Miskolczi Napló, 1912. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-01 / 222. szám

XII. évfolyam 2*22 (3292.) szám Miskolcz, 1912 október 1. Kedd : POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAS : Helyben : Egész évre 16 kor. Vidékre Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „ Negyed évre 6 „ Egyes szám *ra 6 Fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő HUBERTH JÁNOS. Szerkesztettség: Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik számm. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét llető közlemények a szerkesztőséghez előfizetéses hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők: Az ipariskola megnyitása. Miskolcz, szept. 30. (S. I.) Csendben, zajtalanul nyilik meg holnap egy uj intézmény, amely városunk jelentős gyarapodását jelenti: a miskolczi m. kir. állami fémipari szakiskola. A Kereskedelmi és Iparkamara évek sorozatára visszanyúló lankadatlan tevékenységének, Miskolcz város szép áldozatkészségének sikerdús befejezését jelenti tehát az a nap, amikor az új iskolát nagy rendeltetésének és nemes hivatásának átadják. Benső örömmel üdvözöljük tehát új intézményünket, amely ma még szerény bérhelyiségből indul útjára, de nem sok idő leforgása után pompás, modern palotában, amelyet az állam épít, fogja terjeszteni és emelni a magyar iparosság tudását és műveltségét. Szívből köszöntjük az intézet élén álló tanári kart, amelyre a jövendő felelősség súlya nehezedik. Bizton hiszszük és reméljük, hogy fáradozásuknak e városban fényes sikere lesz, mert az iskola itt évtizedek óta valóban égetően érzett hézagot fog betölteni. Nemcsak az iparosság, de az egész társadalom sóvárgott ez iskola után. Hisz nemcsak országos, de Miskolczon különös érdek, hogy az iparra való pályákat megnyissuk és hozzáférhetővé tegyük a közönség részére. Mert elengedhetetlen szükségünk van új élethivatások, új kenyérkereseti források feltárására. A szülők gondja mindinkább fokozódik, mert mind nagyobb költséget és időt igényel a gyermek nevelése E gondokon enyhíteni kellett. Ennek egyik eszköze az ipariskola, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom minden rétegei számára is megadjuk az iparra való áttérést. A miskolczi m. kir. állami fémipari szakiskola ime megnyitja ennek a lehetőségét És hogy mennyiben van helyén ez iskola Miskolczon s mily közszükséget képez, váltig feltünteti az, hogy az új iskola egyszerre két első osztálylyal indul, amire Vil'cio városokban, az ipariskolák történetében példa nem volt. A helyi tényezők vállvetett erőkifejtése bizonyára nem lett volna elegendő, ha az iskola létesítésének és kormányzatának legilletékesebb tényezői az országosan ismert ügybuzgalmon felül, városunk iránt kezdettől fogva, a lefolytatott tárgyalásokban is a meleg érdeklődésnek, az igazi jóakaratnak oly számos tényeit nem mutatták volna. Nem vétünk e kiváló férfiak szerénysége ellen, ha mély hálával emlékezünk meg Péterffy Lajos miniszteri tanácsosról, a kereskedelmi minisztérium iparoktatási osztályának főnökének és Víg Albert iparoktatási főigazgatónak megbecsülhetlen jóakaratáról, a város és ipara fejlődése iránt való nemes gondolkozásáról. A magyar iparoktatás élén álló e férfiakat megilleti mindnyájunk köszönete és elismerése, mert lehetővé tették, hogy tekintettel Miskolcz anyagi erejét oly nagy mértékben igénybe vevő jövendő feladatokra, a város közönségének más hason intézményt nyert. Városokhoz mérten sokkal kevesebb anyagi áldozatot kellett az iskoláért meghozni. A meleg elismerés és köszönet joggal megilleti társadalmunkban azokat, akik felismerve új iskolánk nagy jelentőségét, anyagi áldozatokat vállaltak azért, hogy az iskolába járó tanulók ellátásáról és támogatásáról is gondoskodhassék új intézményünk és így ne maradjon elzárva az iskolától sok oly ifjú, aki a magyar iparnak hasznára és előmenetelére váljék. Reméljük, hogy a nemes példát még többi intézményeink, vállalataink és mások is követni fogja. Általán közönségünk méltán nagy szeretettel és reménykedéssel fogadta ez iskolát, megértvén ennek kiváló társadalmi és élethivatást biztosító jelentőségét. És ezért hiszszük, hogy a kiváló tanári kar vezetése alatt, támogatva az illetékes tényezők, a város, a Kereskedelmi és Iparka- Egy pohárkával. — AMiskolczi Napló tárcája. — Bridge úr jól berendezett kis ebédlőjében éppen a villásreggelijét fejezi be. — Hatalmas potroha csak nehezen fér el az asztal mellett, amely az ínyencségeknek egész kis csendéletét tárja elénk. ízes nyalánkságok, finom gyümölcsök, sajt, különféle szószok és mustárok ... s egész sereg karcsú, csillogó palack, melyekben különböző, topázszinű borok ragyognak, amig egy pókhálós hasú, mintha a bort képviselné közöttük, egy másik pedig mintha fáradt volna, szalmakosárban fekszik ... készen reá, hogy a kellő pillanatban, felébredve, bíbor nedűjét a pohárba öntse. E kedves képet a cseléd zavarja meg, aki morgósan bedünnyögi. A tekintetes úr kuzinja, és aztán választ sem várva, egy kopott ruhás, szánalmas kinézésű fiatalembert tuszkol be maga előtt. Bridge: No lám, a derék Max! Hogy vagy, Max? Mindig jól, mi? Max kuzin, (kinek arczán ezernyi kínos gond tükröződik vissza, sápadt mosollyal): Jól? Én? Bridge, (aki gyűlöli a gondokat, úgy tesz, mintha a választ nem jól értette volna): Annál jobb! Annál jobb! No, ülj le! Max: Köszönöm! (Kínosan tépelődve, hogyan közelítse meg a tárgyat, amely ide vezette). A feleségem nagyon beteg és szegény kis Georgesunk egyre jobban köhög ... Így hát ... Bridge: Ah, a gyermekek édes jószágok, de sok nyugtalanságot okoznak! (Hatalmas darab Camembert szel le.). Mindig azon bánkódtam, hogy magamnak nincs gyermekem ... ne is beszélj róluk . . . Egy pohár bort megiszol velem? — Max: Köszönöm! Az alkohol nem tesz jót nekem. Bridge: Ej, csak nem adsz kosarat! — Megharagszom! Max (nem akarja bosszantani): Hát legyen! Bridge: Vagy talán egy pohár likőrt? Igen, egy pohár kirschet ... Mélaine, adja ide a kirschet! Ott van a pohárszék felső polczán, abban a fehér palackban ... A mindig rosszkedvű cseléd dünnyögve felkapja az első kezébe eső palackot, odacsapja az asztalra és két kis poharat is mellé csap. Maxminden áron meg akarja közelíteni a tárgyat, mely ide vezette): Amint mondtam ... Bridge (felkapja a palackot, anélkül, hogy észrevenné, hogy a cseléd a kirsch helyett egy üveg faszeszt tett elébük, amely, tudja Isten, hogyan került oda és szinültig tölti Max poharát): Felséges ital, kicsim ... majd meglásd ... ízlik, megadom a czímet, ahonnan hozattam ... Max (kínos mosollyal): Nagyon kedves, de e pillanatban igazán nem gondolhatok ilyen felesleges kiadásokra ...