Modern Filológiai Közlemények, 2000 (2. évfolyam, 1. szám)
Irodalomtudomány - Sándorfi Edina: A történelem írás-szövetének retorikus újragombolyítása (Theodor Fontane és Günther Grass)
Modern Filológiai Közlemények 2000. II. évfolyam, 1. szám 45 tenni, mint Fontane imént már értelmezett Tóparti kastély című regényét továbbra is kezünkben tartva sétálni egyet a Grass-szöveg nyelvkertjében, annak reményében, hogy az előbbi továbbolvasásához lényeges mozzanatokra, tovább- ill. újjáírásokra bukkanunk. Grass választott mottójának, „Für Ute, die es mit F. hat...”, az író által már több helyütt említett saját álomtörténete van, amely rárímel a Hayden White-nál olvasható Bachelard-mottóra, mintegy a narráció és a történetiség-időbeliség kapcsolatára: „Csak azt vizsgálhatjuk meg, amit előbb megálmodtunk” (Bachelard 1973). Grass szövegének megszületése is a történetképzést megelőző prefiguráció. Fontane szó szerint megjelenik Grass és felesége, Ute (magán)életében, pontosabban az író álomvilágában, amely aztán jóval később álomszövegből irodalmi szöveggé formálódik, a történeti önmegértés alakzatává lesz. A történelemírás és történetmondás igénye végigkíséri a Grass-életművet. Szövegei történelem és irodalom egymásra vonatkozását, elválaszthatatlanságát példázzák. Grass a gdanski trilógia egyes darabjaiban, így pl. A bádogdobban Oskar Matzerath létén, sajátos nézőpontján át a gdanski és ennek vonzásaként a német történelem egyfajta (kon)figurálását, cselekményesítését hajtja végre. Oskar gnómságából adódóan eleve valóson túli (immanensen fiktív) alakja, soha fel nem növő lénye különös békaperspektívában, nagyanyja szoknyájának ráterülő redőiben, az elmondott mesék továbbszövődő (szöveg)világában mitikus-fiktív saját történelmet él, formáz. Oskar léte a felfüggesztett illetve kitágított idő (sség) retorikai figurája, az általa átélt események történetesítése a narratív mozgás időbeliségével a németség történeti idejének allegóriájává bomlik. A Halban a mitikus, mesei narráció a szegény halász és a három kívánságát teljesítő aranyhal történetének, az irodalomban felmerülő, újjáíródó szövegpillanatait jeleníti meg. Grass ebben a művében ismételten történelmet ír tehát, ám a történetírás fogalmát átértelmezve, a mesei narrációt továbbgördítő szövegiség, szövegköziség történelmét írja meg. A három kívánság mesei-mítoszi fiktív alakzatának történelmét a nők, az evés-ivás és szerelem görbetükrében tükröződő emberiség-történelmet, amely persze maga a gdanski-német különös történelem. Az általunk értelmezett regényben történelemírás helyett történelem(meg)idézés, szó szerinti alaköltés történik, továbbá a figuraolvasatok párhuzamos lejegyzése. A Grass-szöveg nem hidalja át a történelmi távolságot, mert nincs mit áthidalni, minden puszta regisztrálás, könyvében a „Vergegenkunft”, a jelen múlt-jövő sajátos, szinte térbeliesült időhármasa uralkodik. A regény szövetébe már eleve beleszövődik a lehetséges ellenolvasat is Hoftaller alakjában, aki az eseményeknek mindig az ellenkező oldalát látja, mondja újra, mint Fonty. A steineri ontológiai komparativitás megvalósítójaként Grass, pontosabban a főszereplő Fonty, majd az ő figuráján, szöveglétén keresztül az archívumbeliek, és az általuk folyamatosan íródó narráció révén, amelynek része-