Miskolczi Napló, 1911. szeptember (11. évfolyam, 202. szám)
1911-09-05 / 202. szám
XL évfolyam. Miskolcz, 1911 szeptember 5. Kedd, 202. (2979.) szám. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR 1.4. , Helyben : Egész évre 16 kor. Vidékre : Egész évre 20 kor-Fél évre 8 , Fél évre 10 , Negyed évre 4 , Negyed évre 5 , Egyes üzem ára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Cserkesszőség . Felelős szerkesztő : Hunyadi-utca 2-ik szám. HUBERTE JÁNOS. Telefon 318. Kiadóhivatal : Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. A lap azellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez ; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők: ki olcsímkelő jogosultsága Miskolcz, szeptember 4. A véderőreform a magyar parlament által való elfogadtatása osztrák politika. Mert csak így vélik azt, hogy majd az osztrák parlament is elfogadja, így lehetne kényszerhelyzet elé állítani az osztrák birodalmi gyűlést. Elébe tenni a tényt, hogy: lásd, még a mindig kötözködő vad magyarok is elfogadták ezt a reformot, miként ne fogadnád hát,te el, felix Ausztria? Csakhogy régen történt az már, mikor Radetzky táborában volt az egész Oesterreich (ha ugyan egyáltalán akkor is ott volt). Ma Ausztriában nap-nap után a németség. Ma már kisebbségmagyarosan, uanun v.ovm.oui, míg náluk inkább csak anekdotázva figurázzák az osztrák sógort, ott kifejezetten gyűlölik. A déli tengerpart lakossága részben az illyr királyságról álmodozik, részben az olasz irredenta hive. Hiszen a „hűséges“ Tyrolban az osztrák katonaság már nem képes territoriális rendszer szerint sorozni, mert a tartomány déli részén olyan tiszta olasz ezredeket kapna, amelyeknek egy Itáliával való háború esetén napon kétséges volna az a sokat emlegetett hűsége. Így bizony nem túlságosan erős a hadsereg. Nemzeti tartalma sem odaát nincsen, sem ideát nincsen. Odaát nem is lehet neki azt adni. Nemzeti karaktert csak Magyarországon lehetne adni a haderőnek. De nem teszik. Félve zárkóznak el tőle. A közös hadseregbeli legénység lövegén és derékszíján, a tisztje fövegén és kardbojtján a magyar államiság teljes mellőzésével Ausztria címerét viseli. A magyar királyi honvédtiszt fövegén a magyar állami címer van, de a kardbojtján ismét csak Auszia címere. Ugyanez van a magyar királyi rendőrtisztén is, ugyanez van még a mavar koronauradalmaknál alkalmazott éntelepi tisztén is. És a világszerte elsőndűnek elismert magyar könnyű lovasságt, a vérbeli magyar huszárezredeket néet nyelven vezénylik. Akad magyar ember, aki ezeket az álflMOkat az adott viszonyok között helyesnek találja? Aligha. Hát ez az oka az obstrukcziónak, amelynek tartani kell addig, amíg Bécsben meg nem értik, hogy ennek nemzetenk nemcsak kötelezettségei, hanem jogai is vannak. A véderőnek kellő színvonalra való emelése ellen senkinek sincsen kifogása. Elvégre a dolog mégis csak úgy áll, hogy ha drága pénzen fönn kell tartani a haderőt, az legyen legalább jó és legyen meg az a teljesítő képessége, amit tőle — a vér és pénzáldozat nyomán — elvárni lehet. De a mai hadsereg nem az, amelyért a nemzet áldozatokig lelkesülni tudna. Nem magyar, nem nemzeti, még csak nem is közös, hanem osztrák. — Ez a szelleme, vezérelve, iránya. Ebben a szellemben való továbbfejlesztése ellen küzd a parlamenti obstrukczió és ezt a küzdelmet jogosnak, igazságosnak, helyesnek tartjuk, annak tartja Kossuth Ferencz is, Justh Gyula is, akik egyébbként valóságos belső titkos tanácsosai a magyar királynak. Úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk rossz társaságban, ha kitartóan mellettük vagyunk és arra hívjuk fel a nemzet minden tagát, hogy szintén tartson ki mellettünk. Ud laszore. — A „Miskolczi Napló" eredeti tárcája. — Irta: Hidvéginé Horváth Béla. Azt mondják, hogy a külföldi kolera volt oka a mi fürdőink látogatottságának, sőt túlzsúfoltságának. Tehát amit a legszebb biztatások nem tudtak elérni, létrehozta egy kis ijedelem. A nagy, híres gyógy- és üdülőhelyek éppen annyira tele voltak betegekkel, nyaralókkal, mint az erdőszéli kis erdészlak, melynek vendégei együtt járnak a forrásokhoz a kis ezekkel. Egyre-másra jelentkeztek az emberek s a telepek igazgatóságai kétségbeesetten kapkodtak. Helyet nem tudtak adni, de elereszteni sem akartak vendéget. — Fürdőszobák, folyosók, sőt — igazán mulatságos — még a padlások is szállóhelyül voltak berendezve. Még pompásan járt, aki fürdőszobát kapott a Tátrában augusztus 17-én, amikor is négy és fél fok volt a meleg s az öreg Tátra azzal mulattatta magát, hogy fehér hóval hajporozta be kopasz fejét. Milyen jó volt akkor a meleg fürdőszobákban! így történt aztán a következő párbeszéd az igazgatóság és egy vendég között Tátraszéplakon. — Kérem, hol van az a fürdőkád, amelyikben a tanfelügyelő halni fog? — Ezúttal kivételesen az orvosi rendelőszobát bocsáthatjuk a rendelkezésére, mert már a padlások is el vannak foglalva. És akkor a vendégnek a mindenféle gyógyszerek illata között kell aludni, na tud s reggel sietve felkelni, mert a szobát át kell adni rendeltetésének. De mindez dicséret, mert a fürdő kedveltségét mutatja. Az a szép hírnév, mely a tátrai telepeket fellendítette, rendkívül örvendetes és a mi fő, nem túlzott. A nálunk szinte szokatlan gondosság, ízlés és a legnagyobb törekvés jellemzi azokat. És ha nehezen megy is, de a külföld százai, — mondjuk lelkesen — ezrei keresik fel s megelégedetten távoznak el onnan. Mert menjen a magyar külföldre és eltüntették, elrabolták legszebb mosolyát a földnek. Veszedelmes vetélytárstól Szabadultak meg a'naigyek. Míg egy ország kutat, nyomoz t a kép után s gyászol érte, Itt a tolvaj, aki ellen gyanúperrel ki sem élne, ezért ne érje gáncs, de az egyenlőség igazáért jöjjön a külföldi ember is hozzánk s azzal ki lesz egyenlítve az anyagi kérdés is. Már a Tátrafüredeken is megtaláljuk, a mit a szépérzék és kényelem csak nyújthat, de a tátra-lomniczi Palace Hotel túl tesz még azokon is. Igazi angolos finomság, gazdagság jellemzi annak berendezését. Ott már talán minden feltalálható, amit rangbeli ember csak kivánhat és megfizetni képes. — Talán nem is nekünk való, szegény magyaroknak, de annak a gazdag külföldinek, aki csak azt keresi, hogy az ő kultúráját a föld minden zugában feltalálja. Csak jöjjenek és élvezzék. Már Csorbatóról nem szólhatok ilyen dicsérőleg. A most lerakott villanyos vasút sinei rendetlen állapotokat teremtettek, de másként is haladás ott nem tapasztalható. — Sőt! mintha inkább visszaesésről lehetne beszélni. De lehet, hogy a Tátralomniczról Csorbáig vezetővasut megadja mindazt, a mit az a csodaszép táj megérdemel. Mig édes hazánk alsó vidéke a török és tatár dulások által óriási veszteségeket szőn- Mona Lisa. Csak a világhírű OBRAK CIPŐ elegáns, kényelmes, tartós. Miskolczon Gerhardt lenénél Széchenyi!. 14. a Koronával szemben*