Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Viteli, de viszont a polgárság sem tűrheti, hogy oly terheket is rakasson magára, melyeket gyáva együ­gyüség nélkül tovább is viselnie nem lehet . . . K­e­r­­­i S­á­n­d­o­r: Közös érdekünk! A franciákról mondják, hogy úgy gondol­koznak, mintha holnap már meg akarnának halni, de úgy dolgoznak, mintha örökké élnének. Hát mi rólunk magyarokról mit lehetne mondani? A­mi a gondolkozást illeti, e tekin­tetben mi magyarok a franciáknak egy talpa­latnyit se engedünk , egy szikrát se szeretjük jobban a megfontolást, mint ők. Heves vérű­ek vagyunk, szeretjük az élvezeteket s mértéktelen­­séget, szalmat­űz gyanánt föllángolunk és igen temészetes dolognak tartjuk, hogy elhatározá­sunkat a pillanat hatása alatt szoktuk megálla­pítani. Mintha egy napunk se lenne már hátra az életből! Segíts uram Isten — de hamar ! még a közmondásunkban is benne van. Hanem a munkával egészen máskép vagyunk ! Ebben már sehogysem hasonlítunk a szívós ki­tartással dolgozó franciákhoz, akik éjjel nappal azon fáradnak, hogy míg fi­atalok mentői többet, kereshessenek és gyűjthessenek maguknak késő aggkorukra. Nálunk elvvé vált, csak annyit dol­gozni, amennyi az ember eltartásához, napi élel­méhez elegendő. Nem a késő aggkorral, de még a holnapi nappal se törődik senkise, elannyira, hogy még ha valakinek szerencséje van is és fö­lösleghez jut, arra használja, hogy szokatlan él­vezetekben részesítse magát. Az iparos osztály körében sok elszomorító példájára akadunk az ilyen gondolkozásmódnak. Nem mondjuk, számos dicséretes kivétel nincsen, de a többség fájdalom olyanokból áll, akik a legjobb esetben megelégszenek annyival, amiből meg tudnak élni és magasabbra való törekvést csak nagyon keveseknél találunk. A legtöbbre panaszkodik a súlyos adó, és az erős verseny ellen, de a módokról, melyekkel a nehézségeken győzedelmeskedhetnek, alig gon­dolkozik egy-kettő. Pedig vannak rá módok, megmutatták a francia iparosok, akik készítményeiknek azért tudtak az egész világon piacot teremteni, hogy ízléssel állítottak ki mindent, utalják a sablont és eredetiségre törekszenek. Hány ipar van ha­zánkban, melyet új életre lehetne ébreszteni, ha mivel kik a megszokott kényelem slendrián he­lyett apró újításokkal állanának elő és valami különlegest igyekeznének létrehozni ? Csakhogy persze ez sok fejtörésbe, próbálgatásba vagy szorgalomba kerülne, s ez nálunk nem tartozik a mindennapi dolgok közé. Példákat tudnék fölhozni, hogy azok az iparágak, melyek ilyen mivelőkre találtak, föl­virágoztak nálunk is, sőt annyira fölvirágzanak, hogy cikkeikből évenkint milliókra megy a ki­vitel külföldre. Ilyen iparosokra volna Magyarországnak szüksége és minden háborúkészülődés dacára megszűnnék nálunk a deficit. Ot—tíz év múlva még az­ államadósságaink visszafizetését is meg­kezdhetnek, csak meghódíthatnák Európa kere­tét az iparcikkeinknek. Íme — itt is oda jutunk, amit sok tudós és bölcs nemzetgazda állított, hogy a legigazibb hazaszeretet és a legjózanabb politika — a miunka. Az örök munka, mely sohasem pihen, de éjjel nappal működik, porszemeket halmoz porszemekhez s végre hatalmas, égig érő bérce­ket teremt. Az apjuk arcán bizonyos derű sugárzott végig. — Tehát én is két napig agglegény vagyok. E pár szót oly hangon ismételte, mint egy szegény ember, a kinek a sorsjegyét kihúzták, és a ki folyton mondogatja : „megcsíptem a fő­nyereményt.“ Veszettül víg nap volt ez neki. De hát hogy is ne, mikor délután még az a hír is hozzájárult, hogy Pakson a búcsú alkalmával a Dunán nagy katasztrófa volt, szerencsétlenség, és a búcsúsok közül sokan a Dunába haltak. Alig hallotta meg a hírt, mikor sürgönyt kapott, a­melyben tudatták vele, hogy baj tör­tént, s menjen azonnal Paksra. Bizonyosan meghalt a szegény — gondolta mélyen elérzékenyülve. Azután intézkedett. Megbeszélte a holttest hazaszállítását, fényes eltemetését, s olyan érc­koporsó után tudakozódott, a­melyet három kulcscsal lehet lezárni. Majd elment a mézes­­kalácsoshoz és vásárolt két vastag viaszgyertyát. — Ahitat közben, ajkán imádsággal halt meg szegény, és kétségtelen, hogy a menyor­szágba jut. Gyertyát viszek a Máriának, az ő lelke üdvösségéért. Ah adjon még egyet — szólt a mézeskalácsoshoz, hadd legyen három. A legelső hajóindulással elutazott Paksra. Mellette volt a három vastag viaszgyertya, az oldalzsebében gyászfátyolt tartogatott, hogy ott nyomban fölteh­esse a kalapjára. Vajha megértene minden ember Magyaror­szágon, hogy dolgoz­ni hazafias kötelesség ! és tétlenül hagyni vesztegelni Istent"! adott tehet­ségeinket. árulás a n­emzet ellen, melynek min­den fia munkaképességére nagy szükség van ! Adja Isten, hogy az uj esztendőben meg­szaporodjék azoknak a számuk, a haza minden rendű fiai közül, akir­ e nagy igazságot megér­tik és a. szerint csele­kszenek ! —6. Különfélék. — Magyar főhercegnő eljegyzése. A fő­városban azon alapos kútforrásból eredő örven­detes hir van eletrj­edv. e, hogy j­­ó­z­sef­i­ö­h­g. leányát, a kiváló szépségű és dek­termetü Mar­g­i­t f­ö­h­e­r­c­e­g­n­ő­t, legközelebb jegyzi el T­h­u­r­n - T­a­x­i­s A­l­b­e­r­t herceg. A meny­asszony 1870-ben Alcsuthon született, tehát, most 19 éves. A vőlegény 22 éves, feje az idősb Tinim-Taxis ágnak ,s a német birodalom örökös főpostamestere czimert viseli ; a magyar királyi családhoz igen közel­ rokonságban van: anyja a magyar királ­yné nővére. Hír szerint az el­jegyzés a fővárosban, József főherceg várbeli palotájában történik. — Hymen. Múlt vasárnap jegyezte el Goldarbeite­ri Emil, előbb mohácsi, most pécsi m. kir. adótiszt, O r n s t­e i­n Karolin kisasszonyt, Ornstein Vilmos helybeli borkeres­kedő kedves, szeretet­re méltó leányát. — A tornaegylet táncvigahua. A „Mo­hácsi tornaegylet“ által f. hó 19-én a kaszinó helyiségében tartandó bál — mint értesülünk — oly fényesnek ígérkezik, melyhez hasonló már évek óta­ városunkban nem volt. A választmány e napokban tartott gyűlésén a rendezés módo­zatai végleg mei­filin juttattak. A bál védnökéül Jagics Józsefné­k nagyságát sikerült megnyerni, kinek személye — hiszszük — a bál sikerét biz­­tosítandja. A zenét a bajai cigány zenekar szolgáltatja. A terem díszítésére nézve egy pécsi diszitóvel folynak a tárgyalások. A világítás, minél fényessé tételére megtörténtek az intéz­kedések. A táncrend kellemes meglepetésül fog szolgálni a háli, látogató hölgy közönségnek. Lesz kotillon is, melynek rendezésére egy há­rom tagból álló bizottság lett kiküldve. A meg­hívók e napokban lettek szétküldve és kik té­vedésből nem kaptak, de arra igényt tartanak, forduljanak dr. Száll Béla ügyvédhez, mint a választmány jegyzőjéhez. — Megyei közgyűlés. Vármegyénk törvény­­hatósági bizottságai, folyó hó 14-én délelőtt tíz órakor Pécsett a megyei székházban év negyede­ rendes közgyűlést tart. A napirendre kitűzött ügyek fontosabbjait jövő számunkban fogjuk felsorolni. — Az adózó polgárok figyelmébe. A tör­vény tudvalevőleg a föld- és közbirtokra kive­tett állami egyenes adó és a földtehermentesí­­tési járulék után fizetendő általános jövedelmi pótadó tekintetében azon adózóknak, kiknek fi­­el­és házbirtokaikra adósság és ennek kamatai van­nak betáblázva, azt a kedvezményt nyújtja, hogy az elmúlt év végéig még le nem fizetett tőke egy évi kamatainak 10 százaléka levonatok a kivetendő általános jövedelmi pótadóból, vagyis az ezen 10°/0-ot kitevő összeggel kevesebb pót­­adót fizet az illető adózó. Minth­ogy azonban e kedvezményben ojsa­k azon adózó részesül, ki ezen körülményt az adóév január hava végéig a községi elöljáróságnál bejelenti, ugyanazért figyelmeztetjük az illető adózókat, hogy az ezen célra az elöljáróságnál kapható bevallási ívek kellő kitöltése és benyújtása által eszközölhetik a bejelentést. — Az iparhatóság! megbízottak a f. hu — Misét is tartatok a lelke üdvösségéért — gondolta magában, és száz ezüst forintot adok a barátnak. Szegény asszony, hiszen megérde­mel tőlem ennyit. Mikor megérkezett Paksra, az apjuk erő­sen törülgette a lumpolástól vörös szemeit, és hóna alatt, cipelte a gyertyákat. Egyenesen a Dunapart­ felé a halászokhoz hajtott, miköz­ben megvizsgálva a holtakat, elfojtott hangon mondogatta : — Nem, nem fog leszidni többé. Végig nézte a holttesteket és az anyjukat nem találta. — Nincs itt — szólt az őrnek. — Hála Istennek ! kiáltott föl az. Az apjuk görbe szemmel nézte végig a csőszt. Aztán ment a szolgabirósághoz, és a­míg ment, az jutott eszébe, hátha haldoklik valahol. A szolgabíróságnál az anyjukról senki sem tudott semmit. — De hát akkor — szólt mélyen elkomo­­rodva az apjuk, ki sürgönyzött nekem? ki volt az a hitvány. A­mint így, aggodalmával együtt járt kelt , egy ismerősével találkozott, aki hevesen szó­lította meg. — Mikor érkeztél meg ? — Pár órája. Oh barátom, azt a hírt vettem, hogy baj történt és azt hittem, hogy meghalt a feleségem. Oh barátom, igen le vagyok verve. 3-án tartott gyűlésükben működési körüket ma­guk közt következően osztották fel : 1) az ipar­hatóság által vezetett lajstromok ellenőrzésével megbizattak Stajevits János, Auber István, Toldy Ignác és Dojkits András ; 2) a tanoncis­kola látogatásával megbizatott Mayer Vilmos, Lang Gáspár, Szeibold Antal, Weinacht Kál­mán ; 3) a műhelyek megvizsgálására küldettek ki Bánovits Emil, Mayer Menyhért, Sperl Já­nos, Schreyer Nándor, Schmidt Mátyás, Kramer Antal, Ludvig Ferenc, Polgár András és Bebe­­rics Károly ; 4) a gyárak megvizsgálásával meg­bizattak Palasovszky Ödön, Stollár Ferenc és Toldy József. — Ujoncozás. Az 1889 ik évre felhívott védkötelesek száma a mohácsi járásban a kö­vetkező: I-ső korosztályúak 310, II. korosz­tályúak 267, III. korosztályúak 222, IV. kor­osztályúak 194, összesen 993. — Egyleti közgyűlések. Ma délután váro­sunkban működő két egylet tartja rendes évi — egyúttal tisztújító — közgyűlését , és pedig délután 2 órakor­ a „Mohácsi iparosok olvasó­köre“ saját helyiségében, 3 órakor pedig az „Első mohácsi jótékony nőegylet“ a belvárosi róm. kath. iskola V. és VI. oszt. tantermében.­­ A regálétulajdonosok figyelmébe. Tisza Kálmán pénzügyminiszter egy rendeletben figyel­meztette a regálétulajdonosokat, hogy a regále­­megváltásról szóló törvény értelmében a tör­vényben megjelölt egyéb feltételektől eltekintve, italmérési jogért kártalanítás csak az esetben lesz adható,­ ha az italmérésre jogosult, vagy­­törvényes képviselője avagy megbízottja kárta­lanítási igényét l­e­g­k­é­s­ő­b­b 1889. é­v­i március 31-ig az illetékes, vagyis azon kir. adófelügyelőnél, kinek működési területén az italmérési jog gyakoroltatott, a község megne­vezésével, melyben gyakoroltatott, írásban bejelenti. A rendeletben részletesen elő vannak sorolva mind ama mellékletek, melyek a kánalanítási kérvényhez csatolandók. Bíróválasztások. A múlt év végével több község bírája állásáról lemondván, az uj válasz­tásokat múlt hó 31-én és f. hó 3-án ejtették meg az illető községek. És ugyan dec. 31-én Német Bolyban Bac­es Adam, Pócsán Lang György, január 3-án Kölkeden Babos Sán­dor, Udvaron Geiger Lőrinc, Dályokon S­ti­­panovits Vinko választattak meg községi bírákká. — Öngyilkosági kísérlet. Az újév bizony­talan örömeit úgy látszik Bodó Pál helybeli la­kos nem akarta megélni. Erre mutat, hogy mi­dőn amit hó 31-én, a hajnali órákban némileg itta­san tért haza atyja,—­ József—őt állapota miatt kérdőre vonván és m­egfeddvén — öngyilkossági szándékkal zsebkésével szive táján szúrást tön. A szenvedett vérzés bár jelentékeny volt, mind­­azáltal a rögtön igénybe vett orvosi segély éle­tét megmentette. — Katonai lóvásár. A m. kir­. 8-ik honvéd huszárezred pótlovazó bizottsága f. h­ó 16-án Német-Bólyban lóvásárt fog tartani, amikor 4—8 éves korú, 158—166 cmfr. magas s egyébként is alkalmas lovakat fog vásárolni. Felhívjuk vidékünk magántenyésztőit, hogy ha a körülirt tulajdonságokkal bíró lovaik vannak, azokat a mondott időre Német-Bólyban elővezes­­sék, mert az alkalmas lovakat a bizottság 250 frttól egész 300 frtig, sőt esetleg magasabb áron is fogja megvásárolni. — Pénzbüntetések. Járási főszolgabírónk a lefolyt, évben az előtte letárgyalt kihágási ügyekben elmarasztalt vádlottak részéről befolyt 1275 írt pénzbüntetést terjesztett be az állami­­kincstárba, mely összeg az ország többi jára-Hoztam három viaszgyertyát, hogy a Mária ol­tárra tegyem az ő lelke üdvösségéért. Istenem ! Istenem ! Az ismerős mosolyogva szólt : — Én sürgönyöztem. Bocsáss meg, de én arról értesültem, hogy kedves nőd is a súlyos sebesültek közt van. — Na, és ott van? — Csalódás volt az egész, nőd ugyan ott volt szintén a kompon, de sikerült őt a vizből kiszabadítani, a hajóval már haza is ment s e percben már meg is ozsonnázott otthon. Az apjuk dühösen felkiált: — Ostobaság ! S most fizessem hiába jöt­tem ide ! Pár perc múlva azonban csöndes nyugalom vett előtt rajta, s egyike volt azoknak, a kik megadják magukat a sorsnak . . Indult. — Hová? — kérdé az ismerős. — A vendéglőbe s azután haza. —­­ mond csak — mit akarsz a gyertyák­kal ? Legjobb lesz, ha kedves nődnek a vesze­delemből való kiszabadulása emlékére mindhár­mat a Mária oltárnak adod. Az apjuk lenézéssel fordult ismerőséhez, és csak ennyit mondott: — Azt tegye el Mária, hogy én gyertyát adok neki — ezért! Ezzel megindult a vendéglő felé: V­o­d­i­c­s­k­a Ferenc.

Next