Reggeli Hirlap, 1931. május (40. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
Magasabb gazdaságpolitikai célkitűzés — A gazdasági pangásból napról-napra inkább kifelé lábalunk. A szűk esztendők után a megindult építkezésekkel, közmunkákkal a város megteremti a maga jólétét. Megvan a városnak minden képessége ahoz, hogy erőit egységesen tudja céljai szolgálatára állítani s gazdasági téren felismert kötelezettségét egy magasabb gazdaságpolitikai célkitűzésben meg is valósítsa. Miskolccal szemben nemcsak a miskolciak támasztanak igényeket, hanem a kormányzaton kivül a környező községek, amelyek most is Miskolc természetes hinterlandját képezik. Tehát nemcsak lokális érdek Nagy-Miskolc megteremtése, hanem egy egész országrész érdeke, mert hiszen a környező községeken kivil, Borsod, csonka Abaúj, Zemplén és Gömör is igényt tart ahoz, hogy centruma úgy gazdaságilag, mint kulturális téren magasabb színvonalon álljon, ne merüljön tétlen pangásba és a szellemi kultúra pusztulásába. Nem közömbös az, hogy Felsőmagyarországnak erőteljes ipari és kereskedelmi empóriuma le W Miskolc, XL. évf. 98. Ara 16 fillér Péntek, 1931 május 1. A se ■ I EL 11beli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatalt Miskolc, Hunyadi utca 2. Előfizetési árt negyedévre 8, egy hónapra 3 pengő. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon 498 és 616 Kiadóhivatal! telefon : 299 Éjjel: 565 Nagy-Miskolc gondolatának szerzője az élet, az igazság, az evolúció Mikszáth Kálmán főispán nagy beszéde a Nagy-Miskolc értekezleten Miskolc, április 30. Csütörtök délután a város jövőjére történelmi fontosságú értekezlet volt a miskolci városházán. A főispán, illetve a polgármester meghívására a városháza nagytermében megjelent bizottsági tagok mélyreható és órákon át tartó tárgyalás alá vették azt a mozgalmat, amelynek Mikszáth Kálmán dr. főispán áll az élén és amelynek célja: Nagy-Miskolc életrehívása. Ez az értekezlet annak az átfogó és minden apró részletre kiterjedő emlékiratnak a következménye, amelyet Mikszáth Kálmán dr. főispán szerkesztett és nyújtott át a belügyminiszternek, aki kezdettől fogva rokonszenvez a Nagy-Miskolc kifejlesztésére irányuló törekvéssel. Az értekezleten Miskolc irányadó tényezői egymásra találtak. Nem volt közöttük még csak árnyalatnyi különbség sem, hogy a főispán által kezdeményezett és irányított, Nagy-Miskolc kifejlesztésére irányuló akciót támogatni és minden rendelkezésre álló energiával kell előmozdítani. Ezen az értekezleten csupa tárgyilagos, átfontolt, adatokkal alátámasztott, a perdöntő bizonyítékok egész tömegével megerősített felszólalások hangzottak el Nagy-Miskolc mellett, kifejezve azt a szempontot,, hogy Nagy-Miskolc életrehívása és kifejlesztése a helyi szempontokon túlmenően: nemzeti érdek és szükségesség. A főispán nagyvonalú és az egész értekezletet domináló és azon szellemében végigvonuló adatokban gazdag, érvekben bőséges kiemelkedő beszéde uralta az értekezletet, amelynek során az elhangzott hozzászólásokból kicsendült a városszeretet nemes érzése. Beszéde után a főispánt melegen ünnepelték. Ez az értekezlet nem csupán arra volt jó, hogy Miskolc irányadó tényezői megvitassák a Nagy-Miskolc megteremtését célzó mozgalom ügyét, hanem azért is jó volt, mert ezen az értekezleten Mikszáth főispán és vele együtt a többi felszólalók beszédei választ adtak Füstös Pál szentszéki tanácsos, diósgyőri esperesplébánosnak, a Borsod - Gömör megyei Jegyző Egyesület csütörtök délelőtt megtartott gyűlésén elhangzott azon megjegyzésére, amely szerint a városiasítás voltaképpen szándékon kivil ápolja, vagy legalább is élesztgeti a forradalmi gondolatot. A vita gerincét, a főispáni beszéd egyik kiemelkedő részletét itt közöljük: gyen Miskolc, amely a környékező valamennyi községre kiterjessze magasabbrendűségének minden jótékony hatását. — így tudja bevonni őket abba a magasabb szintű életbe, amelyet egy nagy város közelsége a közgazdasági viszonyok, a kultúra terjesztése, a közegészségügyek megjavítása jelent. A magyarság megmaradása szempontjából sem közömbös, hogy azok a vidéki városok, amelyek bírnak akkora vonzóerővel, mint pl. Miskolc is, a falu népfölöslegeit magukba felszívhassák, hogy így a magyar nép lélekszámának konzerválását elő tudják mozdítani. Miskolc szempontjából ez a kikerekítés, egyesítés azért is előnyös volna, mert a tapasztalat igazolja, hogy minden egyesítés újabb és újabb lendületet ad a város fejlődésének. Ahol az élet ilyen befejezett tényeket produkál, ott a tételes jog nem fordulhat elő az evolúcióval szemben, önmagával jutna ellentétben, ha paragrafusait arra használná fel, hogy azokkal a haladást és fejlődést, amely az életet jelenti, megakassza. A centrum és környéke — igen erős jogcíme Miskolcnak Nagy-Miskolc megteremtéséhez az a körülmény is, hogy Miskolc már ténylegesen is összeépült ezekkel a környező területekkel. Hejőcsaba és Újdiósgyőr és Diósgyőr lakosai demológiai szempontból is azonos jellemzőkkel bírnak, ami igazolja,, hogy ezek a területek a maguk fejlődését Miskolcnak köszönhetik. Lakosaik városi foglalkozást űznek. Jellegük és kiképzésük városias és az agrárfoglalkozást űzők nagyon kis számban szerepelnek. Sehol a magyar törvényhatósági és megyei városok szomszédságában nem találunk olyan községeket, amelyek népességi összetétele annyira kongruens volna a maguk centrumával, mint a szóbanforgó községeké Miskolccal. Ez már egymagában is teljes jogcímet jelent az egyesítésre. Ezenkívül azonban az egyesítésnek megvannak a maga erkölcsi jogcímei is. Miskolc, törvényhatósággá alakulásakor a megye hosszú időn keresztül akadályokat gördített Miskolc akkori fejlődése elé. Kérdés, hogyha nem olyan szerencsétlen időben, nem olyan hosszú huzavona után alakult volna Miskolc törvényhatósággá, nem volna-e ma erősebb, életképesebb és fejlettebb és nem látná-e ennek előnyeit a vármegye is. Az erkölcsi jogcím elismerése nyilvánult meg a megye részéről a Martin-telep átcsatolásával is. De kell-e nagyobb erkölcsi jogcím, mint maga az élet követelménye. S lehet-e nagyobb erkölcsi jogcím, mint a városnak az a törekvése, amit munkával és áldozattal a maga számára biztosított. Miskolc négy évtizede — Miskolcot nem a jogtalan bekebelezési vágy, vagy hódítás indította Nagy-Miskolc kérdésének felvetésére — mondotta a főispán. Ezt Miskolc hatalmas fejlődése szülte s Miskolc vitalitása indokolja azt a törekvést, hogy a maga kiterjeszkedési ereje számára szabad utat keressen. — Miskolcnak 1890-ben 30.408 lakosa volt. Ez a szám négy évtized alatt megkétszereződött. S ezzel a fejlődéssel lépést tartott nagyvárosias jellegének kialakulása és külső képének átalakulása. Mindez a város önerejéből történt, ami a város erejének és életképességének megdönthetetlen bizonyítéka. Miskolc törekvéseit igazolja az is, hogy a gazdasági pangás sem tudta kimeríteni Miskolc expanzív erejét. — Nagy-Miskolc nem a város polgárságához méltatlan utópia, mert ez a város soha álmokat nem kergetett és most sem kerget álmokat. Ha megmozdul, azért teszi, mert a tétlenség nem természete és megvan az akarata és életereje ahoz, hogy ennek a munkának előfeltételeit megteremtse. Nincs tehát senkinek joga ahoz, hogy törekvései tisztaságát és közérdekűségét kétségbe vonja. Százezer lakosú Nagy-Miskolc — Aspirációk nélkül soha még város nem fejlődött naggyá. Ennek a városnak polgársága az utolsó évtizedek keserves munkájával megszerezte magának a jogot, hogy célul tűzhesse maga elé a százezres lakosú Nagy-Miskolcot, amely összefogja mindazt az erőt, amely ezen a helyen a városképződés szempontjából kultúrát, gazdasági prosperitást és városi jólétet teremtett. — Itt végezetül csak annak a megjegyzésére szorítkozom, hogy Nagy-Miskolc tervét nem én találtam ki. Készen kaptam, teljesen kidolgozva, megérve, valóra válva. Szerzője az Élet, az Igazság, az Evolúció, amelynek útját nem lehet bármilyen tiszteletreméltó helyről elhangzott Nyepoz-volimmal megakasztani. — A városnak ebben a harcában, amelyet Nagy-Miskolcért folytat, én mindig ott leszek található a város oldalán. Ebben a történelmi pillanatban... Kodobay dr. polgármester beszédeegy Miskolc problémájáról Hodobay polgármester alaposan átfontolt beszéde vezette be a nagy fontosságai értekezletet. — Ebben a történelmi pillanatban — mondotta —, amidőn a törvényhatósági bizottság tagjainak tekintélyes részét és a közélet kiválóságait az egybehívott értekezlet alkalmából, amelynek célja Nagy-Miskolc kiépítésénél az első kapavágást megtenni, őszinte tisztelettel üdvözlöm, kötelességet vélek teljesíteni, amidőn mindnyájunk nevében őszinte tisztelettel köszöntöm dr. Mikszáth Kálmán főispán ur ő méltóságát, aki értekezletünket megjelenésével megtisztelni szíves volt. Ezt az alkalmat kívánom felhasználni, hogy a város közönségének hálás köszönetét tolmácsoljam azért a hatalmas, mindenre kiterjedő, érveiben megdönthetetlen memorandum elkészítéséért, amelyet Nagy-Miskolc kiépítése érdekében a belügyi kormányhoz eljuttatni szíves volt. A belügyminiszter úr a főispán úr emlékiratát azzal az utasítással adta ki, hogy hivatalos szervünk, a törvényhatósági bizottsági közgyűlés tegye tárgyalás anyagává az emlékiratban foglalt Nagy-Miskolc prob-