Reggeli Hirlap, 1924. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
REGGELI HÍRLAP 2. oldal „Reálpolitikát kell folytatnunk, nem lehetünk kalandorok .. Bettién miniszterelnök és Kállay pénzügyminiszter a kőcönügyrül Az egységes párt csütörtökön este a miniszterelnök tiszteletére estélyt rendezett, amelyen az összes miniszteren és a pártnakcsaknem minden egyes tagja részt vett. Pekár Gyula üdvözölte a miniszterelnököt, akit a párt tagjai percekig zajosan ünnepeltek. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és ezeket mondta: — Sokan ellenvetést hoztak fel a külföldi kölcsönnel szemben, azt mondották, hogy elmulasztottuk azt az időt, amely alkalmas lett volna arra, hogy saját erőkkel talpra álljunk. Azt mondanák, hogy a termelés fokozásával és fejlesztésével, külkereskedelmünkkel és külpolitikánkkal helyreállíthattuk volna az országot. Azt is mondották, hogy nem folytattunk olyan külpolitikát, és nem készítettünk elő kellő talajt, amely akciónkat sikerrel koronázta volna. Nem akarok e percben hosszas vitába bocsátkozni, de elég rámutatnom arra, hogy a volt pénzügyminiszterek és a jelenlegi pénzügyminiszter is, mindent megtettek, hogy saját erőnkből és a nemzet áldozatkészségéből állítsuk talpra ezt az országot. Nézzünk szembe csak azokkal az argumentumokkal, amelyeket külpolitikánk terén felhoztak. Itt valóságos szillogizmussal találkozunk. Egyik lapban olvastam, hogy nekünk vagy a kisantant kötelékét kellett volna szétoszlatnunk, vagy a nagyhatalmakkal való összeköttetést kellett volna keresni. Ezek mind kivihetetlen ideák. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy vezető szerepet játszunk Európa politikájában. A hivatásunk csak az lehet, hogy alkalmazkodjunk a körülményekhez, amelyek ránk nézve előnyösek. Alkalmazkodjunk egy politikához, amely érdekeinket a nemzetközi viszonylatokban diadalra juttassa. Azokat a hatalmakat kell megnyerni, akiknek politikájuk az, hogy Közép-Európát gazdaságilag talpraállítsák. Reálpolitikát kell folytatnunk, mert kalandorok nem lehetünk. Ezt az utat kövessük, erre van ma szükség, hogy a parlamentben kivívjuk azt a célt, amelynek előestélyén állunk. Arra kell törekednünk, hogy mint egy ember, tartsunk ki egymás mellett a magyar jövő érdekében. Ezután Berki Gyula üdvözölte Kállay Tibor pénzügyminisztert, aki a következőkben válaszol: — A londoni tárgyalások egy kölcsön lehetőségének előfeltételét teremtették meg. — Azt hiszem, bármilyen kérdés csak ezt a célt fogja szolgálni. A tárgyalásoknál felvetődött a reparáció gondolata. Maga a népszövetség is belátta, hogyha azt akarja, hogy egy nemzet megerősödve kerüljön ki a mai viszonyokból, ahhoz szükséges a reparációk elvetése. Csontos Imre szólalt fel azután. Beszédében üdvözli a népjóléti minisztert, ki nagy erőfeszítéssel munkálkodott azon, hogy a miniszterelnök távolléte alatt az ország ügyei a legnagyobb rendben végeztessenek. Vass József népjóléti miniszter megköszöni Csontos Imre üdvözletét. Szerénytelenségnek tartja, hogy felszólaljon, azért, mert Bethlen miniszterelnök, a vezér, már felszólalt. Másrészről az indemnitási vita során a vezér már úgyis beszámolt működéséről. A vezér azt mondotta, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, ő azt korainak találja, mert olyan külpolitikai eredményeket, amelyeket Bethlen István gróf, még senki sem ért el. Ő tanúja volt annak a nagy küzdelemnek és vívódásnak, amelyet a vezér véghez vitt. Büszkeség árasztja el a lelkét, hogy a magyar probléma ügyét Európa ügyévé tette meg. Titkos román minisztertanács „a nemzeti ipar védelmezésére“ Módosítani akarják a román vámtarifát • Négy-öt milliárd adó katonai célpkra - Új muníció gyárán létesítése Bukarestből jelentik. A román kormány Bratianu miniszterelnök hibáján a minapisztertanácson igen fontos s a magyar kenisztertanácsos igen fontos és a magyar kereskedelmet és ipart is közelről érintő kérdések kerültek tárgyalásra. Beavatott helyről szerzett értesülések szerint a minisztertanács a következőket határozta el: 1. Valamennyi gazdasági jellegű törvényjavaslat a nemzeti ipar védelmének alapján álljon; 2. Minden minisztérium a külföldről való behozatal tekintetében szorítkozzék a legszorosabb szükséges dolgokra, csak olyan cikkeket rendelve meg, melyeket az országban előállítani nem lehet; 3. A vámtarifát sürgősen át kell vizsgálni, hogy a nemzeti iparnak e részében is védelmet lehessen nyújtani, különösen pedig a fémipar részesüljön kellő oltalomban. 4. A hadsereg szükségleteinek kielégítésére minden intézkedés tétessék meg, fejleszszék azokat az iparágakat, amelyek ma is készítenek felszerelési cikkeket a hadsereg számára; kezdjenek tárgyalásokat az országban levő nagy fémgyárakkal, az olyan műhelyekben való megrendelések céljából, amelyek a hadsereg szükségleteire képesek szállításokat eszközölni, a létező arzenálokat fejlesszék, újabbakat létesítsenek s végül, — hogy állítsanak fel sürgősen a repülőgépek előállítására szükséges nagyobbszabású gyártelepeket. A legérdekesebb kérdés felől nem vitatkoztak, arról tudniillik, hogy e nagyszabású terveket minő pénzforrásokból kívánja a kormány megvalósítani. Arról suttognak, hogy Bratianu Vintila reménykedik, hogy közelebbről befejezheti a petróleumkérdésben folytatott tárgyalásait. Hogyan jutott Szarka Sári vőlegényhez ? — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Csermely Gyula Hát ahhoz bizony csak kerülő után jutott. Erdő mellett nem jó lakni: magyar szólásmondás ez már rég időktől fogva. Enyelgő népdal első sora is igy hangzik és ismeri ezt széles ez országban ur és paraszt egyaránt. Szarka Gergely atyánkba pedig ezenfelül még tapasztalatból is tudta, hogy nem jó, ha az ember erdő mellett lakik. Messze fönt lakott a hegyen, a községi nagy erdő szélén. Ott volt háza, kertje, minden gazdasága és ott élt vele leánya is, a pirosképűt is Sári. Jámbor kis történetem ezzel a pirosképű Sárival kezdődik, kit valamely meleg tavaszi napu csúnyán megharapott egy kigyó. Nehéz eteg lett persze és istenfélő atyja megfogadta, hogy kőrisfából való feszületet állít a szerencsétlenség helyén, ha leánya megmarad és rendesen meggyógyul. Meg is gyógyult szépen és Geregly gazda azt mondta magában, hogy nem jó az Istennek sokáig adós maradni, mert aki az Istennek adós marad, az az ördögnek fizet kamatot. Tehát elérkezettnek látta az időt, hogy azt a megígért feszületet mennél hamarabb össze is eszkábálja. Kivágott az erdőből egy kőrisfát, szépen ki is faragta és két héttel később már ott emelkedett a zöldre festett feszület azon a helyen, ahol Sárikát megharapta a kigyó. Hát, szép feszület volt, Szarka Gergely kitett magáért, elismeréssel adózott neki az egész falu. A főtisztelendő úr meg is diósért© és Gergely gazda meg volt elégedve, de nagyon. Csakhogy kis hiba esett a kréta körül. Az a hely, ahol Sárit megmarta a kigyó, nem a Szarka Gergely atynákfia birtoka volt, hanem a Mátrai Péteré. Aki lent lakott a völgyben, az Ipoly vize mellett. Nos, ez a Mátrai Péter nem a papot vitte föl másodszor is a hegyre, hogyha már az ő birtokán áll a feszület, hát szentelje meg az ő nevében is, hanem fölvitte oda a járásbirót, pert indítván Szarka Gergely és a főtisztelendő úr ellen. Hogy helyezzék őt vissza megsértett jogaiba, eltávolitva onnan a birtokháborító keresztfát. Hát, furcsa pör volt ez nagyon, ennél furcsábbat még nem igen látott magyar királyi bélyeges papiros. A főtisztelendő ar okosan védekezett. Minden felelősséget Szarka Gergelyre hárított. Ő foglalta el a Mátrai Péter fundusából a szükséges területet, a feszületet is ő állította fel és az Egyház csak megszentelte. Ámde a megszentelés télije még korántsem az, amit a jogászok az ő külön nyelvükön animus possidendinek neveznek. Szarka Gergely azonban azt bizonygatta, hogy nem is ő az alperes, hanem maga az Úristen. A feszület most már az Istené, tehát őt perelje meg Mátrai Péter gazda, ha kedves neki a lelke üdvössége. De mert a járásbíróság kompetenciája az Istenre nem terjed ki, hát egyedül Szarka Gergely atyánkfiát marasztalta el. Hogy helyezze vissza Mátrai Pétert az ő birtokába és fizessen perköltséget, sokat. . . . Hová megyen a kárvallott magyar, mikor ég a fején a süveg? Ügyvédhez szalad. De ebben a perben az „ügyvégy“ úr csak az a bizonyos köpönyeg volt, amit eső után kerít elő az ember. Mert Szarka Gergő gazda, mint afféle igazi palóc, csak az ítélet kihirdetése után ment el az ügyvédhez, hogy segítsen rajta, ha tud. — Nagy az eén bajom, — igy kezdte — hogy reám küldte az Isten ezt a nagy bajt. Een hívő kereszteeny vagyok, tekintetes uram, feszületet aállitottam az Istennek és most azt ia füzet az Isten, hogy een füzessek kötseeget! Mit lehet itt tenni? Erre keressen paragrafust a tekintetes úr. Bizony semmit sem lehetett tenni. De hogy Gergely gazda mégsem hiába jött légyen hozzá az irodába, hát nem a törvénykönyvben, hanem valami hirtelen jött ötletre hallgatva, az Evangyéliumban lapozgatott a jogtudós. Van abban bölcs mondás mindenre. Csak keresni kell és talál az ember. Máté könyvében talált egy verset, alkalmatásat tapasznalt, a Gergely gazda nagy sebére. A hetedik rész tizenkilencedik versét olvasta fel neki. — Valamely fa nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és a tűzre vettetik. — Hogy éertsem ezt, nagy uram? — kérdezi* Gergő gazda, a tudatlan. — Úgy értse ezt, atyámfia, hogy a kend fája háborúságot és port termett maga és a szomszédja között, tehát az irás szava és a bírói ítélet szerint is eltávolittatik . . . igy van a’. Gergely gazda elment, tökéletesen kielégítette ez a magyarázat. De két hét múlva ismét csak az ügyvédi iroda küszöbéhez törölte a csizmája sáros talpát. — No, mi a baj megint, jó ember? Gergely gazda nagyot sóhajtott. Előbb a füle tövét vakargatta, csak azután bökte ki, hogy neki „esete“ vagyon. Eset: ez már nagy baj. Mikor a parasztember ügyet emleget, az meg nem komoly dolog. Az csak egyszerű port jelent. De mikor esetek emleget az atyafi, az már több a kettőnél. Otk Péntek, 1924 február 1. Szó van végül még arról, hogy a liberála párti képviselők bizonyos csoportja új adónem behozatalát szándékozik kezdeményezni, amely a nemzeti védelem céljaira szolgálna csupán. Ez az adó az összesített adókhoz csertett pótadó lenne. A törvényjavaslatot ház szerint, parlamenti tagok készítenék s nyújtanák be. Négy-öt milliárdot remélnek ebből és ezt kizárólag a hadsereg céljaira fordítanák. Megsemmisítik a debreceni választást Debreczenből jelentik Ismeretes, hogy hétfőre tűzte ki a központi választmány a pótválasztást Debreczen harmadik kerületében Nagy Vince és Haendel Vilmos között, ez azonban valószínűleg elmarad, mert váratlanul olyan körülmények jöttek közbe, amelyek a választás megsemmisítését fogják maguk után vonni. A választási elnök ugyanis a lezajlott választásnál több súlyos technikai hibát követett el. A központi választmánynál már szóba is kerültek ezek és a legrövidebb idő alatt hivatalból fognak ezekké foglalkozni. Ennek valószínűleg az az intézkedés lesz a következménye, hogy az alapválasztást megsemmisítik. Hogy a központi választmányi intézkedése hétfőig megtörténik» , az még nem bizonyos. Ha az intézkedés egyelőre elmarad, illetőleg nem érkezik !s Debreczenbe, akkor a pótválasztást megtartják, ami nem jelenti azt, hogy az alap választást a központi választmány meg se semmisíthesse. Valószínűleg teljesen új választást fognak tartani még februárban. ------------mmmmmmm hiuullli_______^ Belgrádiban nem hisznek a jugoszláv úU.sz berátság tartósságában Belga itt: jelentik Ismeretes, hogy a fimei kérdés körül alakult külpolitikai hely Olaszor. Aszlávia között enyu és a líé! • ■ zz'l van ahhoz, hogy államközi sz biztosítsa egymás barátságé átságnak mélyebb, tehát szövete. ’ is.ge is van. Érdekes megöl, hogy a belgrádi utó a legnagyobb tartózkodással V' -ik ennek a baráti viszonynak kimélyitése kérdésében. Igen jellemző erre a „Tribuna“ állantié cikkezése, de különösen a legutóbb vezető helyen irt cikke, amelyben abból az alkalomból, hogy az Olaszországgal kötött egyezmények a ratifikálás előtt állanak, rámutat arra, hogy Olaszország mindennek dacára a jugoszláv határok mentén építtet stratégiai vasutakat. Figyelmezteti a kormányt és a közvéleményt arra, hogy Olaszország végeredményben mégis csak tagja volt a háborút okozó hármasszövetségnek és ezt a tényt különösen a legutóbbi események kapcsán juttatja számtalanszor eszünkbe. Jó lesz ily formán, ha a barátságos viszony kiépítése körül nem feledkezik meg Jugoszlávia a szükséges elővigyázatokról. A cikk nagy feltűnést keltett az olaszbarát körökben.