Reggeli Hirlap, 1918. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1918-04-03 / 78. szám
, Henrik Barancs, Tóth István B fiai Doroghia, Mátray Józsi Gyöngyössolymos, Burai Károl Mezőnagymihály, Csaba Józsi Gyöngyös, Kornoczki Andrt Legenyemihály, Stefán Mikss Zólyom, Szigeczky Mihály Nyiegyháza, Lukács Demeter Tisza vörösmart. Ma érkeztek Miskolczm: György József Szalonna, AjÍrás József Egerbakta, Kaozdinski József Szárák, Lázár Gáspá Mezőkövesd, Lescsinecz Illés Ignécz, Dunyák Mihály Rudabányácska, Horváth László Vámos györk, Csomós Ílászló Gyöngyös Papp György Kapnyikbánya, Kiss József Gyöngyös, Soltés Péter Pély, Szálkai József Eger hakta, Keresztesi Ferenc Szerencs, Császár Pál Bolyok, Bújdosó Lajos Hegymeg, Adi Bertalan Leres, Bogner Mózes Tokaj Gönczi József Őrös, Szakács Mihály Bilke, Szenkner István Szina, Zelena István Sajószentpéter Varnár Dezső Miskolcz, Kápolnai János Eger, Bondzsér Mihály Külsőböcs, Barta József Árokbé Király József Szerencs. • « GS&99 .'^£999 ^23«« SZZZ999 SKSNK • • SS3M.-i»»»i3M.S3W135i«6.SS.« tét megalakítani. Minden tag egy 100 koronás részjegygyel lenne érdekelve. Felkérte az értekezletet, hogy a szövetkezet megalakítását elvben határozza el. Darazsdi Ferenc azt javasolja, hogy mielőtt megalakítanák a szövetkezetet, egy bizottság útján érdeklődjenek a város vezetőségénél, hogy minő támogatásra számíthatnak. Az értekezlet ezután a szövetkezet megalakulását elvben kimondottan egy 6 tagú bizottságot küldött ki a várossal való tárgyalásra. Rábel Albert zárószavai után az értekezlet véget ért. Szabóiparosok gyűlése. Cérnakiosztás. — Áruszerzőszövetkezet alakítása. Miskolcz, 1918. ápr. 2. A miskolczi szabóiparosok ma délután 5 órakor értekezletre gyűltek össze az Ipartestület helyiségében. Az értekezlet célja, a központból érkezett cérna kiosztásának megbeszélése és a szabóiparosok termelő szövetkezetének megalakítása volt. Rábel Albert üevözölte a szép számban megjelenteket s bejelentette, hogy a központ 276 spurni cérnát utalt ki a miskolczi szabóiparosoknak. Felkérte az értekezletet, hogy küldjön ki egy bizottságot, mely a cérnakiosztást végezni fogja. Az értekezlet a cérna kiosztásával Jerem Gézát, Steinfeld Zsigmondot, Krausz Károlyt, Stern Bernátot, Kálmán Mórt és Ripnyiczki Sámuelt bízta meg. A cérnát holnap, szerdán délután 5 órakor osztják ki az Ipartestület emeleti nagytermében. Ezután Rábel Albert rámutatott arra, hogy a minden téren érezhető anyaghiány ,és az óriási drágaság folytán a miskolczi szabóiparosok helyzete válságos helyzetbe került. Nem tudnak hozzájutni bélésárukhoz, cérnákhoz és más, az iparágban használatos cikkekhez s így nem képesek műhelyeiket tovább fenntartani. Ebből a nehéz helyzetből csak úgy tudnak kikerülni a szabóiparosok, ha tömörülnek és alakítanak egy árubeszerző szövetkezetét, mely a központtól sokkal könnyebben tud áruhoz jutni, mint az egyes iparosok. Jerem Géza részletesen fejtegette, hogy miként lehetne a szövetkező RECSGFU HÍRLAP Nagy Ferenc államtitkárt akarja felléptetni a déli kerület. Miskolc. 1918. ápr. 2. gramm beszédet mondhatott dr Lakatos, bizonyiték a legjobban, ha itt Vidats Jánosnak és érdekcsoportjának magán jelölésérül van szó. Legmulatságosabb azonban Bulyovszky Gusztáv elnöki meg adója volt, melyben titakozott, hogy a déli kerületre bárkit is jelöltnek akarjanak ráoktrojálni — Lakatos Gyulán kivül. Persze az elnök úrnak nagy prakszisa van abban, ügyész korából, hogy tudja, hogy rendesen az szokott tüzet kiáltozni, aki a bűnös. A mulatság fényes áldomással végződött. A hallgatóságot három csoportra osztották. Az urak a Koronán maradtak s ott ettek ittak, a kisebbeket elvitték a Kispipa vendéglőbe, a még kisebbeket pedig a Lefler-vendéglőben vendégelték meg. Egy-egy személy mindössze csekély 15—20 koronába került; egy vasúti tisztviselő fizette ki a czehiket; tellett, tömve volt százasokkal a nagy bugyelláris, minek láttára a távozó vendégek nevetve mondogatták : — Máskor is szívesen eljövünk enni! — De le is kell ám majd szavazni! — jegyezte meg egy vasúti tisztviselő.— Azt már nem szavazni oda fogunk, ahová nekünk tetszik! Itt említjük meg, hogy magoknak a vasutasoknak egy része vasutasjelöltet kíván felállítani Birki Mihálynak, a Vonatkísérők Országos Otthona elnökének személyében és e célból április 8-án vasárnap a Grand-szálló termében jelölő gyűlést tart, amelyen Birki Mihály ismertetni fogja Az a mód, ahogyan Vidáts János a déli kerület jelöltségére egy ismeretlen budapesti úriemberrel megállapodott, rendkívül viszszatetszést szült a polgárság köreiben és ennek visszahatásaként a déli kerület választó közönsége mozgalmat indított, hogy feltétlenül más jelöltet áulít, olyat, aki az egész polgárságnak a jelöltje és akit nem egy ember jogtalan akarata óhajt rákényszeríteni. A megindult mozgalom elsősorban dr. Nagy Ferenc államtitkárra, a városnak volt országos lisrű polgármesterére gondol és őt igyekszik megnyerni jelöltnek, mert az ő személye garanciája a korrektségnek és a város közérdekének előmozdítására. « Két-három napon belül eldől a kérdés, vállaltatja-e dr. Nagy Ferenc a jelöltséget és akkor megtörténik a zászlóbontás. Hétfőn délután Vidats János jelöltje, dr. Lakatos Gyula egy körülbelül 400 főnyi, legnagyobb,észt vasutas közönség előtt, úgynevezett programmbeszédet tarolt. Maga a beszéd olyan volt, amilyet a jelöltek általában mondogatni szoktak, ígért mindent a maga részéről. A gyűlésnek ugyanis nem is ez volt az érdekessége, hanem minden más. Például Vidats János úr megfeledkezett arról, hogy a kerület hivatalosan tulajdonképen még meg sem üresetett, tehát korai volt az egész miatság. Megfeledkeztek arról, hogy itt tulajdonképen még kem is létezik a 48-as alkotmánysért és hogy mégis ennek a nem étező pártnak jelöltjeként prolétező pártnak jólötjeként pro- programmját. A válasz helyett azonban a következő történt: Névtelen fenyegető leveleket kaptunk telve gorombasággal, disznósággal, amelynek hrói arra figyelmeztetnek, hogy ez a szódaügy nem közügy, ezzel egy lapnak nincs joga a nyilvánosság előtt foglalkozni és ha foglalkozni fogunk, leütnek. Ami e piszkos levelekben személyi vonatkozású, t. i. a „leütés“, arra kevés mondanivalónk van. Egyszerűen azt üzenjük a névtelen hősöknek, jó lesz, ha a saját becses nyakukra vigyáznak, mert ebben a szóda-ügyben az ő fejük épsége forog veszélyben. A fenyegető levelek tárgyi részére azonban már bővebb megjegyzéseink vannak: Egyenesen szívfacsaró érzés, hova sülyedtek közállapotaink, milyen anarchia lett arra a lelkeken, hogy akadhatnak emberek akik önmaguk előtt nem szégyellik magukat és leütéssel mernek fenyegetőzni, hitvány névtelenségükben, egy közérdekű ügy tárgyi ismertetéséért. Azaz, hogy tisztázzuk csak a kérdést, valóban közügy az elseftelt marószóda ügyet ! A névtelen levelek, melyek írója agy írói „vasutasának mondják magukat, azt ittuk, hogy a szódaügy nem közügy, arról aapnak nincs joga nyilvánosan írni. Nem vonjuk kétségbe, hogy a levelek írója csakugyan „vasutas“, de biztosra vesszük, hogy ez a vasutas nem azoknak az agyonhajszolt, nyomorgó vasutasoknak a sok száz és ezer főnyi soraiból való, kiknek tömegét a özönség vasutasok nevén jelzi. De kikerülhetett azon néhány ember környezetéből, kiknek ez a szódaügy is, mint minden más, csak üzlet és akik a szódaügy ismertetése által hasznos üzletet megzavarását, sőt letörését féltik. Kérdjük a vasutasoktól, de az igazi vasutasoktól: csakugyan azt tartják-e ők is, hogy ezzel a botrányos szódaügygyel nem szabad a lapban foglalkozni, mert ez nem közügy!! Kérdjük tőlük, csakugyan leütni való ez az ujságíró, aki megírja, hogy az ő '•'/ódájukat elseftelték az ő részkkre vásárolt két vagyon ?/adábóli semmi sem jut!! Vagy az tetszenék, az volna „közügy“ egyik-másiknak, ha megdicsérnénk, hogy elvonták a vasutasok elől az ő szódájukat és razdítanánk, hogy a szóda példájára minden más közszükségeti cikket is hasznosabb volna elseftelni, mint a vasutasoknak juttatni, mert a jóléti bizottság nem a vasutasok ezreinek „jóléte“ érdekében létesült a felsőbbség rendeletére, hanem azért, hogy a vasutasok bőrére üzleteket lehessen kötni?! Elhisszük, hogy vannak, akik így jobb szeretnek, akik féltüek a nyilvánosságtól és most már a kövekeményektől el is félnek. Bizonyára van is okuk rá! Azonban tévednek. Sem a terror, sem a paklizás nem fog használni. Ez a i*í=3 i*SSa • SSSf— =)M =M«MC9C Kérdés a vasutasokhoz. Az elseftelt marószóda Ugye nem közügy ? Névtelen levelek. — Fenyegetés „leütéssel“. — Főitikai segítség az eltussoláshoz. Miskolci, 1918. ápr. 2. Vasárnapi számunkban hiteles adatok alapján megírtuk, hogy a vasutasok részére, az u. n. jóléti bizottság, két vagyon marószódát vásárolt Bosznabródból, egy horvátországi asszony révén, de a csereáru utján szerzett két vagyon szódából a miskolczi vasutasoknak egy gramm sem jutott, mert haszonnal, kereskedőknek adták el. Érthető, hogy közleményünk a polgárság körében feltűnést, a vasutasság soraiban pedig elkeseredést keltett és mindenki a legtermészetesebbnek tartotta volna, ha, közleményünkre visszhangkép az a válasz jön úgy a vasút, mint a polgári büntető hatóság részéről: megindítjuk a legszigorúbb nyomozást és a bűnösekkél, akár kik is legyenek, példásan fogunk eljárni. E helyett a legtermészetesebb hasa ária- és dalestélye legyek 14-2 kor. Trillkaasnál. Szerda, áprilisig