Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

V. évfolyam. 41. szám. Mohács, 1386. október 10-én. Szerkesztősed : Hová « lap szellemi részét illető közlemények­ben­ 1­1 emlék • Qéiuet-utua •*/ . Kéziratok vi*»«/-» nem küldetnek. / 74 Kiadó hivatal : Előfizetés: Kjrész évre 4, félévre 2, nerry dévin I fit I egyes szám 10 ki* IC yen példányok b­landl .Iónon k­ön y vn­yom d áj á li* n b­iplioték. Hirdetések ára : Iimm.Íimth petit mir egyszeri megjelenéséértf* kr., Iiárom­­szori 4, ti­.szeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 k­r. A ii­­itter egy petit sora 10 kr. Iákr.v Herá » U| »mejfrendelések és Iliideté.-.ek küldendők: Blanull János könyvnyomdájában. A nőnevelés. Az állam alapját a család képezi; a milyen az államban a családok többségé­nek élete, olyan lesz az ál­lam. Törökország pusztulását még e század elején ez alapon jósolta meg egy jeles ál­lambölcs, mert ott a soknejű­ség folytán nem lévén családi élete az állampolgárnak, az állam fenn nem állhat. A­mit a család viszonyáról az államhoz elmondhatunk, ugyanazt állíthatjuk teljes joggal a nőről a családban. A­milyen a nő, olyan a családi élet. Nem puszta bohó­zat a „keresd az asszonyt“ szárnyra kapott példaszó. Az asszony ha édessé teendi az otthont, a férj nem fog a korcsmában dőzsölni. Az asszony ha nyájas, engedélyes és el­ismerő szavak kíséretében gyengéden törli le a bibliai mondás szerint a kenyér­kere­sésben kifáradt férj arcáról a verejtéket, el fogja feledtetni a fáradalmak gyötrelmeit s kedvet fog ébreszteni benne az uj munkához.. Az asszony ha angyali türelemhez ha­sonló megadással veszi a férjnek az élet heves küzdelme folytán túlizgatott ideg­­rendszerének talán kissé nyersebb kifejezé­sét, balzsamot fog nyújtani a küzdelem heve marta sebekre. Az asszony neveli a gyermekeket, ő oltja azok lelkébe a haza és emberek iránti szere­tetet, ő oltja be s ápolja a vallás­erkölcsi érzelmeket az ezekre legfogékonyabb zsenge gyermeki lélekbe. Hol van még a háziasszony oly sok­ol­dalú tisztje? Az ételek megválasztása s ízletes elké­szítése, vagy a mosás és fehérnemű, a ház­nak takarékos s takaros rendbentartása körül ? Itt csak azon feladatokat soroltuk fel, melyek okvetlenül minden háziasszonyra várnak s már is láthatjuk, mily sokoldalú a kötelesség, mely minden a pártát főkötő­vel felcserélő leányra nehezedik. A férfinak jövő hivatásához már a tör­vény vagy szokás szabja meg a nevelés mikéntjét, míg a nő sokoldalú feladatéhoz képest a nevelés úgyszólván semmi. Mert állami s társadalmi létünk egyik sarkalatos tényezőjeként éppen a nő helyes nevelését tekintjük, megkísértjük ebbeli né­zeteink kifejezését, a­nélkül, hogy csak­a­­tatlanságot tulajdonítanánk ezeknek. A mily nehezek és sokoldalúak a köte­lezettségek, melyek a már felnevelt nőre várnak, és oly nehéz azon elvek megálla­pítása, melyek szerint a nő helyetlen volna e kötelezettségekre előkészítve, nevelve. Minden félreértés kikerülése végett kije­lentjük jó eleve, miszerint mi a nő legne­mesebb és legszebb hivatásának tartjuk a családanya szerepét. Ellenségei vagyunk e szerint minden néven nevezendő nő-emancipációnak, a nél­kül azonban, hogy megtagadnák a nőtől a jogot, egy különben eddig férfiak által űzött foglalkozáshoz a képesség megszerzésére az esetben, ha bármily véletlen szerencsétlen­ség által elvonatnék sajátos hivatásától , a családanya szerepétől. A fentiek szerint a női élet kötelességei különösen az erkölcsi, a lelki élet körül fo­rognak s ebből következik, hogy a nő ne­velése is első­sorban annak lelki tulajdon­ságainak kiképzését kell, hogy szem előtt tartsa. Ne abban keressük tehát a nőnevelés netovábbját, hogy a tudás és tudomány halmazát vetessük fel a nővé rendelt gyer­mekekkel, hanem helyezzük a súlyt a tudás mikéntjére ; ne azt keressük a nőben meny­nyit tud, hanem, hogy a megtanult meny­nyire hatott lelki életének nemesítésére. Még ez is csak tág fogalom, mit itt ad­tunk, s ezért határozottabban úgy fejezzük ki nézetünket : a­ nő annyit tudjon, mint a mennyi jövő hivatásának betöltésére ele­gendő s a sokkal több ép oly káros lesz reá, mint a sokkal kevesebb. J. (Vége köv.) TÁBOR. Nyírfa lombok. I. Elvegyülve a világ nagy zajába Csendes magányban töltöm életemet. Messze szállott lelkemnek büszke álma, Utam sivár pusztaságon vezet. Csalfa álom az élet, semmi más .... Titkon ölő bús őszi hervadás. Titkon öl a bú, melyet lelkem ápol Ajkam dalában lelkem fájva száll. Hivólag int felém a mult a távol Emlékeim fellobbanásinál. Lelkem megújul, lelkem újra él Lezajlott múltam szemlélésinél. Kertem virági rég elh­ervadának, Keblem kietlen mint bús őszi táj, Lombjai közt a piros rózsafának Nem zeng szerelmet többé a madár, A pezsgő élet elvirulva itt Megölve lelkem büszke álmait 1 II. Oly szép a szivárvány Csillagok hullása, De sokkal szebb feleségem Szeme ragyogása. Szép a piros hajnal S hálója nyári éjnek . . . De sokkal szebb feleségem Ajakán az ének. Oly szép a villámlás A beborult égen; De sokkal szebb mindezeknél Az én feleségem! III. Elvirult a piros akác virága, Szerettelek téged — de hát hiába! . . . Másnak adtad oda csalfa lelkedet. Bizony bizony egy leánynak Hinni soha nem lehet. Kipiroslott keleten az ég bóltja, Hogy láttalak bizony-bizony rég volt a . . . Rég nem láttam mosolyogni kis szádat, Pedig hajdan hajdanában Annyit jártam utánnad. Zeng a madár bánatában az ágon, Rád gondolva szebb, édesebb az álom S boldogságban úszni érzem lelkemet . * . Bár megcsaltál —­ elfeledni Téged soha nem leheti (Jármi.) Kosa Ede: A kolera. Nagyon szerettük volna e rovatunkat már teljesen mellőzni , de a legjobb akarat mellett sem tehettük ezt, mert nagy szükségét látjuk annak, hogy olvasóinkat ezen rovatbeli közle­ményeink által mintegy erőnek erejével figyel­meztessük a hatóság által a kolera elleni óvintéz­kedések tárgyában kiadott rendeletek teljesíté­sére és életrendi szabályok megtartására. Mert habár igaz, hogy a fővárosban a ko­leraesetek keveskedés­e azt jelenti, hogy ott a kolera szünőfélben van, a veszély még nem te­kintheti­ kisebbnek, mint azelőtt. Ezt­ mutatja nemcsak azon körülmény, hogy Szegeden is a kolera ütött ki a lefolyt hét elején, hanem az is, hogy a fekete rém ismét vármegyénk terü­letére lépett. Ugyanis, mint B­a­­­i­n­á­r­ó­l értesí­tenek minket, ott f. hó - án k­é­t k­ol­­er­a­e­s­e­t merült f­e­l; a ragály Knoll Boldizsárnén és Czindery Györgyön, batinai la­kosokon ütött ki, kik mindketten az­nap meg is haltak. Annál szomorúabb ez a két kolera­­eset, mert a kolerába esett két egyén nem ide­genek, kik talán máshonnan hozták magukkal a ragályt, hanem benszülöttek s mint ilyenek kap­ták meg a betegséget. Kívánatos tehát, hogy megyénk összes ha­tóságai a legnagyobb erélyt fejtsék ki a szüksé­ges óvintézkedések végrehajtásában. Statisztikai adatok a baranyamegyei községi és körjegyzőségekről. A baranyamegyei községi és körjegyzők egylete a minap statisztikai adatok gyűjteményét állította össze, melyek vármegyénk községi és körjegyzőire vonatkoznak. Ezen gyűjtemény a többi között tartalmazza az egyes községi és körjegyzőségek elnevezését, székhelyeit, a jegyzőknek s az egyes jegyzősé­­gekhez tartozó községek neveit; továbbá az Cseley Jenő barátom házassága. Hymen szeszélyes egy isten. Hány fiatal pár volt kénytelen — sokszor évekig tartó — sze­relmi frigyét a körülmények kényszerítő hatal­mánál, akarom mondani Hymen isten könyörte­lenségénél fogva felbontani, a nélkül, hogy — a­mi után oly sóvárgón vágyódtak — a házasság boldogító révébe evezhettek volna; mig ismét mennyi oly férfit és nőt, ki azelőtt soha sem látta egymást, véletlen találkozásuk után egy­két bék­e kötött, össze a szeszélyes Hymen a házasság rózsaláncaival . ! Általában a véletlennek nagy szerep jut a házasságok létrejötte körül és nem ritkán furcsa módon ismerkednek meg egymással azok, kikből aztán férj és feleség lesz. Ezen módok közül mégis egyike a legkülönösebbeknek az, a­mely által az én szeretetre méltó Cseley Jenő barátom — egy budapesti 26 éves, és végtelenül jószívű fiatal­ember — jutott a feleségéhez. Ezen „mi­ként“ megérdemli, hogy elbeszéljem. Cseley barátom a délelőtti órákban elmegy az Andrássy-útra, hogy az ott sétáló női szép­ségekben gyönyörködjék. Ekkor egyszerre eszébe jut, hogy még nem olvasta el a „Budapesti Hir­­lap“-ot; bemegy egy cukrászdába és a vele is­merős cukrászleánytól kéri a hirlapot; aztán még vizet és abszintet rendelve, elmélyed az ol­vasásba ; később süteményt is adatott magának. Eszik, iszik s jól érzi magát. Miután a na­­pilapnak mind a 16 oldalát már elolvasta, zse*

Next