Miskolczi Napló, 1924. január (24. évfolyam, 10-11. szám)
Szerda, december 12 MI9KOSZI HPLÓ Miskolcz és a vármegye közönsége ünnepli százesztendős színészetét Diszközgyűlés a városházán — Ünnepség a Szent Anna temetőben Déryné sírjánál A főispán üdvözlő beszédd val 11 órakor nyitotta meg Puky Edre dr. főapán elnök a diszközgyűést. Üdvözölte a bizottsági tagokat, az eg. házi, katonai, polgári hatóságok, hivatalok, intézetek, tudományos és művészeti társulatok, egyletek küldötteit és a hallgató közönséget. — Különös melegséggel köszöntöm Borsod vármegye törvényhatóságának képviselőit és küldötteit — mondotta. Borsod vármegye mellett úgy érezheti magát Miskolc város, mint fiatal testvér az idősebb mellett, akinek védőszárnyai alatt nőtt nagykorúvá és akitől átvette az örökségből ráeső egyenlő részét a törvényhatósági önállóságnak és azoknak a német hagyományoknak, melyek Borsod vármegye történnének lapjait ékesítik: ezek közt a magyar színművészet szeretetteljes és áldozatos párolását. — Büszkesége Borsodvármegyének, hogy már több mint 100 év előtt felismerte a magyar színpad fenkölt hivatását és azt városunkban az összes magyar városok közt elsőnek megteleptette. De jól esik azt is megállapítanom, hogy ezt a szeretetet és áldozatot megértéssel, átérzéssel és áldozatkészségel ápolja tovább a nagykorúvá lett ifjú testvér, Miskolc város és a nemes hagyományok szellemében büszkén őrzi Ialtmália életének egyik nagy kincsét, a magyar színművészetet. Mert tudatában van annak a nagy hatásnak, amely a színpadot, ha nagy a hivatásának valóban meg akar felelni, egyik legelőkelőbb nemzetépítő erővé emeli. Szebben és tömörebben nem lehetne ezt kifejezni, mint ahogyan elmondja Borsod vármegyének 1846 folyamán szétküldött körlevele, mondván, hogy egyesitett erővel megvalósítanunk „a nemzeti nyelvet pallérozó, kulturát nemesítő és erkölcsöt szelídítő, következésként magát a nemzetet tökéletesítő játékszínnek magyar nyelven való felállítását.Címe 1821 nyarán testte jön az ige és mas miskolci színház 100 asztendás jubileumát ünnepeljük. méltóságot Elnök Úr! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Mélyen tisztelt Vendégeink ! ősi Bakházunk e komor tanácstermében a napi élet küzdelmei és fáradalmai között csak ritkán találunk időt és alkalmat a maiakról való megemlékezésre. — Különösen mi megyerek, sok tekintetben hasonlítunk elkésett vándorhoz, aki az elmulasztottak pótlandó, pihenés nélkül siet erre, vitapillantást sem vetve a befutott, el eltávolodó elhomályosodó tájékre. — Nekem mégis úgy tetszik, hogy e Dtp jelentőségénél fogva megérderült, hogy tekintetünk és gondolatunk megválva a jelen kötelességeitől, a múlt felé forduljon mert emlékünnepet a'funk, melynek ereje és lelkesítő hatása edzik kitartásunkat és visezeségforró fényűk naelotjá az elénk tűzött célt. — Megtépett, megcsonkított ezer éves hazánk szomorú és nehéz sorsa külsőségéé ünneplés helyett a belső megbánással teljes ünneplésre késztet s ezért, ha mélyen tisztelt vendégeink e száz éves évforduló alkalmival díszt és pompát nem is találnak, gzitok és lelkünk telve a múlt nemes emlékei felett érzett tiszteletel és hódolattal, melyhez teljes melegséggel csatlakozik a jövőbe vetett hit, parancsolta kötelességérzet. A legméltóbb ünneplés, a nemes tettek és példák követése. Ünnepünk az emlékezésnek szól! Emlékezzünk ! A száz éves fordulók esztendejét éljük. E város s Borsodvármegye közöségének száz év előtti neves cselekedete tette e napot ünneppé. — Ez év augusztus hó 24 én múlt száz esztendeje annak, hogy a város és vármegye áldozatokban versengő polgárainak hazafias lelkesedéssel összehordott téglából ez első kőszinbás Miskolc városában ■ ezzel együtt Magyarországon felépült s hogy abban a krónika írása szerint Éder György színigazgató első előadását megtarthatta. — Bár az országos könyöradományoból életre hivott magyar színészet 1792 ben működését újra megkezdte s bár ezen és a következő években a színészet a darabok kiállítása, a színészek képzettsége, sőt egyidőben felette vonzó erejű énekes játékok beiktatásával életképességét és hivatottságát igazolta, az eleje tornyosult Akadályokkal nem tud megküzdeni s amitől jobbjaink a magyar színészetet féltették, fájdalom, 1796 ban bekövetkezett, a szinjátszó társaság feloszlott és az ország essvében hosszú időre elnémít a színpadon a magyar szó. — Mint már annyiszor, most is Erdélyből jött a segítség. Báró Wesselényi Miklós, mint az erdélyi színészet rendezése és fejlesztésére hivatott ötös országos választmány elnöke, a Kolozsváron kipróbált társulat egy részét megfelelő díszlettel, ruhatár és könyvtárral felszerelve, k útba indítja Pest felé. 1807 ben az ország szivében újra felhangzik a színpadon a magyarázó. Az országgyűlés lelkes támogatása, a nádornak a magyar nyelv jogát elismerő rendelete megkönnyítették a játszó társaság kösüsstét, sőt reményt nyújtottak a magyar társaság állandóságára. — Az éppen Budán ülésező országgyűlés tagjai is végighallgatják az előadást. A hangulat lelkes, a siker váratlanul nagy volt. Első színészeink úgyszólván úri működve ők, kikért m vu tusutAmt év v magyar nyelv melletti tüntetés avatott Thália papjaivá. — A lelkesedés, sajnos, mint szó nálunk nagyon gyakori, csak szalma- láng volt. A közönség támogatásának hiánya, a magyar nyelv használata ellen tett intézkedések a díszesebbet felszerelt és jobban elhelyezett német színház elhallgattatták a magyar színészetet. A kicsi, de lelkes csapatban a tétlenség bomlást idézett elő. Meglndult a vándorlás. Erre felette kedvező e királyi szabadalomlevél, mely 1795 től a magyar játszó társaságnak bármely városban megengedi az előadás megtartását. — Hogy a város és a vármegye kulturális életében s azonkívül az országra nézve is nagy fontosságú esemény értékét kellőleg mérlegel, tudjuk, a gondolat röpke szárnyán idevarázsolom a magyar színészet legválságosabb napjainak szomorú történetét. — 1790 október hó 25-én a mai Várszínház színpadán egy kifestett arcú pmbercsoport lázas izgalommal várta az előadás megkezdését,ugyanaz, vagy talán fokozottabb az izgalom a nézőtéren. Magyar színészek magyar játékot játszanak. — Sajnos, az állandó színjátszás első alapfeltétele, a színházi épület hiánya, akkor is éreztette hatását, de a színjátszó társaságnak és lelkes vezéreinek a Pest és Budán elhatalmasodott német színházakkal is erős harcot kellett megvívni. Pest vármegye felirata s ennek nyomán Borsod, Veszprém, Fejér, Győr s más megyék felterjesztései rendkívül jellemző képet adjak azon buzgalomnak, melylyel az ország magyarsága a színészetet, mint féltett kincsét, minden elnyomatástól megvédeni törekedett. — Borsodvármegye felirata ezépen világítja meg az akkori helyzetet: „Örömmel vesszük tudomásul a Felség fáradozását a magyar nyelv érdekében, de annál érzékenyebb fájdalmat gerjesztett szíveinkben az, hogy a haza fővárosában a magyar színészet a német árendás által annyi** t korlátoztatik, hogy ünnep és vsárnap sohasem tadhat előadásokat, sőt ami ennél is több, nem engedtetik meg neki, hogy a maga darabjait egy erre kibérlendő helyen előadhassa.* Majd folytatva így fejezi be: „Bizonyos lévén az is, hogy a magyar játékszín a hazai nyelv virágzó álla-potra leendő tételének egyik főeszköze s ezeknél fogva a magyar játékszín fennálása az országlószék által megengedtetett alkotásból! jussánál fogva oly hathatós rendelések teendők, hogy a magyar színjátszás a német társaság árendásának méltatlan törekedései ellen teljes biztonságba helyeztessék.* — A nemes vármegyék felszólalásának eredménye lett. A helytartó tanács 1807 évben kelt rendeletével megengedi, hogy a magyar színjátszó társaság játékait általa választadó helyen folytathassa. A magyar azínérzet élethalti harca — Engedély már volt, de a játékszín még hiányzott. Hosszú és sok keserűség, megpróbáltatásokkal teli napok következtek ez engedély dacára a magyar játszó társaságra. A főváros külső részeiben, többször változtatott játékszínben a támogatás hiánya miatt élethalál harcát vívta a magyar színészet. A lelkes mecénások, kik között első helyen említendő fgyverneki Vida László, kinek jellemvonása az áldozatkészség s mint Déryné irja : „minden embert jutalmazni óhajtott, jobb és boldogabb napokat jelentettek egy időre, de a terhes fellegeket eloszlatni nem tudták. — 1812 ben, amikor az új német színház megnyílt,a szabaddá lett Rondellában uj otthont talált a magyar játszó társaság. A kicsinosított Rondellában sikerrel kezdhette meg a játszótársaság előadásait s már úgy rá szólt, hogy az uj otthon, ez élé állandó játékszín, a magyar szkjátszás uj korszakának bevezetése lesz, midőn a városszépítő társaság 1814- ben a Rondellát elárvereztette s a következő évben bontását megkezdette. — Ezzel összeomlott midaz, amit lelkes vezérek és a nemes vármegyék a magyar színészet biztosítása érdekében életre hivtak és megalkottak. — A magyar színjátszó társaság Magyarország fővárosában otthon nélkül, reménytelenül állott. Csak egy emberben Kulcsár István, a társaság lelkes vezérében élt a boldogabb jövő reménye és az izzó hazaszeretettől átitatott mélységes hit a magyar színészet feltámadása iránt. Röpiratai cselekvésre hívják Pest vármegye rendelt és az ország szivéből megindult mozgalom egy állandó játékszín felállítása iránt csatasorba állitja a nemes vármegyéket és megindult az áldozatkészség nemes versenye. 1815 julius hó 1- én Pestvármegye közgyűlésében a gyűjtés eredménye 41,141 forinttal hirdettetik. A gyűjtött pénzen Kulcsár István színház telket vásárolt. A rendszeresebb miskolci színjátszás — E tény biztosította a jövőt, de a jelen bajain nem tudott segíteni. A magyar színészet sorsa egyre válságosabb lett a hogy színészei megélhetését, de különöset, hogy a magyar színészet fentarását és fejlődését biztosítsa, a krónikás írása szerint szekérre ültette az aktorokat s Pest vármegye ajánló levelével Mis- II- I finnek történetét, jelentőségét és tanulságait mi ünnepünk hivatott szónokaitól fogják hallani. — Én nekem meg kell elégednem annak a hő óhajtásomnak és meg vagyok győződve mindnyájunk hő óhajtásának a tolmácsolásával, hogy ma, amikor a nemzet megszentelt hagyományait, büszke magyarságunkat, erkölcsi érzésünket, jó ízlésünket, sőt sokszor ép nyelvérzésünket is megháborító internacionális és kozmopolita csinálmányokkal, irodalmi és zenei merényletekkel kell szembeszállnunk, legyen a magyar színpad Dérynek, Szentpáteryek, Laborfalvy Rózák, Egressyek és Szerdahelyiek géniuszénak világító vezetése alatt inkább, mint valaha, magyar nyelvünk ápolásának a magyar nemzeti érzés és erkölcs erősítésének a finomult ízlés és zene terjesztésének eredményes faktora l* S ezzel egy ránk jövő, boldogabb évszázadnak magvetője. Miskolc város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt fél 11 órakor diszközgyűlés karszéban ünnapolta a színház felállásának száz asztandős jmbilimát. A pálmákkal, babérfákkal díszített közgyűlési téren ünnepi szint öltött arra az alkalomra. Az egybesereglett közönség is sznneplő közönség volt. Megjelentek az egyházak, katonaság, társtörvényhatóságok, iskolák, hatóságok, egyesületek képviselői. A kormányzó képviseletében vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, hedseregfőparacchnok jelent meg. Kíséretében voltak Ludvig Bertrgy altábornagy, Sáfrin Géza tábornok, Szabó Géza és Kínig Vilmos ezredesek és a Minkolcon állomásozó fegyvernemek küldöttségei. A dolgárméter a százéves színházi kultúra jelentő-s egyházak részéről megjelentekségét méltatja soraiban láttak Révész Kálmán ref.rm püspököt, Zibrátsky György apátkanonokot, továbbá Kist László és Bitay Kálmán apátplébánosokat, Farkas István alaóberendi ref. esperest, Pécsy Alán dr. minorita rendi közfőnököt, Duszik Lajos ág. hitv. ev lelkészt, Spin Salamon dr. rabbi hitszónokot. Borsodmegye törvényhatósági bizottságának népet küldöttségét Zsóry György alispán és Görgey László dr. főjegyző, Abaúj negye küldöttségét Sesnt-Imrey Pál alispán vezették. Népi küldöttséggel képviseltették maguket a miskelci nőagyletakra. A dieziszgyűlést a Miskolci Daláregylet Himnusza után fél tizenegy órakor Pukyledre dr. főispán nyitotta meg, majd Halmay Béla dr. főjegyző felolvasta a jubileum alkalmából a városhoz és a vármegyéhez érkeztt üdvözlő beszéd*•«*«, a'iratokat, köztük a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfalud és Dugonics társaság, az Országot Magyar Színművészeti Akadémia, Szeged, Győr, Vesprém, Zala és Zemplén törvényhatóságok közönségének átiratait. 3