Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-11-22 / 93. szám

Miskolc, 1877. november 22. 198.-93. szám. Második évfolyam. : I Előfizetési dij: ^Negyedévre 1.50 kr.® [^Félévre ... 3 ft. ^ ' BEgész évre 6 „ Megjelelt minden csütörtökön­­ és vasárnapon Jjjj ^af afe^.»^g|feS­fe^fe^ f Helyi érdekeket képviselő, ipar, kerekedelmi, padászati és ismeretterjesztő közlöny.­­ Hirdetési dij Négyhasábos petit (3)­ sor 5 kr. Többszöri " Khirdetésnél olcsóbb... ül­. Bélyegdij 30 kr. 117 di4 70 Irij ifjÉves hirdetés Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz.,dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara 7 371. Kiadói iroda: A budapesti népgyűlés határozata. A független magyar­ nemzeti bank és a külön vámterület tárgyában 1877. évi nov. 18-án Budapest főváros polgársága által tartott népgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy: 1. A leghatározottabban roszalja és el­ítéli a törvényhozás többségének azon ha­tározatát, a­melylyel a független magyar­nemzeti bank fölállításáról lemondott, a­melylyel a nemzet pénzügyi szolgaságát kimondta, s ezzel még azt a veszélyt is fel­idézte, hogy a 80 milliós bankadósság, mely iránt a magyar­ nemzet soha semminemű kö­telezettséget nem vállalt, melyhez a magyar­­nemzetnek semmi köze, mégis a nemzet nyakára háríttassék, s erre ezt akkor, a midőn a független magyar nemzeti bank fel­állítását, a pénzügyi önállóságot az 1875. évi követválasztások alkalmával kötelezőleg ünnepélyes fogadásként programmjába fel­vette, ezzel szerezte meg magának a több­séget és hatalmát. A népgyűlés ebben az eljárásban nem­csak szószegést s a választók bizalmával való visszaélést lát, hanem látja a közer­kölcsiség, az alkotmányosság, a nemzet fön­­állhatásának, jövőjének veszélyeztetését is. A népgyűlés elvárja, sőt követeli, hogy a törvényhozás a letárgyalt részes bankjavas­latot szentesítés alá nem bocsátja. E bankügyi javaslat ellen ünnepélyesen tiltakozik, 2-­or. A népgyűlés elvárja és követeli, hogy az önálló vámterület kérdésében az alkotmányos országgyűlés­i képviseleti kor­mány határozottan nemzeties álláspontot foglaljon el, hogy az alkotmányba vessen hitet, a politikai morált továbbra nem csor­bítva és kockáztatva utasítsa vissza a nem­zeti létünket fenyegető sztrák vámszerző­dési feltételeket s állítsa föl a hazánk sajátos földmivelés, ipar és keresk. érdekeinek meg­felelő önálló vámterületet. 3- or. A népgyűlés kimondja, hogy ha­tározatát a főváros összes országgyűlési képviselőinek küldöttségileg átnyújtja, mint nyilatkozatát a nép akaratának azokkal szemben, akik programmjaikban tett ünne­pélyes fogadásuk ellenére a pénzügyi szol­gaság mellett szavaztak. (Fogalmazta s felolvasta Herman Ottó.)­ ­A­z újkor (Simeonja. (Paródia.) Jelige: Addig iszom, míg a­ fogam ki nem ázik. Térdem remeg — csorog bajuszom, Fejem szédül, részeg vagyok. A csapszékben eláztam — és most Haza nem mehetek gyalog, A kellner sokszor kérdi tőlem: Mire vársz még? minek vagy itt? S tol az ajtónak s ha nem megyek, Azt mondja, akkor kihajít. Mégis, mit szívem váltig óhajt És két motyogva ajakam: Az, hogy csak üljek! részegen bár — A hosszú asztalnál magam. Ha most elmennék, vagy kidobnak, Ki áll jót majd hitelemért — S ki fizetné meg azt a sok bért, Mit a csaplár üvegre mért? Nem, nem megyek — maradni jobb lesz. Még faggyú gyertya ég amott, Nyúlfarknyi bár — de én bevárom Sötétben is a holnapot. Melyen csábos ivó reménynyel Betekint majd néhány paraszt — És pálinkával újra kezdjük, Azt a napot várom, csak azt! Szép, szép kend az, — felorditnak Borízű hangon a dalok — Óh hogy e lumpoló, nagy napról Még most többet nem szólhatok! Pedig képét itt hordom, — a mint A mámor azt lerajzolá, A mint láttam hortyogva, ébren, A hogy kisért mindenhová. Rágondolok a korcsma zajban, A pincében a föld alatt, — Rá a lebuj folytó jegében, Hová gyűltek jó madarak. — Verekvén is azt kerestem, Egymást leütve emberül — Zúzott fejjel, véres pofával Miatta jártam én — csehül. Sokszor véltem, hogy messze van még, Sokszor hittem, hogy már közel — Fokos fényben villogni láttam S kérdem gyakran, mikor jön el? Megrökönyült, leszállt reményem S megint sompolygva tűnt elő, Mint a felrúgott pines ebecske Lassan ismét öledbe lő, így folyt el értem — s vén vagyok már, De részegebb, mint annyi sok. Kiknek korcsmából kidobatva, Kell utca sárba szállniok. Az éjfélt is dőzsölve, — magam Remény 8 mámorban ringatom: Hogy már a reggel rejti, hozza Azt a napot, az én napom. — Óh akkor üzvágyom megújul, Gyomrom korog, — torkom reked, — Kézen fognak, kik részeg fővel Velem majd körbe lejtenek. Orrom piruló borvirága bor, nátha, köszvény egy se bánt, E várt napon fogok meg egyszer Karót forgatni bor gyanánt. S ha feltárul a szomjazóknak A „kármentő“ rács kapuja, És felordit a Badiáns ének: Hejehuja, hejehuja; Ha a bor, s szesz javát mind torkom Szomjú öblébe önthetem: Elég lesz! — és a vén iszákost Bocsásd el akkor Ielkem! Pézser­­Emil. A budapesti népgyűlés, BUDAPEST, 1877. nov. 18. A fővárosi polgárság ma ismét tüntetett. — (Tüntetett ép úgy, mint a keleti kérdés ügyé­­­­ben a nyáron. Azt hiszem, hogy e hasonlat ■ már csak azért is találó, mert e tünteté­snek is ép azon eredménye lesz, mint a nyáriaknak, t. i. semmi. — Azok, kik a népgyűlés eszméjét megpendítették, azon argumentummal indokolták ebbeli nézeteiket, hogy a népnek a lehető legnagyobb pressziót kell gyakorolni a képvise­lőkre, hogy meg ne szavazzák az autonóm vám­­tariffát, melyre nézve az összes magyarországi szakértők véleménye pártkülönbség nélkül egy : ugyanaz, hogy az autonóm vámtariffa el­fogadása teljesen egyértelmű Magyarország ke­reskedelme­s iparának végzetes tönkretételével. — S ép azért — úgy mondják — kell nekünk mindent elkövetnünk, hogy hallassuk szavunkat ezen öngyilkos politika ellen. Tökéletesen igazuk van e férfiaknak. Minden sorát bátran alá lehet írni a néphez intézett hazafias felszólalásnak. — De vájjon nem tapasz­taljuk-e másfél év óta, hogy kár minden perc s minden krajcár, melyet ily népgyűlések megtartására fordítanak. Emlékezhetik mindenki, a­ki a közügyeket figyelemmel szokta kísérni, hogy majd minden város tartott népgyűlést a bankjavaslat ellen, felírt majd minden megyei gyűlés, törvényhatóság, pártgyűlés, városi képvi­ „Backfisch“~tól----------ig. (Folytatása és vége.) .... „Becsületemre d­rága napjam, halakra imádom — csak egy szót angyali ajakárról s káposztává aprrríttatom magamat — százezerrz örrrdög lovagoljon r­ajtam, ha meg nem teszem!“.... Ő a világos szőke ulánus hadnagy Flinta — nők előtt csak az „elragadó Flinta“, mert van neki elragadóan karcsú dereka, elragadó zsemlyeszín szakála, elragadóan függélyes koponyája le egész nyakkendőjéig; elragadó modora, melylyel szem­üvegét vízszínű szemeinek „edit“ berlini kék gyűrűibe illeszti s általa minden femininumot halálra eposzt; elragadó kilátása egy idős, gazdag nagynéne örökségére; s végü­l egy elragadó kis pul­i kutyája, mely komandóra ülni, ugrani, tán­colni, ugatni, harapni, pacsit adni, apportírozni.

Next