Miskolczi Napló, 1922. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

am, I (5382.) szám Vasárnap, If 22 január I — A -7 Előfizetési árak u«* helyben, mint vidékre i Égése évre 600 korona kaphatA minden Fél évre 300 korona birlapáru«is Análl Negyed évre ISO korona POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatalt iftiskolcx, Hunyadi u. 2. Telefon IM Szerkesztőség : Erzsébet tér I. sz. Telefon 3IM A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, előfizetések és hirdetések a kiadóba intézendők. Újévi harangszó. Hullatja levelét az idő vén fája... A végtelenségbe újra belemerül egy esztendő. Megújhodik az idő és hozza rejtelmeit, reményeit és ígéreteit az újév. Most, hogy az eltűnő idő nyitott sírjánál vagyunk és készülődünk a nagy temetésre, hívjuk-e tetemre a távozót, akitől mindent vártunk és akitől annyi csalódást és fájdalmat kaptunk? Örökségül ittmarad megtépett, fáradt lelkünk, mely földi vándorlásában ezer sebtől vérezve keresi a béke, a szent nyugalom útját, amely vágyódva száll bús estéinken a csillagos ég felé, ahonnan a megváltást, az új élet ígéretének teljesedését várja. Tarsolyunk üres, a gonosz élet lassanként kimarkolta kincseink javát. Ami maradt, kolduskenyér az, amely nem engedi, hogy eldőljünk a harc fáradtságában, a porból, ahová a bánat sújt, felemel és vezet tovább, szenvedni kálváriánk útján, egyetlen útravalónk a nehéz vándorlásban a remény. H* Az idők végtelenségében nem történt semmi. A sokmillió homokszemből lepereg egy és azután a sors kereke fordul tovább. Nem történt semmi. A Nirvánába hatolt egy piciny pillanat, egy homokszemnyi atom belepereg a sivatag tengerébe, csak abból a mi keserű életünkből kell megint egy nagy szakaszt, teljesületlen remények, elfakult vágyak, elfáradt ékszások csalódásait a halott esztendő mellé temetni. És hogy a búcsú a távozótól könnyebb legyen, hogy az élet visszahozhatlan veszteségét ne sirassuk olyan gyáván és törpén, itallal töltjük meg a poharat mámorba Hirdetjük a lelkünk, átengedjük magunkat az álmok színes ígéreteinek. Mert így könnyebb temetni, mert így vidámabb az érkezőt várni, akitől most is csak jót várunk és aki majd megint magával visz egy nagy kincsünket, egy csalódásos, fájdalmas, szépségeitől megrabolt életével.* A múló esztendő tragikus állomása a magyar kálváriának. — A Végzet, mely esésünk kapuit nyolc éve megnyitotta, beteljesedett. A kard, amelyet hosszú esztendők véres viharaiban kemény dacos elszántsággal forgattunk, kihullt a kezünkből és az ország ezeréves teste szabad prédája lett mohó éheseknek. Erdély, a Felvidék, a Bánát, a Bácska és az elszakított nyugati végek velünk simák, velünk sóhajtoznak. S mi lesz majd egyszer, ha ezek a halk sóhajtások összefonódva viharrá dagadnak. Vér és vér piros színe rajzolódik köröskörül a horizontra. A megalázott és megrablott népek ha egyszer megint talpraállanak.Milyen borzalmasan véres zivatara lesz az elfojtott indulatok kirobbanásának. Melyik esztendő hozza majd ezt az új próbát, mely eldönti : van-e jogunk az élethez, az ezeréves történelem új dicsőségéhez ? * És készülvén a nagy leszámolásra, mi történik itthon ? Megtaláltuk-e már egymást, hogy az elkövetkező idők próbája együtt találjon bennünket? A forradalmi láz, amely a háborútól elgyöngült testben könnyen úrrá tudott lenni, elnult-e, a lelkek harmóniába tudnak-e olvadni attól a nagy gondolattal áthatottan, hogy mindnyájunk felett lebeg az a cél, amelynek mindnyájan tartozunk magunkat alávetni és a haza boldogságának minden más érdeket és célt túlnövő gondolata. Csökkentek-e az ellentétek, amiket közénk ellenségeink sem vethettek volna gonoszabb ügyeskedéssel, szétszakítván a megmaradt kis magyarságot egymástól olyan távolságokra, hogy most már egymás szavát sem hallják. Ahol a politika nem tudott elegendő robbantóanyagot helyezni az együttes társadalmi munka alapjába, ott elhívták segítségül a felekezeti viszályt és ha ez nem tudná az egész gonosz munkát végzetes tökéletességel elvégezni, a kiélezett osztályellentéteket hívják segítségül. Nem elegendő ma az, hogy lelkiismereted és hited szerint magyarnak vallod magad, az sem számít, ha véreztél, dolgoztál, szenvedtél az együttes magyar célért. Hiába szentelte e földet hazáddá és szived templomává elődeid itteni küzdelmes élete és halála, ha imádságod célja egy az övékével, de nem közös a templomod, nem lehetsz jó hazafi, nem mondhatod nyíltan, hogy szereted a hazádat, mert úgysem hisznek neked. Szeretetről ne beszélj, mert rád rohannak azok, akiknek uralma és világa gyűlöleten épült és mert egyéni játékuk önös hasznát féltik, torkodra fojtják a szót, nehogy megértést, szeretetet tanuljanak tőled. Minden karra szükség volna ma, hogy dolgozzál, de ők, a gyűlölködés magvetői lefogják a munkára lendülő kezeket. Minden józanságra szükség lenne most, hogy végre tisztán lássuk, milyen végzetes hibákat követtünk el. De jaj annak, aki erről beszélni bátor, mert a józan világosság fényt vetne rájuk és eloszlatná a ködöt, melynek homályosságában rombolhatnak javakat és lelkeket. Minden hiába, hogy az igazi magyar kötelességek tudatára ébredjenek. Hasztalan sir ide rabságban sínylődő testvérek panasza, hasztalan pusztít itthon a nyomor, hiába int minden nyomorúságunk és szerencsétlenségünk jobb belátásra, türelmességre és megértésre, nekik a legfontosabb, hogy fórumon maradhassanak és folytathassák munkájukat. És a sötét kép hátterében ezren és ezren várják megbénítottan, hogy elhallgasson a vad gyűlölet, hogy ők, a megbántottak, megalázottak, megtépettek — a haza érdekében tovább dolgozhassanak. Rájuk marad a munka, hogy a romok helyére új világot, boldog magyar életet varázsolhassanak. A fórum, ahol a közérdek tiszta és nemes harcának kellene lefolyni, csúf lármától hangos. Ember ember ellen mérgezett fegyverekkel harcol. A polgári rend szekre szétszakítva. A legellentétesebb, a legképtelenebb emberek zajongnak a fórumon. Egyik sem akarja elhinni, hogy a másik szándéka becsületes. Mindegyik magánál, egyedül csak magánál akarja ismerni azt a csalhatatlan panaceát, ami a sebektől vérző országot meggyógyítja. És közben mérget csöpögtet a sebekbe. Farizeusok hirdetik azt a keresztényi szeretetet, amit a jézusi tanítások nem ismernek, képmutatók akarják örök életben tartani azt a gyűlöletet, ami nélkül ők nem létezhetnek. Akik egymás lehelletét is utálták, azok most kényelmesen simulnak egymás keblére az önfentartás, a konjunkturális előnyök védelmében. A hatalom megtartásának életösztöne kergette őket össze és egymás iránti gyűlöletük mérgét most a tőlük lélekben távol álló tömegek szórják. És ezt együtt úgy nevezzük ma, hogy közélet. És ebben a sötétségben vergődik hosszú, kínos esztendők óta, a szeretet melege, a világoság fénye, a megértés közössége nélkül, a beteg magyar társadalom. ♦ A nehéz sötétségben megnyílik az új reménykedések, friss bizakodások kapuja és szeretnénk bepillantani a jövő ígéretének rejtelmeibe. A hervadó anyának, a vén időnek ifjú gyermeke, a megszülető esztendő mit hoz nekünk? Tovább tart-e a szenvedések, a megpróbáltatások útja, vagy közeledik a világosság, melynek fénye az álmok és vágyak megvalósulását mutatja? Más biztatásunk nincs rá, mint egyetlen javunk, amit meghagyott az élet, a szívünkben élő és soha nem hervadó virág: a remény. Higgyünk! Várjuk hittel és türelemmel a jobb jövőt. Fogadjuk az őszinte szeretet tárt karjaival az érkezőt. Olyan jó hinni és bizni. Hinni az emberi jóságban,bízni az idők jobbrafordulásában. Enoe ! Mámorban, jókedvben, a dórűi, fehér bárányfelhőjében jön a, újév. Köszöntsük jó hittel, tiszta, szép reményekkel. (..) (Fővárosi tudósítónktól.) Az ellenzék akciója holnaptól kezdődőleg exlexbe hajtotta az országot. Azonban úgy látszik, hogy ennek a kormány egyáltalán nem tulajdonít nagyobb fontosságot, mert hiszen módjában lett volna könnyű szerrel leszerelni az ellenzék mozgalmát, ellenben erre még csak komolyabb kísérletet sem tett. Az ellenzék harci kedve ennek következtében — úgy látszik — egyáltalán nem mutat hanyatlást, úgy, hogy a két napra tervezett újévi szünet után még hosszabb ideig módjában lesz az ellenzéknek az indemnités megszavazását kitolni. Újév után az ellenzék részéről fel fognak még szólalni Ugron Gábor, Vázsonyi Vilmos és Bassay Károly, akiknek beszéde leginkább áll az érdeklődés középpontjában. Hogy a vita tényleg meddig fog tartani, arra vonatkozólag még ma egyáltalán nem lehet következtetni. Maguk az ellenzékiek két hétre számítanak, amit a kormány valószínűleg azzal fog megakadályozni, hogy a vita tarta A politika újéve az idén meglehetősen eltér az eddigi sablomára bevezeti azórács üléseket. nőktől. Bethlen István gróf miniszterelnök távol van és csak 2-án, reggel érkezik haza. Akkor fog megtörténni hivatalos üdvözlése és akkor mennek végbe adiplomáciai fogadtatások is. — Friedrich Istvánt holnap este hat órakor a Wenckheim-palotában üdvözlik barátai és párthívei. — Nagyatádi Szabó István üdvözlése csak 3-án történik megegyébként a kisgazdák külön fogják üdvözölni a beteg Rubinek Gyulát és valószínűleg Mayer Jánost is. Andrássy Gyula grófot csak szűkebb körben fogják üdvözölni, párthívei. A kereszténypárt hivatalos üdvözlése csupán Haller Istvánnak fog szólni. A kományelnököt helyettesítik Vass József nem hajlik meg a pártok kívánsága előtt és mára nem adott szünetet a Háznak. A pártok azonban remélik, hogy legalább hétfőn nem tart ülést a Ház. A kisgazdapártban péntek este az újabb királymisét követő jeleneteket tárgyalták és szó volt róla, hogy újév után a kormánytól a karlista agitáció ellen erélyes lépéseket fognak követeli . A nemzetgyűlés nevében a kormányt újév alkalmából Gaál Gaszton üdvözli.