Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
több beiratkozottakra nézve későbbre esett, s hogy a tagok a kisebb kötelezettségből a nagyobbá folyton átléphettek. Szükséges volt továbbá, hogy a szövetkezet a kellő munkaképességgel birjon és hogy a munkateher lehetőleg arányosan megoszoljon. Erre szolgált, hogy a törzskar, melyet nemcsak az anyagi, hanem a szellemi és erkölcsi teher is a leginkább nyomott s mely kezdetben csak az 50 alapitó tagból állott, magát a pártoló tagok sorából 100-ig kiegészítette és különféle szakbizottságba osztotta, hogy igy a munkát könyebben végezhesse. A felmerülő tárgyak a bizottságok közt azonnal kiosztatván, azokat ezek készítik elő, s véleményüket elő is adják, hogy a most már százas törzskar, melyet egyszerűen százasoknak is neveznek, a felett határozzon. Ezen eljárási mód, és az, hogy a gyűlésekben mindenütt pontosságot, komolyságot és rendet tartanak fenn, tetemesen befoly arra, hogy a tárgyalások gyorsan és mégis jól végeztessenek, hogy így a munka senkinek terhére ne váljék. A munka rendszere eként megállapíttatván, a százasok alapos megvitatás és meggondolás után eljárásukra nézve a következő irányelveket állították fel: „ A rendelkezésükre álló összes anyagi eszközöket a város népnevelésének emelésére fordítandják. 2. Összes szelllemi és erköcsi befolyásukat felhasználják arra, hogy a város haladását lehetőleg minden más téren is előmozdítsák. De hogy ezen befolyásuk elég nagy és hathatós legyen, a szövetkezetnek úgy kell eljárnia, hogy önzetlen, komoly, öntudatos és határozott fellépésével az általános bizalmat, és így a városban a legfőbb tekintélyt maga iránt megszerezze. Mert csak így lehet remélnie, hogy a szövetkezet a város összes tényezőit : az elöljáróságot, a képviselőtestületet, az iskolaszékeket, hivatalokat és a nagyközönséget is a közügyek buzgó és hű szolgálatára terelje, hogy így minden irányban az és úgy történjék, a mint és ahogy azt a város érdeke és jövője megköveteli. A szövetkezet ily határozott és egyenes úton haladva, már előre reméli hogy a polgárság nagy többsége az ő útmutatásának hódolva, korszerű eszméit és újításait minden téren érvényre emelni segíti is. Tudnivaló, hogy a szövetkezet tagjai által a város legfontosabb testületeivel közvetlen összeköttetésben állván, már mindent előre tud, ha ott valami készülőben van. úgy intézkedik tehát, hogy előre tárgyalja a fontosabb kérdéseket , így megalkotja a „közvéleményt“ és kiadja a jelszót . . . úgy, hogy mikor a képviselőtestület, vagy az illető iskolaszék gyűlésezik, az a már ismert dolgot rövid tárgyalás után végérvényesen, és rendesen a szövetkezet kívánalma szerint el is dönti. Eleinte persze a dolgok ily sima és gyors elintézése nem tetszik a szövetkezeten kívülálló némelyeknek, mert úgy találják,hogy ők ilyeténképen az ő „jogaikat“ ezentúl nem igen érvényesíthetik. A haladás barátai azonban, és az értelmesebbek végtelenül örülnek, mert tudják, hogy az ily buzgó, öntudatos és következetes munkának nemcsak a város, hanem minden egyes is hasznát veendi. Foghagyma úr és Vöröshagyma kisasszony. — Bolondos történet. — Irta: K. Martonffy Imre. Volt egyszer egy fiatal ember, Foghagyma Amadénak hívták és kitűnő énekes hírében állott. Volt egyszer egy fiatal leány, ezt Vöröshagyma Sárának hivták. A kisasszony szinésznő volt. Mindketten, t. i. Foghagyma ur és Vöröshagyma kisasszony egy és ugyanazon színháznál működtek s mindkettőjüket imádta a közönség, úgyszólván tenyerén hordozta s minden este 9—10-szer tapsoltak, hívták a lámpák elé. Az ábrándos Foghagyma, ki el volt ragadtatva az ifjú Vöröshagyma kisasszony bájaitól, forró szerelemre gyuladt iránta. Mint egy akkor élő krónikás írja, imádták egymást és hogy pontosan tudjuk, mióta számították szerelmük idejét: 8 és fél hónapot bátran vehetünk. Egy este, midőn Foghagyma Oihellót és Vöröshagyma Dezdemónát énekelte, a felvonásközökben Orhelló-Foghagyma odafordult Dezdemóna-Vöröshagymához és kérdé : — Drága Vöröshagyma, mondd, szeretsz-e? — Édes Foghagyma, parole d’honneur, nagyon szeretlek ! Ezzel mindketten hevesen átölelték egymást. A Foghagyma könyei a nagy boldogságtól ökölnyi nagyságban potyogtak s Vöröshagyma kisaszszony a nagy szerelemtől majd elolvadt. Három nap múlva megtartották az esküvőt. Minden lap Foghagyma Amadé Vadkert és Vöröshagyma Sára Ökörmező boldog hitvestársak. Nyolc napig a mézeshetek zavartalan boldogságban teltek el, de a kilencedik napon a fiatal házasok elkezdtek civakodni. Az asszony, ki első rangú primadonna létére büszke volt, minden áron Vörös Foghagymánénak akarta magát neveztetni, a férj pedig, ki nem kevésbé hordta fenn az orrát, mint hírneves énekes azt követelte, hogy neje Foghagymánénak neveztesse magát. De mivel egyik fél sem tágított feltett szándékától s megegyezni sehogyse tudtak, közbelépett a színház első balletmestere Peré úr, ki kompromisszumot hozott létre, és kimondotta, hogy a feleség nyáron Vörös-Foghagymáné, télen pedig Fog-Vöröshagymáné legyen. Ezt a házastársak elfogadták és kibékültek, minek következménye rövid idő múlva az lett, hogy az ujságok ismét foglalkoztak velük. A többi közt ezt írták: — Tegnap este elsőrangú dívánk, a bájos Foghagyma fáára, született Vöröshagyma, két egészséges fiúgyermeknek adott életet Az anya és gyermekei a körülményekhez képest igen jól érzik magukat. A városban oly nagy volt az öröm, hogy az ablakokat mindenütt kivilágították és apraja nagyja a mámortól éljenrivalgásokba tört ki. De És az illető testületeknek feltűnőleg megkönnyebbedik így a munkájuk , és mégis sokkal célszerűbben intézhetnek el mindent. Hogy a közcélok körül való szolgálat minél kényelmesebben eszközöltethessék és abban minél többen részt vehessenek, a főbb irányelvek megállapítása után elhatározta a szövetkezet, hogy a kaszinóban és az olvasókörben felváltva hetenkint bizonyos napokon összejöveteleket tart, a midőn a szőnyegen levő tárgyak megvitattadnak, és — ha elég érettek, — el is döntettetnek. Természetes, hogy mind a két egylet örül, hogy a szövetkezet céljainak legalább helyiségeik rendelkezésre bocsátásával szolgálhat, és pedig annál inkább, mivel már előre látható, hogy a szövetkezet működésének legelőbb is a két egylet felvirágzása lesz az eredménye. Ezen célszerű gondolkodás után előre látható, hogy mire a százasok szavazása alá kerül a tárgy , az inkább csak szentesítése és kellő alakba öntése a már nyilvánult közvéleménynek. Hiszen épen abban fekszik egyik legfőbb ereje a szövetkezetnek, hogy a korszerű eszméknek előbb népszerűséget szerez, és csak azután igyekszik azokat a lehetőség határain belül megvalósítani. Természetes azért, hogy miután a szövetkezet minden tagját és barátját a haladás iránti vágy hatja át, e határozatok az értelmes többség óhajától nem is térhetnek el soha. Nos ! ily fegyverekkel és harcrakészen indulva el a haladás nyilt mezejére , lehetetlen, hogy a szövetkezet azon a legszebb diadalokat ne arassa. IV. Az első tíz év. A szövetkezet tehát most már a gyakorlati térre lép át, és érett megfontolás után a következőkben állapodik meg : 1. Meggyőződvén arról, hogy a közoktatás és nevelés városunkban a különféle felekezetek gondozása mellett a kor színvonalára nem emelkedhetik, a legelső fontosságúnak azt tartja, hogy összes iskoláink közössé tétetvén, azok a város gondozására bízassanak. És ezért a szövetkezet minden anyagi, szellemi és erkölcsi tehetségét felhasználja és felajánlja arra, hogy ezen eszmének úgy a felekezeteknél, mint a község házában népszerűséget szerezve, annak végrehajtása közakarattal és minél előbb elhatároztassák. 2. Szükségesnek tartja, hogy a népiskolákkal párhuzamosan a kellő számú óvoda is felállíttassék. 3. Elhatározza, hogy a szükséglendő iskolai és óvodai helyiségeket, valamint a tanítók lakásait a maga terhére építteti és így készen adja át azokat a város birtokába és rendelkezésére. 4. Hogy a város az illető helyiségeket átvevén, azoknak a kitűzött célra való felhasználását és a község terhére való ellátását a saját iskolaszéke által maga eszközölteti. 5. Hogy az ide való gyermekek mindezen közművelődési intézetekben semmi tandíjat nem fizetnek. Miután időközben úgy a felekezetek, mint a képviselőtestület könnyen érthhetőleg teljesen a szövetkezet uralma alá kerültek, természetes, hogy annak az iskolára vonatkozó különben is nagylelkű ajánlata elfogadtatott, és igy a közös terve volt velők és a piaci árak alatt a nyilt térben e sorok voltak olvashatók : iskolaszék a polgárság javából megválasztatván, a munka az egész vonalon megindult. A szövetkezet az első népiskolát egy emelettel a piac délnyugati sarkán építette, hol az iskolahiány legnagyobb és pedig a jövő igényei szerint tíz. osztálylyal, 1 férfi és 1 nő igazgatótanítói lakkal és a megfelelő helyiségekkel, tágas udvarral és nagy kerttel. Mind a fiuk, mind a lányok részére azért van csak 5—5 tanterem tervezve, mivel a 4-ik osztályt végzettek egy része átmegy majd a polgári iskolába és úgy az 5 és 6-ik osztálybeli elemi iskolások egy teremben fognak taníttatni. A két nembeli gyermekek teljesen, még az udvaron is, el vannak egymástól különítve. A tágas udvar egészségi és tanügyi szempontból szükséges; részint hogy a gyermekek ott minden tanóra után 10 percig kiszaladgálhakmagukat és igy felüdült testi és szellemi erővel folytathassák a munkát; részint pedig, hogy a rendes tornatanítást is ott eszközölhessék. A nagy kert pedig az egészségügyi tekinteten kívül a nagy fontosságú gazdasági ismeretek szerzése végett is igen szükséges. Az iskola tőszomszédságában épült az öszszes iskolaszemélyzet lakása is, szintén emelettel. Az óvodák felállítását úgy eszközölte a szövetkezet, hogy az első évben egy oly központi helyiséget építtetett, melynek költségeit — közbevetőleg legyen mondva — a két nőegyletünk vállalta magára, mely mindjárt óvódajkákat is nevelt . . . Ezután pedig évről évre oly két menházat építtetett fel, a melyben a már kitanult dajkákat alkalmazhatták , mely annak idejében rendes óvodának is fel lesz használható. Ezután következett a már régóta tervezett, a megfelelő ipar- és kereskedelmi osztályokkal is ellátott polgári iskola felállítása, is, és pedig az új népiskola mellé és ugyanolyan elveken alapuló berendezéssel és megfelelő lakházzal. Sőt az első tíz év letelte előtt a kaszárnya mellett épített, az előbbiéihez hasonló és szintén lakházzal ellátott II. új népiskola is kezdett már benépesedni. Felesleges mondani, hogy e mellett mind a képviselőtestület, mind az iskolaszék, miként a két nőegylet is, melyekben szintén a szövetkezet vére lüktetett, megtette a népnevelés érdekében mindazt, amit csak tehetett, és pedig annál inkább, mivel a házasok befolyása alatt uralkodóvá vált már azon meggyőződés, hogy a közművelődés intézményei képezik azon talajt, melyen a sok áldozatkészség és fáradtság gyümölcsei a legbiztosabban és legbőségesebben fognak majd megteremni. Lássuk tehát most a szövetkezet első tíz évi működésének eredményét. A szövetkezet maga az ő építkezéseire ez idő alatt 320 ezer irtót költött, habár összesen csak 80 ezret vett be. Ezen igen is indokolható túlköltekezést nagy hitele folytán és a város jótállása mellett a legkisebb kamattal a jövő számlájára eszközölte A város pedig ez idő alatt az összes közművelődési intézményekre 250 ezer frtot költött. (Folyt. köv.) Különfélék. — A király Budapesten. A király holnap, hétfőn,hosszabb tartózkodásra,Budapestre érkezik, alig mosolygott a boldog rng játszi sugara elégedett pillantással egy kis ideig rájuk, máris felhők tornyosultak a házassság derült kék lő egén. Retek Benjamin gróf, rendkívül gazdag és hozzá mellehetesen kövér gavallér, ki nemrég vette nőül a kis Barack kisasszonyt, ez a potrohos gróf egy este a színpadon megismerkedett a bájos Vörös-Boghagyma úrhölgygyel. Retek gróf nagyon szeretetreméltónak találta a divát, ez pedig viszont kellemes férfiúnak ítélte a méltóságát, de mivel ravasz volt, mindjárt nem mutatott iránta valami nagy érdeklődést, hanem a „drága imádót“ és „értékes“ udvarlót kacérkodásaival csalogatta magához. Retek úr nagyban bókolt és udvarolt a szép divának, sőt egy alkalommal őt és férjét fényes lakomára hívta meg. Itt látta meg először Foghagyma úr a kis Barack-Retek grófnél. Szépnek, szeretetreméltónak találta , mivel tudta, hogy ő, a fiatal Foghagyma többet ér a vén, podvas reteknél, tehát udvarolt neki és kegyeivel, bókjaival halmozta el. Ezalatt a Reteki mindennap hűségesen meglátogatta Vöröshagyma úrnőt, Foghagyma pedig a kis Barack madámot. A két család ki volt forgatva, de azért nem tudtak egymásról semmit. Ők boldogok voltak : mind a négyen egy szív és egy lélek. Történt azonban egy nyári meleg napon, este 8—9 óra közt Paraj úr betoppant, hogy a családi kölcsönös boldogságot feldúlja. Ez a Paraj, ki nemes ember volt ugyan Labodai előnéven, igen féltékeny volt és roppant irigyelte Retek gróf szerencséjét, elhatározta tehát, hogy a békés négyes szövetséget szétbomlasztja. Megkezdte nemtelen aknamukáját s bevádolta Vöröshagymát a Foghagymánál s Barackot a Retek.