Miskolczi Napló, 1920. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1920-02-14 / 37. szám
2 Miért óhajtottuk mi a békét s nem akarhattunk háborút? A titkos udvari akták is igazolták, hogy egyetlenegy értelmes magyar ember sem kereste a háborút, Tisza István pedig egyenesen ellene dolgozott és okvetlen békét óhajtott, mivel a háború által a magyarság mindenképen csak veszthetett. Veszthetett akkor is ha elvesztette a háborút, mert fejlődésében is megállítja a változás, de veszthetett akkor is ha győzünk, mert szövetségeseink falánkságát, különösen az osztrák uralkodó házat semmiképen nem tuduk volna megállítani s minden törekvésük ellenünk dolgozott volna. A háború nélkül a most beálló évtizedben a szűkebb Magyarországon 61 százalékra emelkedett volna a magyarság létszáma, mert most is immár 58 százalékot tesz s az egész Magyar birodalomban is 54—55 százalékra nőttünk volna, mivel most 51 százalékot teszünk. Fejlődésünk gyönyörű arányokban mozgott s Fiuméban is felemelkedett volna létszámunk 25 százalékra, ahol most 18—20 százalékot tett a háború első éveiben s a magyar beszéd is felnövekedett volna a lakosság harmadrészéig. Leginkább sajnálhatjuk a dolgot Erdély miatt, hol a magyarság 1890-től 31 százalékról 1920 ig reális becslés szerint 38 százalékra emelkedett s a szászokkal együtt 1930-ra leszortotta volna az oláhságot az abszolút többségről, mert az eddigiek szerint ezek aránya 1890-től 57 százalékról 1920-ig 53 százalékra esett. A magyarság becsületes munkássága, a magyar kultúra, a magyar iskolák még amellett a lányha kezelés mellett is, ameket mi végeztünk, a magyarul beszélők arányszámát 1890-től 1920-ig 577 százalékról 70 százalékra emelték (sőt Horvátországot is ideszámítva 62 százalékra). Ez a hatás 1920 tól kezdődőleg még erősebb lett volna. Emellett gazdasági és kultúrai fölényünk mellett tekintetbe sem a szláv, sem a román nép nem jöhet. Nagy kár, hogy az 1920. év hajnalán nem hajtottuk végre a népszámlálást azon a területen, ahol rendelkeztünk. Most az 1910-iki adatok lényegesen javunkra fejlődve állnának rendelkezésre s kiviláglanék, hogy talán 4 milliót is tesz az elvesztett magyarság száma s meglátni , hogy ma már Sopron vármegye mellett Sopron városában, továbbá Bereg- és Ugocsavármegyékben is abszolút többséget ért el a magyarság. A magyarul beszélők számának fejlődése pedig egyenesen gyönyörű úgy, hogy az érintkezési nyelv lassan kint mindenütt — néhány tiszta nemzetiségi vármegyét leszámítva — magyar lett. És ezt a folyamatot természetesnek és igazságosnak kell tekintenünk, mert egyfelől a mohácsi vész előtt az ország magyar volt, másfelől a nemzetiségek többnyire ellenséges üldözés elől itt vendégképpen meghúzódott ideiglenes lakók voltak s mi nem erőszakosan magyarosítunk, hanem a természetes fejlődés magyarosit . . . Hogy következtetésünk nem helytelen, igazolja az a körülmény, hogy ahol ellenségeink népszámlálást csináltak, mindenütt a magyarság lényeges gyarapodása tűnt ki. A számadatok különben azt mutatják, hogy a magyarság gyarapodása 1890-től 1920 ig a következőre becsülhető : A Duna balpartján 276 százalékról 36 százalékra, a tótság 550 százalékra hanyatlott, itt is, tehát 10 év alatt elvesztette volna fölényét számban is. A Duna jobb partján 685 százalékról 74 százalékra. A Duna-Tisza közén 733 százalékról 85 százalékra. A Bácskában 387 százalékról 45 százalékra, itt a szerbség 18 százalék, tehát a magyarság van relatív többségben és ez az arány Zombort kivéve, minden bácskai városban, még ennél is kedvezőbb Baja, Szabadka, Zenta stb. pedig fölényesen magyarok. A Tsza jobbpartján 45 százalékról 58 -ra. A Tisza balpartján 59,2 százalékról 63 -ra. Erdélyben 31 százalékról 38-ra, a németekkel 46 százalék. A Bánságban 17'3 százalékról 25-re, a németekkel 44—45 százalék. Az egész országban 48'5 százalékról 58 százalékra. A magyarul tudók számaránya nőtt : 76’ 10/o-ről 86’ o-re, 34’200-ről 510/0-re, 80'8'/o-ről 93'o-re, 47’5° °-ről 62°°-re, 52 °/°-ről 720/o re, 66'50/,° ről 730/,°-re, 23 90/0-ről 44°»-re, 37 50/»-ről 48°'«-re, 577° °-ről 700/p-re. Pozsonymegyében 56, Pozsonyban 84, Moson megyében 73, Sopron megyében 68, Sopron városban 86, Kassán 71-ről 99-re, Abaújban 767-ről 92-re, Temesváron 542-ről Dunántúl Dunáninnen Duna-Tisza közt Bácskában Tiszáninnen Tiszántúl Bánságban Erdélyben Az országban 73 százalékra, Brassó megyében 47’8-ról 64 százalékra emelkedett a magyarul tudók száma. És igy van ez mindenfelé. A magyarság száma örvendetesen fejlődött a természetes fejlődés útján s némi beolvadás is történt, legnevezetesebb gyarapodás azonban az, hogy a nép mindenütt megbarátkozott a magyar iskolákkal s ha a magyar hadsereg is segedelmünkre jöhetett volna, még többre mentünk volna, mert a katonaság még jobb tanító, mint az iskola. Meggondolva emellett azt, hogy ez az ország életrevaló csak együtt lehet, ez tökéletes gazdasági egység, amely elpusztul, ha darabokra törik, nem nyugodhatunk meg szétszakgatásunkba. Minden fegverrel egységünk mellett kell küzdenünk. Teendőnket ez immár elő is írja. Nem szabad lemondanunk arról, hogy az egész Magyarország minden fiát testvérnek tekintsük. Minden törekvésünk az legyen, hogy őszinte jóakaratunk és vonzalmunk ne legyen üres beszéd, gazdasági egység törekvéseinket ékesítse mindig az a megbecsülés, az a jóakarat, amelyet derék, idegenajku magyar honpolgáraink megérdemelnek. Szenvedő magyartestvéreink ügyét viseljük úgy szivünkön, mint ha a magunk ügye volna s minden magyar ember sorakozzék a területvédő liga zászlaja alá, támogassa ezt adományaival éppen úgy, mint a magyar hadsereget, mert most elsősorban ezek vannak hivatva visszaszerezni az egységes Magyarországot és aztán érezze mindenki hivatásának, hogy az egységes Magyarország visszaállítása mellett, annak boldogsága is mindnyájunk becsületes, kitartó munkájától függ. Gálffy Ignác. Tehát, vagy a polgármester tévedett akkor, amikor ígéretét a közönség érdekében is megtette, amit nem akarunk hinni már csak azért sem, mert akkor ezt az ígéretet már rég vissza kellett volna vonni, vagy pedig a leglelkiismeretesebben kell gondoskodni arról, hogy a pékek az őket ez ígéret alapján megillető lisztmennyiséghez esetről esetre hozzájussanak. Ha ez nem történik meg, nem mondhatja jólélekkel senki, hogy ebben a városban az ácsorgás megszüntetésére megtesznek minden lehetőt. Mert ha tudjuk is, hogy az ácsorgás legfőbb oka a liszthiány, nem szabad elmulasztanunk egy intézkedést sem, mely az ácsorgást — ha részben is csökkentheti. MISKOLCZI NAPLÓ Szombat, február 14 Miért kell ácsorogni a kenyérért? Január 8-a óta ma kaptak először lisztet a pékek. — Ma is kevesebbet, mint amennyit megígértek nekik. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk tegnap, hogy Szentpáli István dr., polgármester ígérete alapján ma már liszthez jutnak a város pékjei és ennek következtében — ha már ők is süthetnek kenyeret — megszűnik a sokat kárhoztatott egészség- és időrabló ácsorgás a városi kenyérboltok előtt. A pékek eddig állítólag azért nem kaphattak lisztet, mert az úgynevezett városi kenyérgyárnak kiutalt napi lisztmennyiség nem haladta meg azt a 40 métermázsát, melyhez a polgármester az ígéretét kötötte. Ez azonban — mint azt illetékes helyről szerzett információnk alapján közölhetjük — nem felel meg a valóságnak. Február 10-én például a városi kenyérgyár 70 zsák (59 és fél métermázsa) lisztet kapott és ezzel szemben le kell szögezni, hogy a város pékjei január 8-a óta ma jutottak először liszthez és ma sem annyihoz, amennyi őket a polgármester ígérete alapján megillette volna. A városi kenyérgyár ugyanis az utóbbi napokban a következő lisztmennyiségeket dolgozta fel : február 9-én 40 zsák, összesen tehát 225 zsák lisztet. A pékek pedig nemcsak hogy február 10-én nem kaptak egy gramm lisztet sem, de ma sem kapták meg azt a mennyiséget, amelyre joggal számíthattak. A polgármester ugyanis azt ígérte nekik, hogy ha a városi kenyérgyárnak kiutalásra kerülő lisztmennyiség a 40 métermázsát meghaladja, annak (az egész napi lisztmennyiségnek) fele a pékeket illeti meg. Ma 50 zsák, vagyis 42 és fél mázsa liszthez jutott a kenyérgyár, ennek felét tehát — 21 és egynegyed métermázsa lisztet — a pékeknek kellett volna megkapniok. Ezzel szemben kaptak öszszesen 16 és fél méter mázsát. Mivel pedig ez a város 30 pékjének meg se kottyan, a pékszövetség ma egyelőre csak 10 tagjának juttat lisztet, többi tagjai pedig a legközelebbi (vagy távolabbi ?) alkalommal kerülnek sorra. Meg vagyunk győződve arról, hogy a polgármestert mint minden kérdésben, úgy itt is az igazságos jóindulat és a közönség érdeke vezeti. Nemcsak a pékek, hanem a közönség érdeke is vezette tehát, amikor a sütödéknek bizonyos feltétellel lisztet helyezett kilátásba. A pékeket, de a közönséget is érdekelheti most a kérdés, min, vagy kin múlik az, hogy a polgármester ígérete nem teljesül abban a mértékben, amint azt nemcsak egy iparág, de a közönség érdeke is megkövetelné. „ 10-én 70 „ „ 11-én 35 „ „ 12 én 30 „ „ 13-án 50 „ A külföldi szövet- és batiszt - újdonságok már megérkeztek Fábián selyem üzletébe, Széchenyi u. 68. Rendőrkézen vannak a munkásbiztosító betörői. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk annak idején, hogy vakmerően dolgozó betörők néhány héttel ezelőtt éjszakának idején behatoltak a Munkásbiztosító Luther-udvarban levő helyiségébe, megfúrták az ott talált kasszát, amelyből százezer koronát megközelítő összeget magukkal vittek. A betörők után heteken át hiába nyomoztak a detektívek, míg végül tegnap sikerrel járt megfeszített erővel végzett munkájuk. A miskolczi államrendőrkapitányság bűnügyi osztálya az egri államrendőrségtől táviratot kapott, amelynek a tartalma röviden az volt, hogy elfogtak Egerben két fiatalembert, akik kihallgatásukkor beismerték, hogy egy miskolczi betörőszövetkezet tagjai. A távirat megemlékezett arról, hogy a két letartóztatott fiatalember eddig hat betörést ismert be és ezek között van a miskolczi Munkásbiztosító Wertheim-szekrényének megfúrása is. A betöréseket két másik miskolczi társukkal követték el. A távirat megérkezése után Jónás csoportvezető irányításával az összes detektívek akcióba léptek, így letartóztatták özv. Józsa Istvánná, Kun József utca 64. sz. alatti lakost, valamint lakóját Tóth Andor műbútorasztalost, akiket orgazdasággal, illetőleg bűnrészességgel gyanúsítanak. A betörőbanda másik két miskolczi tagját az éjszaka folyamán szintén letartóztatták. minden háziassány saját érdeke, ha fűszer- és gyarmatáru szükségletét Deutsch Béla fűszer- és gyarmatáru üzletében Szirma utca 71. sz. alatt szerzi be, hol pontos és előzékeny kiszolgálás mellett legolcsóbban vásárolhat Szives pártfogást kér a tulajdonos