Miskolczi Napló, 1923. augusztus (23. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-01 / 172. szám
XXIII. évfolyam 172 (6442) szám, Apa IOO korona Szerda. 1923 augusztus I POLITIKAI NAPILAP ilSilialisi trafo *» *alyboa, nini diekrai Folol&a aiarkuiki X* pánté Hiaioa floggod évro 5000 korosé F£HÉH ODOR stHapAmsitónélI Egy hóra 1800 korona i.iadléti«a fali nakolos, Széchettyi-u.15. T 664 Saorkosact A régi Erzsébet tér I. az. Talafon 319 A lap aaollomi közleményei a verknitt cég halófizetének és hirdeténak a kiadóba intés a mifik Győzelem ? A keserű magyar sors nem sok időt hagy az örömre sfőlött, hogy Cegléd a legszélsőségesebb jobboldali Lendvai Istvánt választotta meg képviselőjének a nemzetgyűlésbe. Nem enged sok időt az örömnek a sors, mert alig virrad egy új nap a ceglédi diadal után és már jön a fekete hir , a korona 2 és háromnegyeddel zárult Zürichben. Ne keresünk, nem is lehet keresni kapcsolatot a két esemény között, mert igen szomorú lenne, ha bárki a világon aszerint értékelné pénzünket, hogy Lendvai Istvánék mennyire tudják kielégíteni politikai és közéleti ambícióikat. A demagógia a forradalmi idők posványán terem és ha ez a lápvilág bizonyos kisebb területén el tud tenyészni és maga után tudja hívni a könnyen nom utókét, ez szomorú, nagyon szomorú tünet, de nem lehet értékmérője egy egész ország hangulatának és igazi gondolkodásának. A ceglédi győzelem pedig még Cegléd összesége érzéseinek és gondolkozásának sem lehet hűséges és őszinte kifejezője, mert hiszen az a kis szépséghiba esett a ceglédi najdáumon, hogy tízezernyi választóból a fele nem szavazott le és azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha feltesszük, hogy választók passzív része, amelyik távolmaradt a szavazástól, nem valószínű, hogy Lendvaistvánt támogatta volna voksaival. Ez azonban csupán etikai szempont és egyáltalában nem érinti a kérdés gyakorlati oldalát, amely szerint a lényeg a mandátum megszerzése, akárha a választók többségének távol tartásával is. A ceglédi események nem szólhatnak tehát bele az ország gazdasági helyzetének irányításába. Mert a ceglédi események csupán kicsiny torzképét adhatják az általános helyzetnek. Cegléd nem döntötte el az ország sorsát, mert ahhoz jelentéktelen a város és jelentéktelen a képviselője. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy ez egy kicsit bágyasztóan fog hatni a külföldön,a kormány azon igyekezetére, hogy itt a mérséklet és komoly, reális munka eredményeit mutassa. Meg csak nem is a választási eredményre céltünk ezzel, hanem a választási kampánynak arra a már feledésbe menő kicsiny epizódjára, amikor a magyar királyi kormány igazságügymniszterét és népjóléti miniszterét, aki emellett a tiszteletet paralonoló papi talárt is viseli, nem engedték szóhoz jutni azok, akikben Lendvai mellett még a legklasszikusabb tekintélyek sem tudják felébreszteni azt a tudatot, hogy egymást tisztelettel és komolysággal illik meghallgatni. A ceglédi választásnak tulajdonképeni gyakorlati jelentősége a kormányra nézve van, amely intést kap ezzel, hogy egyszer már határoznia kell, melyik az a politika, amelynek nyílt színvallásával és bátor követésével az országot megmenthetőnek tartja. Bethlen miniszterei erről már tudjuk mit akar: mérsékletet és teljes tiszta konszolidációt. Olyan törekvés ez, amelyet minden komolyan gondolkozó és hazáját őszintén szerető embernek támogatnia kell. Az ország ezt készséggel meg is teszi, csupán az alkalmat várja, hogy a döntő szónál ott lehessen a kormány elnöke mellett. Addg azonban, amíg ez a döntés húzódik és ameddig nem látják, hogy Bethlen a maga erejének tudatában megszilárdthaja a nyuga-l lom és béke politikáját, addig azok az erők, amelyek könnyű szerrel volnának a kormányerők mellé sorakoztathatók, ezek az erők csendes passzivitásban nézik, hogy a demagógia és FZDÖ£égesség helyenként le tudja gyűrni azt a programmot, amelyet a miniszterelök legutóbb oly? magabízó önérzettel az országos édekek céljaiért állított elénk. Addig tízezer választóból a fele sem tud, vagy nem akar alkotmányos jogával élni, mert így látja inkább biztosíthatónak a rendet és konszolidációt. Ez is egyik tanulsága a Cegléden történteknek. 1.040.000 korona a legmagasabb, 4400 korona napidíj a legkisebb fizetés a köztisztviselőknél. (Fővárosi szerk. jelenti telefonon) A kormány rendezte a közalkalmazottak fiztését és ez a fizetésjavítás a hivatalos lapban is megjelent. A korona romlására hivatkozva, a minisztertanács a fizetéseket száz százalékkal felemelte és így a közalkalmazottak fizetése nem csak elérte, hanem jóval meg is haladja a magánalkalmazottak fietését. A legmagasabb havi fizetés eszerint: 1 040 000 korona, a legkisebb pedig — a napidíjasoké — napi 4400 korona. A fizetések a következők: Az I. és II. osztályban 800 000, III. o. 720.000, IV. o. 600.000, V. o. 540 000 és 480.000, VI. o. 420.000, 390.000 és 360 000, VII. o 340.000, 320.000 és 300.000, VIII. o. 282.000, 264.000 és 246.000, IX. o. 228.000, 216.000 és 214 000, X o. 193.000, 190.000 és 168.000, XI. o. 158,000, 142,000 és 132,000 korona fietést kapnak a közalkalmazottak havonként. Az egyetemi tanárok legmagasabb fizetése 680000 korona, a tanítók legmagasabb fizetése 282000 korona, míg a kúriai bíráké 1,040.000 korona. Kérdést intéztünk a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályához, hol a következő felvilágosítást kapta: — A kormány rendelkezése a fizetésjavítások terén a köztisztviselők körében mindenütt a legnagyobb megelégedést keltetté. Ezt a kérdést rendezni kellett, mert lehetetlen volt hagyni, hogy a köztisztviselők tovább is éhezzenek. Egyébként a fizetés kiutalásának módja az, hogy én megfizetik a júliusi fizetést, azután egy-két nap múlva a pótlékot, amely a differenciák folytán előállott. Az egész lebonyolítás mindössze néhány napot vesz igénybe. Megkezdték az indemnitás részletes tárgyalását. Vihar a házszabályvita, az elnök és Gaál Gaszton között A Miskolczi Napló budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: A nemzetgyűlés a szokásos két napi szünet után ma folytatta az indemnitás részletes vitáját. A tárgyalás iránt mind kevesebb érdeklődés mutatkozik és a folyosón is inkább a ceglédi választásról és a tisztviselőkérdésről vanszó. Valóban az egész nemzetgyűlés ma már nem más, mint a szünet utáni vágyakozás megtestesítője. Ma Strausz István szólalt fel elsőnek. Korán megjelent ma a Házban Daruváry Géza külügyminiszter és ebből sokan arra következtettek, hogy valószínűleg nyilatkozatott fog tenni a Sinaiában történtekről. Ez azonban egyenlőre nem történt meg és még ilyen irányú elhatározásról sem tudunk. Egyébként érdeklődéssel várták Lendvay Ltvánt, az új ceglédi képviselőt, aki hír szerint reflektálni óhajt a személye ellen elhangzott támadásokra. Az ülés megkezdésekor azonban Lendvay még nem volt jelen. Az Ülés. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Szelovszky Béla elnök. Strausz István személyes megtámadatás címén kér szót. Őrffy Imre előadó beszédében azt állította, hogy ő nem viseltetett iránta és a javaslat iránt a kellős lojalitással. Ő az ilyen lojalitást, a lojalitásnak ilyen magyarázatát nem fogadja el és azt a kirohanást, amelyet őrffy ellene intézett, visszautasítja. Elnök jelenti, hogy az indemnitás általános vitája véget ért. Mielőtt azonban a Ház általánosságban határozna, a zárszó jogán megilleti a szó mindazokat a képviselőket, akik a vita folyamán határozati javaslatot nyújtottak be. Egyben jelenti, hogy Sokon pitkai Szabó István az indemnitási javaslat 13. §-ához különvéleményt terjesztett elő. A zárszó jogán elsőnek Baross János szólal fel és néhány szóval megismétli határozati javaslatát, amely szerint utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földbirtokreform novelláról szóló törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt tárgyaltassa le. Az utóbbi napok — úgymond — ■ megerősítették abban a hitében, hogy a magyar népet a föld által kell ehhez az országhoz csatolni. Jeffy Imre személyes kérdésben felszólalva, válaszol Strausz Istvánnak , és visszautasítja, mintha ő a köz-tisztviselőket támadta volna. Gaál Gaszton és az elnök vitája. Gaál Gaszton: Egy pár szóval kívánok kierjeszkedni azokra a megjegyzésekre, amelyek a vita során elhangzottak. Elnök: Általános vitának helye nincsen, kérem a képiselő urat, hogy csak azok között a keretek között szabja meg felszólalását, amelyeket határozati javaslata érintett. (Szilágyi Lajos : Ez nóvum) Gaál Gaszton: a házszabályokban semmi nizces arra vonatkozólag, hogy a képviselők a zárszó jogán milyen keretek között tartoznak beszélni, ez így volt eddig, ezt a felfogást szentesítette a gyakorlat és az elnök úr most ezzel a felfogással helyezkedik szembe. Mindenesetre konstatálom, ahogy ez kizárólag az elnök úr egyéni ténye. Elnök: Kénytelen vagyok álláspontomat fenntartani. A zárszó jogán felszólalók eltérhetnek attól a tárgytól, amelyre határozati javaslatuk vonatkozik, de csak akkor, ha nincs, kimondva a sürgősség. Ha tehát a képviselő úr a tisztviselőkérdésről terjesztett elő határozati javaslatot, akkor a szó kizárólag ezen a címen illeti meg. Szilágyi Lajos szólal fel 63 Sajnálatosnak tartja, hogy az elnök éppen Gaál Gisztonnal szemben érvényesíti ezt a hibás felfogást, aki pedig hosszú ideig a Ház elnöki méltóságát közmegelégedésre töltötte be. Az elnöknek tudnia kell, hogy az ellenzék a határozati javaslatok benyújtásakor bizonyos rendszert tartott be, mert nem terjesztett elő azonos szellemű határozati javaslatokat. Hol van itt a közérdek, ha az elnök Gaál Gaszton mondanivalóit a házszabályok hibás magyarázatával ilyen szűk térre szorítja. Miért nem kezeli liberálisan az egyes felszólalásokat? Azt is jól tudja az elnök úr, hogy a pénzügyminiszter a javaslat beterjesztése alkalmával súlyos mulasztást követett el, mert a javaslatot, amelyet valamennyi bizottsághoz el kellett volna juttatni, zárt borítékban csak a pénzügyi bizottsághoz juttatta el. Kéri az elnököt tegye lehetővé, hogy az ellenzéki szónokok hozzászólhassanak a miniszterelnök felszólalásához. Farkas Tibor pártonkívüli képviselő azt mondja, hogy ebben a kontroverz kérdésben a Ház döntsön az elnök és az ellenzék felfogása között. Szcitovszky Béla elnök Návay Lajos egy régebbi döntésére hivatkozik, álláspontja helyességének bizonyításául. Gaál Gaszton: Az elnök úr felso-