Miskolczi Napló, 1914. augusztus (14. évfolyam, 174-198. szám)

1914-08-01 / 174. szám

2. oldal MISKOLCZI NAPLÓ ___________Szombat, 1914. augusztus 1. 9 város élelmezése. Drágább lett a kenyér. — Értekezlet a városházán. (Saját tudósítónktól.) A városnál ma délután fontos értekezlet van. Az értekezletet dr. Nagy Ferenc polgármester hivta össze, hogy ott a városi közélelmezés lényeges és sürgős kérdéseit megbeszéljék és megállapítsák azokat az intézkedéseket, amelyeket esetleg életbe kell léptetni, hogy az élelmiszerek árainak túlságos, aránytalan felhajtását meg­akadályozzák. Miskolc a város közönségét megnyugtat­hatjuk: dr. Tarnay Gyula főispán és dr. Nagy Ferenc polgármester a legteljesebb odaadással és buzgalommal őrködnek azon, hogy a város lakossága ne szenvedjen a rendkívüli állapo­tok miatt. A dolgok természetes következménye, hogy az élelmiszerek árai emelkednek. A ha­tóságoknak azonban épen az a feladata, hogy az árak aránytalan emelését megakadályozzák. Megállapíthatjuk, hogy nálunk ettől nincs mit tartani, mert úgy a főispán, mint a polgár­­mester az első pillanattól résen vannak a kö­zönség e fontos érdekeinek megoltalmazásában. A mai értekezlet: Dr. Nagy Ferenc polgármester ma dél­után 4 órára értekezletet hívott össze a kö­vetkező meghívóval : Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem, hogy a városi lakosság élelmezésének biztosítása tár­gyában folyó hó 3- én, pénteken délután 4 órakor, a városi tanácsteremben tartandó érte­kezleten részt venni szíveskedjék. Miskolcz, 1914. július 30. Kiváló tisztelettel: Dr. Nagy Ferenc, polgármester. A meghívottak: Az értekezletre meghívást kaptak a következők: Schrecker S. L. (malom) Miskolczi Ke­reskedelmi R. T., Bródy és Weisz, Weidlich Pál, Nagy Miklós (fűszer), Feuerstein Izidor (só és petróleum), Pap Kázmér (cukor), Müller Vilmos (só és petr.), Schwarcz Bertalan (fűszer), Glatter és Grosszman (főzelék) Fodor Jenő igazgató, Neumann József, Deutsch Izrael (tüzifa, szén), Újhelyi Miklós, Szendy Lajos és Reisinger Ferenc (hús). Az értekezleten állapítják meg azokat a teendőket, amelyeket a város közélelmezésének kellő ellátása szükségessé tesz. A kenyér drágulása. A kenyér drágább lett. Ez a körülmény érthetően sújtja különösen a szegényebb nép­osztály, amely szükségletét naponta szerzi be. A Miskolczi Napló szerkesztősége kér­dést intézett Nagy Samuhoz, a legnagyobb miskolczi kenyérsüttő üzem tulajdonosához, aki a következőket mondta: — A kenyér ára most kilónként hirtelen felszökött 8 fillérrel. Ezidőszerint a fehér ke­nyér kilója 48 fillér, félbarna 44 fillér, barna 32 fillér. Tegnap a pékek értekezletet tartottak, amelyen a kenyér árát megállapították. Az áremelésnél kiszámítottuk, hogy az csak a liszt árának emelkedésével legyen arányos.­­ De ennél magasabbra nem emeljük az árakat, ha még két koronával emelkedik is a liszt ára, mert be akarjuk bizonyítani, hogy nem a helyzet kihasználása, hanem a viszonyok kény­szerítő hatása teszi szükségessé a kenyér drágulását Azt nem hiszem, hogy ennél magasabbra emelkedjen a kenyér ára, mert amióta a világ áll, ilyen ára még nem volt a kenyérnek. A helybeli malom csak mérsékelt meny­­nyiségben tud lisztet adni, mert lúzahiány van és nem lehet szállítani. Ez is emeli az árakat. Ha azonban idegen helyről tudunk lisztet hozni, ez lnyegesen javítaná az árakat. De ha a liszt beszerzése olyan nehézségekkel fog járni, mint most, kénytelenek lennénk az üze­met beszüntetni. A sütemények árát nem emeltük és nem is fogjuk emelni, de hiszem, hogy ez sem lesz már magasabb. Legyen lisztünk elegendő és akkor nem lehet emelni a kenyér árát. Ehhez a nyilatkozathoz, amely a pékek álláspontját fedi, azt a megjegyzést adjuk, hogy liszthiányról aggasztó mértékben nálunk nincs szó és a hatóság oda fo­g hatni, hogy a közélelmezés e tekintetben is a lehetőség­hez képest kifogástalan legyen. Felvetődött az az eszme is, hogy városi lisztüzletet kell létesíteni. Erre nézve diskussziók folynak. Mindenesetre azonban olyan megoldási módo­zatok vannak tárgyalás alatt, amelyek biztosít­ják a városnak minden eshetőség között is kenyérrel való ellátását és eloszlat sok aggályt, ami a pékek álláspontja nyomán keletkezhet. Elhalasztották az első had­­osztálybírósági tárgyalást. Kivételes állapotok a hadbíróságnál Miskolcz, július 31 (Saját tudósítónktól.) Mint annak idején jeleztük, mára tűzték ki az új ka­tonai bűnvádi perrendtartás szerint az első hadosztálybírósági tárgyalásokat. A hábo­rús állapotok azonban a miskolczi had­bíróság szervezetében is változásokat idéz­tek elő, úgy, hogy a mára kitűzött tár­gyalásokat a hadosztálybíróság bizonytalan időre elhalasztotta. Az első nyilvános dandárbírósági tárgyalást e hó 28-án tartották meg a dandárbíróság Rudolf-kaszárnyabeli ideig­lenes épületében Csepreghy százados had­bíró vezetésével. Egy Kovács nevű köz­­tüzér volt a vádlott. Kovács részeg álla­potban garázdálkodott. Az ügyeletes őr­mester rászólt, mire Kovács az őrmestert mellbevágta. A dandárbíróság nyolc heti fogházra ítélte a garázda közvitézt. Apor tábornok elutazott. Búcsúzás a tiszai pályaudvaron. (Saját tudósítónktól.) Zarándok-út lett tegnap este hét-nyolc óra között az az útvo­nal, mely a belvárost a tiszai pályaudvar­ral összeköti. Zsúfolt villamosok, tömeges gyalogjárók és sok-sok bérkocsi, valameny­­nyien kifelé tartottak, hogy a város egész közönsége vegyen meleg búcsút báró Apor Samu vezérőrnagytól, akit a legfőbb hadúr parancsa a harctérre szólított. Odakünn, a pályaudvar perronján — ahol most belépő­jegy nélkül lehet tartózkodni — ezernyi nép. Rendőrök és szuronyos 65-ös bakák vi­gyáznak arra — és sok dolguk van vele —, hogy a közönség el ne lepje a vágányokat és ne akadályozza a közlekedést. A perro­­non hosszú tehervonat. Cifradolmányos, csákós, jóképű magyar huszárok, megindí­­tóan derék, szép fiúk. A közönség körében túlnyomóan sok katonatiszt és nagyon sok nő. Előkelő hölgyek és egyszerű kendős asz­­szonyok, akiket egy sorba állít az, hogy va­lamennyien anyák vagy nővérek, vala­mennyi könnyes áhítattal és megindító sze­retettel, aggódó rajongással nézi ezeket a harcba induló, mégis mosolygó képű, e ne­héz napokban is jókedvű, áldott, délceg le­gényeket ... Közvetlen a vonat mellett a helyőrség tisztikara állott, továbbá a polgári hatósá­gok előkelőségei: dr. Tarnay Gyula főispán, dr. Nagy Ferencz polgármester és a városi tanács csaknem teljes számmal. Báró Apor Samu vezérőrnagyot fog­ták körül dédelgető, meleg szeretettel mind­nyájan. A tábornok tábori egyenruhában volt, feldkappe-ja oldalán virágcsokor, gal­lérján a distinkciója szürke posztóval leta­karva. Dr. Nagy Ferencz polgármester üdvö­zölte a tábornokot megrendítően szép be­széddel. Amidőn városunk falait elhagyja — mondta a polgármester —, hogy uralko­dójáért, hazájáért, ha a sors úgy akarja, vé­rét és életét áldozza, e város közönsége hömpölygő áradatként kisérte ide, hogy el­búcsúzhasson és a tőle telhető legnagyobb tiszteletet megadja. Tábornok úr háborúba megy s mi, magyarok, büszke lelkesedéssel bocsátjuk fiainkat e háborúba, mert úgy, érezzük, hogy ez a harc első­sorban a mi harcunk! A világ előtt legelső sorban nekünk kell bebizonyítani, hogy az őseink által szerzett országot vérünk hullásával is meg­­védjük s őseink drága örökéből egy tapod­tat sem­ engedünk sem rácnak, sem más gaz­dációnak kiszakítani, mert hiszen a nagy világon e kivül, nincsen számunkra hely s ezt a tudatot Tábornok úr, a nagymultú, magyar főúri család tagja, a szülői házban kapott talizmánként hordja szivébe zárva... Ez a tudat adjon Tábornok úrnak em­berfeletti erőt súlyos kötelességei teljesíté­sére, kösse össze a vezér szívét a vezér lel­kével, teremtsen hősöket, hogy új fényben ragyogjon a magyar dicsőség! Komoly lelkesedéssel, férfias megha­tottsággal bocsátjuk veszélyes, de dicső út­jára azzal az erős hittel, hogy „Él még a magyarok istene!“ Menjen honfitársi sze­reld­ünktől kisérve, jöjjön vissza dicsőség­gel koszorúzva, de mindig és mindenütt ki­

Next