Reggeli Hirlap, 1929. február (38. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-13 / 36. szám

• 653. MEZŐGAZDASÁG A megszorult gazdák ne adják el a hó alatt a jövő évi termést A gabonatermő vidékekről arról érkeznek hírek, hogy a megszorult gazdák szinte hihetetlenül alacsonyáron adják el már most az ez évi termést. Vannak községek, ahol a vidéki gabonakereskedők tizenhat pengőt adnak az augusztusban szállítandó idei búza métermázsájáért, főként a forgalomtól távolabb eső községekben, de a főbb vasúti vonalak mentén is gyakori az utóbbi időben a gabonaeladásnak ez a módja A gazda, ha valami sürgős anyagi kötelezettség terheli, a terménykereskedőkhöz fordul aki azután a legsúlyosabb feltételekkel vásárolja meg tőle a termést, vagy annak egy részét. Megkérdeztük erre vonatkozóan Mutschenbacher Emil dr. gazdasá-gi főtanácsost, az OMGE ügyvezető igazgatóját, aki ezt mondotta munkatársunknak: " A mezőgazdasági termés csak reális üzletkötés alapja lehet. Mégakkor is, ha előlegeznek a termésre, legalább bizonyos valószínűségnek kell fennállania. Azonban januárban, vagy februárban eladni a termést, különösen az idén, amikor hó van rajta és olyan nagy a fagy, hogy azt sem tudjuk, mikénen telel ki a vetés, a legabnormálisabb dolog. — Reális kereskedő nem is mehet bele abba, hogy kis emberektől egészen bizonytalan mennyiségű és minőségű termést megvásároljon. De ha meg is vásárolja, valami valószínűséget kellene alapul venni. Talán a tőzsdei árjegyzést. — Elsősorban azt kell kutatni, mi az oka annak, hogy az ilyen üzletek létrejönnek. Előfordul az az eset, hogy valaki könnyelműségében mindenét eladja. Az ilyen könnyelmű embereken nehéz segíteni. De ha adatok vannak arra, hogy gabonakereskedők biztatják fel a gazdát az üzletre, akkor a ha-lóságnak kell a legszigorúbban el- járni. A legnagyobb erkölcstelenség a gazdákat arra rávenni, hogy olcsó áron adják el a még meg sem levő termést. Ha bizonyítható az uzsora-momentum, vagyis, hogy a gazda szorultságát vagy tudatlanságát használták ki, akkor büntetendő cselekmény is, mert hiszen minden egyes ilyen üzletet hitelüzletnek is lehet minősíteni. Az a szerencse, hogy csak szórványosan fordulnak elő ilyen esetek. A hatóságnak azonban közbe kell lépnie és meg kell akadályozni, hogy ez rendszerré váljék,, mert hiszen kétségtelen, hogy kisemberekről van szó, akik nehéz helyzetben vannak és ezt használják ki. Véleményem szerint, leghelyesebb volna az efajta üzleteket teljesen eltiltani. Véget kell vetni annak a spekulációnak, amikor olyan terülményt adnak el, amelyről azt sem tudják, meglesz-e. Beszéltünk egy nagy terménykereskedő céggel is, ahol elmondották nekünk, hogy tudomásuk szerint valóban zöldhitelüzleteket kötnek a vidéken tizenhat és tizenhat és fél pengős áron. A zöldhitel-üzletek most kezdenek megindulni, de meglehetős nagy a tartózkodás a gazdák részéről. Az üzlet alapja a pesti jegyzés három-négy százalékos spannunggal és normális kamattal. Az elszámolás a szállítás idejében levő napi ár szerint történik. Ezek a normális nagykereskedelmi feltételek. A tizenhatpengős árat túlságosan okosának tartjuk, amikor az októberi búzát huszonhat pengővel jegyzik a tőzsdén. A szállítási díj ugyanis még a legtávolabbi faluból sem lehet több négy pengőnél, a gabonagyűjtés részlete fél pengő, félévi kamat egy pengő. Az így előálló négypengős differencia túlságosan nagy. Az ilyen üzleteket ki kell hítani, mert csak rontják vele a tisztességes kereskedelem hírnevét, selejtezésre ajánlhassuk. Ki egy ily rémes tél után csak az elszáradt ágakat látja s a tapasztalatok leszűréséhez nem ért, az ne csapjon fel szakértőnek. De hát nálunk, a protekció honában, féltékeny gonddal ügyelnek arra, hogy valaki el ne foglalhasson olyan állást, amihez ért és ahol használhat is. A magyar gyümölcsészek országos felháborodása a kormányt mégis gondolkozóba ejtette és időhaladékot adott Bereczkinek, hogy gyűjteményét fiatal csemetékre átoltva, máshová áttelepíthesse. Közben Sármezey Antal valahol uj bérletet szerzett s fálé telepítette át Bereczki a fajokat. De az idősebb fák, melyeknek gyümölcsei uj megfigyelésleirások alapját képezhették volna, Kovácsházán a régi területen maradtak s az uj tulajdonosok által bizonyára kiirtattak. Ez lett vége egy európai hirü magyar nevezetességnek, a Bereczki kísérleti gyümölcstelepének. Hiteles fajait Bereczki oltógalylyakban országszerte elterjesztette s ezek árát évek hosszú során át összegyűjtve, összekuporgatott 24 ezer forintot (óriási pénz volt akkor!) s ezt az összeget végrendeletileg a Természettudományi Társulat gondjaira bízta, azzal a kikötéssel, hogy annak kamatait olyan gyümölcsészeti munkák kiadására fordítsák, amelyek az övéihez hasonló pontos és lelkiismeretes gyümölcsleírásokat tartalmaznak. Sajnos, a szép összeg pénzünk elértéktelenedésével a magyar gyümölcsészetre örökre elveszett. Igen nagy értéket képviselt páratlanul gazdag gyümölcsészettel foglalkozó könyvtára is. Kihez került, hol van, hová lett, erről semmit sem tudok. Bereczki összegyűjtötte mindazokat a leveleket, újságcikkeket, melyeket törekvéseire, életére, kora gyümölcsészetének történetére fontosnak ítélt s ezeket, (ha jól emlékszem a számra) 8 kötetbe köttetve, a mezőtúri református gimnázium könyvtárának adományozta. Véletlenül két évig tanárkodtama nevezett intézetben és elolvastam (nem kiolvastam!) e köteteket, melyeknek nagy hasznát veszi, ki egykor a Bereczki életét megírja. E kötetekben Bereczki az én személyemmel is foglalkozik s én nem szívesen teszem, mégis rövidesen kénytelen vagyok szóvá tenni leveleinek azon részét, melyekben engem meg- és elítél. Önigazolásom kényszerít erre, Bereczki ugyanis szerette volna, hogy folytassam az ő munkásságát, képezzem ki magamat a pomológiában, amire volt is kedvem, de hiányoztak az anyagi lehetőségek: szegény ember voltam. Miből szerezhettem volna be a pomologia műveléséhez megkívántató drága, sok hazai és külföldi szakkönyveket, mi nélkül a pomologiához hozzá kezdeni sem lehet. Aztán, hogy képezhettem ki magam pomologussá, ki politikai elveim és politikai meggyőződésem koldusa voltam, ki folyton ide-oda vándoroltam, kit pl. 1884-ben mint állami tanítót egy év alatt kétszer helyeztek át, mert meggyőződésem ellenére a hatalom korrupt szekerét tolni nem akartam. Nekem 10 év alatt egyfolytában 3 évig nem volt egy helyben való maradásom. Márpedig pomológussá csak az képezhe t BUDAPESTEN .1 CONTINENTALSZÁLLODA MISKOLCIAK OTTHONA ti ki magát, ki nem hagyja el gyümölcsfáit, ki állandóan egy helyben tartózkodik. Nem tudtam hát beváltani a nagy ember rámépített reményeit, mert teljesen hiányoztak annak feltételei és ezt ő nem értette meg és nem tudta nekem megbocsátani, ezért súlyos köveket dobott rám írásaiban. Az még csak érzékenyen sem érintett, hogy találkozásunk után azt írta egyik barátjának: járt nálam Budai, igen közönséges gondolkozást! ember s azt a benyomást tette rám, hogy tőle semmi nagyot, szépet nem várhatunk. Bereczki bizonyára a maga nagyságával mérte meg az én kicsinységemet; itt a tévedés. De én jó lélekkel állíthatom, hogy szerény képességeim és tehetségem megítélésénél soha senkit, tévútra vezetni nem akartam s aki többet várt tőlem, mint amire képes voltam és vagyok, azt nem én vezettem félre, az önmagát ámította el. Fejébe vette Bereczki azt is, hogy én a pomologiához hűtlen lettem s emiatt olyan sértő kifejezésekkel illet, amik nem tűrik a nyomdafestéket, mert a festék is elpirulna, ha ilyen kifejezést kellene papírra nyomni. A halottal természetesen nem pörlök, a nagy ember ítélete téves volt, tévedni emberi s ez semmit le nem von s ne is vonjon le az ő nagyságából. Az élő nemzedék tanúságot tehet mellettem, hogy én a gyümölcsészet ügyét híven és önzetlenül szolgáltam, szolgálom, s teszem ezután is mindaddig, mig erőm és tehetségem engedi. Tiszteljük és áldjuk e nagy ember emlékét, ne feledjük soha halhatatlan érdemeit s válasszuk jelszavunknak valamennyien, kik gyümölcsészettel foglalkoznak, ezt a szép mondását: „Emeljük magasra gyümölcsészetünk zászlaját s akik e zászló alá összesereglendünk, legyünk mind testvérek.“ Hibáznánk, ha meg nem emlékeznénk és nem méltatnánk Sármeszey Antal érdemeit is, aki lehetővé tette a Bereczki működését. Mikor ugyanis Bereczki a Sármezey gyermekek nevelését bevégezte és készült elhagyni a családot, Sármezey Antal kivette a kezéből a vándorbotot s igy szólt hozzá: maradj Te csak itt velünk továbbra is mint családtag, folytasd közhasznú munkádat, ne hagyd itt árván a magad nevelte fákat. Sár m Emlékezés Bereczki Mátéra Irta: Budai József Érdekes a „Gyümölcsészeti vázlatok" megszületésének a története is. Egy ilyen terjedelmes és alapos, munkának a Bereczki fellépésekor még nem volt közönsége. Neki tehát először közönséget kellett nevelni, hogy munkája megjelenhessen. És ő felnevelte ezt a közönséget. A „Vázlatokat“ a saját költségén adta ki. Az első kötet, mint ő mondá, eben gubán elkelt. De a többi kötetek megjelenése biztosítva volt. A közönség felismerte a könyvnek nagy értékét, vásárolta azt, olyanynyira, hogy az első kötet második kiadást is ért el és a könyv ma már drága pénzért sem kapható. Ezt a nagyértékű könyvet annak idején a magyar gyümölcsészet bibliája- nak nevezte a közönség. Én a magam példányát a helybeli reformá-tus gimnázium könyvtárának adományoztam. A Bereczki gyűjteményét, mely a fajok számát tekintve is jelentékeny volt és hitelesség tekintetében szinte páratlanul állott, a múlt század 82-87-es éve táján nagy veszély fenyegette. Hazánkban ugyanis a politika mindenbe belekontárkodik s nem maradt menten ennek káros hatásától a gyümölcsészet sem. Az akkori idők és emberek megítéléséhez hiányzik az a történelmi távlat, mely az egyéneket és az eseményeket valódi nagyságukban, vagy kicsinységükben, értékükben, vagy értéktelenségükben állítja elénk. De én, aki magam is átéltem ezt a korszakot, kénytelen vagyok most lehiggadt fővel is kijelenteni, hogy abban az időben üldözött vad volt az ellenzéki politikai meggyőződés és meleg ágyat készített a hatalom a politikai elvtelenségnek. Sármezey Antal és Bereczki ellenzékiek voltak, tehát bűnhődniük kellett, ott, ahol a hatalom keze elérhette őket. A kormány ugyanis a lejárt bérletet Sármezeyvel nem újította meg. . A bérföldeket és köztük a Bereczki telepét is felparcellázták a mezőkovácsházai földmiveseknek s a Bereczki hires gyümölcstelepe végpusztulásnak nézett elébe. Maga Bereczki ki volt annak téve, hogy öreg napjaira ott hagyja munkáséletének kincseit, hatalmas, hiteles gyűjteményét és kénytelen vándorbotot venni a kezébe, mert mint nekem akkoriban frá, Sármezeynek, kinek a bérlet felmondásával egyenesen a létét fenyegették, nem akar terhére lenni. A kormánypárti bérlőket természetesen meghagyták bérletük birtokában. Azonban Bereczki akkorára olyan közszeretetre és tekintélyre tett szert, hogy a magyar gyümölcsészek egyhangú felzúdulása volt a felelet a kormány bosszúfuggatta merényletére. Tors Károly akkori képviselő vezette a mozgalmat, melynek ereje és nagysága a hivatalosokat merényletükben megállította. A kormány leküldötte Fejér Miklós államtitkárt, hogy szemlélje meg a Bereczki telepet és mondjon véleményt róla. Fejér Miklós, aki feltalálta,hogyan kell friss tejből friss vajat köpülni, s találmányáért államtitkár lett, minél kevesebbet értett a pomologiához. Mint Bereczki írta, úgy referált a minisztériumban, hogy az egész gyűjtemény nem ér egy hajítófát. E véleményt az 1887-88-ig rettentő hideg telének a gyümölcsfákra tett pusztító hatására alapította. Nevezett évben ugyanis tömegesen fagytak ki a gyümölcsfák. De éppen egy ilyen kemény tél alkalmas arra, hogy a fagynak ellenálló fajokat megismerhessük; a faggyal dacolni nem tudó fajokat a tenyésztésből, mint nem gazdaságosakat, ki REGGELI HÍRLAP 1929 II. 12. mezey Antal nagylelkűsége, megértő lelke nélkül sem sikerült volna a nagy alkotás s e két nevet együtt kell feljegyezni a magyar pomologia történetének legszebb lapjára. Örökre áldott legyen mindkettőjük emléke! MISKOLCZI STRANDFÜRDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MEGHÍVÓ. A Miskolczi Strandfürdő Részvénytársaság f. évi február 2- án délelőtt 11 órakor Miskolcon a Városháza kis tanácstermében tartja meg II. ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT, melyre a t. részvényeseket tisztelettel meghívja Miskolc, 1929 február 2-án. az Igazgatóság. A közgyűlés napirendje : 1. Az igazgatóság és felügyelőbizottság évi jelentése és ezzel kapcsolatosan az 1928. évi mérleg megállapítása. 2. Határozathozatal a nyereség hováfordítása iránt. 3 Határozathozatal az igazgatóság és a felügyelőbizottság részére adandó felmentés iránt. MEGJEGYZÉS: A közgyűlésen azok a részvényesek vehetnek részt, akik részvényeiket (ideiglenes elismervényeiket) Miskolc város főpénztáránál legalább 3 nappal a közgyűlés napja előtt letétbe helyezték. A zárszámadások, valamint az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentései a közgyűlést megelőző 8 nappal a társaság hivatali helyiségében betekintésre rendelkezésre állanak.