Miskolczi Napló, 1918. augusztus (18. évfolyam, 172-196. szám)

1918-08-01 / 172. szám

2 A miskolczi nőegyletek közös akciója a téli nyomor enyhítésére. Ingyen tej a szegény betegeknek. Fát és szenet szereznek kiosztásra. Polgári konyha. —Minden száza­dik liter borból egyet kérnek a a szegényeknek. Értekezlet a városházán. (Saját tudósitónktól.) Lélekemelő, gyönyörű, perspektívájában nagy­szerű karitatív tömörülésnek volt színhelye a városháza kisterme teg­nap délután 6 órakor. Miskolcz város intelligens úrasszonyai és leányai gyülekeztek össze, hogy a legszebb, a női szívhez legméltóbb szeretetmunkát megosszák egymás között. Megható volt a mi nagy­asszonyunk, báji Patay Gyuláné úrnő megnyitó szavai után a hatást látni, amidőn a jelenvolt nőegyletek ■készséggel és örömmel fogtak kezet, hogy a jövő, már ötödik háborús ■tél borzalmaitól erejükhöz mérten megkíméljék városunk oly nagyon sújtott szegényeit. Júius 20-án tartottak az elnökök előzetes megbeszélést, amelynek jegyzőkönyvét Scholtz Ignácné úrnő olvasta fel. Ebben már körvona­lazva volt a tömörülés célja s a segítés módja. Ezen programm megvitatására hívta tegnap össze az elnöknő a szépszámú előkelő úrhölgyeket. Az értekezleten a höl­gyeken kívül jelen volt városunk polgármestere és még egy néhány vezető férfiú. Szentpáli polgármester örömmel üdvözölte az új akciót és bár utalt a ránk minden téren várakozó nagy nehézségekre, mégis a legnagyobb mértékben helyezte kilátásba úgy a saját, mint a város segítségét. Egy végrehajtó bizottság delegálását kéri, akikkel a városi hatóság közösen beszélhetné meg a teendőket. Az emberszeretettől átitatott pro­­lóggal tér ezután rá az elnöklő nagyasszony a programm egyes pontjaira. Bár ismeri, átgondolta a kezdet nehézségeit, mégis kéri és buzdítja az úrnőket, hogy vegyék ki e részüket ebből az altruisztikus, krisztusi munkából. A programm egyes pontjainál tűnt ki a szervező és lelkes elnöklő nagyasszony talá­lékonysága, amelylyel az akció cél­jaira a szükséges anyagot előte­remteni véli. Első a tejellátás. Úgy gondolja az elnöknő, hogy a vármegye gaz­daközönségétől kiteleltetni tehene­ket­­kérnének, amelyek eltartására szükséges takarmányt a kormánytól kérnék maximális árban. A polgár­­mester hozzászólása után az érte­kezlet elfogadja az indítványt és a várossal karöltve megtestesíteni ha­tározza el az eszmét. A fa- és szénellátást úgy tervezi az elnöknő, hogy a borsodmegyei gazdáktól egy-egy alkalommal köl­csönkérnek egy egy kocsit és lovat és ezen hoznák be a közeli szén­bányákból a szenet s a nagyasz­­szony felajánlja raktárul a pincéjét e célra. A fabehozatal megkönnyí­tésére a kormánytól fognak kérni vagyonokat. Az elnöknő a saját erdejéből fölajánlja a szükséges fa egy részét. Szentpáli István a fa dolgában megnyugtatja az értekezletet, mert a városnak kétszer annyi fa áll rendelkezésre, mint tavaly, azon­ban az aggasztó fuvarhiány miatt kérdés, hogy be tudja e hozatni az összes fát. A szén dolgában a hely­zet sokkal nehezebb, mert már e termelés is nagy mértékben csök­kent, e tekintetben fél a közelgő téltől. Nagy Ferenc, a Közművelődési Egyesület titkára elfogadásra ajánlja, a szén behozatalára a nagyasszony által felvetett módot, mert így a télig még egy harmad év áll ren­delkezésünkre s ha hetenként csak 2 kocsi szenet tudnánk behozatni, mégis tekintélyes szénkészlettel ren­delkeznénk a tél kezdetén, 7 értekezlet igy határoz: polgári konyha tisztviselők számára a program m 3 -ik pontja. Ennek a­­megalakulását azonban meg kell előznie egy százas bizott­ság alakításának, amely bizottság a megye községeiben gyűjtené össze a nyersterményeket a konyha cél­jaira. Komáromy Gyuláné és a pol­gármester hozzászólása után Wittich Andor kamarai titkár két ideőt vet föl: a középosztály érdekében nem volna-e jobb mozgókonyha-típust létesíteni és tanfolyamot szervezni (Saját tudósítónktól.) Borsod vár­­megye törvényhatósági bizottsága mai közgyűlésében foglalkozott azokkal a rágalmakkal, melyeket­­ nyilván az entente érdekében ter­jesztettek Zita királyné nevével kap­csolatban és erőteljesen visszauta­sítva koronás királynénk elleni rá­galmakat, hódolatát juttatja a trón zsámolyához. A hódoló feliratot, mely dr. Görgey László alispán­helyettes főjegyző, figyelemre érde­mes szép munkája, itt közöljük: Császár és Királyi Felség! Legkegyelmesebb Királynénk! A sárban kúszó, alacsony rága­lomtól nem ment a legmagasabb polcon, mély hódolat és rajongó szeretet piedesztáján álló legtisztább és legfenköltebb lélek sem. Az v ellenségeink terjesztette gaz rágalmak azonban nem érnek föl Felséged legmagasabb személyéig, mert megtörik azok ereje a magyar nemzet szeretetének teljességén és odaadó hűségén, amelylyel óva és védve környezzük Felséges Király­nénkat. Felette a rágalmaknak és hazug­ságoknak, emberi hitványságtól nem csüggesztve, egyedül magasztos hi­vatásának élve áll előttünk Felsé­ged ragyogó alakja, amint mérhet­­len jósággal, melegen érző szívvel a háborús receptek szerint főző­konyha elsajátítására. Nagy Ferenc azt ajánlja, hogy előbb anyagot gyűjtsünk és csak azután beszéljünk a konyha meg­szervezéséről, tehát szükségesnek látja a százas bizottság megalakí­tását. Viszont a tanfolyam létesíté­sét feltétlenül megszervezendőnek látja, e tekintetben készséggel áll az értekezlet rendelkezésére a köz­művelődési egyesület. Az értekezlet megalakítandónak határozza el a százas bizottságot s a tanfolyam szervezését. Elhatározta az értekezlet, hogy felkéri a pénzügyminisztert, juttas­son az állami sorsjáték jövedelmé­ből a miskolczi szegényeknek is. Hasonló kérelmet intéznek a mis­kolczi pénzintézetekhez. Bottlik Józsefné bejelentette, hogy akciót indít Borsod megyében, hogy a szüret alkalmával minden szőlős­gazda a 100­­k liter bor árát aján­dékozza a segélyezési akció javára. Ilyen címen nagy összeget remél a cél javára összehozni. Dr. Tarnay Gyuláné méltatja Pa­tay Gyuláné nagy érdemeit s kéri, hogy továbbra is vezesse ezt az akciót ugyanazzal a szeretettel és buzgalommal, mint eddig tette. Végül elhatározta az értekezlet, hogy egy 100 tagú nagy bizottsággá alakul át s ez a bizottság vezeti majd a segélyezési akciót s intézi annak összes ügyeit, és erős lélekkel osztozik e komor időkben a mi Újunk, Királyunk és az egész magyar nemzet sorsában. A magyar haza millióinak szere­­tetéből, melynek szava Felséged trónjához felhangzik, részt kér ma­gának Borsodvármegye közönsége is, amidőn e történeti időkben alatt­valói hűséggel, bizalommal és mély hódolattal járulunk Felséged leg­magasabb szine elé, trónjának zsá­molyához téve le bizalmunk, hűsé­günk és szeretetünk soha el nem hervadó virágait és készen arra, hogy­ mint eddig, úgy ezután is egy ezeréves történelem megszen­telt tradícióiból fakadó hazaszere­tettel és királyhűséggel, erőink végső megfeszítésével tegyünk eleget a Trón és a Haza iránt tartozó szent kötelességeinknek. Kik egyébként­ jobbágyi hűséggel maradtunk Császári és Királyi Felségednek, Legkegyelmesebb Királynénknak, Hódoló alázatos alattvalói: Borsodvármegye közönsége. Kelt Miskolczon, törvényhatósági bizottságunknak 1918. évi julius hó 31. napján tartott rendkívüli közgyű­lésében. Borsodvármegye közönsége ne­vében : Alispán helyett : Dr Görgey László, vm. főjegyző. A vármegye hódoló felirata Zita királynéhoz. MISKOLCZ] NAPLÓ Csütörtök, augusztus 1. Bőr­ és talpak kapnak a rokkant cipészek és csizmadiák. (Saját tudósítónktól.) A városhoz a kereskedelemügyi minisztertől le­irat érkezett, mely szerint a hadból visszatért rokkant katonák jelenté­­keny része választotta a cipész és csizmadia mesterséget foglalkozásul. Hogy azonban a hadi rokkant cipé­szek és csizmadiák megélhessenek, szükséges, hogy részükre megfelelő mennyiségű bőranyag biztosíttassék. Ellátásuk eddig a központból tör­tént, amennyiben a „Népruházati bizottság“ utján közvetlenül utalták ki a bőrt a rokkant cipészeknek és csizmadiáknak. — Ez az eljárás a 31863—1918. sz. cipőrendeletbe nem illeszthető be és azonkívül az illetők ellenőrzését is nagyon meg­­neheziti.Fenti rendelet értelmében a rokkantak ellátása csakis a törvény­hatóság első tisztviselője, mint a törvényhatóságban a cipőellátásnak legfontosabb irányítója által történ­hetik. Felhívja ezért a rendelet a polgármestert, hogy a körzetében megtelepedett hadi rokkant cipésze­ket és csizmadiákat és azok közül első sorban azokat, akiket az „Orszá­gos Hadigondozó Hivatal“ mint ilyeneket kijelöl, a rendelkezésére álló bőrökből anyaggal lássa el. Ha tehát a törvényhatóság részéről a kereskedők kezeihez a „Magyar Bőrbeszerzési r.-t. Készbőrközpont“­­ból a bőr megérkezik, a polgár­­mester, vagy az általa e célból megbízott hatóság, vagy egyéb kö­zeg a bőrutalványokat első­sorban a hadi rokkant iparosoknak adja ki, hogy első­sorban azok láttassanak el létük fentartásához szükséges elegendő nyersanyaggal. — Holnaptól kezdve új burgo­nyát oszt a város. Értesítem a város közönségét, h­ogy augusztus hó 1-től kezdődőleg a burgonya­jegyeknek 24. és’25. számú szel­vényére egy-egy fél kg. burgonya vásárolható a városi burgonya áru­sító üzletekben avagy a burgonya árusítással megbízott kereskedők­nél. Az új burgonya ára a keres­kedőknél 1 korona 40 fillér, a városi üzletekben pedig 1 korona 32 fil­lér kilogrammonként. Miskolcz, 1918 július 30. Dr. Szentpáli István, polgármester. Mami a Vörös Keresztnek 1 /

Next