Miskolczi Napló, 1913. május (13. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-01 / 100. szám
XIII. évfolyam Miskolcz, 1913 május 1. Csütörtök, 100. 134671 szám POLITIKIHI IMPILHP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Szerkesztőség: Kiadóhivatal. Melyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 agyé8 szám ára 6 fillér. Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez : előfizetés._ _______hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők. A városi rendőrség fejlesztése. Irta: Dr. Rimóczy József. II. Miskolcz, április ?.0 A városi rendőrségek átszervezése, illetve végleges rendezésének munkálatai tehát megkezdődtek és így elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. Az első lépés volt az a belügyminiszteri rendelet, mely a városi rendőrségek fejlesztésére az állami költségvetésbe felvett egy millió korona szétosztása és mikénti felhasználása tárgyában bocsáttatott ki. Lássuk, mennyiben felelt ez meg a fejlesztés céljainak. Sajnos, sem a rendőrség, sem a városok szempontjából nem volt kielégítő. Mindkét szempontból az első hiba az egr millió korona szétosztásánál történt. A szétosztás kulcsa tulajdonképpen nem is állapítható meg, mert a legtöbb helyen sem a városok részére megállapított 4 millió korona megfelelő hányadának, vagyis egy negyed részének nem felel meg, sem pedig az egyes városok fejlődési, népességi viszonyainak, legfőképpen pedig a rendőrségek fejlesztési szükségleteinek. Pl. Kolozsvár 32.000 koronát kapott, az államsegély megfelelő hányada szerint csak 20.000 korona jutott volna, Debrecen szintén 32.000 koronát kapott, holott az előbbi kulcs szerint 16.000 koronát kellett volna kapnia, Kassa 18 ezret, az előbbi kulcs szerint 19 ezer helyett, Pozsony 27 ezret, a kulcs szerint 18 ezer helyett. Egyedül Miskolcz városa volt az, amely a kulcsnak megfelelő 18 ezer koronát kapott. Ami a városok népességi, forgalmi viszonyait és a rendőrségek fejlesztési viszonyait illeti, az arány még rosszabb. Kolozsvárnak pl. 10.000 lélekkel van több lakosa, mint Miskolcznak, forgalma jelentékenyen kisebb, rendőrsége jobban fejlesztetett, mégis 14 ezer koronával kapott többet fejlesztési célokra, mint Miskolcz. Ugyanilyen aránytalanságok vannak a többi városoknál is. Ami a fejlesztés mértékét illeti, a rendelet nem kielégítő és messze elmaradt a való élet szükségleteitől. A rendelet ugyanis három irányban jelöli meg a fejlesztés módozatait: a rendőrlegénység javadalmazásának rendezését, a rendőri szakoktatás rendszeresítését és a detektív intézmény létesítését mondván ki. Természetesen ez a három kérdés az, amely a legsürgősebben rendezendő volt, amelynek mielőbbi rendezését a Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete is sürgette, tehát a fejlesztés első mértékének alapgondolata helyes, szükséges volt. Azonban a kivitel már nem történt megfelelően. A rendőrlegénység javadalmazását 3 fokozatban 700, 800 és 900 koronában állapította meg, holott Miskolczon az első fokozat 840 korona, a legtöbb városban még ennél is több, Pozsonyban pl. 1200 korona. Ez tehát nem mondható fejlődésnek. Az igaz, hogy viszont a lakbér 120 koronával emelkedik, de a lakbér a nyugdíj megállapításánál nem jön számításba s igy sokkal célszerűbb lett volna a törzsfizetést megfelelően megállapítani, mert így a törvényhatósági városoknál az a látszat áll elő, hogy nem előre, hanem visszafelé haladunk. A fizetések ekkénti megállapítása még azt a veszélyt is rejti magában, hogy a városok a rendeletből azt állapíthatják meg, hogy a rendőrségnek a fejlesztésénél túl mentek azon a határon, amelyeket az állam megkövetel s igy az első lépés nemhogy eredményt nem hozott, hanem a fejlődésre káros hatással is jár. A szakoktatásról ez idő szerint nem szólhatunk, mert az csak papiroson van meg amennyiben egy Budapesten felállítandó oktató tiszti tanfolyam terveztetik, azonban annyit megállapíthatunk, hogy fejlesztés ezen a téren sem történt. Még aránylag legjobb az eredmény a detektív intézmény létesítésénél, amenynyiben a detektívek javadalmazását a XI. fizetési osztálynak megfelelően állapítja A bolygó bokréta. A Miskolczi Napló eredeti tárcája. Irta: HELTAI JENŐ. Amikor a feleségem nyár elején elutazott, elhatároztam, hogy elsőrangú ihajcsuhaj életet fogok élni. A világ legelvetemedettebb teremtése: a pesti férj nyáron. Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan őrület támadja meg a legtisztességesebb családapát is, úgy érzi, hogy a gyermekei ellen vét, ha egyszer éjfél előtt fekszik le. A pesti férj ilyenkor nem magának él, hanem a pincérnek, a hordárnak, a frakkórosnak, a virágárusnőnek, a cigánynak, a pezsgős kisaszszonyoknak és a szinitanodai álnövendékeknek. Nappal cél és értelem nélkül kóvályog körül a városban, este pedig egészségtelen mohósággal törtet ama nyári korcsmák felé, amelyekben zöld petrezselyem közt a főtt rák pirul és a sárgadinnye előreveti árnyékát. Hasonszőrű leventék társaságában, akikkel kölcsönösen Kupa vezérnek, Csutora vezéreknek és Kulacs vezérnek szólítják egymást, ádáz italozást mivel, miközben tehetsége szerint istápolja istenben boldogult Cliquot és Pommery urak hátramaradt özvegyeit. Magam is belekerültem egy ilyen rablóbandába, amely minden este a budai „Márványmenyecské“-ben tartotta a lakodalmát. Pirulva vallom be, hogy ebben a rossz társaságban átkozottul jól éreztem magamat és záros határidőn belül a székesfőváros éjszakai életének egyik legnépszerűbb alakja lettem. A házmesterem, akivel télen alig érintkeztem, egy viharos hajnalon könnyek között vallotta be nekem, hogy csak most fedezte föl, minő kiapadhatatlan kincset bír bennem. Viszont, ha valaki délelőtt fél tizenegy órakor beállított az ügyvédi irodámba, ott egy borzas szörnyeteget talált. A borzas szörnyeteg az asztalra borulva horkolt. A borzas szörnyeteg én voltam. És mégsem voltam egészen boldog. És mégis bántott valami. Nem a lelkiismeret. Ezt a fogalmat kétszeresen nem ismertem. Először, mint előkelő ügyvéd, másodszor, mint kezdő szalmaözvegy. Bántott hiánya egy gyöngéd lénynek, aki édes csókjaival elűzze gondterhes homlokomról a borús felhőket. A legényember ilyenkor megházasodik. De mit csináljon a feleséges ember, aki nem házasodhatik meg, mert már van felesége? Sőt, aki éppen annak örül, hogy egy hónapra megszabadult a feleségétől? Minthogy a kérdésre nem tudtam felelni, fent említett rablóbanda együtt vacsoráján fölvetettem ezt a nehéz problémát. — Hogyan vágnád ketté ezt a gordiusi csomót, oh nemes Csutora vezér? — kérdeztem, miközben tisztelettel hajoltam meg a legkipróbáltabb szalmaözvegy előtt. — Gyerekség az egész, — mondta Csutora vezér, aki napközben a sokkal egyszerűbb, de sokkal komolyabb Birnbaum névre Kiennahtil csütörtökön kién fiaPípdül bárány, sertés ás marha A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri: SIPOSS JENŐ.