Miskolczi Napló, 1913. március (13. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-01 / 50. szám

XIII. évfolyam Miskolcz, 1993 március 1. Szombat 50. (3417.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI (1HPILAP ELŐF­ZETÉSE ALAK : Helyben : Egész évre 3­6 kor. Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „­­. Negyed évre 5 „ Egyes szám ára 6 fillér. Kapható minden hirlapelárusitónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. II Szerkesztőség: Kiadóhivata­l Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám, Telefor: 315. telefon­­14. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez , előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Összecsapás: Miskolcz, 1913. február 28 Márczius harmadika történelmi dá­tumnak indul. Hazánk történetében már­cius hónapja a szabadság, testvériség, egyenlőség fogalmát jelenti. Március har­madika ellenben a jogfosztás, zsarnokság és erőszak emlékét fogja jelenteni. Az eddigi jelentések szerint ugyanis befejezett tény, hogy a fogyó állapotban levő, igen viseltes Lukács-kormány már­cius hónap harmadikán megkezdi az úgy­nevezett képviselőházban, munkapárti zárt társaságban a választójogi javaslat tárgya­lását. A szövetkezeti ellenzék megállapo­dott abban, hogy azon a napon, a­melyen a kormány, amelynek még mindig Lukács László a feje, megkezdeti a képviselőház­ban a választójogi torz-javaslat plenáris tárgyalását, megjelenik a Házban és ott minden rendelkezésre álló eszközzel meg­fogja akadályozni a jogfosztó javaslat tárgyalását. Ugyancsak tudjuk, hogy a szocálde­­mokrata párt elhatározta, hogy a jogfosztó választójogi javaslat plenáris tárgyalásá­nak megkezdésére a tömegsztrájk kimon­dásával fog válaszolni. Az összecsapás tehát egész bizonyo­­­­san meg fog történni.­­ Ennek a véres és kiszámíthatatlan kö­vetkezményekkel járó összecsapásnak sen­ki sem örül és mindenki szívből kivánná, hogy békességben és nyugalomban polgári munkáját végezhetné. Ellenben éppen úgy meg van győződve a polgárság és a mun­kásság, hogy a kormány jogfosztó javas­lata ellen a legvégső, legelszántabb harcot föl kell venni és — bármi történjék is végig­­ kell küzdeni. Nehéz, de egyszersmint olyan köte­lesség ez, mely elől ma már kitérni nem lehet, mert minden szabadon és függet­lenül gondolkodó ember ebben a szeren­csétlen országban meg van győződve, hogy a mostani borzalmas, szörnyű kor­mányzati rendszernek el kell­ pusztulnia és jönnie kell az igazi népparlamentnek, amely a nemzet valódi akaratát és köz­véleményét fogja képviselni.­­ Olyan nehéz és súlyos megpróbál­tatás előtt áll a nemzet, ami­nőre eddig még nem volt példa. Azt hisszük, bízunk benne, hogy a márciusi új szabadságharc, amely talán már a legközelebbi napokban orkánszerű erővel fog kitörni, a nép, a szabad pol­gárság fényes győzelmével fog végződni. Egy leány. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — Irta : Karátsony Margit A véletlen kissé különös, de mindkettő­­jüknek jóleső módon figyelmeztette őket az egymás létezésére. Úgy történt, hogy Tarnóczy Klára, a ze­nedéből igyekezett haza, midőn a lakásuk kö­zelében egy fiatalemberrel találkozott, a­kit a leány rövidlátó szemeivel,"a napfény nélküli novemberi délután szürkeségében a hasonló össze. És jókedvének tuláradásaképen — össze. És jókedvének tuláradásaképen — kedvenc tanárja megdicsérte zongorajátékát és a főutcán egy érdeklődő férfipillantásban részesült, fiatal leány jókedve ennyi lelki zaj­tól is felébred — a fivérnek vélt férfi gyerme­kes szdeburdisággal megragadta s szájon csókolta. Staj­ Sándor — ez­ volt a fiatalember neve — a meglepetést úgy fogadta, a­hogyan idegei parancsolták. Nem tudta kitől és miért kapta a váratlanul jött csókot, de mert érezte, hogy puha, meleg női ajak tapad a szájára, hirtelen támadt vágyak erejével viszonozta a bizalmas üdvözlést. Tarnóczy Klára, a forró, hosszas, egy­ szóval nem testvéries szú­csóktól megrémül­ve, ijedt rebbenéssel eresztette el a férfi fejét. Bámulva, szó nélkül nézett az ismeretlenre s a következő percben beszaladt lakásuk kapu­ján. Itay pedig ott maradt az utcán és ámulva nézett a leány után. Úgy érezte magát, mint­ha hirtelen felhajtott volna egy kis pohár, négy puttonos tokaji aszút és szomjazna az ivás folytatására. Égette a csók, melyet íze­lítőül kapott és a repetálásra gondolt. Körülötte élénkülni kezdett az utca. Em­berek jöttek-m­entek el mellette, a­kik cso­dálkozva nézték felhevült arcát. Várjon miért áll itt és néz oly merően a Tarnóczy-ház ablakaira?­­— ez a kérdés fog­­lakoztatta a kiváncsi emberek agyát. Hiszen a vidéki emberek gondolat-olvasók szeretné­nek lenni. Ott mindenki oly sivárnak, unal­masnak találja a saját életét, hogy embertár­sa életének emóciói után kutat és örül, ha fel­fedezhet valami kis csekély lelki hógolyót, a­mellyel megindíthatja a pletyka lavináját. Az Itay egyénisége pedig különösen ér­dekelte a kis­város közönségét. Mert a csinos, egészséges fiatalember, a­ki a városka leggazdagabb leányának vőle­génye volt, nem járt társaságba, nem vett részt a kisvárosi murik — egyformaságával és ízléstelenségével — unalmat keltő zajában. Az Itay Sándor lelki separátiója, a vidéki agyakat kíváncsian lihegő „miért?“-ekkel töltötte meg. Menyasszonya, a harmincéves Gálos Aranka — Itay még csak huszonhét évet számlált — vőlegénye kedélyhangulatával egyáltalában nem törődött, ő nem szerető, megértő élettársra vágyott, hanem rablóra, a­ki végre megfosztja leányságától. A Gálos Aranka lelke megfelelő kalitkába volt becsukva. A szeplő — mint megannyi a Széchenyi­ utca 123. sz. a legdivatosabb tavaszi kosztüm keiméi már megérkez­tek, órisi választékban és a legolcsóbb árban kaphatók. Ilii Kosztümöket mérték után is készítünk 30-200 koronáért. ^c^aajgeatttawgflgsfca 'n-~^­*0­rr*'-i,'rfrjiiiiiiBi''iri »fi V '/ • i •* h| v­arosi közgyűlés. A polgármesteri jelentés. — A víz­vezetéki szabályrendelet. — Köz­pénzek elhelyezése. Egyéb tárgyak. —­ Saját tudósítónktól.­­— Miskolcz, február 28. Miskolcz város törvényhatósági bi­zottsága tegnap délután közgyűlést tar­tott, amelyen a bizottsági tagok nagyszám­ban jelentek meg. A tegnapi közgyűlés egyik jelentős momentuma volt, hogy a polgármesteri je­lentéshez dr. Forgács Dezső bizottsági tag hozzászólván, a közgyűlési tagok helyes­lése közben rámutatott arra a feltűnő je­lenségre, hogy Miskolcz város rendőrsé­génél megdöbbentően nagy és a többi vi­déki városokkal arányban nem álló a kihá­­gási büntetéspénznek összege. Legfőbb ideje volt, hogy egyszer már a közgyűlés előtt is szóba hozzák ezt a megdöbbentő jelenséget, mert tény az, hogy Miskolczon

Next