Miskolczi Napló, 1913. március (13. évfolyam, 50-73. szám)
1913-03-01 / 50. szám
XIII. évfolyam Miskolcz, 1993 március 1. Szombat 50. (3417.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI (1HPILAP ELŐFZETÉSE ALAK : Helyben : Egész évre 36 kor. Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „. Negyed évre 5 „ Egyes szám ára 6 fillér. Kapható minden hirlapelárusitónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. II Szerkesztőség: Kiadóhivatal Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám, Telefor: 315. telefon14. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez , előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Összecsapás: Miskolcz, 1913. február 28 Márczius harmadika történelmi dátumnak indul. Hazánk történetében március hónapja a szabadság, testvériség, egyenlőség fogalmát jelenti. Március harmadika ellenben a jogfosztás, zsarnokság és erőszak emlékét fogja jelenteni. Az eddigi jelentések szerint ugyanis befejezett tény, hogy a fogyó állapotban levő, igen viseltes Lukács-kormány március hónap harmadikán megkezdi az úgynevezett képviselőházban, munkapárti zárt társaságban a választójogi javaslat tárgyalását. A szövetkezeti ellenzék megállapodott abban, hogy azon a napon, amelyen a kormány, amelynek még mindig Lukács László a feje, megkezdeti a képviselőházban a választójogi torz-javaslat plenáris tárgyalását, megjelenik a Házban és ott minden rendelkezésre álló eszközzel megfogja akadályozni a jogfosztó javaslat tárgyalását. Ugyancsak tudjuk, hogy a szocáldemokrata párt elhatározta, hogy a jogfosztó választójogi javaslat plenáris tárgyalásának megkezdésére a tömegsztrájk kimondásával fog válaszolni. Az összecsapás tehát egész bizonyosan meg fog történni. Ennek a véres és kiszámíthatatlan következményekkel járó összecsapásnak senki sem örül és mindenki szívből kivánná, hogy békességben és nyugalomban polgári munkáját végezhetné. Ellenben éppen úgy meg van győződve a polgárság és a munkásság, hogy a kormány jogfosztó javaslata ellen a legvégső, legelszántabb harcot föl kell venni és — bármi történjék is végig kell küzdeni. Nehéz, de egyszersmint olyan kötelesség ez, mely elől ma már kitérni nem lehet, mert minden szabadon és függetlenül gondolkodó ember ebben a szerencsétlen országban meg van győződve, hogy a mostani borzalmas, szörnyű kormányzati rendszernek el kell pusztulnia és jönnie kell az igazi népparlamentnek, amely a nemzet valódi akaratát és közvéleményét fogja képviselni. Olyan nehéz és súlyos megpróbáltatás előtt áll a nemzet, aminőre eddig még nem volt példa. Azt hisszük, bízunk benne, hogy a márciusi új szabadságharc, amely talán már a legközelebbi napokban orkánszerű erővel fog kitörni, a nép, a szabad polgárság fényes győzelmével fog végződni. Egy leány. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — Irta : Karátsony Margit A véletlen kissé különös, de mindkettőjüknek jóleső módon figyelmeztette őket az egymás létezésére. Úgy történt, hogy Tarnóczy Klára, a zenedéből igyekezett haza, midőn a lakásuk közelében egy fiatalemberrel találkozott, akit a leány rövidlátó szemeivel,"a napfény nélküli novemberi délután szürkeségében a hasonló össze. És jókedvének tuláradásaképen — össze. És jókedvének tuláradásaképen — kedvenc tanárja megdicsérte zongorajátékát és a főutcán egy érdeklődő férfipillantásban részesült, fiatal leány jókedve ennyi lelki zajtól is felébred — a fivérnek vélt férfi gyermekes szdeburdisággal megragadta s szájon csókolta. Staj Sándor — ez volt a fiatalember neve — a meglepetést úgy fogadta, ahogyan idegei parancsolták. Nem tudta kitől és miért kapta a váratlanul jött csókot, de mert érezte, hogy puha, meleg női ajak tapad a szájára, hirtelen támadt vágyak erejével viszonozta a bizalmas üdvözlést. Tarnóczy Klára, a forró, hosszas, egy szóval nem testvéries szúcsóktól megrémülve, ijedt rebbenéssel eresztette el a férfi fejét. Bámulva, szó nélkül nézett az ismeretlenre s a következő percben beszaladt lakásuk kapuján. Itay pedig ott maradt az utcán és ámulva nézett a leány után. Úgy érezte magát, mintha hirtelen felhajtott volna egy kis pohár, négy puttonos tokaji aszút és szomjazna az ivás folytatására. Égette a csók, melyet ízelítőül kapott és a repetálásra gondolt. Körülötte élénkülni kezdett az utca. Emberek jöttek-mentek el mellette, akik csodálkozva nézték felhevült arcát. Várjon miért áll itt és néz oly merően a Tarnóczy-ház ablakaira?— ez a kérdés foglakoztatta a kiváncsi emberek agyát. Hiszen a vidéki emberek gondolat-olvasók szeretnének lenni. Ott mindenki oly sivárnak, unalmasnak találja a saját életét, hogy embertársa életének emóciói után kutat és örül, ha felfedezhet valami kis csekély lelki hógolyót, amellyel megindíthatja a pletyka lavináját. Az Itay egyénisége pedig különösen érdekelte a kisváros közönségét. Mert a csinos, egészséges fiatalember, aki a városka leggazdagabb leányának vőlegénye volt, nem járt társaságba, nem vett részt a kisvárosi murik — egyformaságával és ízléstelenségével — unalmat keltő zajában. Az Itay Sándor lelki separátiója, a vidéki agyakat kíváncsian lihegő „miért?“-ekkel töltötte meg. Menyasszonya, a harmincéves Gálos Aranka — Itay még csak huszonhét évet számlált — vőlegénye kedélyhangulatával egyáltalában nem törődött, ő nem szerető, megértő élettársra vágyott, hanem rablóra, aki végre megfosztja leányságától. A Gálos Aranka lelke megfelelő kalitkába volt becsukva. A szeplő — mint megannyi a Széchenyi utca 123. sz. a legdivatosabb tavaszi kosztüm keiméi már megérkeztek, órisi választékban és a legolcsóbb árban kaphatók. Ilii Kosztümöket mérték után is készítünk 30-200 koronáért. ^c^aajgeatttawgflgsfca 'n-~^*0rr*'-i,'rfrjiiiiiiBi''iri »fi V '/ • i •* h| varosi közgyűlés. A polgármesteri jelentés. — A vízvezetéki szabályrendelet. — Közpénzek elhelyezése. Egyéb tárgyak. — Saját tudósítónktól.— Miskolcz, február 28. Miskolcz város törvényhatósági bizottsága tegnap délután közgyűlést tartott, amelyen a bizottsági tagok nagyszámban jelentek meg. A tegnapi közgyűlés egyik jelentős momentuma volt, hogy a polgármesteri jelentéshez dr. Forgács Dezső bizottsági tag hozzászólván, a közgyűlési tagok helyeslése közben rámutatott arra a feltűnő jelenségre, hogy Miskolcz város rendőrségénél megdöbbentően nagy és a többi vidéki városokkal arányban nem álló a kihágási büntetéspénznek összege. Legfőbb ideje volt, hogy egyszer már a közgyűlés előtt is szóba hozzák ezt a megdöbbentő jelenséget, mert tény az, hogy Miskolczon