Magyarország történeti statisztikai helységnévtára – 18. Baranya megye (2001)

II. Baranya megye területének és közigazgatási beosztásának változásai

dzsizje adót fizetők és a tizedfizető családok adatainak alakulását az 1554., 1579. és 1582. évi szandzsák összeírásai alapján szemlélteti.17 Az összeírásokban a családfő neveit is közli. Az 1696-ban az egész vármegyére kiterjedően készült felvétel tájékoztat a legjobban a vármegye helyzetéről, felsorolva név szerint a 273 lakott községet. A lakosság az 1696-i összeírás idejében még mindig nagyrészben magyar, csak Pécsett és Pécsváradon van kevés számú német, szerb (rác) 44 községben található. A lakosság száma az egyes községekben igen csekély, általában 6-7 család. Az egész vármegyében összesen 2554 családot számoltak össze, amelyek 6886 hold földön és 4430 kapás szőlőn gazdálkodtak.18 A török kor falu- és népességpusztulásával foglalkozik Taba István több munkájában.19 A törökök által okozott károk mellett jogosan említi a felszabadító seregek (Bádeni Lajos és Savoyai Eugen csapatainak) véres pusztításait, valamint az 1679-80-ban a pestis okozta emberveszteséget. 1696-ban 111 lakott helység 4000 családja alapján Taba István a megye népességét 18 ezer főre, 1720- ban 4105-re becsüli a családok számát. Az átlagos családnagyságnak 4,1 főt számol. 3. A felszabadító háborúk időszakának népessége A történeti statisztikus örömmel állapítja meg, hogy a török csapatok kiverése után egyre több a számszerű forrás, amelyekből már nagyobb biztonsággal állapítható meg a településekre vonatkozó történeti helységnévtári adat (nevük, lakottságuk, nemzetiségeik, sőt vallásuk, egyházi hovatartozásuk is.) Ilyen forrás az 1696. évi összeírás, amely leltárul szolgál az eltelt 150 éves török megszállás utáni helyzetre, ilyenek még az egyházi összeírások a Conscriptio Animariumok, ilyen az 1720. évi országos összeírás, majd az 1767/1768. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés, amely a falu jobbágyainak státusára, nemzetiségére is rávilágít. Az úrbérrendezést követően szólnunk kell az egyik legtöbbet idézett településtudományi műről: a Lexicon Locorumról (1773). A II. József-féle (1785) valamint 1870-ben az első magyar népszámlálás teljes és hiteles adatanyagát használhatjuk a települések és a népességükre vonatkozóan. Addig is meg kell elégednünk azzal, hogy a latin kifejezések (pagus = falu, a preadium=jobbágytelek, maj­or; a possessio=birtok, diverticulum=határrész, terra=föld, deserta=elhagyott falu, castrum=vár) nem mindig pontosan fejezik ki azt a fogalmat, amit a latin szó magyar fordítása jelez. A várak és a városok megnevezése terén van a legkisebb bizonytalanság. Ami a XVII. századvégi baranyai helyzetképet illeti, el kell fogadnunk Fullajtár Ernő, Acsády Ignác, Taba István és Kolta János helyzetelemzését, mely szerint a létbizonytalanság, a katonai akciók, a beszállásolás, a kényszermunka állandó helyváltoztatásra késztette a lakosságot. A századvégi állapotokat rosszabbnak minősítik, mint a török megszállás alatti helyzetet. Mielőtt a mérleget elkészítenénk, nézzünk vissza újra a török megszállás 150 évére. A felszabadító háború mindent jelentett, csak a lakosság megkönnyebbülését nem. De nemcsak Baranyában, hiszen pl. Buda visszafoglalása után is a város a győzők szabad prédájává lett.20 "Mohács felégetése, Sásd elpusztítása és Pécs felgyújtása miatt szegény paraszt már kb. 14-20 nap óta ismét az erdőben van. Kocsiját, karmát és behordott vetését teljesen elveszítette" írják az Udvari Kamarának.21 Az elvándorlók részben más országrészbe az Alföldre, Erdélybe menekültek, részben az erdőkben bujdostak. 1698-ban Szallanta lakói Pécsen laktak, Rakóca népe Farkasfára költözött. Egy-egy község lakossága, az alföldi városokéhoz hasonlóan, az egész környék menekültjeiből rekrutálódott, így a Kis- Kunságban Lacházán, Kunszentmiklóson, Kiskunhalason. Pécs lakosainak többsége a század végén idegen. A XVI. századból ránk maradt összeírás szerint még tiszta magyar. 1554-ben 13 városrészben 275 családfő lakik, ebből 12 muzulmán cigány, 263 magyar, akik 17 Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Bp., 1970., 92-94. old. 18 Merényi Ferenc: Domcsics Mátyás egyházlátogatása (Can­­visitatio) Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939., 9. old. 19 Taba István:­­Baranya megye népessége a XVIII. sz. végén. Pécs, 1941. -Baranya megye család- és lélekszáma 1696-ban. Történeti Statisztikai Évkönyv, Bp., 1961-62. KSH Könyvtár és Műv.Min. Levéltári Osztálya. 20 Pásztor Mihály: Buda és Pest a török után. Bp., 1936. 21 OL. Neoregestrata Acta F. 1211 Nr. 19, 1687. aug. 16.

Next