Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-06-03 / 45. szám

/ MISKOLC, 1880. június 3. 46.-45. szám. ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM fl " i 5^ iSl ^ L ^ P 1' Bélyegj kr. j^mind«n csütörtökön j1 , -—»•**— ^ | *^r J Belti érteleket képviseli, ipar, kerestetelmi, pazjárati és ismeretterjeszti lörvény. Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122. szám. Egyes szám ara: 7 Irr. jj t* 10 Ul'íi. .. (♦*--Mj:§E- u *—^ Kiadói iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház A REGALE. Városunk a kissebb királyi haszonvé-t teleket azért váltotta magához, hogy abból a városnak haszna legyen; a városnak hasznára pedig csak az szolgálhat, a mi a város lakosainak hoz hasznot, mert a lakosok teszik a várost; lakosok nélkül várost mi nem képzelhetünk. Igaz, hogy a városnak, mint összesnek az szolgál előnyére, ha a regáléért sok haszonbért adnak; de ezen haszon csak látszólagossá lesz, ha a községnek jutandó 30 — 40 ezer forint az egyes lakosoknak együttesen két—három annyiba kerül. Szerintünk a regale bérbe adásánál a fentebbieket elmúlhatatlanul figyelembe kell vennie a képviselői közgyűlésnek, s nem kell örülnünk a látszólagos nagy haszonnak, ha az az egyesek nagy kárát vonná maga után. Mi nem vádoljuk a mostani bérlőket; ők a bérbe vett jogért a kialkudott haszonbért fizetik, s ha tisztességes hasznot húznak utána, ahoz joguk van, mert ők az őket kötelező föltételeket teljesítik; és ha nem vették volna át a bérletet, talán még, jobban kizsákmányolhatnák azt mások, mint ők. De jövőre nézve a mostani szabad kezet meghagyni nem látnák célszerűnek, — Nem pedig azért, mert az kevesbíti a fogyasztást, mivel drágítja az italt. Hogy a fogyasztás a fogyasztott tárgy drágulásával visszás arányban áll, azt senki sem tagadhatja. Ezen állítás igazságát az nem cáfolja meg, hogy télben olcsóbb a pálinka és mégsem fogy több mint nyárban, mert télben a pálinkát fogyasztó közönség nem keres annyit mint nyárban, és a nyárban megivott pálinka nagyobb részéért nem az fizet, a ki megiszsza. — Most a bérlők úgy szabják meg a pálinka árát, a mint nekik tetszik, ugyan azt a pálinkát méretik az egyik helyen 22—26 kiért, a melyiket a másikon 14—18 kiért, adnak. — Ezen eljárással épen azokat kényszerítik a magasabb ár fizetésére, a kik a maguk erszényéből legtöbbet vásárolnak, vagyis azokat, a kik egyszerre egy— két tized liternyit vesznek, és így egy krajcárnyi különbségért a város széléről a piac környékére bejönni nem akarnak. A másik hátránya a mostani kezelésnek az, hogy a közönség olyannal kénytelen megelégedni, amilyent a bérlőknek mérni kedvük van. Elég érzékenyen sújtja a regalének ily módon kezelése a szőllős gazdákat is, kik az egész évi munkáltatás alatt sok pálinkát kénytelenek vásárolni. De ezek nem csak a pálinka drágasága által vannak sújtva, hanem az által is, hogy a borra szabott regale, a fogyasztási adót is hozzávéve, oly magasra emeli a korcsmái bor árát, hogy a korcsmárosok ezek fizetései miatt 6—7 krral kénytelenek magasabb áron adni a bort, mint különben adhatnák. — így a múlt őszi és egész téli árt véve tekintetbe, volt olyan korcsmáros, aki a 7—8 fron vett bort literenként 16—18 kron mérte, mivel neki számítania kellett először a bor árát, mely 6 krra tehető, a fogyasztási adót, mely 3 kr körül van, a regálét, mely szinte tehető 3 krra, korcsmája bérletét, világítást, adót sat, úgyhogy, még ha minden hordó borból két annyit vett is be, mint amennyit azért a termesztőnek fizetett, nem igen maradt neki egy egész krajcár tiszta haszna, a mi pedig élelmét és ruházatát nem biztosítja. __ A borból ezen magas ár miatt sokkal kevesebb fogy, mint akkor fogyna, ha azt olcsóbban mérhetnék; a korcsmárosok pedig igyekeznek letörni a bor árát, mivel azon úgy is kevés hasznuk van. — Mindezen okokból önként következik az, hogy a termelők közül a helybeli fogyasztásra csak azok adnak el bort, akiket a szükség az eladásra kényszerít, akik kiadásaikat más jövedelemből vagy épen hitel útján nem fedezhetik. Ezen a bajon tehát valami úton segítenünk kellene. — A fogyasztási adón könnyíteni nem igen áll hatalmunkban, de a regálénak más feltételek mellett bérbe adása még segíthetne valamit. — A város szabhat, föltételeket, még pedig olyanokat, melyek a fogyasztó közönségre s közvetve a korcsmárosokra és termesztőkre nézve is előnyösebbek lesznek a mostani szabad kezelésnél. D A Losz. I. És azután átkozódtam, Reád szörnyű átkot szórtam. Elmondta a vak gyűlölet, Hogy a világ minden búja, Minden fájdalomra dúlja Hűségtelen, rosz szívedet. És hogy aztán minden átok, Melyet ajkam rád kiáltott Mind beteljesült feletted, Hogy te is csak azzá lettél, Mint amivé engem tettél, Most imádkozom éretted. II. Ne zokogj oly keservesen, Ne tördeld úgy kicsiny kezed! Eléggé fáj úgy is nekem A rád való emlékezet. Azt mondod, hogy fáj a szíved Fájt az enyém százszor jobban! Most is, hogyha gondolok rád, El-elszorúl, félve dobban. Eredj, eredj! . . ne akard azt, Hogy én újra szeresselek, Megcsalnál te megint engem S boldogtalan lennék veled. Eredj, eredj! . . nem hallod már Soha sajgó szívem átkát. . . . Áldjon meg az örök isten, Mosolygjon a boldogság rád! III. Nem gyűlöllek már én többé. Áldalak már mindörökké! /Újra szeretsz, újra Szeretlek én téged; Csak egy részálom volt Hűségtelenséged. Borulj keblemre angyalom! Omló könnyed lecsókolom. Ne hulljon miattam Lelkednek harmatja; Szárítsa fel szívem Örök bocsánatra! Mosolyogj rám boldogságom! Derült napom újra látom. Régóta, hogy semmit nem láttam belőle, Borító a bánat Fekete felhője. Csillár Kálmán. KISFALUDY SÁNDOR „Ilimei szerelmei “-nek eredete és költői értéke korára és utódaira tett hatása. Irta: MOLNÁR LAJOS(Folytatás.) Az elszámoltakra adott jellemzései széles ismeretkörre mutatnak s igazán csak is ennek felmutatása tárgya az egész IV-ik éneknek, mely — mint Gyulai egyetemi előadásain mondta — „lehetne ugyan tanköltemény is, de ehez nincs elég eszméje s így a közönséges társalgás hatását teszi az olvasóra.“ Itt levő dalai a szerelem , szülte boldogság apotheosisai s ezek közt találjuk meg a Himfy szerelmeinek alapgondolatát is: „Ily jutalmat eddig még csak ritkán von a hűség.“ Ez mutatja, hogy az ifjú szerelmi küzdéseit ért, kitartó hűségéért a legnagyobb földi boldogságot kapja jutalmól. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a költemény nem ez eszméért, hanem magáért van. A Vil-dik ének is dalaival együtt bölcs szemlélődés az élet felett azon magvas tanúsággal, hogy csak a belátással párosult szerelem alkotja meg az itt — és a többi énekekben leírt magas boldogságot, mondván: Tőled ered a tökélet, Értelmes bölcs szerelem, Szerelmes, bölcs értelem! hogy az emberi boldogság culminatiója: „Szeretni és szerettetni,