Reggeli Hirlap, 1932. október (41. évfolyam, 222-247. szám)
1932-10-01 / 222. szám
Miskolc, XLI. évf. 222. Ára 10 fillér Szombat, 1932 október 1 Reggeli Hírlap Felelős szerkesztő: FEHÉR ÓDÍJM Megalakult Gömbös Gyula kormánya Miniszterelnök és honvédelmi miniszter: Gömbös Gyula; külügyminiszter: Puky Endre; pénzügyminiszter: Imrédy Béla; kultuszminiszter: Hóman Bálint; igazságügyminiszter: Lázár Andor; belügyminiszter: Vitéz Keresztes-Fischer; földművelésügyi miniszter: Kállay Miklós; kereskedelmi miniszter: Fabinyi Tihamér (Tudósítás az 5. oldalon) Semmire sem akar emlékezni a statáriális bíróság előtt a sajóbábonyi csendőrgyilkos Súlyos terhelő vallomást tettek a tanúk és a szakértők Váradi Imre ellen, aki délelőtt kétségbeesetten védekezett, délután teljes adátjába merült . Izgalmas szembesítések és drámai vallomások a reggeltől késő estig tartó tárgyaláson Szombaton folytatják a tárgyalást és ekkor lesz ítélet is Miskolc, szeptember 30. Pitymalatkor még mindig ott ül a sajóbábonyi csendőrgyilkos a kis fogházi asztalka mellett, a kemény támlanélküli széken és hófehér, megnyullt arccal, vörös szemekkel kereste a reményt az imakönyvben. A gyertya ♦fénye egyre gyérebben világított, azután pislákolni kezdett, majd végül lobbanva kialudt. Váradi Imre halálos kimerülten ült le most már az ágy szélére. Nekivetette hátát a falnak és igy ebben a gyötrelmes helyzetben nyomta el az álom. Az imakönyv széttárt lapokkalott hevert mellette az ágyon. A csendőrgyilkos elindul... A fogházi harangkondulásra szempillantás alatt talpra ugrott és kitörölte szeméből a rövid, nehéz álom nyomait. Gyors,ideges mozdulatokkal próbálta elsimítani gyűrött ruhája ráncait, csak úgy az ujjaival elsírni iakta haja bozontos kocáit és melankolikus egykedvűséggel letelepedett a székre. Így várta, hogy megnyissák cellája ajtaját. A reggeli levest egy hajtásra megitta, a kenyérhez azonban hozzá sem nyúlt. A fogházőrmester borbélyt vezetett a zárkájába. Váradi péntek óta nem borotválkozott. — Ne tessék engem bántani őrmester úr, nem érdemes engemet már megborotválni. Addig-addig kérlelte a fogházőrmesterit, hogy az végül is engedni volt kénytelen a csendőrgyilkos könyörgésének. Kilenc óra előtt néhány perccel felpattant a zárka ajtaja. Bilincset tettek Váradi Imre kezére és a sajóbábonyi csendőrgyilkos elindult a rögtönítélő bíróság elé... Izgalom az utcán és az igazságügyi palotában Mialatt Váradi Imre halál raszánt fásultsággal készülődött fel a nagy napra, azalatt a törvényszéki palotában és a környékén túlfűtött lázas hangulat, élénk mozgalmasság árulta el, hogy a törvényszéki palotában súlyos és komor események következnek. Már korán reggel AbonyiJózsf rencmintőre 11gye -elő vezetésével nagy rendőri karhatalom vonult ki az igazságügyi palotához. Körülvették az egész épületeit és főként a Werbőczy utcai főkapunál helyezkedtek el, hogy biztosítsák az utca rendjét és megakadályozzák, hogy a törvényszék épületébe illetéktelenek bejuthassanak. Nemcsak a kam előtt, de minden folyosóra erős rendőri készültség került. A rendőrség felvonulására, mint gyorsan kiderült, szükség .Sokan a kora reggeli órákban csak azért jöttek el a Werbőczyutcai palotához, hogy megjárhassák Kovács hóhérnak és két segédjének, Rácznak és Balázsnak a bevonulását. Csalódtak azonban, mert a hóhért és segédeit hiába lesték, várták a Werbőczy utcában. A hóhér és segédei, akik a budapesti személyvonattal érkeztek meg hosszú éjszakai utazás után a miskolci személypályaudvarra, a fogház kocsiján egyenesen a fogházba hajtattak és a Fazekas utcai kapu mögött eltűntek, mielőtt a kíváncsiskodók még tudomást szerezhettek volna megérkezésükről. A hóhér és segédei a fogházban megreggeliztek, majd megmosakodtak és a fogházőrök szobájában lefeküdtek. Egész nap nem haborták el a fogház területét. A zsúfolt tárgyalóteremben A tárgyalótermet fél 9 órakor nyitották meg. Percek alatt zsúfolásig megtelt a terem, ahol háromnegyed 9 órakor már talpais volt. Nyolc óra után már népvándorlás indult meg az igazságügyi palota felé, annak ellenére, hogy tudott dolog volt, miszerint az épületbe csak azokat bocsátják be, akiknek jegyük van. A kíváncsiskodók csoportokbaverődtek és különböző ürügyekkel próbáltak keresztüljutni a rendőrkordonon. Még hamisított belépőjegyek is forgalomba kerültek. A kapu előtt tumultuózus jelenetek játszódtak le. A legtöbben tulajdonképpen nem is a tárgyalásra akartak felmenni, hanem az épület előtt elhelyezkedve a kiérkező hírekre vártak éhesen. Ezek egész nap nem tágítottak. Lelték a tárgyalásról lejövőket, akiket azután kérdéseikkel ostromoltak, latnyi hely sem volt. A szinte kibírhatatlan forróságban, a fojtott, nyomasztó atmoszférában halálos nagy csendben, összepréselve várakozóit a főtárgyalás megnyitására a hallgatóság. A padsorokban feltűnően sok katona- és csendőrtiszt foglalt helyet. Érdekes, hogy a hölgyközönséget mindössze három hölgy képviselte. Egy idősebb és két fiatal kölov. Lassan szállingózni kezdtek a hivatalos személyek. Bernáth István királyi ügyész, a vád képviselője, fekete ruhát öltött a statáriális tárgyalásnapjára. Fekete ruhában jöttek a védők, Hajnal Dezső dr. és Vas Miklós dr. A törvényszéki orvosszakér- Itők Pfliegler Imre dr., Podhoczky Dezső dr. Hönigsfeld Jenő dr. érkeztek ezután. Majd Csik József dr. fegyverszakértő foglalta el a helyét. A szakértők lefojtott hangon suttogva beszélgetnek egymással és a padsorok felől is csak suttogó hangok hallatszanak. A tárgyalóterem faliórája kilencre mutat. Ebben a pillanatban élénk mozgolódás lármája jut be a nyitott ajtón keresztül a tárgyalóterembe. — Hozzák a foglyot! zúg végig a padsorok között. Minden szem az ajtó felé mered, ahol a következő pillanatban őrei között fel kell tűnni Váradi Imrének. Előállítják a csendőrgyilkost És a következő pillanatban vérfagyasztóan sötét külsőségek között megjelenik a menet. Elől lépi Szabó Lajos fogházfelügyelő. Mögötte szuronyos fogházőr. Ez egy szempillantásig eltakarja a két őr között lépkedő vádlottat. De ez csak egy pillanatig tart. Egy lépés után a csendőrgyilkos már a küszöbön a kiváncsi szemek kereszttüzében áll. Ijedten meghököl, megtorpan, szeretne hátrahúzódni, de a menetet bezáró fogházőr előretolja. A hallgatóság csalódottan méregeti végig a vádlottak padja felé tántorgó vádlottat. — Ilyen gyenge, kis semmi ember?! — hangzik innen is, onnan is. — Hogy bánhatott el egy csendőrrel? — mondották másfelől. Váradi valóban nem félelmetes figura. Ellenkezőleg. Bátortalan, vékony pénzed, gyenge ember benyomását teszi. Úgy néz ki most itt bilincsbe verve, szuronyos fogházőrei között, mint aki a légynek sem tud ártani. Százhatvan centiméter magas lehet, háta görbe, meghajlott, válla csapott, esetlenül lóg le róla , meghatározhatatlan színű, kikopott, gyűrött, talán zöldesszürke csikós ruhája. Hátán nagy fehér mestifoltok vannak. A zárka faláról szedte le bizonyára akkor, amikor háttal a falnak dőlve aludt. Hátra sem tekint, ledobja magát a vádlottak padjára. Hátulról látni, hogy egész testében fázósan reszket. Didereg ebben a kibírhatatlanul forró teremben. A félelem és a belső láz rázza. Rosszarcú ember. Megjön, de eltűnik a hóhér