Reggeli Hirlap, 1923. november (32. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-01 / 248. szám
REGGELI HÍRLAP tetszésétől függ. Az előfeltétel és a feltétel között ugyanis különbség van. Az előfeltétel olyan természetű, amely mellett szó sem lehet arról, hogy valami történhessék, a feltétel pedig ellentéte e tételnek. Benea mega előfeltételnek nevezte a magyarországi demokráciát, ami azt jelenti, hogy ennek alapján tartja lehetőnek Magyarország külföldi kölcsönét. Ha feltételnek nevezte volna a dolgot, akkor ez a csehszlovák külügyminiszternek beavatkozása lett volna, ezért követelte volna a demokrácia létesítését. A miminiszterelnök szerint pedig ilyen követelés nem forog fenn, sőt ha fenforgott volna, azt visszautasította volna. Igaz, hogy ma még az előjel- tételek is hiányosak, de ezt nem utasította visogna Bethlen, erről nem is nyilatkozott, amiből következtethető, hogy Bethlen lehetőnek tartja a magyar kormány által tetszése szerint létesítendő belső demokráciát, mint a külföldi kölcsön előfeltételét. Mi van Bethlen szolnoki és gyarmati beszédében Bethlen miniszterelnök több ízben kijelentette, hogy Genfben Magyarország belpolitikai ügyeiről nem folytatott tárgyalásokat, az azonban kétségtelen, hogy Bethlen miniszterelnök megérezte a történendeket. Ez látszik szolnoki és balassagyarmati beszédeiből is. Szolnokon ugyanis felhívta az ellenzéket, hogy lépjen be a koalíciót alkotó három kormánypárt valamelyikébe. Ez már előérzésű lehetett Bethlennek a Benes előfeltételeivel kapcsolatban. A balassagyarmati beszédében pedig a miniszterelnök a múltért való felelősséget igyekezett magáról elhárítani. Felelőssé tette a régi kormányokat, az első nemzetgyűlést, sőt a jelenlegi nemzetgyűlést és a bíróságot is. Mindezeknek csak most látjuk értelmét Benes beszéde után, amelyben kijelentette, hogy „nagy csalódás volna, hogyha az új politika létesítését a magyar belviszonyok meg nem engednék.“ Valóban meglepő volt a balassagyarmati beszéd kritikája a bíróságról, de most Benes beszéde után a Caramy—Loviszy perre kell gondolnunk, mint amely kapcsolatban van Benes beszédével. Aki más magyarázatot tud, az mondja el a magáét. Mit jelent Birsev előfeltétele Csehszlovákia évek óta milliárdokat költ a Ladaeregóra és emiatt deficites költségvetéssel dolgozik. Azonban hadseregének nagy költségei ellenkeznek a csehszlovák állami mentalitással. Ők hajlandók ádozatot hozni, ha olyan helyzet jönne létre, amely garantálja, hogy ne kelljen nekik nagy hadsereget tartani. Ezt a garanciát a csehek a magyar demokráciában vélik feltalálni. Egy alkotmányos demokráciáról ugyanis felteszik, hogy ebben az esetben az egész országnak kellene hozzájárulni a háborús cselekményekhez, nem úgy, mint a nem demokratikus országokban, ahol nem a nép dönt a háború és a békekötés ügyében. De szükségesnek tartják a csehek a demokráciát azért is, mert a saját meglevő demokráciájukat biztosítani vélik azáltal is, hogy ha a demokrácia a szomszédos államoknál is felülkerekedik. Ezek a döntő szempontok vezethették Benest arra az álláspontjára, hogy „reáok (csehekre), valamint a többi nemzetközi világra nagy csalódást jelentene és nem szolgálná Magyarország érdekeit stb. stb., ha az új politikát Magyarországon nem volnának képesek megszervezni.“ Súlyosnak látszik Benesnek kijelentésében az a tétel, amely a többi nemzetközi világra vonatkozik. Benes szerint az általa felállított előfeltételek tehát nemcsak a csehek, hanem többi nemzetközi világ előfeltételei is Magyarországgal szemben. Most jött ugyanis haza Massaryk és Benes Pártából, valamint Londonból és nagy súlya van annak, hogy az egész nemzetközi világra hivatkozik. Itt érezhető megint Bethlen diplomáciai tehetsége, amikor Balassagyarmaton mindenekelőtt felelőssé teste a régi kormányokat, mondván többek között azt is, hogy ő sem tehet róla, hogyha mások az ő útjába nehézségeket gördítenek vagy fognak gördíteni. Mit kell tehát tennünk ? A válasz erre a kérdésre egyszerű. Formálisan nem követelik tőlünk a demokráciát és az emigráció likvidálását, minden tetszésünkre van bízva. Dehát amit meg tudunk tenni, azt meg kell tenni saját érdekünkben. A csehek is saját érdekükben szeretnék Magyarországon a demokráciát és nekünk is érdekünk nemcsak a kölcsönnel kapcsolatban, hanem egyébként is, hogy Magyarországon alkotmányos demokrácia legyen. Természetesen, hogy a forradalom és az ellenforradalom végre likvidálandó volna, épúgy, mint az emigráció is, annál is inkább, mert hiszen Bethlen szerint az emigráció ártani tud a külföldön, tehát szerinte is likvidálni kellene az ügyet. Ki léphet fel Magyarországon a demokráciával Bethlen régóta nagy ellensége a demokráciának. Mindnyájan tudjuk, hogy a háború alatt a szélsőjobboldalhoz tartozott, még Tisza Istvánon is túltett. 1918 március 1 án Bethlen, mint országgyűlési képviselő, törvényjavaslatot nyújtott be a választójogi kérdésben és érdekes, hogy a választójogot a magyar nyelv szóban és írásban való leírásához kötötte, akkor, amikor előzőleg nem gondoskodtak megfelelő iskolákról. Akkor tette ezt Bethlen, amikor már alig lehetett várni hogy győzelmesen fejezzük be a világháborút. Bethlen indítványát Tisza István is soknak tartotta, nem helyeselte, úgy hogy Bethlen kénytelen volt visszavonni indítványát. Ezzel kapcsolatban mondotta Andrássy Gyula gróf 1922. év január 14 én a nemzetgyűlésen: »Óriási hibát követett el Bethlen István a nemzetiségi kérdésben. Akkor, amikor ez egész világon Wilson eszméi voltak elterjedve, a választójogot a magyarul írni olvasni tudáshoz akarta kötni. Ennél rövidlátóbb politikát elképzelni sem lehet. Amint azt az események bebizonyították. Az ilyen eset párját ritkító a történelemben.“ Egyébként más tehertételei is vannak Bethlennek, aki a bukaresti béke megváltoztatását propagálta, ami meg is történt Magyarország javára való kisebb területi engedményekkel, amelyek azután nagy gyűlölséget és bosszút is idéztek elő Magyarországgal szemben. A szegedi kormány bécsi követe az elmúlt négy év alatt a legelőkelőbb és legbefolyásosabb körökkel érintkezhetett, azután miniszterelnök lett és olyan politikát folytatott, amely minden volt, csak nem alkotmányos demokrácia, így alig hihető, hogy Bethlen volna a legalkalmasabb az alkotmányos demokrácia megszervezésére és az általa is óhajtott külföldi kölcsön megteremtésére. Igaz ugyan, hogy Bethlen eddig is sok változáson ment át és balassagyarmati beszédében maga is kifejtette, hogy egy politikusnak változtatni kell álláspontját, ha a viszonyok változnak. Csakhogy az a kérdés, hogy át tudja-e alakítani politikáját és belekényszerítheti-e a körülötte lévő tényezőket az új irányú kormányzatba. Csakhogy fájdalom, Benes sokkal körmönfontabb politikusnak mutatkozott eddig, sem minthogy nála egy igazi demokráciát egy látszat demokráciával pótolni lehetne. Végső következtetések Egészen bizonyos, hogy egy olyan rendszer, amely a demokrácia szempontjából kifogástalan, a kölcsönt megkaphatja. Ha a külföldön a Bánástól most hallott vélemény meg nem változik, akkor a régen várt külföldi kölcsönt aligha szerezhetjük meg. Most már az a kérdés, vájjon Bethlen alkalmas-e a külföld bizalmának megnyerésére. Bethlen miniszterelnök maga akasztotta Magyarország rekonstruálásának ügyét arra az egyetlen szögre, amelyet külföldi kölcsönnek neveznek. Most kitűnik, hogy ezt a szöget csak olyan falba lehet verni, amelynek neve demokrácia. Tegye szívére Bethlen a kezét és gondolkozzék, vájjon a falat fel tudja-e építeni. A felelősség mindenesetre nagy, a bánat azonban késő lehet. Asztragánék jussolnak Írta: ILLY JÁNOS. Pétert egy januári hajnalon, amelyen a dermedt kezű piktor mogorva kedvében szeszélyes jégvirágokat rajzolgatott az ablakokra, kis piros cifrájú vánkosba kötve találták meg egy nagy pesti bérház kepualjában. Az ember, aki a Képtelen utcán elsőnek ment el előtte, fölemelte a furcsa csöpp életet a földről. Péternek akkor már csonttá kezdett merevedni a vánkosból kikiváncsiskodó arcocskája. Az ember hümmentett egy haragosat, az ismeretlen, kegyetlen anya felé lövetvén a felmozduló haragot. A fején puha, meleg asztragánsapka. Egy utcafordulónál lekapta a kobakjáról és rátörhette a megmerevedő csöpp arcocskára, meleg, emberi párától gőzölgött a sapka. Péter mákszem testébe újra visszaszökött ettől a jó melegtől az elillanni készülő élet. A kapitányságra is így állított be az ember. Peter fejen az asztragánsapka. — Gyereket hoztam tekintetes uram! — Ne csak tegye le ! — mordult föl álmosan a rendőrtisztviselő. Annak rendje és módja szerint beírták a négy könyvbe, hogy kicsoda és hogyan találta. Még az asztragánsapka is belekerült a könyvbe, hogy ennek a melege mentette meg Pétert az életnek. Mikor azután egyszer nevet kerestek a számára a nagy sárga házban, ahol annyidmagával a Péter elhajított életét is besorozták az emberparányok közé, az egyik hivatalos ember nagyon egyszerűen oldotta meg a kérdést: — Legyen Asztragán Péter a neve ! És az sapka mentette meg az életnek, hát hadd maradjon rajta az emléke ! Nem is lett volna baj Péterrel, se az életével, * se a nevével. Becsületet szerzett ő annak a neki ajándékozott furcsa névnek. Józan, derék munkásember lett belőle Kerülte az italt, a kártyát, s valahogy meg akarta hálálni az életnek, hogy azon a januári hajnalon lenyúlt érte, kezében azzal a meleg asztragánsspkával, a kapamélyedésbe. A szerelem is úgy bimbózott ki a szívéből, egy csöndes szavú tavaszi estén, mint fű alatt a szerénykedő, rejtett ibolya. Nem volt szabad tudnia senkinek, hogy Péter szerelmes. A gyárban, ahol dolgozott, egy kissé görbén néztek rá a többiek, mert alázatos és megbújó természetű volt. Míg társai úgy beszéltek néha a nőről, mint valami vásári portékáról, akit adnivenni lehet, addig Asztragán Péter csodálatos, édes meleget érzett a szíve körül, ha nőre fordult a szó. Egy este ott ültek Júliusai, a szobaasszonya a leányával az udvaron, az ajtó előtt. Julis keze ott remegett a Páterében. A telihold ezüstszőnyege lassan szétterült az udvaron. Sohasem felejtették el ezt az estét. Péter ezen az estén megint hálát lebegett az életnek azért az asztragánsapkáért. Egy év múlva megtartották Julissal az esküvőt. Péterből fölolvadt minden emberi jóság és gyöngédség, amit az élet iránti szeretet csak beléje nevelt. A felesége szorgalmas kezű, rendes aszszony volt. Az életük valahogy nagyon nyugalmasan és kiegyenlítetten pergett le. Peter hazahozta hetenként a keresetét az asszonynak. Dicsekedett is vele Julis az egész házban a többi asszonynak, hogy neki milyen derék, jóravaló ura volt. Az egyik szomszédasszony egyszer elbiggyesztette a száját: — Oh, higyje el asszonyság, nem jó az se, ha valaki olyan halvérű, mint a maga ura ! Egy másik is beleszólt. Most egymásután megnyíltak az irigységek zsilipjei, hogy nekizúduljon a belőlük kizuhogó úr az Asztragánék csöndes boldogságának. — Egyszer majd csak azon fogja magát észrevenni asszonyság, hogy inni kezd ám! Előbb egy pohárkával, azután kettővel... Ha az ilyen csöndesen indult természet egyszer nekirugaszkodik, hát Isten irgalmazz ! Julisnak nagyon a szivére szállt ez a beszéd. Most már maga is szerette volna, ha az emberéből úgy néha-néha fölcsattanna a dacos férfiharag, ha lángolna, szikrázna belőle a parancsoló erő , de Asztragán Péter továbbra is jámbor, józan természet maradt. Egy napon vendéget kaptak a Juliska szülőfalujából. Madár Péterné állított be korán reggel. Az éjszakai vonattal jött. — Nagy hirt hozok, Juliskám lelkem ! — terült rá azonmód a beszédre, mikor egy kicsit kifújta magát és mialatt a kezét melengette a kályha fölött. — Meghalt a Józsi Amerikába! A Fürtös Józsi! Rokonya magának ! Jussolnak Ja is lelkem ! Csak hozzá kell látni! Gazdag ember bizonyosan ! Sokat szőrözhetett! . .. I 2. oldal Csütörtök 1923 november 1.