Magyarország történeti statisztikai helységnévtára – 18. Baranya megye (2001)

II. Baranya megye területének és közigazgatási beosztásának változásai

között lakott possessiók (birtokok), terrák (földek) is szerepelnek. Hasznos információt jelenthetne az oklevelek alapján a birtokadományozásnál a terület mértékének feltüntetésére szereplő "ekeföld" vagy ahogy a szakirodalom egyes forrásai nevezik, "ekealja" megjelölés. A források az ekealját a korabeli szokásoknak megfelelően , ekéhez elegendő föld mennyiségében fejezik ki.­ Sajnos csak néhány falunál találkozunk ezzel a megjelöléssel, úgyhogy általánosításra nem alkalmas. A tatárjárás falupusztítását és emberveszteségét is számba véve a tatárjárás utáni évtized népességét az említett tényezők, valamint a rossz egészségügyi viszonyok, a magas halandóság (20-30 éves átlagéletkor) alapján 45-50 ezer főben merném megbecsülni. A Hunyadiak korában a megyében — Csánki Dezső szerint— 19 vár volt: Baranyavár, Bodoll(y)a, Harsány, Kosvár, Kőszeg (Mohácstól délre), Batina, Könyekész, Leányvár, Eszék, Krassó-Szentmiklós, Matucsina, Nekcse, Pécs, Pécsvárad, Podgorács, Siklós, Szeglak, Szekcső, Szombathely, Valpó, Vasvár, valamint 27 város: Babarc, Bajcs, Baranyavár, Beremen, Bodal(y)a, Cselej, Csemény, Danolcz, Garé, Karancs, Laskó, Lippó, Mohács, Nagyfalu, Nekcse, Podgorács, Pécs, Pécsvárad, Selény, Siklós, Szeglak, Szekcső, Sziget (Somogy vm.), Szombathely (Verőce vm.), Valpó, Váralja, Verőfény (Verőce vm.) A helységek számát Csánki 922-ben jelöli meg. A név szerint felsorolt helységek között terra és possessio elnevezésű birtokok is szerepelnek, melyeknek lakottsága nem bizonyított. A nevek többsége pagus, villa és praedium.­ A tatárjárás utáni viszonylag békés két és fél évszázad települési képére részben Csánki Dezső munkája, a pápai tizedjegyzékek és az Erneszt-féle összeírás alapján kapunk tájékoztatást. A XIV. század harmincas éveire Györffy György ad áttekintést a pápai tizedjegyzékek alapján a templomos helyekre és a fizetett adó nagyságáról, az akkori vármegye területén. 2. A XV. század és a török idők népessége A történettudomány több kiválósága is megkísérelte a török hódoltság és az azt megelőző időszak népességi adatainak a becslését. Mályusz Elemér­ és Molnár Erik10 úttörő próbálkozásai után Szabó István11 statisztikai módszerekkel dolgozta fel a Zsigmond-kori számadókönyveket, melyeket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, királyi kincstartó készített; a Millecentenárium alkalmából pedig Kubinyi András professzor rektifikált.12 A becslési módszerek ismertetésére ehelyütt nincs lehetőségünk, csupán a Baranya vármegyére vonatkozó eredményt közöljük. Eszerint a XV. század végi megye 5717,6 km2 területén a népességszámot 132-150 ezer fő körülire, a népsűrűséget pedig kiugróan magasra, 23-26 fő/km2 közöttire becsülte Kubinyi András. Utal arra, hogy a tatárjárás és az Európában, így Magyarországon is pusztító XIV. századi pestisjárványok hatása miatt lelassult a természetes szaporodás 1330-1526 között. Ehhez járultak még a háborúk okozta pusztítások és következményei is. Szabó István Baranya vármegyében 909 helységében 15 ezer portával számol. Megbecsüli az összeírásból kimaradt népességet is, Baranya vármegyei népességszámot nem közöl. A következő két évszázadból a mohácsi vész évtizedeit általában a pusztulás jellemzi. Ugyanakkor az 1554—1582-ig tartó évekre a török defterek az adózó népesség számának fejlődéséről tanúskodnak egyes falvakban.13 A XVII. század, de különösen ennek utolsó évtizedei jelentik a nagymérvű pusztulást a megye falvaiban. Follajtár Ernő 14 287 elpusztult községről ad áttekintést, megjegyezve az egykori birtokos nevét, az adózók számát, a házak számát, az ott élt népesség nemzetiségét, a helység fekvését és a forrást, amely alapján az információkat összegyűjtötte. A név szerint felsorolt 287 elpusztult falu között kis számban szerepelnek 2-3 fős portákkal lakott helyek (praediumok, possessiók, diverticulumok, határrészek), ritkábban 7 Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. sz. végéig. Bp., 1978. 154-164. old. 8 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1892., II. kötet, 454-467. old. 9 Mályusz Elemér: A magyarság és a nemzetiségek Mohács előtt. In.: Magyar renaissence, Bp. é.n. 10 Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig. Bp., 1949., 239-258. old. 11 Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. In: Magyarország történeti demográfiája. Szerk: Kovacsics József. Bp., 1963., 63-113. old. 12 Kubinyi András: A magyar királyság népessége a 15.század végén. Történeti Szemle, 1996. évi 2-3. sz., 157. old. 13 Káldy-Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai, Bp., 1966. 14 Follajtár Ernő: Baranya vármegye eltűnt helységei, Pécs, 1942. 21

Next