Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
állításon egyaránt jeles minőségű, ízléses és tiszta kivitelű készítményeikre iparkodás és haladásért kitüntetett Sebők Mihály és Stollár Ferenc nagy örömükre tapasztalhatták. Avagy nem dicsőség és haszon e egy Magyarország kisebb városában munkálkodó iparosra, ha öt Olaszország fővárosában a művészet Eldorádójában élő főút munkával bizza meg s ha ezen munkára, mely 1452 irtot képviselt, a marquis Vittorio Incisa di Camerana maga sajátkezűig írt levelében mond dicséretet hazánk egyszerű iparosára, Stollár Ferencre, ki városunk szülötte s itt nyerte első oktatását a közismeretekben épúgy mint iparában ? — Nem haszon és dicsőség-e, midőn a szövészetéről ezelőtt legkevésbbé sem hires Mohácsot távoleső vármegyékből keresik fel munkaadók, hogy olyan takácsmunkát, olyan fehérneműt szerezzenek házukba, aminét csak Mohácson tudnak készíteni Sebők Mihály műhelyében ? Nem érdemelnek-e dicséretet és elismerést az oly munkás és törekvő iparosok, akik szülővárosuk hírnevét messze túl a vármegye, sőt az ország hatályain is kiterjesztik ! ? S habár ezen iparosok vándorlásuk idejét nem tölték tétlenül, hanem igyekezének tanulni és behatolni iparáguk minden titkaiba, hogy azokat majdan értékesíthessék: várjon mindenesetre dicséretes munkáikról tudomást szerezhetett volna-e a nagyvilág, ha készítményeik csupán itthon, vagy legfelebb a vásárok szűk terein lettek volna bemutatva ? — Azt hiszem ezen kérdésre minden józanul gondolkodó csak „nem“mel felelhet. Ezen derék iparosainknak hirét is a kiállítások alapták meg, a ők bizonyára meg is tudják becsülni a kiállítások értékét. Ismét az elsők között valanak, kik a pécsi kiállításra jelentkeztek. Egyikük Stollár Ferenc, a budapesti ipar- és kereskedelmi múzeumban folyton tart egy hálószobára való 500 írt értékű finom keményfabútort. Nem sajnálják a csekély költséget, mely munkáik kiállítására szükséges, mert jól tudják, hogy az kamatostól érkezik vissza hozzájuk a megrendelőktől. Városunk területén a legrégibb idő óta folyton és mondhatjuk, meglehetős nagyban űzetik a korsós és fazekas ipar. Az ezen szakmába vágó készítményekkkel bizony meghatározhatatlan idők óta űzetik kereskedés a Duna déli folyásánál elterülő fejedelemségekkel. Egy néhány kiállító ha jól tudjuk Rámnics Mihály és társai cím alatt kitüntetést is nyert a budapesti országos kiállításon , s mégis mindon arról van szó — hogy városunk ipara a tőszomszédságunkban tartandó iparkiállításon méltóan legyen kényelve« hoary valósunk és mekvénk fizspséget valljon — szomorúan kell tapasztalnunk, hogy iparosaink még ezen ősi ipar mivelői is kimonuhatlan közönynyel néznek eléje ezen kiállításnak. De nem hihetjük, hogy ezen közöny, ezen dermedt állapot folytonos legyen, sőt hiszszük, hogy a bejelentések határidejének meghosszabbítása fel fogja rázni fásultságukból iparosainkat és nyerstermelésüket egyaránt s ők is föl fognak riadni a hivó szózatra, — miként feltámadtak egykoron a névtelen hősök, midőn felhangzott az „Ébredj“ nagy álmaidból, ébredj Árpád fia !— s dicsőséget fognak szerezni munkájokkal városunknak, szép nevet és elismerést önmaguknak. Csak egy kis akarat és csak egy kis merészség s biztosan célt fogunk érni. Nem hiába mondja divat Berzsenyink : „Mert a merészség a fene fátuusok Mozdíthatatlan zárait átüti, a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva Ur s nyit, legyen ! Benedekfalvi; 4. a ki idegen területen, melyben legeltetésre nincs joga, szándékosan legeltet; 5. a ki a mezei utakat és ösvényüket helyeikből kiszorítja vagy önkényűleg más irányba tereli ; 6. a ki a határjeleket részakaratból áthelyezi ; 7. a ki az apaállatokat tenyésztési célból az 51. §. intézkedéseitől eltérőleg nyilvános használatra bocsátja vagy a csordába kihajtja (53. §) ; 8. a ki az anyaállatokat nyilvános használatra alkalmasnak nem talált apaállathoz vezeti 95. §. Kihágást követ el és 50 órtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő ; 1. a ki a határjelek felállítása és fentartása iránt a 8. §-ban foglalt intézkedéseket meg nem tartja ; 2. a ki az állatokat a 14. §. határozmányától eltérőleg felügyelet nélkül legelteti; 3. a ki a legeltetés megkezdésére és befejezésére nézve megállapított határidőt meg nem tartja (15 §.); 4. a ki az állatokat napkelte előtt a legelőre kihajtja vagy napnyugta után egy órával haza nem hajtja (16. §.) ; 5. a ki a határköveket és egyéb jelzőket megsérti vagy rongálja ; 6. a ki az utak és mesgyék mellett lévő, úgy nemkülönben másnak tulajdonát képező fákat és csemetéket rongálja és kitördeli, azokról gályát, lombot vagy gyümölcsöt szed ; 7. a ki az utak és ösvények jó karban tartása iránt megállapított kötelezettségeknek meg nem felel (22. §.) ; 8. a ki a hatóság által betiltott mezei utat vagy ösvényt használ (25. §.); 9. a ki a birtokrészek határain a megengedett távolságoktól eltérőleg fákat ültet (27. §.), vagy az idegen területre átnyúló ágakat és gyökereket a szomszéd felszólítására nem távolítja el (28. §.) ; 10. a ki jogos zálogolást meghiúsítani törekszik, vagy a ki jogtalan zálogolást ejt meg. 96. §. Kihágást követ el s 25 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : 1. a ki a tulajdonos engedélye nélkül tilalmi jelzéssel ellátott idegen területre behatol; 2. a ki másnak tulajdonát képező, művelés alá vett földeken a tulajdonos engedélye nélkül átjár, lovagol vagy szekerez abban az esetben, ám a vadászati (1880 : XX.) törvény által erre feljogosítva nincs ; 3. a ki másnak tulajdonát képező, művelés alá vett földeken vigyázatlanságból legeltet, vagy az 'illatokat gondatlansá'ból.. ilyen területre bemenni engedi; *• “ “1 .ui . c.e a tulajdonos engedélye nélkül trágyát, csontot, duglüt állatot, követ, cserepet és szemetet dob, illetőleg elás; 5 a ki a másnak földön te tulajdonos engemi a nialLül .jíf a • , . i‘ 1 / •, u *Kinui gwuiOl/ cirtjaoZíku xtiloxill‘U-hát szárít; 6. a ki a hernyók és cserebogarak (34. §.), valamint a káros növények irtása (39—40. §§.) és a káros állatok pusztítása (42. §.) tekintetében előírt törvényes intézkedéseket nem teljesíti; 7. a ki a homok-, kő- és mészgödröket bekeríteni elmulasztja; 8. a ki bárminemű döglött állatot elásattan hagy, (Folyt. ker.) Előadói javaslat a mezőgazdasági rendtartásról (Folytat.s.) 93. §. Kihágást követ el és 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : a ki a szabadban levő és saját tulajdonát képező kórót, trágyát, tarlót, avart, nádast, tőzeget oly helyen meggyújt. Hogy abból másnak hála származik, — vagy a hímasnak hasonló tárgyain mulasztás vagy gondatlanságból tűzkárt előidéz, a mennyiben a cselekvény a büntetőtörvénykönyv értelmében bűntényt vagy vétséget nem képez. 14. §: Kihágást követ el és 100 órtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : 1- a ki a községi (városi) gazdasági bizottságnak a vetésforgóra, a közös-, ugar- és tarlólegeltetésre vonatkozó határozatait áthágja (3. §.); 2. a ki a közös vetésforgóba tartozó területen a lakóházak és gazdasági épületek emelésére, a gyümölcsösök, szólók és faiskolák létesítésére, valamit kerítések készítésére nézve a községi (városi) gazdasági bizottság által megállapított rendelkezéseket meg nem tartja (6 §.) ; 3. aki az aratás, szüretelés, tengeritörésnek és a káposztavágásnak a községi (városi) gazdasági bizottság által megállapított megkezdési idejét még nem tartja. Műkedvelői előadások- A lefolyt héten két műkedvelői előadás szórakoztatta közönségünket és kárpótolta azt a hosszú téli estéken való unatkozásért. Az elsőt rendezte az iparos olvasókör műkedvelő társasága dec. 26-án, szinte hozván Bérczik Árpád „A közügyek“ című egy felvonásos vígjátékot. A szerepek következőképpen voltak felosztva: Lakost adta Palasovszky Ödön, Kenderfalvit Kerner Róbert, Lórántot Philipp Ferenc, Etelkát Pasztrovits Karolin, Gréczit Graál Andor, Olgát Palasovszky Mari. A darab maga ugyan elég eszmegazdag, és morális oldala is kielégítő, de a szerepek közt egy sincs olyan, mely műkedvelőinknek alkalmat adhatott volna tehetségeik teljes érvényesítésére. És ez lehet oka, hogy — bár több műkedvelő alakításai tetszést arattak a meglehetős számú közönségnél — az előadás mégsem volt oly kerekded, mint azt műkedvelőinktől általában megszoktuk. A legtöbb tans vihart aratta Palasovszky Mariska, ki teljesen kifogástalanul játszott s kinek hangja csengő, fellépése könnyed és eleven, modora pedig kellemes volt és kinek játékán meglátszott, hogy azt, amit mond, teljesen az is érzi. Olga szerepe nálunk aligha talált volna jobb személy estet. — A sziui előadást táncestély követte, melyen a tüzes vérű fiatalság egész reggeli négy óráig fáradhatlanul lejtett és melyet egy általában kedélyes vidámság jellemezett.* A második műkedvelői előadást 29-én az izrnőegylet rendezte. Színre kerültek „A négerleány“ vígjáték egy felvonásban, irta Szabó A. és „Melita hercegnő“ látványos szinmű, Grörre után irta Szabó A. Előadják Spitzer Ilona magántanítónő növendékei. Mint mikor tavaszszal a ragyogó napsugár keresztültöri a tél hideg, fénytelen hórétegét és éltető melege alatt kibúvik a kikelet pompás, illatos flórája s a zöldelő berkekben, mezőkön felcsendül a régen hallott apró énekesek andiító dala, úgy szállt be a színpadra egy sereg apró, kedves lény, csicseregve, civakodva, lármázva, csiripelve, nagy zajjal, akár az igazi madarak és hoztak magukkal csengő, kacagó örömöt, éltető, fényes napsugarat, mámorító, des virágillatot, mely belopódzék az emberek szívébe, ott viszhangot találva terjedt tovább, betörte a nagy tágas termet, az ablakmélyedéseket, a fülkéket, kikulmcsgált az ablak redőnyein és szállt folytonos vigsággal, örömmel egyikről a másikra. Hogy ők voltak-e a déli égöv alatt, vagy azt hozták az ő kedvökért ide — nem tudom, de bizonyos lehetetlen, hogy a mi hideg telünk volt volna, mert különben, honnan termett volna az a sok füge és datolyapálma, az a sok bonbonnier és narancs, azok a sok pompásnál pompásabb bokréták ? De akárhol volt is, édes, aranyos álom volt, mely bennünk örömöt keltett és hagyott. Spitzer Ilona k. a., mert az érdekes kellemes est érdeme csak az övé, memutatta, hogyan lehet szépséget, keltemmel és értelemmel párosítani. Csodáltuk az utóbbit, amely könnyed, kellemes társalgási hangon pergett le a „Négerleány“-ban ép olyan komoly, feszes gravitezzóval játszódó le a bohók.A, tréfás „Melita hercegnő“bentsúgó nélkül. Nagyon szeretnék itt neveket is említeni, de kit neveztek előbb és kit hagytak utoljára, ki volt a legszebb, a legkedvesebb, a legelegánsabb ? valamennyi. Ki élte be magát legjobban szerepébe és adta azt legtöbb öntudattal ? valamennyien, ki ragadta el csókolni való naivitásával a közönséget? — Valamennyi. Szóval, a közönség tombolt, tapsolt, dobált nekik bokrétákat, cukrot és hívta ki a kedves, apró műkedvelőket, úgy szeretetreméltó tanítónéjukat akár hányszor. P i p u r u s. Különfélék. — Boldog újévet. Az ó év véghatáránál írjuk e sorokat. Még néhány óraütés és az új esztendő felmerül a homályból, melylyel őt a jövő szemünk elől eltakarja. Miként a tengeren vitorlázó hajósok, nagy’ viharos éj után ’ismét meglátják a ragyogó fényben felkelő napot,egymásnak szerencsét kívánnak, úgy az élettengerén hajózó emberek ajkai is megnyílnak az új év hajnalának felviradtával, hogy egymásnak szerencsét és boldogságot kívánjanak. Ohu okkal és jó föltételekkel Apjuk át küszöbét az ur nek, mely uj munkára,, uj küzdésre, uj törekvésre hív bennünket. Kívánjuk, h ez uj esztendőben minden becsületes törekvésnek, minden nemes szándéknak, minden a közjó előmozdítására irányuló fáradozásnak teljes sikere legyen. Kívánunk a velünk együtt munkálkodóknak, jóakaróinknak, olvasóinknak , minden ismerőseinknek boldog új évet! — Kinevezés. A pécsi kir. törvényszék elnöke Bernáth Béla ügyvédjelöltet a mohácsi kir. járásbírósághoz díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Polgári iskola. A Mohácson felállítandó polgári fiú- és leányiskola ügye új stádiumba lépett. A kiküldött bizottság elnöke által megbízott építész valahára elkészítvén az iskolaépületnek a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kívánt tervét, tegnap nyújtotta azt át a bizottsági elnöknek. Volt alkalmunk betekinteni a tervbe és elmondhatjuk, hogy a tervezett épületnek mind belső berendezése nagyon célszerű, mind külső benyomása impozáns. Csak azt óhajtjuk, hogy bár a tervezett épület felépíttetvén, a polgári iskolai intézmény már ez új évben létesíttethetnék. Szebb újévi ajándékot alig kívánhatnánk városunk közönségének. — Karácsonyfa az óvodában. Karácsony napján a délutáni órákban megható ünnepélynek volt színhelye Zubanovits Béláné helybeli magánóvodája. Az óvóné szépen díszített karácsonyfát állított fel, melyhez az óvodába járó gyermekek szülei hoztak a szebbnél szebb játékokat gyermekeik számára; a szülők is mindnyájan megjelentek. Az ajándéktárgyak kiosztását egy külön teremben valóságos vizsga előzte meg. Volt ének, szavalat, tánc, stb. , majd kis beszédet intézett az óvónő a gyermekekhez, megmagyarázván, hogy a kis Jézus mint szereti a jó gyermekeket, amiért is angyalai által szép ajándékokat küldött nekik. Ezután átmérnék párosan azon terembe, hol a karácsonyfa fel volt állítva. Megható volt látni a kicsinyek örömtől sugárzó arcát és meglepetését, midőn a szép karácsonyfát és az azon levő ajándéktárgyakat láttak. Azt hiszszük, hogy csak valót mondunk, midőn azt állítjuk, hogy a gyermekekénél nem volt kisebb a szülők öröme sem, kik a látottak és hallottak után újabban is meggyőződtek az óvodai intézmény hasznos, sőt szükséges voltáról