Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 47. szám
őt be fogja tanítani. Több nap múltán Dietrich kérdést tett Vukovicsnál, hogy mikor jön már el a bajai ur ? Néhány napra rá Vukovics megjelent Dietrichnél s azt a lesújtó hírt hozta, hogy a bajai ur meghalt, és most sem ő, sem Kovácska nem szolgálhat tanácscsal a „bankóprés“ miként való kezelésére nézve. Dietrich részben azért, mert most már nem tudta, mit csináljon „bankóprés“-ével, részint azért, mert félni kezdett, hogy bankócsinálási szándéka kiderül : elhatározta, hogy a „prést“ elássa. De szerencsétlenségére ismét a hírhedt Yukovitshoz fordult jó tanácsért. Ez azt tanácsolta, hogy legjobb a préstt a lancsuki határban — egy általa megjelölt bozótos helyen — éjjel elásni, s az elásásnál segítőül is ajánlkozott. Vukovits Jovocki már az eddig előadottakból is kitetszőleg egy furfangos csalás hálóját szőtte együgyű áldozata, Dietrich Ferenc ellen , hogy ettől még több pénzt kicsikarjon, a bűn lejtőjén még tovább haladva, zsarolási szövetkezetet létesített. Felszólította ugyanis Preisz János babarei, úgy Miskovics Jovo és Balázs Vászó liptódi lakosokat, hogy a Dietrichcel megállapított helyen és időben rejtsék el magukat és midőn látják, hogy ő és Dietrich a bankóprést el akarják ásni, lepjék meg őket, ijeszszenek rá Dietrichre, hogy miután tudják, hogy ez bankóprést akar elásni, feljelentik őket, hacsak hallgatásukat meg nem veszi, így is történt. Dietrich és Vukovits a kitűzött éjjel a megjelölt helyen a „bankóprés“sel megjelent s midőn annak elásásához hozzáfogtak, előbukkant a három nevezett egyén s följelentéssel fenyegették Dietrichet. Ez annyira megijedt, hogy mindegyiknek 200 irtot ígért, de mivel pénze nem volt, elment Mohácsra s egyik ügyvéd irodájában 200 írtos váltókat állított ki. De Dietrichnek oda volt a lelki nyugalma, mindig félt, hogy mégis csak elárulják őt. Hogy szivén könnyítsen, meggyónta az egész dolgot a feleségének, aki azt a tanácsot adta, hogy rögtön tegyen önmaga jelentést a hatóságnak. Szót fogadott hitestársának, fogta a „bankóprést“, bevitte a járási főszolgabíróhoz és elmondotta a történteket. A főszolgabíró azonnal átlátta, hogy itt nem bankóhamisításról van szó, hanem furfangos csalás és gyalázatos zsarolás forog fenn, mert az átadott bűnjel távolról sem volt bankóprés, hanem egyszerű másológép, bár Dietrichnél megvolt a bankóhamisítás célzata. A főszolgabíró tehát megindította kellő erélylyel a rendőri vizsgálatot, amelynek folyamán a fenne lőadott tényállás derült ki. Dietrich 500 frtjából még 300 frtot találtak Kovácskánál, kinek vallomása szerint a hiányzó 200 frtot Vukovits kapta , de ez csak 100 frtnak kézhezvételét ismerte be, melyből azonban csak 25 frtot találtak lakásán. A főszolgabiró úgy a másoló gépet, mint a megtalált 325 frt készpénzt és a zsarolás elkövetésében részes bűntársaktól beszedett váltókat illetékességi szempontból áttette a kir. járásbíróság büntető osztályához. — Községi árvatár vizsgálat. Vármegyénk árvaszékének kiküldöttjei (Feld István árvaszéki ülnök, Náray Gyula alszámvevő) csütörtökön és pénteken vizsgálták meg Duna-Szekcső községi gyámpénztárát. A küldöttséghez csatlakozott megbízás folytán Hargitai Péter tb. megyei ügyész is. — A korcsmák száma. Az uj törvény értelmében 1893. évi január hó 1-től kezdve a korcsmák száma úgy van megszabva, hogy 500 lakosra csak egy korcsma eshetik. E szerint fog fogyni. Kétszázezer példányban kell nyomatni, de az se lesz elég . . . Rám nézett megütközéssel, tévetegen, fürkészve, nincs e valami bajom. — Igen, igen, nem lesz elég. Mert az Almanach az egyetlen immunis hely ebben a birodalomban. — Már ugyan miért ? — Hát ön nem vette észre ? — Mit ? — Az 1890-iki Almanachot. Tizenhárom szó van benne. Tizenhárom egy asztalnál. Ne csak nézze meg! Se több, se kevesebb. — Valóban tizenhárom, — felelte a kiadó elhülve, átfutván a 90 iki Almanach tartalom-jegyzékét. — Egész esztendőban szepegtem értük. Biztosnak látszott, hogy legalább egynek meg kell halni. Csak legalább ne Jókai lenne, inkább dőljön el valami kissebb ház, mint a torony. Beniczky-Bajza Lenkéért is nagy kár volna ,sok arany kender van a guzsalyán — míg azt szép fehér kezével mind le nem fonja regényekké . . Sőt Vadnay Károlyért is fájt a szívem. Kivel évelődném én ezután az országházi folyosón ? . . . TolnaiLajost nem kell félteni. Kálvinista emberbe, mielőtt a halál beleköt, megkérdezi előbb : „Bent vagy-e már az akadémiában ?“ S ha még nincsen bent, elereszti, itt hagyja addig ... Ami Tóth Bélát illeti, ő vele nem törődik violencia ; ő a tudafa árnyékába megyen a hurik közé, ha megyen s Majmuna tündér fogja legyezgetni örökösen . . . Magamat az immunitás véd ... De már teszem azt, Sebők nyápic legény, s annak csak egy intés kell s a milyen jó fiú, mindjárt indul . . . Mohácson 30 korcsmánál több nem lehet, most majdnem még egyszer annyi van. A korcsmák engedélyezése a pénzügyigazgatóság hatáskörébe esik. A mostani korcsmárosok e hó végéig folyamodhatnak italmérési engedélyért. — Új szivarok. Legközelebb forgalomba bocsátják az uj regalitásokat, s az uj öt krajcáros kuba-portoriko szivarokat. — Furcsa háború. A világtörténelemből tudjuk, hogy volt 30 éves, 7 éves stb. háború, olvastuk és hallottuk, hogy némely háborúban a támadó, a másikban a védekező fél lett győztessé, de arra még alig volt eset, hogy a támadó önmagát verte volna le anélkül, hogy a megtámadottnak csak védekezni kellett volna. Elkeseredvén az Eszterházy féle angyalföldi konyakgyár országszerte elért nagy sikerein, akadt egy második Don Quizsot, — igaz ugyan, hogy leeresztett rácsrostélylyal, de a sorok közt olvasni tudók mégis csak felismerték a hamist — aki nagy haraggal neki ment az említett gyárnak, mint dicső elődje a szélmalomnak — hanem aztán csakúgy hanyatt is esett. Minthogy pedig úgy értesülünk, hogy azóta a közönség még jobban fogyasztja az Eszterházy konyakot s a közönség mégis csak elvégre jobban tudja, mit vesz, idézzük a támadónak azt a híres mondást: „Még egy ily győzelem és veszve vagyok“. Egészen selyem, mintázott foulardokat méterenként 85 krtól egész 4 Irt 65 krig (körülb. 450 különt, mintában) — küld ruha és darabszámra porto- és vámmentesen G. Henneberg (cs. és kir. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Minták postafordultával. Levélporta 10 kr. Irodalom és művészet* 1 * 1- Hagel Ottó könyvkereskedésében, Budapest, Muzeum körút, a Nemzeti színház bérházában megjelent Knorr Alajos „ÖK Ügyvéd”-jének 4-ik füzete, melyben folytatja az okiratok kellékeinek ismertetését, felsorolja azokat az okiratokat, melyek közjegyzői kényszer alatt állanak. Ezután ismerteti az okiratoknál használandó bélyeg és illeték iránti törvényeket és szabályokat, közli a fokozatos bélyegilletéki táblázatokat, melyek az okiratoktól járó s értékarányához képest emelendő bélyegilletékek kiszámítására szolgálnak , a bélyeg- és jogilletékmentesség eseteit és a közvetlenül lerovandó illetékek szabályait. Ismerteti a közjegyzői intézményt, a közjegyzőnek hivatását, működését stb. közli a közjegyzői díj szabályzatot okiratok felvételéért, óvásokért, készpénz és értékpapírok ideiglenes őrzéséért, a közjegyző állandó munkadíját meghatalmazásoknál, okiratok másolatainak, kereskedelmi könyvek kivonatainak, fordítások, névaláírások hitelesítéséért, hagyatéki leltározásért, tárgyalásért, gondnoksági és zárlati esetekben teljesített összeírásokért, bírói megbízásból teljesített cselekményekért járó díjazások szabályait ; szól a közjegyző felelőségéről s ezek az okiratok általános kellékeinek ismertetése befejezést nyer. f elhoz több okirat iromány példát. — E bo tartalmú füzet ára 30 kr. — Beniczkyné Bajza Lenke válogatott regényei. Magyarország írói közt a legolvasottabbak egyike kétségtelenül Beniczkyné Bajza Lenke. Az a bámulatos termékenység, melylyel a nagy tehetségű írónő évek óta lankadatlanul bocsátja közré talentumának alkotásait, folyvást nagyobb tért hódított az olvasóközönség legszélesebb köreiben, s egészen természetesnek látszik, hogy a jeles írónő munkái most már nem csak egyen-Bársony István pedig minduntalan ott mászkál a bogáncsok és füvek között, őt szintén könynyen leapríthatja az a bizonyos kasza. Rákosi Viktorban nem eshetik baj. Az kineveti a halált. „Sipuluszért jött kend, vagy Rákosi Viktorért?“ Justh Zsigmondra rá sem akadhat, mert az elmenekült előle Egyiptomba , a költői lelkű utsek Annához, van akkora gavallér, hogy hozzá nem nyúl; de ki áll nekem jót Muray Károlyért, akire különben is aprehendálhat a halál, mert se a színműveiben, se a beszélyeiben egyetlen alakját sem engedi meghalni. Vagy nem forog e veszedelemben Peterei, aki sötét, borongós tollával a temetőkön mereng, úgyszólván legyeskedik a halál körül ? Egyszer csak azt találja neki mondani: „No gyere hát. . .“ Valóban, egy se halt meg a tizenháromból ! — kiáltott fel a kiadó. — Úgy van, mindnyája él. De mennyi félelmet állottam ki egész esztendő alatt, míg végre arra a meggyőződésre jutottam, hogy az Almanach immunis hely. — Nem lehetetlen. Ettőt bizonyos. S ha a halál megkíméli azokat, a kik írják, ezt bizonyosan kiterjeszti azokra is, akik megveszik. A kiadó vidáman nevetett, a kezeit dörzsölgette. — Természetesen. Oh természetesen. Ki kellene doboltatni a járványbizottság által. Vagy j°h, ha kiírja az előszóban. — De ... — Semmi de ! Önnek elhiszik ■— mert nem doktor. Mikszáth Kálmán, kint, hanem gyűjteményes kiadásban is megjelennek. Ez új vállalat tehát, melyet a Singer és Wolfner kiadócég „Beniczkyné-Bajza Lenke válogatott regényei“ cím alatt megindít, biztos sikerre számíthat. Mindjárt az első regény „Nyoma veszett“, melylyel a gyűjtemény kezdődik, egyike az írónő legszebb alkotásainak. Jellemzéseinek biztossága és határozottsága, meseszövésének ügyessége és leleményessége együtt oly érdekessé teszik e regényt, hogy Beniczkyné legsikerültebb művei közé kell sorolni. Valóban élvezetes megfigyelés az, hogy mint tudja az írónő művészete mindjárt az első lapoktól fogva lekötni a figyelmet s milyen egyszerűeknek látszó eszközökkel tudja a rokonszenves érdeklődést egyre nagyobbá és belsőbbé tenni. Ha hozzátesszük még, hogy Beniczkyné regényeit a legnagyobb nyugalommal veheti kezébe a műveit közönség s adhatja kezébe serdült leányainak is, ezzel nem mondunk újat, csak Beniczkyné-Bajza Lenke tiszta, fenkölt nőiességének hódoltunk. Beniczkyné regényeit a Singer és Wolfner budapesti könyvkiadó cég adja ki igen díszes kiállítású füzetekben, Linek Majos rajzaival. — Egy-egy négyéves füzet ára 25 kr. Minden két hétben egy füzet jelenik meg. A vállalatra előfizetni is lehet és pedig 6 füzetre 1 frt 50 kr. Előfizetés esetén bérmentve küldi a füzeteket a kiadóhivatal. A közszükséglet könyvéből, aminek az Athenaeum Kézi Lexikonét méltán elnevezhetjük, immár a 27. és 28. füzet is megjelent, melyek az O. betűig terjednek, úgy, hogy most már csak a PS Z-ig terjedő anyag, összesen 13 füzet van hátra, hogy a teljes mő közkézre kerülhessen. Néhány hónap múlva mindenki, akinek magyar Lexikonra szüksége van — és ki képezne kivételt ? — az Acsádi által szerkesztett Athenaeum Kézi Lexikonét teljesen megszerezheti, mégpedig úgy értesülünk, hogy a könyvkereskedőknek módjukban lesz ezen munkát kedvező részletfizetési feltételek mellett is szállíthatni. A most megjelent füzetek az eddigiek mértékét minden tekintetben megütik. Cikkeik, jeles irányuk, szabatosságuk, arányos beosztásuk, valamint alaposságuk által tűnnek ki. A füzeteket 2—2 melléklet diszíti. Minden füzet ára 30 kr. Az egész mű 40 füzetben, 2 kötetben jelenik meg és 1893. elején teljesen kapható lesz. Az első kötet már kötve is kapható 8 íztért. Megrendelhető minden könyvkereskedőnél, valamint a kiadóhivataltól (Budapest, Ferenciek Tere 3.) A közönség köréből* ítélet és igazság. Ne gondolja ám senki, hogy mivel pap vagyok, mindjárt az „utolsó ítéletről“ írok. Nem én az egyszer csak a mohácsi kir. járásbíróságnak egy nem régen hozott Ítéletét szándékozom a t. közönségnek bemutatni, az „utolsó Ítéletet“ erre vonatkozólag is arra bízom, ki egykor az „utolsó Ítélet“ napján Ítélni fog elevenek és holtak felett. — A szóban forgó ítélet a következő: „Mohácsi kir járásbíróság 2297/B. 892. Ő fesége a király nevében! A mohácsi kir. járásbíróság, mint büntető bíróság a btkv. 52. tj-ba ütköző vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágással vádolt Remm Simon pócsai lakos elleni ügyben következőkép ítélt: Remm Simon Pócsai lakos az ellene emelt s a k. btkv. 52. §-ába ütköző vallás és annak, szabad gyakorlata elleni kihágás vádja s következményei terhe alól felmentetik. Indok: Vádlott tagadásával szemben nem merült fel semmi bizonyíték arra nézve, mely a vádbeli cselekményt vádlott ellen igazolhatná, sőt a kihalgatott Manuel János hit alatt vallotta, hogy a vádlott a tekézéssl az ő — mint községi biró — felhívására azonnal felhagyott s hogy a mise alatt sem tekézés — egyszerű és többször — nem folyt, sem oly viselkedés, mely a hívőket ájtatosságuk végzésében zavarta volna. Ezen ítélet szóval nyomban vádlott előtt kihirdettetvén, a panaszos Schultz Károly németmároki plébános urnak kézbesittetni rendeltetik. Mohács, 1892. október 29-én. Gajzágó kir. aljbiró.“ Az ítélet alapjául szolgált e következő tényálladék : F. évi május hóban történt, hogy pócsai híveim közül többen panaszt emeltek nálam az ellen, hogy az ő kápolnájukkal szemben lakó, bizonyos Remm Simon kát. polgár udvarában már több vasár- és ünnepnap délelőtt — számítva reggel 6 órától déli 12 óráig — egészen „ungeulit“ tekéznek és söröznek a falu víg cimborái, mitsem törődve azzal, hogy ez az isteni tisztelet ideje alatt nemcsak egyházi, de polgári törvényeink értelmében is tilos, és hogy éktelen lármájukkal és kurjongatásaikkal a netán éppen ezen idő alatt a kápolnában imádkozó hívőket ájtatosságuk végzésében zavarják. Első dolgom volt a panasztétel után a panasz tárgyát képező kihágás alapjáról kellő meggyőződést szereznem. Kihallgattam tehát a történtekre vonatkozólag a vádlott Remm Simon szomszédjait, a tanítót, ki a kápolnával egy fedél alatt lakik, és a község biráját, Manuel Jánost, mint Remm második szomszédját. Ez történt má r. Ezen rovat alatt szívesen közlünk díjtalanul közérdekű felszólalásokat, de azok tartalmáért a beküldő felelős.