Modern Nyelvoktatás, 2016 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 3-4. szám - Szépe György: Hasznos nyelvészet (Kísérlet munkásságom összefoglalására)

36 Hasznos nyelvészet Éppen ezért teljesen helyénvalónak tartottam­­ akár a többi diáktársam hogy az alkalmazott nyelvészet Bárczi Géza által említett két ágazatának az egyike a nyelv­művelés volt. (A másik pedig a lexikográfia.) Ehhez képest hiányoltuk is, hogy ez nem kapcsolódott össze az egyetemi nyelvtanoktatással. Érdekes módon ennek a hiánynak a pótlásával kezdtük el 1953 tavaszán az első egyetemi nyelvészeti tudományos diák­kör tevékenységét. A nyelvművelés összekapcsolódott a helyesírási felvilágosítással, illetve általános­ságban a nyelvi tanácsadással. A kérdések természetesen elsősorban és túlnyomórészt a magyar nyelvre irányultak, ez azonban nem volt kizáró jellegű: bőven akadtak tu­dakozódások az idegen nyelvek használatával és tanulásával kapcsolatban is. (Nyelv­művelő tanácsadásról hallottam Szeged, Pécs, Kolozsvár és újabban Dunaszerdahely városából is. Itt jegyzem meg, hogy a kilencvenes években Fülei-Szántó Endre pró­bálkozott azzal, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézet keretében egy - minden el­képzelhető témára kiterjedő - nyelvi tanácsadó szolgálatot hozzon létre. Ez a kísérlete azonban nem járt sikerrel.) Nyilvános nyelvészeti tevékenységem első folyamatos szála a nyelvművelés volt (a fenti értelemben). Szóban és írásban igyekeztem válaszolni a nyelvi problémák­kal jelentkezőknek. Az írásbeli válaszok közül a publikálásra méltókat kiválasztotta a Magyar Nyelvőr levelezési rovatának gondozója (Ruzsiczky Éva, feltehetően meg­hallgatva Tompa József osztályvezető véleményét), valamint a folyóirat felelős szer­kesztője (Lőrincze Lajos). Ezekből a levelekből válogatott egy kötetre valót Ferenczy Géza (lexikográfusként dolgozó nyelvművelő), aki a Somogyi Néplapban indított egy hetenként egyszer olvasható nyelvművelő rovatot, amelynek anyagából szintén köte­tet szerkesztett. Különféle nyelvű sajtótermékekben volt napirenden ez a széles érte­lemben vett nyelvművelés; ezekről Bencédy József készített összefoglaló áttekintést a Magyar Nyelvőrben. Számomra a magyarországi s a magyar nyelvre irányuló nyelvművelő tevékenység megismerése (kívülről és belülről) nagyon hasznos volt a későbbiekben az alkalma­zott nyelvészet több egyéb rész­diszciplínája számára, mint a nyelvi nevelés, a nyelvi tervezés, a nyelvpolitika, sőt a nyelvi emberi jogok. Arról nem is beszélve, hogy­­ mindenféle szintű­­ oktatási vonatkozásait lépten-nyomon fel tudtam használni. Hozzátenném a fentiekhez, hogy abban a viszonylag rövid időszakaszban, amikor részt vettem a Magyar Nyelvőr szerkesztésében, igyekeztem cikkírásra felkérni más nyelvek nyelvműveléséről is az elérhető szakembereket. Magam is írtam egy ösz­­szehasonlító cikket a népi demokratikus országok (vagyis kelet-közép-európai, de szovjet tapasztalatok nélküli) nyelvműveléséről. Egyébként Papp Ferenc segítségével megismerhetővé vált a volt Szovjetunió alkalmazott nyelvészeti és ezzel összefüggő nyelvművelő tevékenysége is. Igyekeztem néhány recenzióban is foglalkozni a nyelvi sztenderdizációval (a be­mutatottak közül kiemelkedett az indiai Punya Sloka Ray Language Standardization című könyve) [VI/25]. A nyelvműveléssel kapcsolatban később is írtam más témák részeként. Elméleti álláspontomat egy - Szűcs Tiborral együtt írt - rövid dolgozatunkban fejtettük ki [IV:1/96]; ebben igyekeztünk koherens keretben elhelyezni a nyelvújítást, a nyelvmű­velést és a nyelvi ismeretterjesztést.

Next