Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1943. november (52. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

JLII. évfolyam, 248.»»ám AfA fillér Szerda. 1*143 3 FELSŐMAGYARORSZÁGI Reggeli Hírlap [politikai napilap(hhh|^hhbhhb| Szerkesztőség és Kiadóim atal: Főszerkesztő' ZSEDÉNYI BÉLA | Tek­vnn»«» Szerkesztőség id-i* fiiskol­ Szécsienyi-utca 4. szám foszerkeszto, áOLULINIi dd­h | Telefonszám Kiadóhivatal Előfizetési ár egy hónapra 4-re ( Felelős szerkesztő) DEMETER GÉZA | Po«u«»karékpéo*tári »ekkszámi« m.38c londoni jelentés a moszkvai megegyezés részleteiről Négyhatalmi megállapodás Kína bevonásával - Együttes bizottság London székhellyel - A hábo­rús bűnösökön kívül a fasiszta vezetők és tábornokok kiadatását - Felelősségrevonások - A Wilhelmstrasse véleménye: Anglia és Amerika behódoltak a Szovjet követeléseinek A török külügyminiszter Kairóba utazott, ahol Edennel fog tárgyalni A Magyar Távirati Iroda jelentése a keddi berepülésről Tovább rombul a csald­a kelen front déli szakaszán . A nogaji szteppén folynak a harcok a Dnyeper felé előretörő szovjet köselekekkel Lisszabon, november 2 Mint a brit hírszolgálati iroda közli, Londonban vasárnap a moszkvai értekezletről a követ­ke­­­ő közleményt adták ki: Hull amerikai, Anthony Eden brit és H. W. M. Molotov szovjet külügyminiszter megbeszélése 1943 október 49. napjától október 30. napjáig tartott Moszkvában összesen 12 ülés volt. Az érte­kezlet tárgysorozata felölelte mindazokat a kérdéseket, am­el­ye­ket a három kormány megvita­tlásra előkészített. E kérdések kö­z­­ü­l egyesek végleges döntést kí­vántak és a döntést meg is hoz­ták. Más kérdések tekintetében azok megvitatása után elvi dönté­seket hoztak. E kérdéseket részle­tekbe menő megfontolás céljából külön erre a célra alakított bi­zottság elé utalták, vagy diplo­máciai úton való elbírálás szám­á­ra tartották fenn. Ismét más kér­d­ésekről a vélemények kicserélése útján intézkednek. Elsősorban őszintén és kielégí­tően azok­at a rendszabályokat vitatták meg, amelyek a Német­ország és európai szövetségesei ellen folyó háború megrövidítésé­re hivatottak. Ezzel kapcsolat­ban határozatokat is hoztak. E határozatok máris kidolgozás alatt vannak. A háború befejezésének siet­teté­se után jelentőségben csak m­­áso sok helyen állott annak elismeré­se a három kormány részéről,­­hogy az ő saját nemzeti érdekük 1­,­ és minden békeszerető nemzet érdekében szükségesnek tartják a mostani szoros együt­tmunkál­kodást a hadviselésben való­­együttműködés folytatására és az ellenségeskedés befejezését köve­tő időszakban is és hogy csak ily módon lehet a békét fenntartani és népeik politikai, gazdasági és jólétét teljes mértékben előmozdí­tani. “TIjt Az Egyesült Államok, az Egye­sült Királyság, a Szovjetunió és Kína kormányai egyesült elhatá­rozással és közösen kijelentik, hogy: —« 1. Egyesült fellépésüket, amely­re vállalkoztak, hogy ki-ki a hábo­rút a maga ellenségei ellen foly­tatja, fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és meg­óvása érdekében. 2. Közülük azok, amelyek had­ban állanak a közös ellenséggel, együtt fognak eljárni minden ügy­ben, ám enek ennek az ellenség­nek a legyőzésére és lefegyverzésé­re vonatkoznak. 3. Megtesznek minden olyan in­tézkedést, amelyet szükségesnek tekintenek arra, hogy az ellenség­re kiszabandó feltételek bárminő megsértése ellen biztosítsák ma­guka­t. 4. Elismerik annak szükségét, hogy a megvalósítható legkoraibb időpontban általános nemzetközi szervet létesítenek valamennyi békeszerető állam szuverenitásá­nak elve alapján — e szervezet­n­ek tagja lehet minden nagy, vagy kis állam — a nemzetközi béke és biztonság érdekében. 5. A nemzetközi béke és bizton­ság érdekében addig is, amíg a rend helyreáll és az általános biz­tonsági rendszer megvalósul, ta­nácskoznak egymással és ameny­nyiben az alkalom kívánja, az egyesült nemzetek más tagjaival is, hogy a nemzetek a fontos kér­désekben együttesen cselekedhesse­nek (­. Az ellenségeskedés megszün­tetése után katonai haderőiket nem használják fel más államok tűz­idején belül, kivéve az ebben a nyilatkozatban felsorolt célok­ból és közös megbeszélés után és 7. Egymás között és az egyesült nemzetek más tagjai között érint­kezést és együttműködést valósí­tanak meg, hogy gyakorlati álta­lános megállapodásokat létesítse­nek a háború utáni fegyverkezés szabályozása céljából. Az értekezlet elhatározta, hogy Londonban európai tanácskozó bi­zottságot létesít, hogy tanulmá­nyozza a kérdéseket és közös ajánlásokat. A három kormány Olaszország nől a­­következő nyilatkozatot jel­zti: Az Egyesült Álamok, az Egye­sült Királyság és a Szovjetnió külügyminiszterei megállapod­tak, hogy kormányaik teljesen egyetértenek abban, hogy az Olaszország irányában folytatan­dó szövetséges politikának alap­elve csak az lehet, ha a fasiz­must és annak minden káros be­folyását és kisugárzását teljesen megsemmisítik és az olasz nép­nek minden lehetőséget meg kell adni, hogy a demokratikus szer­veken nyugvó kormányzati s más intézményeket létesítsen, hogy ezt a politikát a jövőben is to­vább fejleszthesse. A három külügyminiszter egy­mással megegyezik abban, hogy a következő fontos intézkedése­ket kell érvényesíteni: 1. Lényeges, hogy az olasz kor­­mányt demokratikussá tegyék azoknak az olasz néprétegeknek a képviseletével, amelyek min­dig szembehelyezkedik a fasizmus­sal. . . 2. Teljes mértékben visszaadják az olasz népnek a szólás, a vallás, a politikai vélemény, a sajtó és gyülekezés szabadságát. Az olasz népet arra is feljogosítják, hogy fasisztaellenes politikai csoporto­­kat alakítson. 3. Minden fasiszta eredetű in­tézményt és szervezetet megszül­­tetnek. 1. 4. Minden fasiszta, vagy fasisz­ta érzelmű elemet eltávolítanak a közigazgatásból, valamint a nyilvános jellegű intézményekből és szervekből.­­ 5. A fasiszta kormányzat vala­mennyi politikai foglyát szaba­don kell bocsátani és teljes am­nesztiában kell részesíteni. 6. Megteremtik a helyi önkor­mányza­t demokratikus szerveze­teit. 7. A fasiszta vezetőket és a hadsereg tábornokait, akikről köztudomású, hogy háborús bűnö­sök vagy ezzel gyanúsíthatók, le­tartóztatják és átadják az igaz­­sá­gszolgáltat­ásnak. Ez a határozat egyáltalában nem érinti az olasz népnek azt a jogát, hogy maga válassza meg kormány formáját. Az Olaszországgal kapcsolatos kérdésekben létesítendő tanácsot elsősorban a három kormány kép­viselőiből és a francia felszabadí­tó bizottság képviselőiből alakít­ják.­­ A három külügyminiszter egyet­ért abban, hogy Ausztriát fel fog­ják szabadítani a német uralom alól. Az 1938 március 15. napján történt német bevonulással ke­resztülvitt ausztriai anexkit sem­misnek tekintik, az ettől­ az időtől kezdve Ausztriában beállt válto­zásokat magukra kötelezőnek s® milyen tekintetben el nem isme­rik A következő nyilatkozat a meg­torló intézkedésekről egyebek között ezeket mondja: Az Egyesült Királyság, a/

Next