Reggeli Hirlap, 1930. március (39. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
Miskolc, XXXIX. évf. 50. .Ira 16 Ilisé? Szombat, 1930 március 1 Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatalt Miskolc, Hunyadi utca 2. Előfizetési ára negyedévre 8, egy hónapra 3 pengő. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon : 498 és 616 Kiadóhivatal telefon : 299 — Éjjel: 565 Ma tíz esztendeje, hogy az első magyar szuverén nemzetgyűlés színe előtt nagybányai vitéz Horthy Miklós jobbkezének két ujját az ég felé emelve, kemény, érces hangon elmondotta: Esküszöm az élő Istenre... S az eskü szavainak elhangzása után Horthy Miklós admirális a nemzeti hadsereg fővezére, Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kossuth Lajos örökébe lépett. Azóta tíz esztendő telt el és amikor megkérdezzük a jubileumon, mi hát az első decennium tartalma és mérlege, egyetlen szóval megadhatjuk a szabatos választ: kötelességteljesítés. Vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a főhatalom átvételének első pillanatától kezdve mind a mai napig százszázalékosan betöltötte hivatását. Csodálatos, de így van, vagy inkább érthető, hiszen a fegyelem ismeri leginkább a lelkiismeret parancsát, hogy ma Európa két legalkotmányosabb államfője két katona: a német Hindenburg, a tábornagy; a magyar Horthy, a tengernagy. Semmiféle történelmi összehasonlítással, semmiféle sebességgel sem lehet megmérni azt a robogóét, amellyel a legutóbbi két évtized halálzivatar, világrengés, háború, a magyar élet védelmezése. És ebben a lihegő, vértől párás küzdelemben a Novarán látjuk Horthy Miklóst súlyosan megsebesülten, odaszijjáztatja magát a parancsnoki hídhoz, nehogy a természet törvényei szerint a kínok és sebek leverjék lábáról és elhalványítsák ajkán a kiáltást: előre a győzelemért. Jött az összeomlás, az októberi forradalom, rablóhadak rátörése a Szent István hazájának épséges testére, azután a rémuralom, amely a vörös pusztulás lángjai közé vetette az országot. A bolseviki diktatúra gúzsba kötötte a hazafiakat, néhány elszánt és bátor kiszabadulási kísérletet vérbefojtott a terror. És amikor legnagyobb volt a kétségbeesés, messze az ég peremén felragyogott egy csillag. Ezt a csillagot nézte könnybe lábadt szemmel, pirkadó reménységgel minden bús, meggyötört, kiégett magyar. Horthy Miklós szervezni kezdte Szegeden a nemzeti hadsereget. Eleinte az antant francia megbízottai gáncsot akartak vetni a szervező munkának. Számukra még az Európát felgyújtással fenyegető vörös pokol is jobb és kívánatosabb volt, mint a nemzeti gondolat, az öncélúvá vált magyar élet öntudatra ébredése. Végre a parányi, de lelkes és fegyelmezett nemzeti hadsereg egy csúnya, komor őszi napon bevonulhatott a románok által feldúlt Budapestre. A pompás, nemzetet megváltó misztérium isteni rendezésében okainál fogva titokzatos, de megnyilatkozásában fenséges szimbólum jutott kifejezésre. Szakadt az eső, az ég megnyílt, a meggyötört nemzet siratására, de a föld dübörgött az izmos katonalábak súlya alatt. A katonák lépése jelentette, hogy eloszlott a káosz és helyébe állott a rend. S aki Isten után ezt a csodát létrehozta, a fővezér, csapatai élén léptetett hófehér lován. Ebben az időben járt Miskolcon is és a városháza nagytermében szólott az Avasalja népéhez. Szólott pedig rövid, emlékezetes és velőkig hajoló szavakkal arról, hogy ebben az országban felfordulás többé nem lehet. És ez a biztosíték a lelkekben megszilárduló, önbiztonság érzése volt az első pillér, amelyen megkezdődhetett a nemzet újjáépítése. Igen, de most meg az ellenforra dalmi szélsőségek akarták megakadályozni az országmentés, országépítés heroikus munkáját. Szomorú emlékezetű kalandok, a káosz után felbukkant felelőtlenek, a nemzet becsületének kifelé és befelé egyaránt ártó atrocitásai próbálták megtörni azt az egyenes vonalat, amelyen az államfő haladt, hogy elvezesse népét a rend és társadalmi megbékülés útján a harmóniához. A hullámok hol itt, hol ott gyűrűztek fel. A kormányzó ezalatt gyülekeztette, növelte a szerveket, amiknek birtokában és felhasználásával nagy célját elérje. Aztán tüneményes lendülettel lecsapott és egy napon nem volt többé mellékkormány, nem volt egyéb fegyveres erő, mint a kipróbált nemzeti hadsereg, a zavarosban halászók eltűntek a sötétségben. Ezzel a hatalmas munkával épült meg a második tartópillér, a szakadék fölött átívelhetett a híd, amelyen a magyarság áthaladhatott az új korszakba. Amikor Horthy Miklós az ország kormányzójává lett, akkor kezdődött meg a második évtized. Most már tíz esztendő óta áll az ország kormányánál, sas tekintetét előre veti a népek útjára és a csonkaországot biztosan vezeti, jaj, mennyi ellenséges, a hajó széttörésére igyekvő szikla és zátony között előre a szebb jövő felé. A kis csonkaországnak odakinn pozíciója és tekintélye van, idebenn lehiggadt a gyűlölködés, helyreállt pi. a teljes konszolidáció, ismét erőfeszíti a férfi karját, bizalom csillog a gyermekét simogató anya szemében és a nemzet szilárd egysége kifejezésre jut az államfő mindenki felett álló személyében. Nem mondjuk, nem is mondhatjuk, hogy boldog már a magyar. Hej, sok a bajunk, panasz és sírás és beszédünk, megmérhetetlen a nyomorúságunk. A rettenetes veszteséget, az ország feldarabolását, az őrült öntékozlást, a világkataklizma letargiáját nem lehet egy rövid évtized alatt kiheverni. Ezt még a mindenható Isten is csak úgy tudná megcselekedni, ha megbontaná és a rend állapotából kivetné az általa alkotott természeti törvényeket. De hogy idáig eljutottunk, hogy a földresujtottan, haldokolva szenvedő nemzet testébe visszatért a regenerálódás, az egészségessé válás lehetősége, az az államfő bölcsességének, tapintatának, autoritásának és szilárdságának az eredménye. Bizonyosak vagyunk benne, hogy holnapra a Horthy Miklós országlása alatt álló hazára már csak a jobb következhet. Elébünk mered mint szörnyű, gigászi kereszt, amelyre ráfeszíttettünk Trianon. Leszállunk-e egyszer róla, kikelünk-e a mély sírból, mint ama Názáreti, felmegyünk-e a feltámadás után, a mi magyar menyorszávunkba? Csak hitetlen ember teheti fel ezt a kérdést, hivő ember nem követhet el ilyen blaszfémiát. Nyolcmillió magyar ember itthon, ötmillió magyar ember idegenben, mind hivő lélek. És ma mindnek szeme a budai várpalota, felé fordul, vágyban égő ajkak sóvárogják, vezess el minket a következő évtizedekben új honfoglalásra, megnyugvásunk, boldogságunk, az életünk megelevenítő forrásához, Nagymagyarországhoz. Méltó és igazságos, hogy a mai napon hálát adjunk a Gondviselésnek, hogy a legválságosabb magyar időkben nekünk adta nagybányai vitéz Horthy Miklóst, mint a biblia népének Mózest, a rómaiaknak Cézárt, a németeknek Bismarkot, nekünk, magyaroknak, más veszedelem idején méltóságában elődjeit, Hunyadi Jánost és Kossuth Lajost. Méltó és igazságos, hogy hódoljunk előtte, akinek nevét már most is aranybetűkkel jegyzi fel a történelem. Ma tíz esztendeje... ,a kormányzó elsősorban azoknak bocsátott meg, akik ellene vétettek eg jelent a polgári amnesztia rendjelei . Különleges kegyelemből szabadulnak a büntetés alól mindazok, akiket az igazságügyminiszter ajánl, ha külföldön nem követtek el bűncselekményt Rendelet a jövedéki amnesztiáról . Az államfő üdvözletét és köszönetét küldi minden jóérzésű Budapest, február 28. A kormányzó jubileuma alkalmából a következő legfelsőbb kéziratot bocsátotta ki: — Magyarország kormányzójává történt Választásomnak tizedikéves évfordulóján, amikor egy küzdelemt élte e korszak lezárása után a Gondviselőnek kegyelme előtt hálateli szívvel meghajtok, a nemzet történelmi hivatásába és súlyos megpróbáltatásokon megalapozott erkölcsierejébe vetett bizalommal tekintek országunk jövője elé■ Ez emelkedett érzések hatása alatt lelki szükségét érzem, hogy a megbocsájtás szelleméből kegyelemet magyarnak tán szélesebb körben könnyítsék azok erkölcsi és lelki terhein, akik az alább meghatározott keretek között vétettek a büntető törvények által védett jogrend parancsai ellen. „Akik engem sértettet meg“ — Elsősorban azokkal szemben kívánok megbocsátást gyakorolni, akik engem sértettek meg. 1. Kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntető bíróságok jogerős ítélettel a kormányzó megsértésének a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett vétsége miatt szabadságvesztés büntetésre, vagy akár fő, akár mellékbüntetésként pénzbüntetésre ítéltettek, ha az utóbbit, behajthatatlansága miatt szabadságvesztés büntetésre kellene azt átváltoztatni, úgyszintén azokat is, akik ellen a jelen elhatározásom kelte előtt ilyen bűncselekmények miatt kell eljárást indítani, vagy lefolytatni. foyok napról egy évig II. a) Kegyelemben részesítem azokat is, akiket a büntetőbíróság jogerős ítélettel 1. a jelen elhatározásom keltét megelőzőleg elkövetett vétség és ezzel esetleg együtt elbírált kohó.