Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)
1878-02-14 / 13. szám
MISKOLC, 1878. február 14. 222.—13. szám. HARMADIK ÉVFOLYAM. Előfizetési díj: jgf negyedévre 1.50 kr.( jf Félévre ... S ft. ^ Eresz Kr* C , Megjeleli 3 ^minden csöfcörtökönjjj él vasárnapon jij 8feS»a » MISKOLC. Helyi Mietet képviselő, ipar, kemkedeki, szilászati de ismeretterjesztő közlöny Hirdetési dj 5 jjNégyhasábos pct jf ’ sorokr. Többi: őri T , AS hirdetésnél olcsóbb * — j|j Bélyegiíj 30 kr. |i Éves hirdetés 70 ktjj "W " Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ára 7 scr. Kiadói iroda: Széchenyi-tér 719. szám. Kraudy-féle ház. A szegények ügye Miskolcon. Egy szép emberbaráti és jótékonysági ügy indult meg legközelebb városunkban, melynek célja a város keresetképtelen vagy keresetképes ugyan, de a munkahiány miatt véginségre jutott s különösen a rendkívül szigorú tél folytán élelmükből kifogyott s hideg által sanyargatott szegényein a menynyire lehet segíteni.—Ez eszmét városunk főpolgármestere pendítette meg, ki e szegény gyámolítási ügyet részint hivatalos, részint társadalmi úton akarja sikeresen megoldani. E végből: Méltóságos Szathmáry Királyi Pálné, özv. Bükk Zsigmondné, özv. Pista Jánosné, Mayer Rezsőné, Grosz Józsefné és Bódogh Albertné e nagyságaikhoz mint városunk ismert nemes keblű hölgyeihez és a jótékonysági célokra alakult nőegyletek elnökeihez egy levelet is intézett, melynek tartalmai — mint amely a dolgot legjobban megvilágosítja — kivonatosan közöljük. Előterjeszti ugyanis e levél azon nyomort, melyet városunk nagy számú szegénysége, különösen özvegyek, árvák, munkaképtelen betegek küzdenek, mely annyival nyomrasztóbb, mivel szigorúságával a tél még mindig nem akar felhagyni s az élelmiszereiből kifogyott nép munkát sem képes találni, hogy azzal magán segítsen. E szomorú körülményeket főpolgármester úr a városi tanácsnak előterjesztvén, intézkedése folytán már össze is írattak mindazon szerencsétlenek, kik gyors segélyre vannak szorúlva s a fentnevezett hölgyekhez épen azért intézé felhívását, hogy hatósági befolyással intézkedés tétetnék részükről e szegényeknek esetleg ruházattal — mindenesetre pedig népkonyhák felállítása által élelemmel való állátására. Felhívja továbbá — a hatóság nevében is — a fent nevezett hölgyeket, hogy a segélyezés céljából egy nagyobb körű értekezletet hívjanak össze, kiket és a körükhöz tartozó hölgyeket, valamint vidékünk és városunk jómódú polgárait aláírás által vagy más módon adakozásra szólítsanak fel. Továbbá, hogy válasszanak egy berendező bizottságot, kiknek állandó tagjait a polgármester úrral közölni szíveskedjenek. Végre reményét fejezi ki, hogy a kérdéses célra a város közpénztára is megfogja hozni áldozatát. E levél folytán Szathmáry Platthy Ida mint a női fillér-egylet elnöke, Mayer- Dombi Paulina mint az evang. nő-egylet elnöke, Grosz Józsefné mint az izr. nőegylet elnöke és Bódogh Albertné mint a borsodi nő-egylet miskolci elnöke következő felhívást intézik Miskolc hölgyeihez: FELHÍVÁS. Városunk főpolgármestere, hozzánk alulírottakhoz, kik egyes nőegyletek élén állani vagyunk szerencsések, megható szavakban intézett megkeresést arra nézve, hogy a nagy számú szegény és gyámoltalan lakosok rendszeresebb segélyezése, és talán e célból népkonyháknak is felállítása céljából a jobb módú és ily szent ügyben bizonyára lelkesülő nők és hölgyek körében is tennék meg az első kezdeményező és érdekébresztő lépéseket. — Részünkről e nemes célnak minden tehetségünket szíves készséggel kívánván áldozni — miután meghívó ivek által az illetők általában fel nem kereshetők, mind azon t. c. nőket és hölgyeket, kik ez áldozathoz gyöngéd szívük sugallatához képest tevékenységükkel s anyagi tehetségükkel járulni készek és képesek,— nyilvánosan is felkérni bátorkodunk, miszerint a kérdéses tárgyban f. hó 16-án szombaton délután 3 órakor a városháza nagy termében tartandó és nem halasztható értekezletben minél nagyobb számban részt venni méltóztassanak. Kelt Miskolc 1878. feb. 11. Szathmáry Platthy Ida mint a nőifilléregylet elnöke, Mayer-Dombi Paulina mint az evang. nő-egylet elnöke, Grosz Józsefné mint az izr. nő-egylet elnöke, Bódogh Albertné mint a borsodi nőegylet miskolci elnöke. Mi még csak azt tesszük hozzá hogy a polgármester úr és e nemes szívű hölgyek felhívását városunk minden hölgye és polgára vegye süvere s gondoljon jamaz éhező hogy sajnálattal gondoljon arra, kit —bár hűtlenj e hűtlenségéért megátkozni sem tud. Az első versszakban rajzolt kép tökéletes; a remény zöld fáját nem éltetheti egyéb, mint a szerelem napja, de miután a nap leszállott, lehűlt a fának zöld lombja is. A második versszak egy gyötrött szív vádja fájdalmainak okozója ellen, kire rágalmat szórhatna bosszúból, mert „hej! hisz azt úgy megérdemlőnél“ Aztán elszeretne szállni a „szilaj szellővel“, hogy hirdesse hűtelenségét a leánynak, de a végső versszakban egy nemes lélek készségével vonja vissza a csalódás által rohamossá tett érzelmének talán kemény kifejezéseit, még azt is megígéri, hogy nem mondja el senkinek kedvese hűtlenségét, bár jól tudja, hogy sírba viszi a fájdalom s, elégiás nyugalom kiengesztelődéseivel kiált fel: „te légy boldog, ha el tudsz feledni!” Egy végig élt ifjú kor szerelmét, annak lezajlását zárja be a költemény, mint tetőzete a bemutatott daloknak. Izgalommá lesz benne a szenvedély, lázassá az emésztő érzelem, kétségbeesett vergődéssé a szárnyatörött megvetett szerelem. — Szomorú, de megható kis dal. « * a Berecz Gyurit, mint Borsod megye Mező- Keresztesen élő népdalosát, a vidék nagy része ismeri, bár szerénysége miatt dalaihoz igen nehéz a nem saját köréhez tartozókon kívül valakinek hozzájutni. Azon egyszerű, szívből jövő dalokkal, melyekből e mutatványt vettem, — melyek meglevő művei közt azt hiszem nem is a legjobbak — nemcsak a nép szeretetét nyerte meg már régen, hanem megnyerte becsülését azoknak is, kik nem mint a nép, dallasi kedvből, Tás cs. Berecz Gyuri dalairól___ írta: KOVÁCS GÁBOR tanár. (Folytatása és vége.) 10 Jóska cigány hegedűje, De bús nóta jár belőle, Kost is est kezdette rája: ,Én vagyok egy szegény árva.Illógest mondják: mert sírok én ! Bek van olyan árva mint én!; Hej! csakhogy az mind mis fajta Van a ki könyörül rajta! Húzzad tehát oly bús hangon, Helyen szívem ssétszakadjon, Hint a húrod fájdalmába — Hért vagyok én szegény árva? Más dalok hatása alatt készült p. .az ég latt s a földszinén, nincsen olyan árra, mint a.“ vagy .Húzzad csak, húzzad keservesen!* sem olyan árra ” — mondja — mint az, kinek menenek szülei, mert azokon könyörülnek, haem olyan, a ki nem akarja világ elé tárni uraságának okát, de sejtetni engedi, hogy a hűtínség betege. Miután e dalok, talán akaratlanul, de egysszefüggő láncot képeznek, melyben az első remek az ébredő, a középsők a boldog szereket festik, az utolsók pedig a megcsalt s kifestett szerelem sötét hangulatából származtak, s utóbbi sort egy igen szép, elegicus dallal fezi be, mely legszebbikét teszi mutatványom trabjainak. 11. Fáj a szívem, epeszti a bánat; Reménységem zöld fája kiszáradt; Pedig mily dal, lombos volt az ága Míg élteti szerelmed világa ! Ha az átok a szívemhez férne Bosszúért kiáltanék az égre, Rád szórnám a rosa szó minden nemét. . .. Hej !.. . mert hisz azt úgy megérdemlenéd ! Hogyha biznék repülő erővel Együtt szállnék a szilaj szellővel, azt hirdetném az egész világnak, Soha senki ne higyjen e lánynak ! De nem!... mégsem átkozlak meg téged, Eltitkolom hűségtelenséged, .............Engem a bú sírba fog temetni............ Te légy boldog, ha el tudsz feledni ! Egy elkeseredett szív kifakadja, egy elegikus dal, milyen igen sok van népköltészetünkben. Az eszme nem új s számtalanszor feldolgozott, de ez a költemény értékéből nem von le semmit. Mivel a daloknak legbővebb forrása, majdnem egyedüli a szerelem, ennek székhelye pedig a szív, könnyen megmagyarázható, hogy ez eszme igen sok feldolgozót talált. A szerelmes szívnek nagyon kevés kell, hogy magát boldogtalannak érezze, önzéséből kilépni nem tudva, átkot kiált arra, ki legnemesebb érzelmével, csak játszott, de ismét — igen kevés kell a szerelmesnek, hogy boldog legyen; elég reá csak egy halvány sugára a reménynek, egy csak gyorsan átvillámlott gondolat, hogy megbánja, amit ki akart mondani.