Mohács és Vidéke, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

IX. évfolyam.8. szám. Mohács, 1890. február 23-án. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények Milden lök német-riter 88/ , Kéziratok vissza nem Mildennek /74 Kiadó hivatal : Hová a lapillesrt­endelések és hirdetések küldendők : lilaiull .János könyvnyomdájában. Előfizetés: Egész évr« 4, félévre 2, negyedévi­*» 1 fit Egyes szám 10 k­r. Kfcrye«* példányok Itlandl .Juhok k­öny­vny­omdáj é Juh ii kuplintök Hirdetések ára : Egy 3 BrhjUioh petit sor egyszeri megjelenéséért ?3 kr. szer! 4, tizszeriért. 3 kr. fizetendő. b­élyegdij külön 30 kr. A nyilt.t.ér egy petit sora 10 kr. h­­árom t 1 ANDRÁSSY GYULA GRÓF. A magyar nemzet politikai egéről fényes csillag hullott alá, mely egy emberöltőn keresztül tündökölt az ország nagy dicsőségére. Élete, mely összeesett Magyarország ébredésének és megizmosodásának hatalmas korszakával, e hazára nézve meg becsül­hetlen volt és ép azért pótolhatlan is halála. Andrássy Gyula grófban a nagy hazafi és az európai hírű politikus szállott, sirba. A nemzet siratja benne hű fiát és az európai népek a szabadelvű politikust, a ki a hazafiságérzetén kívül élénk érzékkel birt az emberiség ideálisabb céljai iránt. Az űr, melyet elköltözésével maga után hagyott, politikai életünkben észrevehető lesz. Andrássy Gyula gróf már 1848-ban is nagy szerepet játszott hazánk történetében. Mint Zemplén megye főispánja a nemzetőrséget ő szerelte a zsarnokság támadása ellen. Schwechatnál részt vett a Jellasich ellen vivott csatában és midőn 1849-ben a nemzeti kormány Debreczenben intézte Magyarország ügyeit, Andrássy Gyula gróf mint nagykövet indult Konstantinápolyig a török szultán barátságát kieszközlendő hazája érdekében. És a nemes gróf a diplomácia sikamlós parkettjén ép oly sikereket mutatott föl, mint a harctéren a villogó szuronyok és süvítő ágyuk közelében. A bátorság volt, lelkének fő jellemvonása. Ez cikázta át minden tettét és ez adta meg lényének azt az ellenáll­atlan varázst, mely őt oly előnyösen megkülönböztette kortársaitól. Hogy mi volt ő a magyar nemzetnek akkor, mikor államiságunk még csak gyermekéveit élte, még jól emlékszünk mindnyájan. Deák megcsinálta az alkotmányt és létrehozta a kiegyezést, de Andrássy Gyula gróf ápolta és fejlesztette, hogy megerősödve az ellenséges áramlatoknak ellentállhasson. Andrássy Gyula gróf volt a kiegyezés után első miniszterelnökünk; ő volt alapvetője ama parlamenti szokásoknak, melyek ma is még legszebb vívmányainkhoz tartoznak. De mint­ a monarchia külügyminisztere is hervadhatta?.* babérokat szerzett magának, nemzete és a monarchia többi népeinek nyugalma körül. Ő volt úgyszólván lelke amaz emlékezetes szerződésnek, mely Berlinben megköttetett és a melynek következménye a muszka politika diadalszekerének megállítása. A berlini szerződéshez, mely­ Európát a pánszlávizmus túltengése ellen hathatósan megóvni volt hivatva, egy másik szerződés fűződik méltó társul és ez a hármas szövetséget szentesítő okmány, melyet két­ évvel ezelőtt nyilvánosságra hoztak, hogy annak közzétételével a muszka hóditó politikáját visszarettentsék. Mindeme világra szóló és minden európai népet egyaránt mélyen érdeklő politikai alakulásokban Andrássy Gyula gróf vezérszerepet játszott és döntő szavának nemcsak a monarchiában, hanem az európai hatalmak koncertjében is érvényt tudott szerezni. Andrássy Gyula grófot nemcsak hazájában, hanem mindenütt szerették és tisztelték, a hová egyenes jellemének, lovagias természetének és zseniális eszének hite elhatott. A magyar fővárosban mindenki ismerte a nyúlánk és ruganyos lépésű férfit, kinek szellemes homlokára észbevegyült dúshajfürtök omlottak és mikor az ő nevére keresztelt Andrássy-út fényes palotasorai közt délceg paripán végig lovagolt,, a járókelők szivén a büszkeség és rokonérzés melegsége rezdült át; mert minden magyar ember büszke volt a grófra és szeretre mint igaz és hű hazafit. De Bécsben is népszerűség tenyerén hordozták. A lovagias magyar gróf körül egész legenda kör képződött és e regékben Andrássy Gyula gróf egyénisége mint egy tündéri lény ragyogott, tele jósággal és isteni kedélylyel. Ezentúl mindez, csak az emlékezeté! A nemes gróf sirba szállott s a koporsó, melyet a Quarnero partjairól hozzánk szállítottak, már csak porhüvelyét rejti magában annak a férfiúnak, kinek oly sokat köszönhet Magyarország. Halála, a milyen elszomorító, alján kinos volt, mert a betegség, a­mely azt megelőzte, hosszú hónapokon keresztül rágódott élete törzsén. A nagy nemzeti gyász borújába a vigasz nem szűri be sugarát. A templomok harangja, az épületek gyász lobogói csak a mély, az enyhítetlen gyász hirdetői. A magyar nemzet géniusza leborult Andrássy Gyula gróf koporsójára és könyezve kisérte a halottat utolsó útján. Fekete. ‘4»L.J ____—n—LLiH— J!1 ... _■----­ TAHOA. A k i b i c- Midőn a kibicek természetrajzából nyújtok a nyájas olvasónak egy képet, ne gondoljon ama kibicekre, melyeknek tojásait az ínyencek oly annyira kedvelik, hanem azon szelid kibicekre, kik a kávéházakban s kaszinók játék- s billiárd­­asztalait körülállják s körülü­lik. Valamint sok állat, az emberek tudatlansága folytán félre is­mertetik, üldözésnek tétetik ki és számukra csak a tudomány adja meg a felvilágosítást s oltalmat: ép úgy vagyunk ezen szelid, békés kibicekkel, kik szorosan véve valódi áldásai a játékosoknak s ép ezért védelmükre kell hogy keljek, anélkül, hogy föltételezhető szerénységem mellett a játé­kosok és kibicek részéről köszönetre számítanék. A mi a kibicek származását és tovaterjedé­sét illeti, eddigelé pozitív adatok nem állanak rendelkezésünkre s kivált az utóbbit mély homály fedi; különösen feltűnő ama körülmény, hogy eddigelé csak hím kibiceket ismernek, miért is általános azon nézet, hogy a kibicek a galand­­férgek módjára szaporodnak. A kibicek faja ős­régi s állítólag már az olimpiai játékok alkalmá­val is megvoltak. Csakhogy akkoriban nagy tiszteletben állottak, míg mai nap egészen más­kép áll a dolog. A kibic, ha a játékos felé kö­zeledik, legtöbbször haragos tekintetekre talál s általános köhicselésnek, prüszkölésnek lesz oko­zójává, sőt tudok rá esetet, midőn egy szívtelen játékos jelenlétemben oda nyilatkozott, hogy minden bíbicnek a­­ tyúkszemére kellene lépni. Hát nem kegyetlenség ez ? És mégis, ha a játé­kosok tudnák, hogy mily benső részvéttel és rokonszenvvel vannak irántuk a kibicek, meg vagyok győződve, hogy hamut hintve fejekre, készek volnának mindenre, csakhogy a kibicek kegyét megnyerjék. Csak nézzük meg a kibicet, midőn működé­sét megkezdi és igazán megható képet nyerünk önzetlen, humán törekvéseiről. Ő látja el a játé­kost gyufával, — ha noblis, szivarral is megkí­nálja — és a leesett kártyát felemeli, s nem is panaszkodik, ha szettében bizonyos nedvességbe nyúl, ügyel arra, hogy kin van az osztás sora stb. De ezen általános szolgálatoktól eltekintve, még azon különös feladata is jut, hogy kegyeltjének — mert minden jóravaló kibicnek csak egy ál­landó játékosa van, kit soha el nem hagy — jó tanácsokkal szolgáljon. Ha a játékos, kinek ő drukkol, rosz kártyát kap, a legbenső sajnálko­zás és mondhatni felháborodással tekint reá és fogai közt holmi óriási pechről, hallatlan malőr­ről dörmög. Ha a játékos a kibic kedve ellenére talált kihívni, úgy ez kétségbeesetten haját tépi, köhicsel, székével ide s­tova mozog és végezetül szelid szavakkal figyelmezteti játékosát az elkö­­vetett hibára. Csakhogy sajnos, a megátalkodott játékos­ban nincs meg a jóakaratú felvilágosítás iránt a legkisebb érzék sem s a jólelkű kibic tetejében még ki is kap. De a jóravaló kibicet ilyesmi nem zavarhatja meg, sőt inkább ki kell tartania, bármi veszély fenyegesse ; a kitartó kibic rende­sen győz is és a játékos önmegadással tűri sorsát. És most, miután általános vonásban ecse­teltem­ a kibicnek hasznos és jóakaró voltát a játékosra nézve — pedig még néhány megható vonását ecsetelhetném — a megátalkodott, ke­ményszívű játékosnak is meg akarom mutatni az

Next