Állami tanitóképezde, Modor, 1876
A népiskolai kézimunka- és házi ipartanításról tanítóképző intézetünkben. .. A népiskolai kézimunka-tanításnak célja. Napjainkban hazánknak nemcsak tanférfiai elismerik, hogy népiskoláink nagyobb része egynéhány év óta szép fejlődésnek indultak, hanem hangoztatják azt mindazok is, akik nemzetünket a műveltség színvonalára emelni, annak társadalmi és politikai haladásában közreműködni törekvéseiknek céljául tűzték ki. — Ki kételkednék még abban, hogy néptanítóink azon szent kötelesség erős tudatával bírnak, miszerint a nemzet szebb jövőjének alapját letenni leginkább ők hivatják? — Ennélfogva a tanítás minden ágában már észszerűbb eljárás tapasztalható. Különös gondot fordítunk az értelem és jellem képzésére, valamint a testi erők kifejtésére is. Az egyes tantárgyak módszertani elveinek lélektani alapon való meghatározásában és értelmezésében sok jeles elme sikeresen fáradozott, úgy hogy a buzgó néptanító ezen összehalmozott kincsekből sok aranyszemet fordíthat iskolája javára. Azonban, aki a népiskola valódi hivatását ismeri, és ezen tekintetben magával számolt, tudja, hogy ezen fejlődésnek végét még korántsem érte el, hogy a népiskola jelen állapota csak kezdeményezés, és hogy jelenlegi szervezésében eszményi feladatának még koránt sem felel meg, mert nem nyújtja az életre szükséges ügyességeket, s nem fordít még kellő figyelmet arra, hogy az ismeretek értékesíttessenek, s az akaró tehetség az anyag átváltoztatásában kellő ügyességet nyerjen. Elismert dolog, hogy az ismereteknek csak akkor van beesők, ha azokat saját és mások javára értékesíteni képesek vagyunk, ellenkező esetben minden tudásunk holt kincs. Méltán követeljük tehát a népiskolától, hogy a gyermeket az emberi műveltség oly magaslatára felvezesse, miszerint szelleme az elméleti és gyakorlati tökély azon fokára jusson, mely őt társadalmi és egyéni hivatásának betöltésére képesítse, azaz nyújtsa növendékeinek mindazt, amire