga=£}a=s}?=5 ^P Szécherfyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Kánonszerű egyházlátogatás a hegyaljai ev. esperességben. (Első közlemény.) Miskolc, 1877. május 31. A hegyaljai ev. esperesség, tisztelgő küldöttsége által, ma fogadta a kánonszerű egyházlátogatás céljából körébe érkezett főpásztori főtiszt, Czékus István tiszakerületi superintendens urat a vadnai állomáson. A tisztelgő küldöttség tagjai ma reggeli vonattal utaztak Vadnára. Tagjai voltak: Lichtenstein József esperességi felügyelő, Bartholomeidesz János főesperes, Szánthó János dékán, Zelenka Pál, Furmann János, Kraudy Antal, Vida Dániel, Balkovics János, ifj. Czékus István, Fűrész Ferenc, Horváth Sándor, Honécy Géza, Kulcsár Károly, Leszih Dániel, Leszih Lajos, Wolfgang Lajos. Készséggel csatlakozott Szabó Károly tanfelügyelő. A figyelmes hazai lelkész. Lesko Béla e küldöttséget a várakozási 3 órára hazára behívta, bevitte és megvendégelte. Lichtenstein József, Zelenka Pál, Szabó Károly Bánrévére mentek, a főtiszt, superintendens urat fogadták és kísérői gyanánt beváltak. Visszatérve Vadnára, a leszállott püspököt a küldöttség élén és a hazai egyházi felügyelő mélt. báró Radvánszky Béla, úgyszintén több egyháztag jelenlétében hódolattal fogadta és üdvözölte Bartholomeidesz János főesperes. — Sikereit üdvözlő beszédében emlékeztetvén a ft. superintendenst a 15 év és egy hó előtt történt egyházlátogatásra, melynek hazára vonatkozó jegyzőkönyvébe azt vezette volt be, mint ókori kerületi jegyző, hogy az esperesség és az egyház elnöksége nem teljesíték kötelességöket, — biztosítja őt, hogy a mai esperesség és egyházak az akkori férfiak hibáját helyrehozni kívánják, s mostani tisztelgése, az elfogadhatás öröme és szerencséje legyen e törekvés csalhatlan jele. Jól tudja ő, hogy a főpásztor éles szeme fog hiányokat is észrevenni,—bízik azonban atyai jóindulatában, mely azokat bölcs szigor és szerető szelídséggel eloszlatandja. A küldöttség lelkes éljene után főtiszt, superintendens úr egyrészt örömének ad kifejezést az elfogadás e módja felett, másrészt azon reményének, hogy kánonszerű egyházlátogatása eredményteljes lesz, emelője a vallásbuzgóság és erkölcsiségben nyilatkozó egyházi életnek. Ezen s azon reményben, hogy jobb állapotban találandja a különben túlnyomólag szegény, felsegíteni kellett egyházakat, viszont üdvözli az e tekintetben tényező elnökség és küldöttséget s közremunkálását, Isten áldását kéri. Ezen egyszerűen szép elfogadás után főtiszt, superintendens úr a küldöttség egyrésze által kísérve bevonult hazára, hol is kísérő társai az esperességi elnökség, Szánthó János dékán és Glaur Pál rimaszombati lelkész mint egyházlátogatási jegyző, mélt. báró Radvánszky Béla felügyelő úr vendégszeretetének lesznek részesivé. A küldöttség más része a várakozott vonattal visszautazott. Legyen a lelkes magyar főpásztor lelkesen üdvözölve ezen magyar esperességben! Az egyházaknak nemcsak öröme, hódolata, hanem atyai intése, főpásztori ítéletének elfogadása s azoknak javára érvényesítése is legyen a méltó köszönet. Maradandó emléket nyerjen e visitatió az egyházaknak nemcsak jegyzőkönyve, emléke, hanem életében is. Ezen egyházlátogatás sorrendje ez: máj. 31. jún. 1. Kaza; — jún. 2. Kurittyán és Jákfalva; — jún. 3. Ózd;—jún. 4. 5. S.-Arnót;—jún. 6. Új-Csanálos;— jún. 7—10. Abaujban, Fancsal, H.-Vécse és Szántó; jún. II—13. Zemplénben, Tálya, Tokaj, Erdőbénye;—jún. 14—20. Szathmár megyében Kölese, Nagy-Bánya, Nagy- Károly;—jún. 21. Debrecen, jún. 22. 23 Nagy-Várad. — Miskolc, D.-Győr és Nyíregyháza. Hugyaj.Geszteréd egyházlátogatása a jövő évre halasztatott. Hétfőn jún. 4-ikén a déli vonattal érkezik Miskolcra s Radvány István, mint a szarnóti egyház érdemdús felügyelőjének lesz becses vendége. Itt üdvözlendi őt a miskolci egyház és gimnásium küldöttsége is. Innen megy aznap délután S.Arnótra. Az esperességnek 16 év óta működő, érdemekben megőszült főesperese és nagyreményű, lelkes, áldozatkész ifjú felügyelője, mint hívatott szerencsés vezérférfiak, bizonyára becsülettel megállják kis seregükkel a szigorú vizsgát, s nemcsak hasznossá, hanem kellemessé is teendik a szeretve tisztelt főpásztornak, körünkben nagy és nehéz munkában eltöltött napjait. Isten hozta! Isten vezérelje! T. Szerkesztő Úr! A „Miskolc“ című lap 147—42. számában két cikk jelent meg, melyeknek egyike Elek Kálmán úr neve alatt a Miskolcon átvezető szentpéteri megyei útvonalra vonatkozik, és a másik a „különféle“ rovatban tisztelt szerkesztő úrtól hoz tudósítást „a homokbánya ügyében“ a város legközelebb tartott közgyűléséből. Alulírott mindkettőben oly képen lévén érintve, — hogy azt az igazság érdekében, — és távolról sem önvédelmemül, mire szükségem épen nincsen, — észrevétel nélkül nem hagyhatom. — Önnek lovagiasságáról szabadjon teljes bizalommal feltételeznem, hogy a kérdéses cikkekre vonatkozó jelen válaszom egész terjedelmében, hiánytalanul leendő nyilvános közlését megtagadni nem fogja. Elek Kálmán úr cikkére, — hivatkozva a jelenvoltak emlékezetére — csak annyit jegyzek meg — hogy ez, — a megyei közgyűlésben általa az alispán úrhoz intézett, de ellenem irányzott kérdésére azonnal megadott feleletemet tévesen és elferdítve közli, — nevezetesen: 1- szer. Én távolról sem azt mondottam, hogy „a közmunka törvény ellenére más célra használtatott nem csak eddig, de ezután is másra fog használtatni, mert már előre más célra előirányoztatott“ és 2- ot. Hogy „azon új rendőri botrány megakadályozása és elmásítása nem az én dolgom, — feleljen érte a kapitány, — kinek szakma körébe tartozik.“ Hanem a valósághoz híven az elsőre nézve előadtam azt, miszerint a városi közmunka váltság a t. megye jóváhagyásával az 1876-ik évben nagy mérvben teljesítetett kövezési miveletekre az 1878-ik évi ápril 15-éig már igénybe vétetvén,— ezen illetékes alapból a neheztelt út teljes jó karba helyezését ez évben foganatosítanunk hatalmunkban nem áll, — de megjegyeztem egyszersmind, hogy a tettes megye szerintem is jogos követelésének a jelzett időn túl leendő kielégítését annyival inkább reménytem, — mert jövőre nézve kimondatott,— hogy a közmunka váltság kizárólag csakis a megyei útvonalakra lesz felhasználható. És a másodikra, — a kérdéses útnál állított közrendőri botrányra nézve azt jelentettem ki, hogy azt ezennel hivatalos tudomásul veszem, — és kötelességemnek ismerendőm a hasonló botrányok ellenőrzésére és meggátlására szervezetünk szerint közvetlenül hivatott városi rendőrséget azonnal felhívni, — miszerint a vizsgálatot késedelem nélkül ejtse meg — és saját hatáskörében intézkedjék. Mint ezt még a gyűlés napján tüstént teljesítettem is. Hogy pedig ezen feleleteim mindkét irányban helyesek voltak, bizonyítja azon körülmény, hogy azokat a tettes bizottmányi közgyűlés megnyugtató tudásul vette. Hivatalos nyilatkozatomnak ezen újabb elferdítése tehát épen úgy nem volt helyes, mint azon személyes megtámadtatásom, — mely egyenesen engemet a polgármestert érintett, s a melyet én épen azért, — mert — ha a felügyelői jog és kötelesség engemet illet is, mit én semminemű