Miskolczi Napló, 1920. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1920-02-14 / 37. szám

2 Miért óhajtottuk mi a békét s nem akar­hattunk háborút? A titkos udvari akták is igazol­ták, hogy egyetlenegy értelmes magyar ember sem kereste a há­borút, Tisza István pedig egyene­sen ellene dolgozott és okvetlen békét óhajtott, mivel a háború által a magyarság mindenképen csak veszthetett. Veszthetett akkor is ha elvesz­tette a háborút, mert fejlődésében is megállítja a változás, de veszt­hetett akkor is ha győzünk, mert szövetségeseink falánkságát, külö­nösen az osztrák uralkodó házat semmiképen nem tud­uk volna megállítani s minden törekvésük ellenünk dolgozott volna. A háború nélkül a most beálló évtizedben a szűkebb Magyar­­országon 61 százalékra emelkedett volna a magyarság létszáma, mert most is immár 58 százalékot tesz s az egész Magyar birodalomban is 54—55 százalékra nőttünk volna, mivel most 51 százalékot teszünk. Fejlődésünk gyönyörű arányokban mozgott s Fiuméban is felemelke­dett volna létszámunk 25 száza­lékra, ahol most 18—20 százalé­kot tett a háború első éveiben s a magyar beszéd is felnövekedett volna a lakosság harmadrészéig. Leginkább sajnálhatjuk a dol­got Erdély miatt, hol a magyarság 1890-től 31 százalékról 1920 ig reális becslés szerint 38 százalékra emelkedett s a szászokkal együtt 1930-ra leszor­totta volna az oláh­­ságot az abszolút többségről, mert az eddigiek szerint ezek aránya 1890-től 57 százalékról 1920-ig 53 százalékra esett. A magyarság becsületes mun­kássága, a magyar kultúra, a ma­­­­gyar iskolák még amellett a lány­ha kezelés mellett is, ameket mi végeztünk, a magyarul beszélők arányszámát 1890-től 1920-ig 577 százalékról 70 százalékra emelték (sőt Horvátországot is ideszámítva 62 százalékra). Ez a hatás 1920 tól kezdődőleg még erősebb lett volna. Emellett gazdasági és kultúrai fö­lényünk mellett tekintetbe sem a szláv, sem a román nép nem jöhet. Nagy kár, hogy az 1920. év hajnalán nem hajtottuk végre a népszámlálást azon a területen, ahol rendelkeztünk. Most az 1910-iki adatok lényegesen javunk­ra fejlődve állnának rendelkezésre s kiviláglanék, hogy talán 4 mil­liót is tesz az elvesztett magyar­ság száma s meglátni , hogy ma már Sopron vármegye mellett Sop­ron városában, továbbá Bereg- és Ugocsavármegyékben is abszolút többséget ért el a magyarság. A magyarul beszélők számának fej­lődése pedig egyenesen gyönyörű úgy, hogy az érintkezési nyelv lassan kint mindenütt — néhány tiszta nemzetiségi vármegyét le­számítva — magyar lett. És ezt a folyamatot természetesnek és igaz­ságosnak kell tekintenünk, mert egyfelől a mohácsi vész előtt az ország magyar volt, másfelől a nemzetiségek többnyire ellenséges üldözés elől itt vendégképpen meg­húzódott ideiglenes lakók voltak s mi nem erőszakosan magyaro­sítunk, hanem a természetes fej­lődés magyarosit . . . Hogy következtetésünk nem helytelen, igazolja az a körülmény, hogy­­ ahol ellenségeink nép­­számlálást csináltak, mindenütt a magyarság lényeges gyarapodása tűnt ki. A számadatok különben azt mutatják, hogy a magyarság gya­rapodása 1890-től 1920 ig a kö­vetkezőre becsülhető : A Duna balpartján 27­6 száza­lékról 36 százalékra, a tótság 55­0 százalékra hanyatlott, itt is, tehát 10 év alatt elvesztette volna fö­lényét számban is. A Duna jobb partján 68­5 szá­zalékról 74 százalékra. A Duna-Tisza közén 73­3 szá­zalékról 85 százalékra. A Bácskában 387 százalékról 45 százalékra, itt a szerbség 18 százalék, tehát a magyarság van relatív többségben és ez az arány Zombort kivéve, minden bácskai városban, még ennél is kedvezőbb Baja, Szabadka, Zenta stb. pedig fölényesen magyarok. A T­sza jobbpartján 45 száza­lékról 58 -ra. A Tisza balpartján 59,2 száza­lékról 63 -ra. Erdélyben 31 százalékról 38-ra, a németekkel 46 százalék. A Bánságban 17'3 százalékról 25-re, a németekkel 44—45 szá­zalék. Az egész országban 48'5 szá­zalékról 58 százalékra. A magyarul tudók számaránya nőtt : 76’ 10/o-ről 86’ o-re, 34’20­0-ről 510/0-re, 80'8'/o-ről 93'o-re, 47’5° °-ről 62°°-re, 52 °/°-ről 720/o re, 66'50/,° ről 730/,°-re, 23­ 90/0-ről 44°»-re, 37 50/»-ről 48°'«-re, 577° °-ről 700/p-re. Pozsonymegyében 56, Pozsony­ban 84, Moson megyében 73, Sop­­ron megyében 68, Sopron városban 86, Kassán 71-ről 99-re, Abaújban 767-ről 92-re, Temesváron 54­2-ről Dunántúl Dunáninnen Duna-Tisza közt Bácskában Tiszáninnen Tiszántúl Bánságban Erdélyben Az országban 73 százalékra, Brassó megyében 47’8-ról 64 százalékra emelkedett a magyarul tudók száma. És igy van ez mindenfelé. A magyarság száma örvendetesen fejlődött a természetes fejlődés útján s némi beolvadás is történt, legnevezete­sebb gyarapodás azonban az, hogy a nép mindenütt megbarátkozott a magyar iskolákkal s ha a ma­gyar hadsereg is segedelmünkre jöhetett volna, még többre men­tünk volna, mert a katonaság még jobb tanító, mint az iskola. Meg­gondolva emellett azt, hogy ez az ország életrevaló csak együtt lehet, ez tökéletes gazdasági egység, amely elpusztul, ha darabokra törik, nem nyugodhatunk meg szét­­szakgatásunkba. Minden fegverrel egységünk mellett kell küzdenünk. Teendőnket ez immár elő is írja. Nem szabad lemondanunk arról, hogy az egész Magyarország minden fiát testvérnek tekintsük. Minden törekvésünk az legyen, hogy őszinte jóakaratunk és von­zalmunk ne legyen üres beszéd, gazdasági egység törekvéseinket ékesítse mindig az a megbecsülés, az a jóakarat, amelyet derék, idegenajku magyar honpolgáraink megérdemelnek. Szenvedő magyar­­testvéreink ügyét viseljük úgy szivünkön, mint ha a magunk ügye volna s minden magyar em­ber sorakozzék a területvédő liga zászlaja alá, támogassa ezt ado­mányaival éppen úgy, mint a magyar hadsereget, mert most első­sorban ezek vannak hivatva visszaszerezni az egységes Magyar­­országot és aztán érezze mindenki hivatásának, hogy az egységes Magyarország visszaállítása mel­lett, annak boldogsága is mind­nyájunk becsületes, kitartó mun­kájától függ. Gálffy Ignác. Tehát, vagy a polgármester téve­dett akkor, amikor ígéretét a kö­zönség érdekében is megtette, amit nem akarunk hinni már csak azért sem, mert akkor ezt az ígéretet már rég vissza kellett volna vonni, vagy pe­dig a leglelkiismeretesebben kell gondoskodni arról, hogy a pékek az őket ez ígéret alapján megillető lisztmennyiséghez esetről esetre hozzájussanak. Ha ez nem történik meg, nem mondhatja jólélekkel senki, hogy ebben a városban az ácsorgás megszüntetésére megtesznek min­den lehetőt. Mert ha tudjuk is, hogy az ácsorgás legfőbb oka a liszthiány, nem szabad elmulasztanunk egy intézkedést sem, mely az ácsorgást — ha részben is csökkentheti. MISKOLCZI NAPLÓ Szombat, február 14 Miért kell ácsorogni a kenyérért? Január 8-a óta ma kaptak először lisztet a pékek. — Ma is kevesebbet, mint amennyit megígértek nekik. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk tegnap, hogy Szentpáli István dr., polgármester ígérete alapján ma már liszthez jutnak a város pék­jei és ennek következtében — ha már ők is süthetnek kenyeret — megszűnik a sokat kárhoztatott egészség- és időrabló ácsorgás a városi kenyérboltok előtt. A pékek eddig állítólag azért nem kaphattak lisztet, mert az úgynevezett városi kenyérgyárnak kiutalt napi lisztmennyiség nem haladta meg azt a 40 métermá­zsát, melyhez a polgármester az ígéretét kötötte. Ez azonban — mint azt illeté­kes helyről szerzett információnk alapján közölhetjük — nem felel meg a valóságnak. Február 10-én például a városi kenyérgyár 70 zsák (59 és fél métermázsa) lisz­tet kapott és ezzel szemben le kell szögezni, hogy a város pékjei január 8-a óta ma jutottak először liszthez és ma sem annyihoz, amennyi őket a polgármester ígé­rete alapján megillette volna. A városi kenyérgyár ugyanis az utóbbi napokban a következő lisztmennyiségeket dolgozta fel : február 9-én 40 zsák, összesen tehát 225 zsák lisztet. A pékek pedig nemcsak hogy február 10-én nem kaptak egy gramm lisztet sem, de ma sem kapták meg azt a mennyiséget, amelyre joggal számíthattak. A polgármester ugyanis azt ígérte nekik, hogy ha a városi ke­nyérgyárnak kiutalásra kerülő liszt­mennyiség a 40 métermázsát meg­haladja, annak (az egész napi lisztmennyiségnek) fele a pékeket illeti meg. Ma 50 zsák, vagyis 42 és fél mázsa liszthez jutott a kenyérgyár, ennek felét tehát — 21 és egy­negyed métermázsa lisztet — a pékeknek kellett volna megkap­­niok. Ezzel szemben kaptak ösz­­szesen 16 és fél méter mázsát. Mivel pedig ez a város 30 pékjé­nek meg se kottyan, a pékszö­vetség ma egyelőre csak 10 tagjá­nak juttat lisztet, többi tagjai pe­dig a legközelebbi (vagy távo­labbi ?) alkalommal kerülnek sorra. Meg vagyunk győződve arról, hogy a polgármestert mint minden kérdésben, úgy itt is az igazságos jóindulat és a közönség érdeke vezeti. Nemcsak a pékek, hanem a közönség érdeke is vezette tehát, amikor a sütödéknek bizonyos fel­tétellel lisztet helyezett kilátásba. A pékeket, de a közönséget is érdekelheti most a kérdés, min, vagy kin múlik az, hogy a pol­gármester ígérete nem teljesül ab­ban a mértékben, amint azt nem­csak egy iparág, de a közönség érdeke is megkövetelné. „ 10-én 70 „ „ 11-én 35 „ „ 12 én 30 „ „ 13-án 50 „ A külföldi szövet- és b­atiszt - új­donságok már megérkeztek Fábián selyem üzle­tébe, Széchenyi­ u. 68. Rendőrkézen van­nak a munkásbizto­­sító betörői. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk annak idején, hogy vakmerően dol­gozó betörők néhány héttel ezelőtt éjszakának idején behatoltak a Munkásbiztosító Luther-udvarban levő helyiségébe, megfúrták az ott talált kasszát, amelyből százezer koronát megközelítő összeget ma­gukkal vittek. A betörők után he­teken át hiába nyomoztak a de­tektívek, míg végül tegnap siker­rel járt megfeszített erővel végzett munkájuk. A miskolczi államrendőrkapi­tányság bűnügyi osztálya az egri államrendőrségtől táviratot kapott, amelynek a tartalma röviden az volt, hogy elfogtak Egerben két fiatalembert, akik kihallgatásukkor beismerték, hogy egy miskolczi betörőszövetkezet tagjai. A távirat megemlékezett arról, hogy a két letartóztatott fiatalember eddig hat betörést ismert be és e­zek között van a miskolczi Munkásbiztosító Wertheim-szekrényének megfúrása is. A betöréseket két másik mis­kolczi társukkal követték el. A távirat megérkezése után Jónás csoportvezető irányításával az összes detektívek akcióba lép­tek, így letartóztatták özv. Józsa Istvánná, Kun József­ utca 64. sz. alatti lakost, valamint lakóját Tóth Andor műbútorasztalost, akiket orgazdasággal, illetőleg bűnrészes­séggel gyanúsítanak. A betörő­banda másik két miskolczi tagját az éjszaka folyamán szintén letar­tóztatták. m­inden háziassá­­ny saját érdeke, ha fűszer- és gyarmatáru szükségletét Deutsch Béla fűszer- és gyarmatáru üzle­tében Szirma­ utca 71. sz. alatt szerzi be, hol pontos és előzékeny kiszolgálás mel­lett legolcsóbban vásárolhat Szives pártfogást kér a tulajdonos

Next