Modellezés, 1966 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1966. január / 1. szám

e­tz ü­l év­ kezdetén írta: Réti Antal az MHL elnökhelyettese Lezárult ismét egy dolgos év. Ilyenkor mindenhol számot vetnek az elvégzett munkáról, értékelik azokat a tényezőket, amelyek elő­segítették az eredmények elérését, kutatják a bajok okait, levonják a szükséges következtetéseket és a tapasztalatok alapján jelölik ki az utat, amely a fejlődésnek egy magasabb fokára vezet. Amikor köszöntöm az újév alkalmából a „Modellezés’* olvasóit, a modellezők széles táborát, szintén összegezni szeretném mindazon tapasztalatot, amelyeket az 1965-ös évben szereztünk, amire további munkánkat szeretnénk alapozni, nem törekedve a teljességre, hanem olyan kérdések kiragadásával, amelyek a tevékenység sorköveit je­lentették ez évben és jelenteni fogják az 1966-os évben is. Nagyon értékes tevékenységnek könyvelhető el az a — nem kis fáradtságot igénylő — munka, amit az MHL szervezetei, klubjai, szakosztályai az alapfokú modellezés szélesítése terén végeztek. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy ismét eredményeket értünk el, ennek a nagyon hasznos — technikai alapműveltséget nyújtó — szakágunk­nak tömeges elterjesztésében. Amíg korábbi években a számszerűség volt elsősorban fontos, addig 1965-ben lényegesen nagyobb jelentőséget kapott a minőség. A kézügyességet fejlesztő gyakorlat mellett több gondot fordítottunk annak megértetésére — a húszórás elméleti anyagon belül —, hogy a szocialista társadalom építéséhez magasfokú technikai műveltség­gel rendelkező emberekre van szükség. És ezt már a gyermekkorban kell megalapozni. A modellezés embert formáló hatását egyre több helyen ismerték fel, elsősorban a pedagógusok és a szülők. Az úttörő szervezetek tevékenységének pedig sok helyen szerves részévé vált a modelle­zés. Azzal, hogy alapkövetelményként állították a jó tanulmányi eredményt, a gyerekek szorgalmasabban tanultak! Segítséget nyúj­tott ehhez az, hogy a tematika követi a korosztályra előírt tan­tervet. Mód nyílik a fizika, kémia alapos ismétlésére, jobb megértésére. A további tanulmányok szempontjából hasznosnak bizonyult a tér­látás fejlesztése a rajzolvasáson keresztül. Több gyereknél kialakult a tervezési készség. Nem vitatható, hogy ezek az ismeretek az élet bármely területén jól hasznosíthatók. Viszont nem tudtunk előre lépni azon a területen, hogy a modellezésben résztvevők az általános iskola elvégzése után — a szerzett tudással gazdagodva — az MHS különböző technikai szakkörei felé orientálódjanak. Ez oktató, ne­velő munkánk még meglevő gyengeségéből fakadt. Már az elmúlt évben jelentkezett az az igény, hogy biztosítsuk több alapfokú kör és szakosztály létrehozásának lehetőségét, teremt­sük meg ennek anyagi előfeltételeit. Nagyon pozitívnak értékeltük, hogy nem úgy vetődött fel a kér­dés: több anyagot! Hanem úgy, hogy: több lehetőséget! Akik mo­dellezni szeretnének vásárolhassanak elegendő anyagot, biztosítsunk számukra jó tervrajzokat. Volt előrelépés ezen a téren. Az MHS modellkísérleti intézete által gyártott anyagokon túl az Ezermester Bolt is hoz forgalomba modellezéshez szükséges cikkeket, lécet, bevonópapírt, ragasztót és három féle modellmotort. A „Modellezés” c. lapunk rendszeresen adott tervrajzokat alapfoktól egészen a versenysportig. Mindezt figyelembe véve azért még sok adósságunk van, ami egyben az 1966-os és az azt követő évek feladata. A lehetőségek to­vábbi szélesítésénél ki szeretnénk lépni a jelenlegi egysíkúságból. Lehetőséget akarunk teremteni az alapfokú hajómodellezésre. Sze­retnénk lerakni a rakétamodellezés alapjait, melyek további tömegek bevonását teszi lehetővé. Foglalkoztatnak bennünket olyan gondola­tok — és ez szorosan összefügg a technikai fejlődés igényével —, hogy rá kellene térni az elektrotechnikai modellezésre. A modellezés alapjainak szélesítése lehetséges azáltal is, hogy rendszeresebben foglalkozzunk a makett építőkkel, azok szervezett összefogásával. Helyesnek tartanánk, ha legszebb munkáikat évente kiállításon mutatnák be szervezeteink, ami további ösztönzést adna a makett építők munkájához. A mai elgondolások, tervek megvalósulása nagymértékben attól függ, hogy az MHS helyi szervezetei és a modellező klubok, ahol tapasztalt modellezők, sportolók vannak, mennyire lesznek a jövő­ben öntevékenyek. Mennyiben tudják elősegíteni a körvezetők kép­zését, továbbképzését, mennyire tudják népszerűsíteni saját szakágu­kat — együttműködve a művelődési szervekkel és az úttörő szövet­séggel — azokon a területeken — főleg községekben és falvakban —, ahol köreink még nem működnek. • A modellezők sport vonatkozásban megtartották helyüket az el­múlt évben is a világ élvonalában. Az 1965. évi Európa-bajnokságo­­kon és nemzetközi találkozókon kiemelkedő eredményeket értek el sportolóink. Az eredmények ismeretesek, hisz az egyes bajnokságok­ról részletes tájékoztatást adtunk a lapon keresztül, így csak a fon­tosabb tanulságokat szeretném összegezni. Elégedettek vagyunk a körrepülők szereplésével az Európa-baj­nokságon, viszont azt is látjuk, hogy a modellezésnek ez az a szak­ága, ahol a legnagyobb erőfeszítést kell tenni, ha a továbbiakban is tartani akarjuk eddigi helyünket. A sebességi kategóriában a versenyzők jó felkészültségűek. A motorok világviszonylatban évről évre tökéletesednek és már olyan teljesítményre képesek, hogy lépést tartani velük csak abban az esetben tudunk, ha tudományosan megalapozott és állandó kísérle­teket folytatunk a teljesítmény növelése érdekében. A feltételek biz­tosítottak ! Műrepülőink tökéletesen megépített gépekkel rendelkeznek. Ké­pesek az előírt gyakorlatokat művészien végrehajtani. Ennek elle­nére fel kell vetni, a csapat összmunka is igényli, hogy a verseny­zők kellő komolysággal, kerülve a túlzott magabiztosságot repüljék a feladatot, és akkor nem ismétlődik az, ami 1965-ben történt, egy rossz leszállás miatt kiengedtük a kezünkből a biztosnak látszó jobb helyezést. A túra modellezők nem tudták azt nyújtani, amit itthon elértek. Alapvető oka felkészülési rendszerünkben kereshető. Hazai verse­nyeken általában előre beállított, berepült gépekkel versenyeznek túra modellezőink. Erre nagy nemzetközi találkozókon nincs mód. Azok érnek el jobb eredményt, akik képesek arra, hogy motorhangra be tudják állítani azt a motor­járatot, amelynél a legjobb a teljesít­mény. A motorok megfelelőek, a versenyzőink többre képesek, mint amit az 1965. évi Európa-bajnokságon nyújtottak. Legszélesebb sportoló tábora a szabadonrepü­lő modellezésnek van. Több éven át ennek egyik ágában a mechanikus-motoros sza­­badonrepülő kategóriában a világbajnokságokon egyéni és csapat­­bajnokságot nyertünk. A másik két ágban nemzetközi versenyeken voltak­ eredményeik. Világbajnokságon érdemleges eredményt nem értek el versenyzőink. Az 1965. évi világbajnokságon gyengén szere­peltek versenyzőink. Évekkel ezelőtt — az eredmények fokozása érdekében — kiala­kítottunk egy válogató rendszert, aminek a lényege az, hogy a tel­jesítmény szinteket meghatároztuk a nemzetközileg elért eredmények alapján és több válogató versenyen kellett bizonyítani a követelmé­nyek teljesítését. Aki teljesítette a feltételeket, bekerülhetett a válo­gatott keretbe, részt vehetett a nagy nemzetközi találkozókon. Több esetben, egyes kategóriákban nem tudtunk teljes csapatot kiállítani a világbajnokságon, mert nem teljesítették a szinteket. Sokszor felhívtuk a figyelmét a versenyzőknek, hogy építsenek jobb gépeket, ismerkedjenek a meteorológiával, gondoskodjanak az alapos fizikai felkészülésről, javítsanak korábbi versenytaktikájukon. Sajnos az alaposabb munka helyett egészségtelen vita alakult ki, a szintek leszállítása érdekében. Nincs szándékunk a szinteket leszállítani! A jövőben is a nemzet­közi eredményekhez fogjuk igazítani őket! Ezt követeli meg tőlünk a modellezésben kivívott helyünk és nemzetközi tekintélyünk. Nem marad más hátra, mint hogy az új évben változtatva a felfogáson, nagyobb erőfeszítéssel dolgozni és behozni a hátrányunkat. Autó- és hajómodellezőinkről az 1965. évi és a korábbi évek eredményei alapján csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Tu­dásukról, felkészültségükről, eredményeikről. A meghatározott szin­teken maguk állítanak követelményt maguk elé. Szeretnénk ha ezekben a szakágakban még többen vennének részt és foglalkozná­nak; azokkal a kategóriákkal is, amelyek nálunk még nem honosod­tak meg, de az Európa-bajnokságokon önálló kategóriaként szere­pelnek. Kezdeti lépéseket tettünk az elmúlt évben a rádiótávirányítású modellezés terén. A nagyarányú kifejlődésnek jelenleg objektív aka­dályai vannak, de a fokozatosság hiánya is nehezíti a helyzetet. Ez a szakág nagyfokú felkészültséget, jelentős munkát és nagy anyagi ráfordítást igényel. Még mielőtt kiszélesedett volna az alap, megte­remtődött volna a technikai biztosítás lehetősége, a súlypont a ver­senyfejlesztés irányába helyeződött át. Viszont a nemzetközi fejlő­déssel lépést tartani kellő megalapozottság nélkül nem lehet. Szüksé­ges foglalkozni a rádiótávirányítással — megfelelő ütemben! Első lépésként hazailag előállítható berendezésekre, alkatrészekre építve. Amikor kellő tapasztalatunk lesz, akkor tűzzünk magunk elé olyan célt, hogy a minőségi versenysportot ebben az ágazatban tovább fejlesszük. A modellező versenysportban a továbbfejlődés lehetőségei adot­tak. A széles alaptól kiindulva a legtehetségesebb fiatalok felnőhet­nek versenyzőkké. Példa erre az 1965. évi országos bajnokságon elért eredmények, amelyek felette voltak az 1964. évinek. Nem egy kategó­riában az országos bajnokságot vidéki versenyző érte el, ami arra utal, hogy a vidék is felzárkózik a fővároshoz. Ez azt is bizonyítja, hogy évről évre jobb feltételeket biztosítottunk a vidéki sportolók számára. Az 1966-os évben azt várjuk a modellezőktől, hogy fejlesszék to­vább az alapfokú modellezést, javítsák a minőséget. A képzettebbek nyújtsanak több segítséget a körök és szakosztályok munkájához. Az alapok kiszélesítését elsősorban a helyi és anyagi erőforrásokra építve tervezzék, szorosan működjenek együtt az ifjúság nevelésére hivatott állami, társadalmi tömegszervezetekkel. A sportolók, több és jobb munkával, ahol szükséges nagyobb szerénységgel készüljenek az 1966. évi versenyekre! Az elmúlt évi eredmények elérését az tette lehetővé, hogy több ezer társadalmi aktíva lelkes hozzáértő, áldozatkész munkát végzett, mint körvezető, szakosztályvezető, edző és bíró. Munkájukért elisme­résünket és köszönetünket fejezzük ki most az új év kezdetén és arra kérjük valamennyiüket, hogy a továbbiakban is ennyi szeretettel fog­lalkozzanak a gyerekekkel, nyújtsanak segítséget a sportolóknak, és akkor bizonyos, hogy az 1966-os évben tovább öregbedik a magyar modellezés hírneve! 3

Next