Modern Nyelvoktatás, 2013 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Balázs Géza: Búcsú Jónás Frigyestől (1944-2012)

Búcsú Jónás Frigyestől (1944-2012) Jónás Frigyest 1991-ben ismertem meg. Abban az évben ő szervezte az ELTE nem­zetközi nyári egyetemét, nagy lelkesedéssel (mint mindig, mindent), sok fiatal oktatót bevonva, közösségépítő programokkal, rejtett nyelvi képzésekkel. A másik gyakori emlékképem róla: az ELTE előbb még Általános, később már csak Alkalmazott Nyel­vészeti Tanszékének szobája (a legendás Pesti Barnabás utcában, később a Múzeum körút F épületében), ahol mindig megtalálható volt, s kollégákkal, hallgatókkal beszél­getett. A külföldi hallgatók különösen szerették, mert Jónás Frigyes sokat törődött velük. A harmadik emlékem az, hogy Bethlen Gábor utcai lakásában, illetve nógrádi házában gyakran rendezett baráti összejöveteleket. Ezekre meghívta egykori Eötvös­­kollégista barátait, nyelvészeket, történészeket. Sokszor hívta meg a magyar nyelvészet egy-egy jelesét, olyan idős kollégákat, akiket többnyire már nem szólított meg senki. Ő vállalta azt is, hogy elment értük kocsival, s a találkozó végén haza is vitte őket. A legutolsó emlékem ez maradt róla: 2012 márciusában a tragikus körülmények között elhunyt hallgatója, Kiss Zoltán emlékére rendeztek diákkonferenciát. A konferencia szünetében Jónás Frigyes szobájában összegyűltek néhányan. Nem tudom megmon­dani, hány ország-nemzet képviseletében, de ha jól emlékszem - a magyarokon kívül - volt ott pakisztáni, német, francia, lengyel hallgató is. Teáztak, beszélgettek, s em­lékeztek Kiss Zolira. Frigyes vonzerejének kulcsa nyilván az empátia volt. S ehhez járult tudása, művelt­sége. A magyar nyelvészet élő anekdotatára volt, mindenkiről tudott kedves, kedélyes sztorikat, amelyek emberközelivé tették a száraz nyelvtudományt.

Next