Miskolczi Napló, 1914. augusztus (14. évfolyam, 174-198. szám)
1914-08-01 / 174. szám
2. oldal MISKOLCZI NAPLÓ ___________Szombat, 1914. augusztus 1. 9 város élelmezése. Drágább lett a kenyér. — Értekezlet a városházán. (Saját tudósítónktól.) A városnál ma délután fontos értekezlet van. Az értekezletet dr. Nagy Ferenc polgármester hivta össze, hogy ott a városi közélelmezés lényeges és sürgős kérdéseit megbeszéljék és megállapítsák azokat az intézkedéseket, amelyeket esetleg életbe kell léptetni, hogy az élelmiszerek árainak túlságos, aránytalan felhajtását megakadályozzák. Miskolc a város közönségét megnyugtathatjuk: dr. Tarnay Gyula főispán és dr. Nagy Ferenc polgármester a legteljesebb odaadással és buzgalommal őrködnek azon, hogy a város lakossága ne szenvedjen a rendkívüli állapotok miatt. A dolgok természetes következménye, hogy az élelmiszerek árai emelkednek. A hatóságoknak azonban épen az a feladata, hogy az árak aránytalan emelését megakadályozzák. Megállapíthatjuk, hogy nálunk ettől nincs mit tartani, mert úgy a főispán, mint a polgármester az első pillanattól résen vannak a közönség e fontos érdekeinek megoltalmazásában. A mai értekezlet: Dr. Nagy Ferenc polgármester ma délután 4 órára értekezletet hívott össze a következő meghívóval : Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem, hogy a városi lakosság élelmezésének biztosítása tárgyában folyó hó 3- én, pénteken délután 4 órakor, a városi tanácsteremben tartandó értekezleten részt venni szíveskedjék. Miskolcz, 1914. július 30. Kiváló tisztelettel: Dr. Nagy Ferenc, polgármester. A meghívottak: Az értekezletre meghívást kaptak a következők: Schrecker S. L. (malom) Miskolczi Kereskedelmi R. T., Bródy és Weisz, Weidlich Pál, Nagy Miklós (fűszer), Feuerstein Izidor (só és petróleum), Pap Kázmér (cukor), Müller Vilmos (só és petr.), Schwarcz Bertalan (fűszer), Glatter és Grosszman (főzelék) Fodor Jenő igazgató, Neumann József, Deutsch Izrael (tüzifa, szén), Újhelyi Miklós, Szendy Lajos és Reisinger Ferenc (hús). Az értekezleten állapítják meg azokat a teendőket, amelyeket a város közélelmezésének kellő ellátása szükségessé tesz. A kenyér drágulása. A kenyér drágább lett. Ez a körülmény érthetően sújtja különösen a szegényebb néposztály, amely szükségletét naponta szerzi be. A Miskolczi Napló szerkesztősége kérdést intézett Nagy Samuhoz, a legnagyobb miskolczi kenyérsüttő üzem tulajdonosához, aki a következőket mondta: — A kenyér ára most kilónként hirtelen felszökött 8 fillérrel. Ezidőszerint a fehér kenyér kilója 48 fillér, félbarna 44 fillér, barna 32 fillér. Tegnap a pékek értekezletet tartottak, amelyen a kenyér árát megállapították. Az áremelésnél kiszámítottuk, hogy az csak a liszt árának emelkedésével legyen arányos. De ennél magasabbra nem emeljük az árakat, ha még két koronával emelkedik is a liszt ára, mert be akarjuk bizonyítani, hogy nem a helyzet kihasználása, hanem a viszonyok kényszerítő hatása teszi szükségessé a kenyér drágulását Azt nem hiszem, hogy ennél magasabbra emelkedjen a kenyér ára, mert amióta a világ áll, ilyen ára még nem volt a kenyérnek. A helybeli malom csak mérsékelt menynyiségben tud lisztet adni, mert lúzahiány van és nem lehet szállítani. Ez is emeli az árakat. Ha azonban idegen helyről tudunk lisztet hozni, ez lnyegesen javítaná az árakat. De ha a liszt beszerzése olyan nehézségekkel fog járni, mint most, kénytelenek lennénk az üzemet beszüntetni. A sütemények árát nem emeltük és nem is fogjuk emelni, de hiszem, hogy ez sem lesz már magasabb. Legyen lisztünk elegendő és akkor nem lehet emelni a kenyér árát. Ehhez a nyilatkozathoz, amely a pékek álláspontját fedi, azt a megjegyzést adjuk, hogy liszthiányról aggasztó mértékben nálunk nincs szó és a hatóság oda fog hatni, hogy a közélelmezés e tekintetben is a lehetőséghez képest kifogástalan legyen. Felvetődött az az eszme is, hogy városi lisztüzletet kell létesíteni. Erre nézve diskussziók folynak. Mindenesetre azonban olyan megoldási módozatok vannak tárgyalás alatt, amelyek biztosítják a városnak minden eshetőség között is kenyérrel való ellátását és eloszlat sok aggályt, ami a pékek álláspontja nyomán keletkezhet. Elhalasztották az első hadosztálybírósági tárgyalást. Kivételes állapotok a hadbíróságnál Miskolcz, július 31 (Saját tudósítónktól.) Mint annak idején jeleztük, mára tűzték ki az új katonai bűnvádi perrendtartás szerint az első hadosztálybírósági tárgyalásokat. A háborús állapotok azonban a miskolczi hadbíróság szervezetében is változásokat idéztek elő, úgy, hogy a mára kitűzött tárgyalásokat a hadosztálybíróság bizonytalan időre elhalasztotta. Az első nyilvános dandárbírósági tárgyalást e hó 28-án tartották meg a dandárbíróság Rudolf-kaszárnyabeli ideiglenes épületében Csepreghy százados hadbíró vezetésével. Egy Kovács nevű köztüzér volt a vádlott. Kovács részeg állapotban garázdálkodott. Az ügyeletes őrmester rászólt, mire Kovács az őrmestert mellbevágta. A dandárbíróság nyolc heti fogházra ítélte a garázda közvitézt. Apor tábornok elutazott. Búcsúzás a tiszai pályaudvaron. (Saját tudósítónktól.) Zarándok-út lett tegnap este hét-nyolc óra között az az útvonal, mely a belvárost a tiszai pályaudvarral összeköti. Zsúfolt villamosok, tömeges gyalogjárók és sok-sok bérkocsi, valamenynyien kifelé tartottak, hogy a város egész közönsége vegyen meleg búcsút báró Apor Samu vezérőrnagytól, akit a legfőbb hadúr parancsa a harctérre szólított. Odakünn, a pályaudvar perronján — ahol most belépőjegy nélkül lehet tartózkodni — ezernyi nép. Rendőrök és szuronyos 65-ös bakák vigyáznak arra — és sok dolguk van vele —, hogy a közönség el ne lepje a vágányokat és ne akadályozza a közlekedést. A perronon hosszú tehervonat. Cifradolmányos, csákós, jóképű magyar huszárok, megindítóan derék, szép fiúk. A közönség körében túlnyomóan sok katonatiszt és nagyon sok nő. Előkelő hölgyek és egyszerű kendős aszszonyok, akiket egy sorba állít az, hogy valamennyien anyák vagy nővérek, valamennyi könnyes áhítattal és megindító szeretettel, aggódó rajongással nézi ezeket a harcba induló, mégis mosolygó képű, e nehéz napokban is jókedvű, áldott, délceg legényeket ... Közvetlen a vonat mellett a helyőrség tisztikara állott, továbbá a polgári hatóságok előkelőségei: dr. Tarnay Gyula főispán, dr. Nagy Ferencz polgármester és a városi tanács csaknem teljes számmal. Báró Apor Samu vezérőrnagyot fogták körül dédelgető, meleg szeretettel mindnyájan. A tábornok tábori egyenruhában volt, feldkappe-ja oldalán virágcsokor, gallérján a distinkciója szürke posztóval letakarva. Dr. Nagy Ferencz polgármester üdvözölte a tábornokot megrendítően szép beszéddel. Amidőn városunk falait elhagyja — mondta a polgármester —, hogy uralkodójáért, hazájáért, ha a sors úgy akarja, vérét és életét áldozza, e város közönsége hömpölygő áradatként kisérte ide, hogy elbúcsúzhasson és a tőle telhető legnagyobb tiszteletet megadja. Tábornok úr háborúba megy s mi, magyarok, büszke lelkesedéssel bocsátjuk fiainkat e háborúba, mert úgy, érezzük, hogy ez a harc elsősorban a mi harcunk! A világ előtt legelső sorban nekünk kell bebizonyítani, hogy az őseink által szerzett országot vérünk hullásával is megvédjük s őseink drága örökéből egy tapodtat sem engedünk sem rácnak, sem más gazdációnak kiszakítani, mert hiszen a nagy világon e kivül, nincsen számunkra hely s ezt a tudatot Tábornok úr, a nagymultú, magyar főúri család tagja, a szülői házban kapott talizmánként hordja szivébe zárva... Ez a tudat adjon Tábornok úrnak emberfeletti erőt súlyos kötelességei teljesítésére, kösse össze a vezér szívét a vezér lelkével, teremtsen hősöket, hogy új fényben ragyogjon a magyar dicsőség! Komoly lelkesedéssel, férfias meghatottsággal bocsátjuk veszélyes, de dicső útjára azzal az erős hittel, hogy „Él még a magyarok istene!“ Menjen honfitársi szereldünktől kisérve, jöjjön vissza dicsőséggel koszorúzva, de mindig és mindenütt ki