Miskolci Napló, 1925. május (25. évfolyam, 99-122. szám)

1925-05-03 / 99. szám

XXVI. évfolyam 99 (7005) szám Ára 2000 korOUB Vasárnap, 1925 május 3 MISKOLCI NAPLÓ fdofizetési ára helyben és egész FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Magyarországon. Egy negyed év­re 120.000 kor., havonta 40.000 kor. külföldre fenti árak kétszerese. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőség : Erzsébet­ tér 1. út Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Szé­­chenyi­ utca 15. sz. Telefon: 8-14.. Távirati cím: „Napló“ Miskolc Árverési csarnok Smith főbiztos a napokban Ame­rikában részletesen nyilatkozott egy amerikai újságíró előtt a magyar pénzügyi helyzet szanálásának művé­ről. Ennek a nagy érdekességű nyi­latkozatnak volt egy része, amely a szanálási adórendszerről szólt s igen hízelgő bókkal font koszorút a ma­gyar adózó polgárok feje köré. Smith főbiztos kijelentette, hogy a magyar adók szokatlanul nagyok és terhesek, de a magyar állampolgá­rok zúgolódás nélkül viselik ezeket az emberfeletti terheket, mert tud­ják, hogy a pénzügyi egyensúly meg­teremtése s ezzel kapcsolatban a magyar korona stabilizálása csak a legnagyobb áldozatot és áldozat­­készséget jelentő adórendszer mellett volt lehetséges. A főbiztos úr elismerése világhírt juttatott a magyar adózó polgár er­kölcsi nagyságának. S azt hisszük, nincs is a világon adóalany, aki oly öntudatos és emelkedett béketűréssel viselné sorsát, mint a magyar. Tudja és érzi ezt a pénzügyi kormányzat is. Annyira érzi, hogy a súlyos adópolitikát immár külön ter­mékeny gazdasági politikával s a köny­­nyítések, részletreformok egész soro­zatával igyekszik elviselhetőbbé tenni. A szociális gondolkodás a kormány­zat részéről mind nagyobb és nagyobb teret foglal el ebben a szanálási adó­rendszerben. De ugyanakkor, amikor minden té­­nyező azon gondolkozik és dolgozik, hogy az adóprés alatt össze ne rop­panjon maga az adóalany s ki ne szá­radjon a pénzügyi felvirulás csator­náit öntöző forrásmező, az adóala­nyok adózási képessége, ugyanakkor itt Miskolcon egy zseniális terv bukkant fel arra nézve, hogyan lehet a glóriá­val övezett adózó polgárt végleg és menthetetlenül még az otthonából is kifosztani. Eddig az volt a szokás, hogy az adóba lefoglalt bútorokat a lakásban hagyták, oda tűzték ki az árverést is s ha vevő nem akadt, — mint ahogy ma igen nehezen akad komoly vevő bármire — a család mégis csak tovább használhatta kis ottho­nának meghitt darabjait, az ő testé­nek folytatását, életének színterét és barátját. Közben pedig lassan-lassan összekuporgathatta a szanálásra valót. Most jött a finánczsenialitás. Ki­találta, hogy árverési csarnokot kell felállítani s a lefoglalt bútorokat oda kell hordani. Ne legyen otthona az adózó polgárnak, amig fizetni nem tud ez az a nagy koncepció, amely épen innen Miskolcról indul el or­szágos hódító útjára. Magunk elé képzeljük azt a diadalt, amit ennek a tervnek megvalósítása fest a fantáziánk elé. Látjuk a viruló árverési csarnokot, üresen, kopáron, mert már nincs bútor, amit oda cipel­jenek. És látjuk a végleges pénzügyi egyensúlyt, amelyben végleg elnémul­tak az adóalanyok. Befejeződik a szanálás mű­ve s­­kikért a nagy műr elkészült, a ma­gyarságot jelentő adózó polgárok ü­rős tenyerüket nyújtják az adóki­vető bizottságok“­felé: most már semmink sincs, még jajszavunk sem, mert bár a bútorainkat is régen el­vitték, azt sem kell féltenünk. Hát ennyire még sem mehet az adópolitika. Be kell látnia minden­kinek, hogy amit ilyen árverési csar­nokok jelentenek, az nem az egyen­súly, hanem az egyensúly felboru­lása felé vezet. Inkább abban az irányban kérünk terveket, hogy az erejükön felül meg­terhelt adózók részletekben fizethes­sék az adót, így az adó is megma­rad s az adóalany sem vész el a jövő számára. Vasúti katasztrófa 40 hatottal Egy német O. vonat kisiklott és lezuhant a mélységbe­n Bűnös kezek okozták a szerencsétlenséget Bécs, május 2. Schneidermühl, május 2. A D. !­4. számú vonat Eichtküchen felől Ber­­­­lin felé való útijában hajnali egy óra­­­­kor a lengyel korridor területén ,Swarosin és Preizick állomások között a nyílt pályán kisiklott. A mozdony és több vagyon a magasan fekvő töltésről a mélybe zuhantak le. Az utasok elbeszélése szerint csu­pán a háló és egy elsőosztályú kocsi maradt a pályán, a többi mind bele­veszett a mélységbe. A halottak száma 30 - 40 kö­zött, a sebesülteké pedig 40 —50 között lehet. A lezuhant kocsik között volt két harmadosztályú is, amely zsúfolva volt utasokkal. A kisiklás következ­tében a negyedik kocsi belefutott a harmadikba. Reggel 8 óráig 27 halottat és 20 sebesültet szedtek ki a romok alól. A sebesültek kétharmad részét a dirsaui, többi részét pedig a stargardi kórházba szállították be. Bűnös merényletről van va­lószínűleg szó, mert a sín­­rögzítő csavarszegeket eltá­­volítva találták a sínekből. Más oldalról pedig olyan értesítést is kaptak a berlini lapok, amint ber­lini külön tudósítónk telefonálja, hogy a mozdonyvezetők már teg­nap kijelentették, hogy ezen a veszélyes zónán nem men­nek keresztül. Hogy a mai katasztrófának még sú­lyosabb következménye nem lett, az a főmozdony vezető lélekjelenlétén múlott, aki a kisiklás pillanatában be­oltotta a mozdony tüzét és ez által megakadályozta a kazán­robbanást. Megkezdték a szófiai bombamerénylet hadbírósági tárgyalását­ ­ Bécs, május 2.­­ (A Miskolci Napló bécsi szer­­­­kesz­tősége jelenti.) Szófiából táv­iratozzák. Pénteken délelőtt 10 órakor kezdődött meg a haditör­vényszékein a székesegyház eltemni bombamerénylet tetteseinek ügyé­ben a főtárgyalás, amelyre a kö­zönséget a haditörvényszék korlá­tozott számban engedte be. A szó­fiai sajtó munkásain kív­ül külföl­di lapok Szófiában tartózkodó tu­dósítói egytől-egyik megjelentek a szenzációsnak ígérkező bűnper tárgyalásán. A haditörvényszék három had­bíró ezredesből áll. A vádat egy százados hadbíró képviseli, míg a védelmet két hadbíró százados lát­ja el. A vádlottak padján Fried­mann és Zadorszkij sekrestyések ülnek, őket vádolják a merénylet elkövetésével. Mellettük ül Koff Ndaskalov és Kamburov, akiket a haditörvényszék bűnpalástolás­sal vádol. A délelőtt a vádirat ismertetésé­vel telt el. Délután folytatták a tárgyalást és akkor Friedmannt s Zadorszkit hallgattak ki. Fried­mann részletesen elmondotta, hogy miként készítették elő és haj­tották végre a merényletet? Bűnrészességét beismeri és újabb részleteket mond el a merénylet elkövetésével kapcsolat­ban. Vallomása egyébként nagyjá­ban fedi a vizsgálóbíró előtt tett vallomását. A kihallgatás után a vádlott rendkívül megtörten vi­selkedett. A bíróság ezután zárt tárgyalást rendelt el, amelyben azt a kérdést akarna tisztázni: várjon a kom­munista bizottságok határozatai külföldi javaslatokra történ­tek-e, vagy pedig belföldiek­re? Egyben a zárt tárgyaláson akar­ja a bíróság tisztázni azt a kér­dést, hogy miért akart Friedmann külföldre menekülni. A tárgyalást szombaton folytat­ják. A csongrádi bombaper a Tábla előtt A főügyész az első ítélet megváltoztatását és mind a hét vádlott elítéltetését kéri Rutkay miniszteri titkár szerint nem bántalmazták a vádlottakat Budapest, május 2. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon. A csongrádi bom­bamerénylet ügy­ei csütörtökön ke­rült­ fölehíbviteli tárgyalásra a bu­dapesti királyi Ítélőtábla elé. Rendkívül érdekes eseménnyé avatja a­ tárgyalást az a körül­mény, hogy a tábla, amely egy ülésen szokta a felebibvitelii ügye­ket tárgyalni, már három nap óta foglalkozik a bombamerénylet, fö­­lebbvitel tárgyalásáva]. A mai tárgyaláson, mielőtt ma­ bár tanácselnök a szolnoki főtár­gyalási jegyzőkönyv felolvasását megkezdte volna, a vád képviselő­je, Kichler Bék­a dr. kért szót. — Indítványozom — mondotta — Ruttkay miniszteri titkárnak tanúként való kihallgatásait A mind sztori titkár a bombamerény­let hírének vétele után elsőnek utazott le Csongrádra és jelen volt az első tan­u kihal­l­gatások alkalmá­­val és igy indokolt tanúként való kihallgatását. Bizonyítani kívá­nom vele, hogy bántalmazás nem történt és hogy a vádlottak nem kémyszer hatása, alatt tették meg váromá­­sukat Ezután Fábián Béla, a sértettek védője szólalt, fed. így kezdte be­szédét: Kérem a bizonyítás kiegé­­szi. .. Nem fejezhette be a­ szavait, — mert a szemközti padsorban ülő védők: Uraán Ferenc és a szegedi Erne e­mlésee: Szécsényi dr. ügyvéd egyszerre felugranak helyükről ! —Nem beszélhet, mert niimás felhatalmazása! Az elnök leinti az­­idegeskedő védőket azzal, hogy úgy Fábián Bélának, mint Sándornak meg­van a szükséges meghatalmazása a sértettiektől. Uhuin azonban rep­­likázik az elnökkel és kijelenti, hogy Fábián Bélát kihallgatták már és emiatt sem szerepelhet vé­dő gyanánt. Fábián Béla kijelenti, hogy igaz, hogy kihallgatták, azonban nem a főtárgyalás alkalmával, hanem a vizsgálóbíró előtt. A Tisza-per­­ben, amikor Ub­ada Ferenc a sér­tetteknek Almássy Denise rófné­nek volt a védője, a főtárgyalás alkalmával három napig tartó ta­núvallomást tett. Az elnök ezután berekeszti a­ pripak­ét és átadja a szót Fá­biánnak, aki indítványozza Kroó Lipót szegedi bankárnak tanúként való kihallgatását, aki a csongrádi merénylőkkel kapcsolatban tud érdekes dolgo­kat­ mondani. A bankár méh­lej­ti cellába vitték be annak idején Simkó Lászlót és hallot­ta, amint Simkó ezeket mondotta: „Ártat­lan vagyok, áltattam, vágyok. Be­ugratták, azt mondották, hogy csak kakaóbomba, és hogy meg akarják a zsidókat ijeszteni a nagyteremben. “ A védők ellenzik Kroó Lipótnak tanúként való kihallgatását, mert szerintük a tényállás már teljesen tisztázva van. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza és annak befejezté­vel kihirdette a bíróság határoza­tát. A határozat megállapítja, hogy úgy Fábián Bélának, mint Sándornak joga van védő­ként szerepelni a bíróság előtt. A bíróság gondoskodik továbbá arról, hogy Rutkay miniszteri tit­kár a bíróság rendelkezésére áll­jon. Kroó Lipótnak tanúként való kihallgatását mellőzi, mert az eset óta másfél év telt el és azóta egyszer sem jelentkezett tanúkihallgatásra. Ezután Zahar tanácselnök is­mertette folytatólagosan az első főtárgyalás jegyzőkönyvét. Az elnök ezután megkérdezi Bö­lönyit, hogy miért szimulált el-

Next