Miskolci Napló, 1926. május (26. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Szombat, 1926 május hó 1­­CXVII. évfolyam 98 (7301) szám Jkl*S& 2000 $tOt*On& MISKOLCI NAPLÓ előfizetési ára helyben és egész Magyarországon. Egy negyed év­re 120.000 kor., havonta 40.000 kor. Kfildföldre fenti árak kétszerese. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztői FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőség: Erzsébet­ tér 1. sb. Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Her­nyadi­ utca 2. szám. Telefon: 1-14. Távirati cím: „Napló“ Miskolc. Miskolc, április 30. MÁJUS ELSEJE nemcsak az orgonavirágzás ünnepe­ s a majá­lisok kezdete, de a házbér gondok dátuma is. Szegény lakóknak újra fizetniük kell s ezen nem segí­t a napsugár legmelegebb mosolya s a szelíd gyöngyvirág és szerény ibo­lya legszivrehatóbb tekintete sem. A házbérrevalót elő kell teremteni és a rügyek pattanása mellett ezért feszül a megpattonásig az ér az emberek homlokán. Valami könnyebbséget még jelent a nép­­jólét miniszterének rendelete a házbérek részletfizetési kedvezmé­nyéről. De a gyakorlatban ez a kedvezmény is a legtöbbször ilu­­zórius. A háziurak közül sokan tűim fogadják el a részletet. Az egész negyedévi bért­ követelik egy összegben. S ez ellen a szegény la­kó hiába apellál. Hiába magyaráz­­za a jogát szűkkeblű háziurának. A háziúr kezében erős fegyver van: a felmondás. Ha a lakónak nem tetszik, elmehet. Kereshet magának gyöngédebb és belátóbb háziurat. Ha tud. Az is megtörté­nik, — ez feljegyzésre méltó fak­tum —, hogy a háziúr a részlet miatt perrel fenyegetőzik, sőt már adtak be ilyen tartalmú keresetet a bíróságnál. Nyugtalanító tünet ez. A mai nehéz viszonyok között mindenkit kötelez a méltányosság és belátás a másik ember iránt. Ma a legelemibb életszükségletek kielégítése is súlyos gond és a leg­kevesebb, amit mindenkitől elvár­ni lehet, hogy legalább­­a kötelező enyhítéseket respektálja. Nem csupán anyagi kötelesség ez, de egyúttal szociális kötelesség is. A szolidaritás, a társadalmi béke kérdése. Az életküzdelem nagyon kiélesedett. Az emberek érzékeny­sége borotvaéleken táncol. Ezt az érzékenységet respektálnunk kell egymásban. A háziuraknak, akik együttvéve úgyszólván az összla­kossággal állnak szemben s akik­nek legelsősorban érdekük, hogy a társadalmi összhang meglegyen, a maguk részéről is szolgálniok kell ezt az összhangot.* A LAKÁSKÉRDÉS állandó problémája az összes életintéző té­nyezőknek. Abban ma már min­denki egyetért mert mindenki tisztán látja —, hogy ennek a kér­désnek egyedüli gyökeres és végle­­g­es megoldása az építkezés, a laká­sok szaporítása. Hogy milyen ége­tően sürgős ez a megoldás, azt élénken illusztrálja, hogy miköz­ben az építkezési problémát tár­gyalják, Miskolcon közel száz csa­ládra vár a kilakoltatás sötét sor­sa, a legszörnyűbb bizonytalanság. Egyelőre nincs hova elhelyezni ezeket a jogerősen kilakoltatott családokat. A tizenkettedik órán túl késtünk el a lakáskérdés meg­oldásával. Percnyi időnk sincs te­hát a további fontolgatásokra és halogatásokra, és ez még mindig csupán egyik fele a lakáskérdés megoldásának. A probléma másik fele, hogy­­ a lakbért fizetni kell. Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egyáltalán lakhat­nak, azoknak még mindig a gon­doktól fő a fejük minden házbér­­negyedkor: miből lakjanak? A lakásínség mellett ott tátong a má­sik ínség: a pénzszűke és a kerese­ti lehetőségek lecsökkenése. Ez is országosan súlyos probléma. Kere­sethez, munkához, jobb anyagi­­ helyzethez kell juttatni a kis ott­honok lakóit. Fokozni kell a kere- s seti lehetőségeket. Termékeny köz­gazdasági politikának kell követ­keznie a pártpolitika és marakodó pártharcok helyett. Varsótól Budapestig rengeteg hamis millióst helyeztek el Weingartnerék Budapest, április 30. A hamis milliós bankjegyek ügyé­ben a nyomozás szálai a felvidé­ken keresztül Galicia határáig ve­zetnek és a letartóztatottak jegyző­­könyvi vallomásaiból kiderült, hogy a hamis milliósok műhelye Varsóban volt és a hamisításban résztvettek Weingarten bűntársai is. Az első klisé a moszkvai bankjegy gyárban készült, az első hamisítványokat Varsóban és Galíciában nyomták, azok terjesztői Sátoraljaújhelyen, Olaszliszkán és Debrecenen át ha­ladtak Budapest felé és mindenütt a hamis milliósok egész tömegét helyezték el. Az is megállapítást nyert, hogy Jáger szökése óta járt Rigában és Varsóban is és ezekről a helyekről levelezőlapokat írt ismerőseinek. A detektívek most Kövesdi Ferenc cin­­kográfust és Grivnn Dezső nyomdászt keresik, akik a rimamurányi részvé­nyek és hadikölcsönkötvények hami­sításánál összeköttetésben állottak Weingarten Jeromossal. Halbert Ernő szerint Varsóban volt a banda központja A budapesti rendőrség tegnap este és ma reggel kihallgatta Halbert Ernőt a hamis milliós bankjegy­­hamisítás tárgyában. Halbert állan­dóan arra hivatkozik, hogy ő csupán bizományba kapta a hamis bank­jegyeket, hogy azokat forgalomba hozza. Annyit ismer be, hogy a hamis bankjegyeket nem Budapes­ten vette át, hanem Varsóban. A budapesti rendőrség távirati érdek­lődésére a varsói rendőrség meg­állapította, hogy Varsóban semmi­féle pénzhamisítási gyár nem mű­ködik, de a varsói rendőrségnek meg van az alapos gyanúoka arra, hogy a pénzhamisítóknak Varsó­ban volt a központjuk és a találkozóhelyük. Tegnap este Halbert lakásán meg­találtak egy útlevelet, amely Halbert Ferenc nevére volt kiállítva és amellyel kilencszer utazott Halbert Varsóba és vissza. Az útlevél fel­mutatása után Halbert beismerte, hogy valóban kilencszer volt Varsó­ban, hogy a pénzhamisítás főmoz­gatóitól a hamis bankjegyeket át­vegye és Budapestre és Bécsbe szállítsa azokat. Az is beismerte, hogy­ több ízben Weingartennel A késő délelőtti órákban az a hír terjedt el a főkapitányságon, hogy a detektívek elfogták Jäger Mihályt. A főkapitányságon a nyomozó köze­gek elzárkóztak minden felvilágosítás elől. Kiderült, hogy tényleg három embert állítottak elő a főkapitányságra a detektívek a hamis milliósok ügyé­ben és ezek között az előállított em­berek között egyre teljesen ráillik a együtt utazott Varsóba, akivel együtt vette át a hamis mil­liósokat. Futár­­szolgálataiért fizetést kapott, de hogy­ kitől kapta a fizetést, azt nem tudja megmondani. Valószínű, hogy Halbert vallomása ugyanolyan valótlanság, mint amilyen Weingarten bécsi vallomása. Ma hajnalban a rendőrség egy rendőr­tisztviselőt és két detektívet küldött Bécsbe Weingarten kihallgatására, mert a bécsi rendőrség Weingarten­ a magyar vonatkozású részletekre csupán általánosságban­­hallgatta ki. Weingarten a múlt év nyarán Olaszliszkán járt és néhány hónappal az olaszliszkai bankjegyhamisítás ki­pattanása előtt szintén hosszabb ideig tartózkodott Ujhelyen és Olaszliszkán, ahol Friedländer Salamon vendége volt. Friedländernél találkozott Jäger­­­rel is és az eddigi adatok arra mu­tatnak, hogy a csodarabbitól indult ki az egész hamisítás gondolata. Jäger Mihályról, illetve Paszternák Sámuelről kibocsátott személyleírás. Az előállított egyén tagadja, hogy azonos volna Paszternákkal Amennyiben tagadása ellenére is ki­derülne, hogy azonos a régóta kere­sett bankjegyhamisítóval, úgy a mil­liós bankjegyhamisításban résztvevők valamennyien a rendőrség kezébe kerültek. Jäger Mihály elfogatásának híre Leh­er Lőrinc azt vallotta ma, hogy Okolicsényi többször járt a meggyilkolt Amália lakásán Okolicsányi dühöngve tiltakozott a vallomás ellen . Megkezdték a perbeszédeket Budapest, április 30. A budapesti kir. büntetőtörvény­szék Denk-tanácsa ma délelőtt ne­gyed 10 óraikor nyitotta meg a meggyilkolt Lei­er Amália bűn­ügyének tárgyalását. Az érdekel­tek jelenlétének­ megállapítása után folytatták a tanúkihallgatá­sokat. Elsőinek Barth­a János belügy­miniszteri tisztviselőt hallgatták ki, aki Okolicsányi kölcsönéről tett vallomást. Elmondotta, hogy vitéz Oláh Bélától, a MEFHOSZ elnökétől úgy értesült, hogy tőle Okolicsányi 1.200.000 koronát ka­pott kölcsön, de Bartha tudomása szerint ez a kölcsön kifejezetten magánkölcsön volt. Leirer Lőrinc vallomása A következő tanú Leirer Lőrinc. Elmondta, hogy azokban a szomo­rú időkben, december 22-én beszélt ,utoljára leányával, akivel este együtt is vacsorázott. Isten és em­ber előtt tiltakozik az ellen, hogy Kerstens Tódor szeretője lett vol­­leányát úgy állítsák be, múltba­nn. Leánya Kerstens menyasszo­nya volt és később akarták az el­jegyzést megtartani. Majd a lakás helyrajzi viszonyairól beszél. Ki­jelenti, nem igaz, hogy a lakásban rend volt. A lakásban iszonyú du­lakodás nyomai voltak láthatók. A nehéz szőnyegek fel voltak gön­­gyölődve és össze voltak szakgat­­va. Kijelenti, hogy leánya rendkí­vül erős nő volt. Több ízben meg­kérdezte, hogy kivel van­ összeköt­tetésben? Leánya azt mondotta, hogy megismerkedett egy Okolicsá­nyi nevű emberrel, aki kijárja neki, hogy a villanyóra kevesebbet mutasson, mint ameny­­nyi fogy. Leánya előtt ekkor til­takozott ez ellen, óva intette őt efféle cselekedetektől és kétes exisztenciákkal való összekötteté­sektől. Tudomással bír arról, hogy Okolicsányi háromszor fordult meg Lehrer Amália lakásában, délutánonként és esténként, tehát ott benfentes volt. Okolicsányi dühöng Ennél a kijelentésnél Okolicsá­nyi az őrök közül Leirer Lőrinc elé­ ugrik és a következőt kiáltja: — Alávaló hazugság! Ezt is most eszelte ki! Tegnap is paklizott a Leirer Amália volt cselédjével! Okolicsányi védője azt kérdezi, hogyan lehetett Kerstens Tódor Leirer Amália vőlegénye, amikor nős ember volt. Leirer erre dühösen azt feleli, hogy ezt kérdezze meg Kerstenstől Ezután Kerstens Tódor „ kihallgatására kerül a sor, aki né­met nyelven tesz vallomást és akit Leiter ügyvédjének tolmácsolása mellett hallgatnak ki. Kerstens Tódor az előző meg­jegyzésekre kijelenti, hogy Amália, rendkívül erős nő volt és Pödör egyedül nem követhette el a gyilkosságot.

Next