Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
V. évfolyam. 7. szám. Mohács, 1886. február 14-én. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társadalmi heti lap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hová & mnj. «Kellemi részét illető közlemények kUldnii lók • német-ntcH 81/ Kézir'Htok vímmzk nem küldetitek. / 74 Kiadó hivatal : Eferá * iHpfiegrendelések 4« hr hletések küldendők : Brandl János könyvnyomdájában. Előfizetés Ejfész évre 4, félévre 2, negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. Egyes példányok Hihihis János !›‚›tyvnyomdájáb«n kaphatók. Hirdetések ára : Egy 3 hasábos« petit sor egyszeri megjelenéséért f· kr szőri 4, tizszeriért 3 ka. fizetendő. Bélyegdij. külön 30 kr. A nyiltbér egy petit noth 10 kr. báron !.bácsi viszonyok. — Szükmarku városatyáink ügyelmébe. — Fölöttébb nagy sárban*) épen legszezonszerűbb, hogy széttekintsünk idehaza, nemzeti nagy létünk sártemetőjében, s elcsevegjünk olyasfélékről,amik egy város kulturviszonyaira tartoznak. Az utcákon járva , látva a módit a sárhoz módosulva, azt hinné az ember, hogy Mohácson az lesz az izlés kulminációja, ha sarkattyús klumpákban járnak az emberek. Sár, mindenütt sár, s az ízléstelen öltözés a csirizes keblű anyaföldhöz legfeljebb a klumpa divat kultusára ad reményt. Hol a főtér Mohácson? kérdi az idegen. Ott van ahol van. Úgy készült pedig ez a tér, mint az egyszerű ágyú, hogy vettek hozzá először egy semmit s azt hengeresen körülöntötték bronzzal. Itt is vettek először egy puszta sártengert, amelynek a feneke Amerikában lehet, s azt, körül építet- ték házakkal. Ez a főtér, rajta akkora sárral, hogy külön városi jutalmat kellene ma holnap fizetni az olyan — először is adómentesített — atlétának, aki rajta keresztül hatolni tud. Sár és mindenütt sár. És éppen tán ez a sár lehet oka annak, hogy Mohácson a közszellem oly tespedt.. A közlekedési viszonyok oly nehézkesek, hogy örül, akinek járnia nem kell az utcákon s hozzá még az a körülmény, hogy rettentő szerte van építkezve e város, valóban méltán tartható a közszellem pangásának okául. Aki különben társaságok után vágyakoznék, az első lépés az utcára már csak a szomszédhoz utalja szórakozásra. És ha embernyi emberek is akkor indulnak el hazulról, ha már éppen szükséges, mily fárasztó, ronda utat kell tenniük azoknak az apró gyermekeknek, akiket messze lakásokból az iskolába parancsol a törvény ! *) E cikk lapunknak a mostani hideg idő előtt küldetett be, midőn tehát utcáinkon feneketlen sár volt. Sajátságosan széttágított építkezési rendszer és ki mondja meg, hol a voltaképem központja? A belváros élénksége elhúzódik a Dunától, el a német utca vidéke felé, ott a posta, távirda, kaszinó a belvárostól félóra járásnyira. S amott, a vasúti és hajózási állomások a piactól félórányira és a temetők, — no ezek akár Lancsukhoz is tartozhatnának, oly messze esnek a város szétzilált épitkezése miatt a templomokhoz. Volna ugyan valami kövezetféle is ittott, melyben amennyire lehetett, sarkaival állították fel a girbe-görbe kőtörmeléket és éppen arra, a hova a kegyelet évente sokakat vezetne ki, a temetők felé vannak a legrosszabb utak. S kivált ha a reformátusok tömbjéből indul ki az ember az úgynevezett, temető utcán, milykeblet rázók a jelenetek, midőn a kátyúk felett a koporsók puffanásaival eldőlni készül lépten-nyomon a szekér, s midőn a zokogva kísérőket emberbaráti szeretettel úgy kell a sárból kiduzgálni. Ki menne jó szántából, csupán a kegyelettől buzdítva ilyen bikán a temetőbe? Senki. S igy a kegyelet szent ihletében vész a kebelben, a halottak iránti tisztelet nem flyerhet nyilván mást. Sokan vannak, akik ily körülménynek pszichológiai hatását nem mérlegelik kellőleg, s nem mérlegelik azt, hogy a kegyelet érzetének ily elfásítása mily megmérhetlenül káros eredményt szik a közerkölcsiségre. Pedig talán nem igen állhat Mohács városának érdekében, hogy a közerkölcsöket jobban lazítsa. Ott van különben is a sziget, a Riha vadon vidéke, mely még most is ős tanyája az emberek vad tenyészetének, ahol a társas élet kötelékein kívül most is meg van a Sodomája Mohácsnak. Ez a sziget is a rendszeres közlekedés miatt oly vadon, mert hiába, a Duna ladikon száz mértföld. Általában azt mondhatjuk tehát, hogy kémszemlét tartott Nagykáta felé, s midőn sehol sem látott ellenséget, szintén megpihent. Klapka, ki reggeli 6 órakor indult el hadtestével Jászberényből, Nagykáta közelében értesült róla, hogy a bán az éjjel elhagyta Tápió- Bicskét, szekerészetének egy része azonban csekély fedezettel még ottan van. Ez a jelentés helytelen volt, minthogy Jellasich szekerészete már jó előre haladt Szecső felé s a T. Bicskén pihenő két dandár által fedezve akadálytalanul vonulhatott tova. Egyébiránt Klapka intézkedései azt mutatják, hogy nagyobb ellenállásra voltak számítva, mint a minő egy gyenge szekerészet fedezettől várható. Mert Klapka egész hadtestét kifejlődtette, miután a parasztok beszédére nem hallgatott s általában el kellett készülve lennie rá, hogy valamely nagyobb csapattestre is bukkanhat. Klapka a következő in-intézkedéseket tette. A Desservity hadosztályát képező két dandár közül Dipold alezredesének, mely a 6., 26. és 52. honvédzászlóaljakból, 1. század Lehel-huszárból és egy 6 fontos ütegből 8 ágyúval állott, kellett mint elővéddandárnak a támadást megkezdeni, Bobick dandárénak pedig támogatóul kellett amazt követnie. Ez a 28., 46. és 47. honvédzászlóaljakból, 1 század Lehel-huszárból és egy 6 fontos ütegből 8 ágyuval állott. Azonnivül a Mesterházy lovas dandárából 4 század Koburg-huszár volt eme dandárhoz hozzáadva. —■ Máriássy hadosztálya 8 század császár huszárral a lovas dandárból és Mohácsnak legnagyobb átka a közlekedés nehézségében áll. Vasúttal, gőzhajózási gócponttal, postával és távirdával hol kellene már ennek a városnak állnia műveltség tekintetében? — és hol áll ? Ott áll, hogy a közönség egy kasztját, illetve egy csoportját, mely a művelődési eszközöket vagy a kaszinó vagy az olvasó kör által vagy épen privatis áldozatok árán is siet megszerezni, mondjuk intellektuális elemnek, az ötvenszeres, vagy százszoros többségben levő köznépet pedig még mindig nyers elemnek kell ismernünk. Nincs kellő érintkezés a kétféle elem között , s kézzel fogható vagy apró pénzre felváltható előnyök nélkül rostél mindenki mászkálni ily sáros utakon. Hogy Mohács összes közönsége a kor színvonalára emelkedjék értelmi felődés tekintetében, nem másra, csak jó közlekedési viszonyokra volna szükség. Hisz most egész városrészek vannak, melyekben az intelligenciából egy szál sem lakik s vannak zugok, ahol esztendőn át sem látnak „úri“ embert, hacsak végrehajtót nem. Azért hát ki is menne „úri“ emberek közül lakni a távoli zugokba, hogy ott esetlen családi körével műveltséget sugározzon szét; ki menne a feneketlen sárfészekbe szét, hogy tán kínapákban kelljen evickélnie a sárhullámokon? Nem volna pedig rosz csere, ha Mohács városa követ adna a műveltségért. Kalma István: — Észrevételeinket „az első mohácsi nőegyletről“ cím alatt lapunk múlt számában megjelent cikkre — bár azok kiszedésre már a nyomdába adattak — a nagy anyaghalmaz miatt mai számunk sem hozhatja , miért is a nőegylet vezetőinek elnézését kérjük azon ígérettel, hogy jövő számunkban a cikkező téves értesülésének helyreigazitása által védelmükre fogunk kelni a pazarlás és a tőke kamatai könnyedén való elvesztegetésének vádja ellenében. TÁHQ4. A tápió-bicskei ütközet.*) — 1849. ápril 4-án. — Az osztrák hadtest Jellaschich alatt ápr. 4-én három dandárral elhagyta T.-Bicskét s déltájban Kókára és Szecsére ért. A hadtest zömétől egy napi menetre eső Raztich és Sternberg dandárok T--Szeléről, T.-Bicskén át voltak azt követendők. Sternberg lovas dandára 14 századdal és egy üteggel délelőtt 10 órakor ért T.Bicskére. Nem sokára megérkezett oda a Razuch dandár is 4 zászlóaljjal. Ez a dandár és hat lovas század itt pihent meg, mig Sternberg gr. tábornok dandárának többi részével, 8 századdal *) Mint lapunkban már többször felemlítettük, Gelich Rikhárd, 1848—49-ki honvédtábornok -Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben“ cím alatt nagy történelmi munkát irt, melynek főfeladata sok évi tanulmányozás és kiadatlan források gondos feldolgozása alapján Magyarország fegyveres ellenállása valóban bámulatos szervezésének történelmi leírását nagyban és egészben — adni. A kitűnő szerzőnek Aigner Lajos könyvkereskedő kiadásában (Budapest, IV. városház tér) megjelenő művéből a 19. és 20. kettős füzet a napokban küldetett be szerkesztőségünknek s mi az által véljük a kitűnő munkát a közönségnek leginkább ajánlhatni, ha belőle mutatványul a tápió-bicskei ütközet leírását közöljük. — (A műből havonként két füzet jelenik meg. Előfizetési ár negyedévre — 6 füzetre — 2 frt 40 kr.) A w*rk. ’ a tüzérségi tartalékkal Nagykáta T.-Bicske közt maradt tartalékul. Dél felé járt az idő, midőn Dipold T.-Bicske elé ért dandáréval. Klapkának az ütközet kezdetére vonatkozó leírása után fel kell tennünk, hogy Dipold anélkül, hogy előbb néhány lovasőrjárat által átkémleltette volna a helységet, megszállotta a helység előtti dombokat, felállíttatta ütegeit s támadásra sorakoztatta zászlóalját. Ki ellenében és mi módon történjék a támadás a helység ellen, úgy látszik nem tudta, mert semmi kémszemlét nem tartott. Dipold beeresztte támadó hadoszlopait a faluba, hol mély csend látszott uralkodni s akadálytalanul beért egész annak közepére és csak itt tűnt ki, hogy kelepcébe került. A falut Raztich dandára szállotta meg, mely az ottocsini határőrvidéki ezred két zászlóaljából, egy színitöródóaljból és az első bánsági határőrezred egy zászlóaljából s egy 6 fontos ütegből 6 ágyúval állott. A két ottocsáni zászlóalj hirtelen és hevesen vetette magát rejtekállásából Dipold gyalogságára, mely a meglepetés benyomása alatt a legnagyobb rendetlenségbe jött, a faluban nem volt helye a kifejlődésre s ágyúinak hátrahagyásával igyekezett onnan kijönni. A horvát zászlóaljak, melyek nagy veszteségeket okoztak a Dipoldéinak, nyomban követték őket. Dipold egy közeli cserjésben igyekezett ismét összeszedni futó zászlóaljait, de eredmény nélkül. Bodich, ki szintén elősietett dandáréval.