Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

­logy­elmű­ kitűnő vígjátéknak tudva le­j Zichy Géza gróf (álnéven:­­Justus) a szem­­je. Miután valamely színdarab előadásához a mű tulajdonosának engedélye szükséges, a mű­kedvelő-társaság ne­vben Palasovszky Ödön le­vélben folyamodott a szerzőhöz az engedély meg­adása iránt. A levél a gróf urat, ki mellesleg mondva elismert lim­ai költő, zeneszerző és egy­­kezű volta dacára (jobb kezét vadászat alkalmá­val golyóval történt megsebesülés folytán ampu­tálni kellett) zenevirtuóz, — Budapesten nem találván, utána küldetett Tetétlenre, de elkésve érkezett a címzett kezéhez. A nemes gróf en­nek dacára utólag megadta szives beleegyezését az előadásra. Az erre vonatkozó levél tartalma a következő: „T. Palasovszky Ödön urnak Mo­hácson. Szives megkereső sorait megkésve vet­tem kezeimhez s ezért már csak utólagosan nyilváníthatom beleegyezésemet „Phrenolog“-om adhatására s örvendeni fogok, ha víg estét szer­zett. Hazafius üdvözlettel vagyok Tetétlen, dbr. 25. 1885 kész szolgája gr. Zichy Géza, s. k. — A műkedvelő-társaság intéző bizottsága köszönő iratot intézett a nemes grófhoz. — A helybeli keresk.­ö­n­k­é­p­z­ő és betegsegélyző egylet saját alap­tőkéjének növelésére­­. 1886. évi február 6-án az iparos olvasókör helyiségében zártkörű táncvi­galmat rendez. Rendező bizottság: Auber Ist­ván, Bachrach Győző, Berger Herman, Bein Ig­nác, Birisics Dezső, Goldarbeiter Emil, Krausz Mór, Krausz Herman, Littauer Miksa, Littauer Mór, Merkner Gyula, Mautner Soma, Mihajlovits István, Palasovszky Ödön, Schneider Ede, Dr. Tauszik Emil, Toldy Ignác, Witt József, Weisz Adolf. — Hajóskapitányi vizsga. Múlt hó 29-én Fernet Béla, Fornét Kornél hely­beli sótárnok fia, a közlekedési minisztérium ke­belében szervezett vizsgáló bizottság előtt a ha­jóskapitányi vizsgát sikerrel letette. — Még egyszer a s­i­k­o­s j­á­r­d­á­k­­r­ó­l. Már két ízben szólaltunk fel a lakházak­atti járdák járhatlansága ellen. És dacára én­­­, még mindig érkeznek hozzánk e tárgyban aden oldalról panaszok, a lefolyt héten ismét a h egyén esett el a jégboritotta síkos járdá­­n, hol nagyobb, hol kisebb sérülést szenved­n. — Az illető háztulajdonosok nem csak iyelmetlenséget, hanem botrányos hanyagságot követnek el, midőn a házaik előtti járdának hó­nkkal vagy hamuval való beh­intését elmulaszt­­ik, melyért nemcsak a közönség részéről meg­óvást, hanem a hatóság részéről büntetést is idemelnek. Kérjük az elöljáróságot, hogy a nagy közönség érdekében nagyobb szerencsétlenség diiaritása végett szüntesse meg eme rendelte­­tésséget. — Pályázat kör­orvosi állás­­a. A Duna-Szekcső és Baar községekből alakult duna-szekcsői közegészségi körben a 400 frt évi fizetéssel javadalmazott körorvosi állás betöltése céljából járásunk szolgabirája pályázatot hirdet­vén, a választást e hó 28-ik napjára tűzte ki. .­­ u.j­oncozás. A f. évben ujoncozás alá kerülő I-sö korosztályú védkötelesek sorshú­zása f. évi február hó 13-án fog Mohácson a „Kereszt“ vendéglő emeleti nagy termében esz­közöltetni. — A védkötelesek száma a mohácsi járásban a következő: I-sö korosztályú 380, II. korosztályú 291, III. korosztályú 279, ösz­­szesen 950. — A tyúk is kikaparja. Múlt hó 3.­­és 4-ke közti éjjel tolvajok feltörvén Stajevits I...............­­ Jánosnak a szőlőhegyen levő présházát és pin­céjét, elvittek három hordó bort, több kést, vil­lát, tált és tányért. Az ellopott tárgyak becs­értéke 146 frt. A tettesek nyoma elvezetett a présháztól néhány száz lépésnyire levő Duna­­partig , honnan a lopott tárgyak csónakon szál­líttattak tovább. A csendőrség erélyesen kutatta az ismeretlen tetteseket, de sokáig eredmény nélkül, míg végül múlt hó 27-én biztosan vezető nyomra akadt. A tolvajok ugyanis a lopott tárgyak elszállítása céljából ellopták Angya Sán­dor ladikját, ki a lopást utóbb észrevevén, egy fel­fogadott egyénnel csónakon cirkált föl és alá a Dunán, elveszett ladikjának megkeresése végett, míg csakugyan dec. 5-én észrevette, a mint két egy­én az ő ladikjában bort szállít a part felé. De a bort­ szállító két egyén fenyegetéssel rá­bírta őt,hogy távol maradjon a ladiktól, titkon azonban mégis követte őket és látta, a mint Harci István a parton átvette a bort, mely — mint később kitűnt — leánya lakodalmán el is fogyasztatott. A lopott ladik meg nem kerülvén, a kárvallott aztán Harci Istvántól kért kárpót­lást, ki valamit fizetett is, a követelt összeg többi része miatt azonban a felek összeveszvén, a dolog lassan lassan több ember tudomására jutott és végül a csendőrség is neszét vette. Házkutatást tartott Harcinál, kinél Stajevits hordói mégis találtattak. Harci nyomban letartóztatván és ki­hallgattatván, kijelentette, hogy a bort két egyén­től vette (a vizsgálat érdekében egyelőre elhall­gatják az időközben megszökött két egyén ne­vét), kik azt ladikon szállították a Duna jobb partjára. Az ügy a kir. járásbíróságnak adatott át a további vizsgálat eszközlése végett , — a csendőrség pedig erélyesen nyomozza a most már ismert, de megszökött tolvajokat. — A m­a­gyar v­ö­r­ö­s*k­ereszt eg­y-­­ e t megdicsérve. Az „Armeeblat“ kímé­letlen kritika alá véve az osztrák vörös­kereszt egyletnek a szerb-bolgár háború alatti tevékeny­ségét, a többi között azt mondja, hogy a köz­leti adatok nyomán azt lehetne feltenni, hogy a küldött tárgyak kiválasztását egy a bécsi te­rület határait át nem lépett vén kisasszony esz­közölte, mert csakis egy ily kisasszony ízlé­sének felelhet meg iilér- melegítőit, fej­kötőt és ölső tárgyakat küldeni Bulgáriába, melyek sem egészséges, sem beteg állapotban nem alkalmaz­hatók. A magyar vör­ö­s­ k­ereszt egy­let, va­g­­­y s­o­k­k­a­l fiatalabb, mint az o­s­z­t­r­á­k nővé­r­e, m­e­g­u­­a­t­t­a, m­i­­k­é­n­­t kell a cél elérése tekinteté­ben gondolkodó kitűnő i­g­a­z­g­a­­tásnak működni. — Megdöbbentő ö­n­g­y­i­l­k­o­s­­s­á­g cím alatt lapunk limit . mi utolsó számá­ban hozott hitü­nket azzal egészítjük ki, hogy ifj. P­er­cel Miklós az ön okozta sérülés folytán a végzetes tettet követő második na­pon meghalt. — U­j községi b­i­r­á­k: Somberekén, Borjádon és Pócsán a községi bírói szék lemon­dás folytán üresedésbe jővén, a biróválasztás a múlt év utolsó napjain ejtetett meg. Megválasz­tattak: Somberekén Mutschler József, Borjádon Ungerpiller Jakab és Pócsán Lang György. — P o s t­a­i mizériák. Dacára annak, hogy újabb időben vidékünkök­ minden fel­­téke­­nyebb községben postahivatalok állíttatnak fel és joggal mondható, hogy a jjóstaügy a haladás azon stádiumában van, melyen a külföld posta­ügyével bátran versenyre kelhet, mégis vannak községek, melyek e tekintetben a XVII. század boldog irányelveit követik. Iné egy példa : Ba­barcon 3 év előtt posta lépett életbe ; a forga­lom e postán jelentékeny. Hozzátartozik Szajk és Kis-Nyárádd községek. A postai küldemények rendesen érkeznek Babarcig. Most jó a bökkenő! A Babarcra érkező küldemények néha 1 hétig és még tovább is a postán hevernek, mert Kis- N­y­á­rád községnek nincs küld­ö­n­c­e. Ugyanazért tisztelettel kérjük az illető hatósá­got, szíveskedjék Kis-Nyárád község elöljárósá­gát utasítani, miként a törvény kö­vetelményé­­nek megfelőleg postai „küldöncöt“ tartson. — Postai rendetlenségek a fővárosban. A fővárosi lapok­ naponkint hoznak panaszokat a fővárosi postán előforduló rendetlenségek miatt. A panasz főtárgya az, hogy a felek sokszor — ami rendesen nagy ün­nepek alkalmával szokott megtörténni — négy-öt napig kénytelenek várni, míg küldeményeik ki­kapják. Ezen körülmény aki az alkalmazott személyzet elégtelen számában keresendő. Csak­hogy az ebből származó hajót miatt nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki közönségnek is van oka a panaszra és keserű kifaladásokra. Ugyanis megtörtént, hogy városunkból többen adtak föl postára Kalocsán és Újvidéken tanuló gyerme­keik részére küldeményeket, melyek csak 7—8 nap múlva érkeztek rendeltetésük helyére; neve­zetesen egy Újvidékre címzett és szabályszerűen csomagolt küldemény Mohácson dec. hó 21-én délután adatván postára, csak dec.29-én érkezett rendeltetési helyére, dacára annak, hogy ezen időközben a vasúti közlekedés nem szenvedett fennakadást. Oka pedig az, hogy a küldemények a fővárosban átrovatalás alá kerülvén, a személy­zet csekélysége (vagy talán hanyagsága és köny­nyelműsége ?) miatt napokig hevernek a pálya­udvaron. Hát bizony ez a legnagyobb megro­vást érdemlő botrányos állapot. A postaintézmény — noha nem az a célja, hogy jövedelemforrá­sul szolgáljon — Magyaországon nagy jövedel­met hoz a kincstárnak; megérdemli tehát a kö­zönség, melynek fillérei ezen jövedelmet szolgál­tatják, hogy a postai igazgatás tartsa szem előtt a közönség érdekeit és szaporítsa — kivált nagy ünnepek alkalmával — a személyzetet, é­s mivel ezt a fővárosi sajtó már többször sürgette —­ siker nélkül, ugyanazért helyén­valónak t­a látjuk azon kíméletlen modort, melylyel némely fővárosi lap a budapesti postaigazgatóság mulasz­tásait megrótta. — A népfelkelési törvényja­vaslat a­l­a­p é­l­v­e­i. Új népfelkelési tör­vényjavaslatot dolgozott ki a közös hadügymi­nisztérium és a két honvédelmi minisztérium képviselőiből alakult szakbizottság, mely Bécs­ben tartott hosszas tanácskozások után karácson előtt befejezte munkálatát és várható, hogy már új év után mind a két honvédelmi miniszter ré­­széről a törvényjavaslat beterjesztetik az illető törvényhozások elé. A javaslatnak lényeges­ el­vei a következők: A népfelkelés a fegyveres erő kiegészítő részének tekintetik és mint ilyen a nemzetközi jog oltalma alá helyeztetik. A nép­felkelés kötelező erővel bír és azok, kik sem a hadsereg, sem a honvédséghez nem tartoznak, 19 ik éves koruktól fogva 42-ik évü­kig a nép­felkeléshez soroztatnak; e mellett a népfelkelés kötelezettségében állanak egész 60 éves életévü­k betöltéséig azok, kik a hadsereg, hadtengerészet és honvédség béke- és nyugállományába stb. tartoznak, természetes védképességü­khöz képest. A népfelkelés felhívása ő­felsége parancsa által a minisztertanács meghallgatása után a honvédel­mi miniszter útján történik,és­pedig azon mérvben, amint azt a honvédelem érdekei megkívánják. A­ népfelkelés rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik, azonban veszély esetén a törvény­­hozás máskép intézkedhetik. A népfelkelés a fel­hívás napjától fogva feloszlatása napjáig a ka­tonai büntető és fegy­elmi szabályok alatt áll, szabadságolás esetén e viszony nem marad mn­g. A népfelkelés keretei már a béke idejében szer­­veztetnek. A felhívott népfelkelés költségei a közös hadügyminiszter tárcáját fogja terhelni.­­ (Felteszszük a magyar törvényhozásról, hogy a népfelkelés a törvényjavaslatot csak akkor fogja törvényerőre emelni, illetve a népfelkelést csak akkor fogva a katonai büntető és fegyelmi sza­bályai alá helyezni, ha előbb az elavult rendel­kezésektől hemzsegő katonai büntető törvény­­könyv és fegyelmi szabályzat a jelen kor kívá­nalmaihoz képest és alkotmányos intézménye­inknek megfelelőleg reformálva lesz. A szerk.) — A „S­z­­­á­v­i­a.“ Mint a folyó évi ja­nuár hó­t­én megindított „B­i­z­t­o­s­í­t­á­s­i s­z­e­m­l­e“ című­, jól szerkesztett és az illető szakkörök figyelmére, pártolás­­ra érdemes új havi lapban­ olvassuk, az évek óta Magyarországon tengődő s annak idejében magyarellenes eljárása által nagy gyű­lölséget keltett „Szlávia“, cseh kölcsönös biztosító társaság végre belátván, hogy sem létjoga, sem jövője hazánkban nincsen, el­határozta magát a visszavonulásra. Hallomás szerint iparkodik magyarországi kockázatait egy más társaságnak átadni, mi azonban — azoknak rész minősége miatt — alig fog sikerülni. Ezen eset újabb tanúsága annak, hogy nem a díjak olcsósága , hanem a társaság megbíz­hatósága tartandó szem előtt biztosítások megkötésénél. Ezen hírt azért vettük fel lapunkba, hogy tájé­kozhassák magukat azon, nem kevés számmal levő polgártársaink, kik városunkban és környé­kén a „Szláviá-“val biztosítási szerződést kötöt­tek és egyúttal óva intsük a közönséget, hogy a „Szláviá-“nál ne biztosítsanak. — A r­é­g­i iparjogosultakra nézve a m­. kir. földmi­velet , ipar- és kereskedelmi mi­niszter mint harmadfokú iparhatóság kimndotta, hogy azon iparosokra, kik igazolhatják, hogy ipari jogukat még az L37'­. VIII. t. c. életbe­lépte előtt szerzett jogalapon, mint pl. céhbeli tagság, remeklevél stb. alapján kezdették gya­korolni, ezekre, mint régi jogosultakra nézve minden további eljárás mellőzendő, mert abbeli iparukat sem az 1872. VIII., sem az 1884. XVIII. t. c. alapján külön bejelenteni nem tartoznak. Ellenben azon iparosok, kik az említett jogult­­sággal nem birnak s iparukat az 1872. VIIi. vagy az 1884. XVII- t. c. hatálya alatt meg­kezdvén, iparuk megkezdését be nem jelentették, a hivatkozott törvények 86, illetőleg 156. §-ába ütköző mulasztást, s illetőleg kihágást követvén el, ez alapon büntetendők és iparuk bejelenté­sére utasítandók, Kába, Eszékre és Pécs felé. Ellenség elé azon­ban, csak Eszéknél került, Schulzer őrnagy három zászlóaljat vezérelt a granicsárok által szoronga­tott vár segélyére 6 ágyúval és pedig a Staje­­vics Pál, Reuer Vilmos kapitányok és Varga Pál főhadnagy által vezényelt századokat. Nem­zetőrségünk azonban a harcban nem vett tényle­ges részt hanem csak tartalék­ csapatot képezett.Sőt Schulzer őrnagy, ki a nemzeti ügynek nem volt egész őszinte hive, csakhamar egészen kivonta csa­patát a vár segélyére érkezett harcosok csatarendjé­­..ve Vők !ugyanis a vitéz őrnagy ur, amint a befagyott Dráva jegén a vár felöl egy csapat katonaságot vett észre közeledni, nemzetőreinkkel egész Bely­­lyéig hátrált meg. Később kitudódott, hogy a vár felöl jövő csapat, a­melyet az őrnagy úr ellenségnek tartott, honvéd-katonaság volt. Mo­hács nemzetőrcsapatában ekkor a szabadság­harc egész tartama alatt semmi kár sem esett. A Dunántúl alsó része általán még a legke­­vésbé érezte a háború temérdek nyomorúságát, míg az ország többi részének bőségesen kijutott ez a szerencsétlenség, de nyugalomról azért itt sem volt szó. Jellasich bán serege e rész vidékein húzódott fel és le a legkétesebb dicsőséggel, de végre is fölényben a császáriak voltak a mi vi­dékünkön. Midőn Görgey megkezdette Komárom­tól végzetessé vált visszavonulását, egyes csá­szári csapatok vakmerősége odáig ment, hogy vidékünkön a hazafias érzelmű polgárokon bo­­szulták meg azt a sok csufságos vereséget, me­lyet vitéz honvédeinktől kellett elszenvedniük. (Folytatása kör.) CSARNOK. A körben. — December 20-án. — A zsongó zajban oly jól esett egy-egy sut­togó szót felfognom azokról a folyton csicsergő ajkakról, a bizalmas észrevétlenségben mi képes volt éreznem vibráló idegszálaimon a delejes sze­mek által indított elektromos folyamot, mely egész a szivemig játszott be ellenállhattál­ inge­rével. A keblemet édes vágyak dagasztották, a

Next