Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

több beiratkozottakra nézve későbbre esett, s hogy a tagok a kisebb kötelezettségből a na­gyobbá folyton átléphettek. Szükséges volt továbbá, hogy a szövetkezet a kellő munkaképességgel birjon és hogy a mun­kateher lehetőleg arányosan megoszoljon. Erre szolgált, hogy a törzskar, melyet nemcsak az anyagi, hanem a szellemi és erkölcsi teher is a leginkább nyomott s mely kezdetben csak az 50 alapitó tagból állott, magát a pártoló tagok sorából 100-ig kiegészítette és különféle szakbi­zottságba osztotta, hogy igy a munkát könyeb­­ben végezhesse. A felmerülő tárgyak a bizottságok közt azon­nal kiosztatván, azokat ezek készítik elő, s vé­leményüket elő is adják, hogy a most már szá­zas törzskar, melyet egyszerűen százasoknak is neveznek, a felett határozzon. Ezen eljárási mód, és az, hogy a gyűlések­ben mindenütt pontosságot, komolyságot és ren­det tartanak fenn, tetemesen befoly arra, hogy a tárgyalások gyorsan és mégis jól végeztesse­nek, hogy így a munka senkinek terhére ne váljék. A munka rendszere eként megállapíttatván, a százasok alapos megvitatás és meggondolás után eljárásukra nézve a következő irányelveket ál­lították fel: „ A rendelkezésükre álló összes anyagi esz­közöket a város népnevelésének emelésére fordí­tandják. 2. Összes szelllemi és erköcsi befolyásukat felhasználják arra, hogy a város haladását lehe­tőleg minden más téren is előmozdítsák. De hogy ezen befolyásuk elég nagy és hat­hatós legyen, a szövetkezetnek úgy kell eljárnia, hogy önzetlen, komoly, öntudatos és határozott fellépésével az általános bizalmat, és így a vá­rosban a legfőbb tekintélyt maga iránt megsze­rezze. Mert csak így lehet remélnie, hogy a szövetkezet a város összes tényezőit : az elöljá­róságot, a képviselőtestületet, az iskolaszékeket, hivatalokat és a nagy­közönséget is a közügyek buzgó és hű szolgálatára terelje, hogy így min­den irányban az és úgy történjék, a mint és a­hogy azt a város érdeke és jövője megköve­teli. A szövetkezet ily határozott és egyenes úton haladva, már előre reméli hogy a polgárság nagy többsége az ő útmutatásának hódolva, kor­szerű eszméit és újításait minden téren érvényre emelni segíti is. Tudnivaló, hogy a szövetkezet tagjai által a város legfontosabb testületeivel közvetlen összeköttetésben állván, már mindent előre tud, ha ott valami készülőben van. úgy intézkedik tehát, hogy előre tárgyalja a fontosabb kérdése­ket , így megalkotja a „közvéleményt“ és­­ kiadja a jelszót . . . úgy, hogy mikor a képviselőtestület, vagy az illető iskolaszék gyű­­lésezik, az a már ismert dolgot rövid tárgyalás után végérvényesen, és rendesen a szövetkezet kívánalma szerint el is dönti. Eleinte persze a dolgok ily sima és gyors elintézése nem tetszik a szövetkezeten kívülálló némelyeknek, mert úgy találják,hogy ők ilyeténké­­pen az ő „jogaikat“ ezentúl nem igen érvényesíthe­tik. A haladás barátai azonban, és az értelme­sebbek végtelenül örülnek, mert tudják, hogy az ily buzgó, öntudatos és következetes munkának nemcsak a város, hanem minden egyes is hasz­nát veendi. Foghagyma úr és Vöröshagyma kis­asszony. — Bolondos történet. — Irta: K. Martonffy Imre. Volt egyszer egy fiatal ember, Foghagy­­ma Amadénak hívták és kitűnő énekes hírében állott. Volt egyszer egy fiatal leány, ezt Vörös­hagyma Sárának hivták. A kisasszony szinész­nő volt. Mindketten, t. i. Foghagyma ur és Vörös­hagyma kisasszony egy és ugyanazon színház­nál működtek s mindkettőjüket imádta a közön­ség, úgy­szólván tenyerén hordozta s minden este 9—10-szer tapsoltak, hívták a lámpák elé. Az ábrándos Foghagyma, ki el volt ragadtatva az ifjú Vöröshagyma kisasszony bájaitól, forró szerelemre gyuladt iránta. Mint egy akkor élő krónikás írja, imádták egymást és hogy ponto­san tudjuk, mióta számították szerelmük idejét: 8 és fél hónapot bátran vehetünk. Egy este, midőn Foghagyma Oihellót és Vöröshagyma Dezdemónát énekelte, a felvonás­közökben Orhelló-Foghagyma odafordult Dezde­­móna-Vöröshagymához és kérdé : — Drága Vöröshagyma, mondd, szeretsz-e? — Édes Foghagyma, parole d’honneur, na­gyon szeretlek ! Ezzel mindketten hevesen átölelték egymást. A Foghagyma könyei a nagy boldogságtól ökölnyi nagyságban potyogtak s Vöröshagyma kisasz­­szony a nagy szerelemtől majd elolvadt. Három nap múlva megtartották az esküvőt. Minden lap Foghagyma Amadé Vadkert és Vöröshagyma Sára Ökörmező boldog hitvestársak. Nyolc napig a mézeshetek zavartalan bol­dogságban teltek el, de a kilencedik napon a fiatal házasok elkezdtek civakodni. Az asszony, ki első rangú primadonna létére büszke volt, minden áron Vörös Foghagymánénak akarta ma­gát neveztetni, a férj pedig, ki nem kevésbé hordta fenn az orrát, mint hírneves énekes azt követelte, hogy neje Foghagymánénak neveztesse magát. De mivel egyik fél sem tágított feltett szándékától s megegyezni sehogyse tudtak, köz­belépett a színház első balletmestere Peré úr, ki kompromisszumot hozott létre, és kimondotta, hogy a feleség nyáron Vörös-Foghagymáné, té­­len pedig Fog-Vöröshagymáné legyen. Ezt a há­zastársak elfogadták és kibékültek, minek követ­kezménye rövid idő múlva az lett, hogy az uj­ságok ismét foglalkoztak velük. A többi közt ezt írták: — Tegnap este elsőrangú dívánk, a bájos Foghagyma fáára, született Vöröshagyma, két egészséges fiúgyermeknek adott életet Az anya és gyermekei a körülményekhez képest igen jól érzik magukat. A városban oly nagy volt az öröm, hogy az ablakokat mindenütt kivilágították és apraja nagyja a mámortól éljenrivalgásokba tört ki. De És az illető testületeknek feltűnőleg meg­­könnyebbedik így a munkájuk , és mégis sokkal célszerűbben intézhetnek el mindent. Hogy a közcélok körül való szolgálat minél kényelmesebben eszközöltethessék és abban mi­nél többen részt vehessenek, a főbb irányelvek megállapítása után elhatározta a szövetkezet, hogy a kaszinóban és az olvasókörben felváltva he­tenkint bizonyos napokon összejöveteleket tart, a midőn a szőnyegen levő tárgyak megvitattad­nak, és — ha elég érettek, — el is döntet­­tetnek. Természetes, hogy mind a két egylet örül, hogy a szövetkezet céljainak legalább helyisé­geik rendelkezésre bocsátásával szolgálhat, és pedig annál inkább, mivel már előre látható, hogy a szövetkezet működésének legelőbb is a két egylet felvirágzása lesz az eredménye. Ezen célszerű gondolkodás után előre látható, hogy mire a százasok szavazása alá kerül a tárgy , az inkább csak szentesítése és kellő alakba ön­tése a már nyilvánult közvéleménynek. Hiszen épen abban fekszik egyik legfőbb ereje a szövetkezetnek, hogy a korszerű eszmék­nek előbb népszerűséget szerez, és csak az­után igyekszik azokat a lehetőség határain belül meg­valósítani. Természetes azért, hogy miután a szövetke­zet minden tagját és barátját a haladás iránti vágy hatja át, e határozatok az értelmes több­ség óhajától nem is térhetnek el soha. Nos ! ily fegyverekkel és harcrakészen in­dulva el a haladás nyilt mezejére , lehetetlen, hogy a szövetkezet azon a legszebb diadalokat ne arassa. IV. Az első tíz év. A szövetkezet tehát most már a gyakorlati térre lép át, és érett megfontolás után a követ­kezőkben állapodik meg : 1. Meggyőződvén arról, hogy a közoktatás és nevelés városunkban a különféle felekezetek gondozása mellett a kor színvonalára nem emel­kedhetik, a legelső fontosságúnak azt tartja, hogy összes iskoláink közössé tétetvén, azok a város gondozására bízassanak. És ezért a szövetkezet minden anyagi, szel­lemi és erkölcsi tehetségét felhasználja és fel­ajánlja arra, hogy ezen eszmének úgy a feleke­­zeteknél, mint a község házában népszerűséget szerezve, annak végrehajtása közakarattal és mi­nél előbb elhatároztassák. 2. Szükségesnek tartja, hogy a népiskolákkal párhuzamosan a kellő számú óvoda is felállít­­tassék. 3. Elhatározza, h­ogy a szükséglendő i­s­k­o­­lai és óvodai helyiségeket, vala­mint a tanítók lakásait a maga ter­hére építteti és így készen adja át azokat a vá­ros birtokába és rendelkezésére. 4. Hogy a város az illető helyiségeket át­­vevén, azoknak a kitűzött célra való felhaszná­lását és a község terhére való ellátását a sa­ját iskolaszéke által maga eszközölteti. 5. Hogy az ide való gyermekek mindezen közművelődési intézetekben semmi tandí­jat nem fizetnek. Miután időközben úgy a felekezetek, mint a képviselőtestület könnyen érthhetőleg teljesen a szövetkezet uralma alá kerültek, természetes, hogy annak az iskolára vonatkozó különben is nagylelkű ajánlata elfogadtatott, és igy a közös terve volt velők és a piaci árak alatt a nyilt tér­­ben e sorok voltak olvashatók : iskolaszék a polgárság javából megválasztatván, a munka az egész vonalon megindult. A szövetkezet az első népiskolát egy eme­lettel a piac délnyugati sarkán építette, hol az iskolahiány legnagyobb és pedig a jövő igényei szerint tíz. osztálylyal, 1 férfi és 1 nő­ igazgató­­tanítói lakkal és a megfelelő helyiségekkel, tágas udvarral és nagy kerttel. Mind a fiuk, mind a lányok részére azért van csak 5—5 tanterem tervezve, mivel a 4-ik osztályt végzettek egy része átmegy majd a pol­gári iskolába és úgy az 5 és 6-ik osztálybeli elemi iskolások egy teremben fognak tanít­tatni. A két­ nembeli gyermekek teljesen, még az udvaron is, el vannak egymástól különítve. A tágas udvar egészségi és tanügyi szem­pontból szükséges; részint hogy a gyermekek ott minden tanóra után 10 percig kiszaladgálhak­­magukat és igy felüdü­lt testi és szellemi erővel folytathassák a munkát; részint pedig, hogy a rendes tornatanítást is ott eszközölhessék. A nagy kert pedig az egészségügyi tekinteten kívül a nagy fontosságú gazdasági ismeretek szerzése vé­gett is igen szükséges. Az iskola tőszomszédságában épült az ösz­­szes iskolaszemélyzet lakása is, szintén eme­lettel. Az óvodák felállítását úgy eszközölte a szö­vetkezet, hogy az első évben egy oly központi helyiséget építtetett, melynek költségeit — köz­­bevetőleg legyen mondva — a két nőegyletünk vállalta magára, mely mindjárt óvódajkákat is nevelt . . . Ezután pedig évről évre oly két menházat építtetett fel, a melyben a már kita­nult dajkákat alkalmazhatták , mely annak id­e­jében rendes óvodának is fel lesz használható. Ezután következett a már régóta tervezett, a megfelelő ipar- és kereskedelmi osztályokkal is ellátott polgári iskola felállítása, is, és pedig az új népiskola mellé és ugyanolyan elveken ala­puló berendezéssel és megfelelő lakházzal. Sőt az első tíz év letelte előtt a kaszárnya mellett épített, az előbbiéihez hasonló és szintén lakház­zal ellátott II. új népiskola is kezdett már be­népesedni. Felesleges mondani, hogy e mellett mind a képviselőtestület, mind az iskolaszék, miként a két nőegylet is, melyekben szintén a szövetke­zet vére lüktetett, megtette a népnevelés érde­kében mindazt, a­mit csak tehetett, és pedig annál inkább, mivel a h­ázasok befolyása alatt uralkodóvá vált már azon meggyőződés, hogy a közművelődés intézményei képezik azon talajt, melyen a sok áldozatkészség és fáradtság gyü­mölcsei a legbiztosabban és legbőségesebben fog­nak majd megteremni. Lássuk tehát most a szövetkezet első tíz évi működésének eredményét. A szövetkezet maga az ő építkezéseire ez idő alatt 320 ezer irtót költött, habár összesen csak 80 ezret vett be. Ezen igen is indokol­ható túlköltekezést nagy hitele folytán és a város jótállása mellett a legkisebb kamattal a jövő számlájára eszközölte A város pedig ez idő alatt az összes közmű­velődési intézményekre 250 ezer frtot költött. (Folyt. köv.) Különfélék. — A király Budapesten. A király holnap, hétfőn,hosszabb tartózkodásra,Budapestre érkezik, alig mosolygott a boldog­ rng játszi sugara elége­dett pillantással egy kis ideig rájuk, már­is fel­hők tornyosultak a házassság derült kék lő egén. Retek Benjamin gróf, rendkívül gazdag és hozzá mellehetesen kövér gavallér, ki nemrég vette nőül a kis Barack kisasszonyt, ez a potrohos gróf egy este a színpadon megismerkedett a bá­jos Vörös-Boghagyma úrhölgygyel. Retek gróf nagyon szeretetreméltónak találta a divát, ez pedig viszont kellemes férfiúnak ítélte a méltó­ságát, de mivel ravasz volt, mindjárt nem muta­tott iránta valami nagy érdeklődést, hanem a „drága imádót“ és „értékes“ udvarlót kacérkodá­saival csalogatta magához. Retek úr nagyban bókolt és udvarolt a szép divának, sőt egy al­kalommal őt és férjét fényes lakomára hívta meg. Itt látta meg először Foghagyma úr a kis Barack-Retek grófnél. Szépnek, szeretetreméltónak találta , mivel tudta, hogy ő, a fiatal Foghagyma többet ér a vén, podvas reteknél, tehát udvarolt neki és ke­gyeivel, bókjaival halmozta el. Ezalatt a Reteki mindennap hűségesen meglátogatta Vöröshagyma úrnőt, Foghagyma pedig a kis Barack madámot. A két család ki volt forgatva, de azért nem tud­tak egymásról semmit. Ők boldogok voltak : mind a négyen egy szív és egy lélek. Történt azonban egy nyári meleg napon, este 8—9 óra közt Paraj úr betoppant, hogy a családi kölcsönös boldogságot feldúlja. Ez a Pa­raj, ki nemes ember volt ugyan Labodai előné­­ven, igen féltékeny volt és roppant irigyelte Re­tek gróf szerencséjét, elhatározta tehát, hogy a békés négyes szövetséget szétbomlasztja. Meg­­kezdte nemtelen aknamukáját s bevádolta Vörös­­hagymát a Foghagymánál s Barackot a Retek.

Next