Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

őt be fogja tanítani. Több nap múltán Diet­­rich kérdést tett Vukovicsnál, hogy mikor jön már el a bajai ur ? Néhány napra rá Vuko­­vics megjelent Dietrichnél s azt a lesújtó hírt hozta, hogy a bajai ur meghalt, és most sem ő, sem Kovácska nem szolgálhat tanácscsal a „ban­kóprés“ miként való kezelésére nézve. Dietrich részben azért, mert most már nem tudta, mit csináljon „bankóprés“-ével, részint azért, mert félni kezdett, hogy bankócsinálási szándéka ki­derül : elhatározta, hogy a „prést“ elássa. De szerencsétlenségére ismét a hírhedt Yukovitshoz fordult jó tanácsért. Ez azt tanácsolta, hogy leg­jobb a préstt a lancsuki határban — egy általa megjelölt bozótos helyen — éjjel elásni, s az el­­ásásnál segítőül is ajánlkozott. Vukovits Jovo­c­ki már az eddig előadottakból is kitetszőleg egy furfangos csalás hálóját szőtte együgyű ál­dozata, Dietrich Ferenc ellen , hogy ettől még több pénzt kicsikarjon, a bűn lejtőjén még to­vább haladva, zsarolási szövetkezetet létesített. Felszólította ugyanis Preisz János babarei, úgy Miskovics Jovo és Balázs Vászó liptódi lakoso­kat, hogy a Dietrichc­el megállapított helyen és időben rejtsék el magukat és midőn látják, hogy ő és Dietrich a bankóprést el akarják ásni, lep­jék meg őket, ijeszszenek rá Dietrichre, hogy miután tudják, hogy ez bankóprést akar elásni, feljelentik őket, hacsak hallgatásukat meg nem veszi, így is történt. Dietrich és Vukovits a ki­tűzött éjjel a megjelölt helyen a „bankóprés“­­sel megjelent s midőn annak elásásához hozzáfog­tak, előbukkant a három nevezett egyén s föl­jelentéssel fenyegették Dietrichet. Ez annyira megijedt, hogy mindegyiknek 200 irtot ígért, de mivel pénze nem volt, elment Mohácsra s egyik ügyvéd irodájában 200 írtos váltókat állított ki. De Dietrichnek oda volt a lelki nyugalma, min­dig félt, hogy mégis csak elárulják őt. Hogy szivén könnyítsen, meggyónta az egész dolgot a feleségének, a­ki azt a tanácsot adta, hogy rögtön tegyen önmaga jelentést a hatóságnak. Szót fogadott hitestársának, fogta a „bankó­prést“, bevitte a járási főszolgabíróhoz és elmon­dotta a történteket. A főszolgabíró azonnal át­látta, hogy itt nem bankóhamisításról van szó, hanem furfangos csalás és gyalázatos zsarolás forog fenn, mert az átadott bűnjel távolról sem volt bankóprés, hanem egyszerű másológép, bár Dietrichnél megvolt a bankóhamisítás célzata. A főszolgabíró tehát megindította kellő erélylyel a rendőri vizsgálatot, a­melynek folyamán a fenn­­e lőadott tényállás derült ki. Dietrich 500 frtjá­ból még 300 frtot találtak Kovácskánál, kinek vallomása szerint a hiányzó 200 frtot Vukovits kapta , de ez csak 100 frtnak kézhezvételét is­merte be, melyből azonban csak 25 frtot találtak lakásán. A főszolgabiró úgy a másoló gépet, mint a megtalált 325 frt készpénzt és a zsarolás elkövetésében részes bűntársaktól beszedett vál­tókat illetékességi szempontból áttette a kir. já­rásbíróság büntető osztályához. — Községi árvatár vizsgálat. Vármegyénk árvaszékének kiküldöttjei (Feld­ István árva­széki ülnök, N­á­r­a­y Gyula alszámvevő) csü­törtökön és pénteken vizsgálták meg Duna-Szek­­cső községi gyámpénztárát. A küldöttséghez csat­lakozott megbízás folytán Hargitai Péter tb. megyei ügyész is. — A korcsmák száma. Az uj törvény ér­telmében 1893. évi január hó 1-től kezdve a korcsmák száma úgy van megszabva, hogy 500 lakosra csak egy korcsma eshetik. E szerint fog fogyni. Kétszázezer példányban kell nyo­matni, de az se lesz elég . . . Rám nézett megütközéssel, tévetegen, für­készve, nincs e valami bajom. — Igen, igen, nem lesz elég. Mert az Al­manach az egyetlen immunis hely ebben a biro­dalomban. — Már ugyan miért ? — Hát ön nem vette észre ? — Mit ? — Az 1890-iki Almanachot. Tizenhárom szó van benne. Tizenhárom egy asztalnál. Ne csak nézze meg! Se több, se kevesebb. — Valóban tizenhárom, — felelte a kiadó elhülve, átfutván a 90 iki Almanach tartalom-jegy­zékét. — Egész esztendőban szepegtem értük. Biztos­nak látszott, hogy legalább egynek meg kell­ halni. Csak legalább ne Jókai lenne, inkább dőljön el va­lami kissebb ház, mint a torony. Beniczky-Bajza Lenkéért is nagy kár volna ,sok arany kender van a guzsalyán — míg azt szép fehér kezével mind le nem fonja regényekké . . Sőt Vadnay Károlyért is fájt a szívem. Kivel évelődném én ezután az országházi folyosón ? . . . Tolnai­­Lajost nem kell félteni. Kálvinista emberbe, mielőtt a ha­lál beleköt, megkérdezi előbb : „Bent vagy-e már az akadémiában ?“ S ha még nincsen bent, el­ereszti, itt hagyja addig ... A­mi Tóth Bélát illeti, ő vele nem törődik violencia ; ő a tudafa árnyékába megyen a hurik közé, ha megyen s Majmuna tündér fogja legyezgetni örökösen . . . Magamat az immunitás véd ... De már teszem azt, Sebők nyápic legény, s annak csak egy in­tés kell s a milyen jó fiú, mindjárt indul . . . Mohácson 30 korcsmánál több nem lehet, most majdnem még egyszer annyi van. A korcsmák engedélyezése a pénzügyigazgatóság hatáskörébe esik. A mostani korcsmárosok e hó végéig folya­modhatnak italmérési engedélyért. — Új szivarok. Legközelebb forgalomba bo­csátják az uj regalitásokat, s az uj öt krajcáros kuba-portoriko szivarokat. — Furcsa háború. A világtörténelemből tudjuk, hogy volt 30 éves, 7 éves stb. háború, olvastuk és hallottuk, hogy némely háborúban a támadó, a másikban a védekező fél lett győz­tessé, de arra még alig volt eset, hogy a támadó önmagát verte volna le a­nélkül, hogy a meg­támadottnak csak védekezni kellett volna. Elke­seredvén az Eszterházy féle angyalföldi konyak­gyár országszerte elért nagy sikerein, akadt egy második Don Quizsot, — igaz ugyan, hogy le­eresztett rácsrostélylyal, de a sorok közt olvasni tudók mégis csak felismerték a hamist — a­ki nagy haraggal neki ment az említett gyárnak, mint dicső elődje a szélmalomnak — hanem az­tán csakúgy hanyatt is esett. Minthogy pedig úgy értesülünk, hogy azóta a közönség még job­ban fogyasztja az Eszterházy konyakot s a kö­zönség mégis csak elvégre jobban tudja, mit vesz, idézzük a támadónak azt a híres mondást: „Még egy ily győzelem és veszve vagyok“. Egészen selyem, mintázott foulardokat méterenként 85 krtól egész 4 Irt 65 krig (körü­lb. 450 különt, mintában) — küld ruha és darabszámra porto- és vámmentesen G. Henneberg (cs. és kir. udvari szál­lító) selyemgyára Zürichben. Minták postafordultával. Levél­­porta 10 kr. Irodalom és művészet* 1 * 1- Hagel Ottó könyvkereskedé­sében, Budapest, Muzeum­ körút, a Nemzeti szín­ház bérházában megjelent Knorr Alajos „ÖK­ Ügyvéd”-jének 4-ik füzete, melyben folytatja az okiratok kellékeinek ismertetését, felsorolja azo­kat az okiratokat, melyek közjegyzői kényszer alatt állanak. Ezután ismerteti az okiratoknál használandó bélyeg és illeték iránti törvényeket és szabályokat, közli a fokozatos bélyegilletéki táblázatokat, melyek az okiratoktól járó s érték­arányához képest emelendő bélyegilletékek ki­számítására szolgálnak , a bélyeg- és jogilleték­­mentesség eseteit és a közvetlenül lerovandó il­letékek szabályait. Ismerteti a közjegyzői intéz­ményt, a közjegyzőnek hivatását, működését stb. közli a közjegyzői díj szabályzatot okiratok fel­vételéért, óvásokért, készpénz és értékpapírok ideiglenes őrzéséért, a közjegyző állandó munka­díját meghatalmazásoknál, okiratok másolatainak, kereskedelmi könyvek kivonatainak, fordítások, névaláírások hitelesítéséért, hagyatéki leltározás­ért, tárgyalásért, gondnoksági és zárlati esetek­ben teljesített összeírásokért, bírói megbízásból teljesített cselekményekért járó díjazások szabá­lyait ; szól a közjegyző felelőségéről s ezek az okiratok általános kellékeinek ismertetése befe­jezést nyer. f elhoz több okirat iromány példát. — E bo tartalmú füzet ára 30 kr. — Beniczkyné Bajza Lenke válogatott re­gényei. Magyarország írói közt a legolvasottab­­bak egyike kétségtelenül Beniczkyné­ Bajza Lenke. Az a bámulatos termékenység, melylyel a nagy tehetségű írónő évek óta lankadatlanul bocsátja közré talentumának alkotásait, folyvást nagyobb tért hódított az olvasóközönség legszélesebb kö­reiben, s egészen természetesnek látszik, hogy a jeles írónő munkái most már nem csak egyen-Bársony István pedig minduntalan ott mászkál a bogáncsok és füvek között, őt szintén köny­­nyen leapríthatja az a bizonyos kasza. Rákosi Viktorban nem eshetik baj. Az kineveti a ha­lált. „Sipuluszért jött kend, vagy Rákosi Vik­torért?“ Justh Zsigmondra rá sem akadhat, mert az elmenekült előle Egyiptomba , a költői lelkű­­ utsek Annához, van akkora gavallér, hogy hozzá nem nyúl; de ki áll nekem jót Muray Károlyért, a­kire különben is aprehendálhat a halál, mert se a színműveiben, se a beszélyeiben egyetlen alakját sem engedi meghalni. Vagy nem forog e veszedelemben Peterei, a­ki sötét, borongós tollával a temetőkön mereng, úgyszól­ván legyeskedik a halál körül ? Egyszer csak azt találja neki mondani: „No gyere hát. . .“ Valóban, egy se halt meg a tizenhárom­ból ! — kiáltott fel a kiadó. — Úgy van, mindnyája él. De mennyi fé­lelmet állottam ki egész es­ztendő alatt, míg végre arra a meggyőződésre jutottam, hogy az Almanach immunis hely. — Nem lehetetlen. E­ttőt bizonyos. S ha a halál megkíméli azokat, a kik írják, ezt bizonyosan kiterjeszti azokra is, a­kik megveszik. A kiadó vidáman nevetett, a kezeit dörzsöl­­gette. — Természetesen. Oh természetesen. Ki kel­lene doboltatni a járványbizottság által. Vagy j°h, ha kiírja az előszóban. — De ... — Semmi de ! Önnek elhiszik ■— mert nem doktor. Mikszáth Kálmán, kint, hanem gyűjteményes kiadásban is megjelen­nek. Ez új vállalat tehát, melyet a Singer és Wolfner kiadócég „Beniczkyné-Bajza Lenke vá­logatott regényei“ cím alatt megindít, biztos si­kerre számíthat. Mindjárt az első regény „Nyoma veszett“, melylyel a gyűjtemény kezdődik, egyike az írónő legszebb alkotásainak. Jellemzéseinek biztossága és határozottsága, mese­szövésének ügyessége és leleményessége együtt oly érde­kessé teszik e regényt, hogy Beniczkyné legsi­­kerültebb művei közé kell sorolni. Valóban élve­zetes megfigyelés az, hogy mint tudja az írónő művészete mindjárt az első lapoktól fogva lekötni a figyelmet s milyen egyszerűeknek látszó eszkö­zökkel tudja a rokonszenves érdeklődést egyre nagyobbá és belsőbbé tenni. Ha hozzátesszük még, hogy Beniczkyné regényeit a legnagyobb nyugalommal veheti kezébe a műveit közönség s adhatja kezébe serdült leányainak is, ezzel nem mondunk újat, csak Beniczkyné-Bajza Lenke tiszta, fenkölt nőiességének hódoltunk. Benicz­kyné regényeit a Singer és Wolfner budapesti könyvkiadó cég adja ki igen díszes kiállítású füzetekben, Linek Majos rajzaival. — Egy-egy négy­éves füzet ára 25 kr. Minden két hétben egy füzet jelenik meg. A vállalatra előfizetni is lehet és pedig 6 füzetre 1 frt 50 kr. Előfizetés esetén bérmentve küldi a füzeteket a kiadóhi­vatal.­­ A közszükséglet könyvéből, a­minek az Athenaeum Kézi Lexikonét méltán elnevez­hetjük, immár a 27. és 28. füzet is megjelent, melyek az O. betűig terjednek, úgy, hogy most már csak a PS Z-ig terjedő anyag, összesen 13 füzet van hátra, hogy a teljes mő közkézre ke­rülhessen. Néhány hónap múlva mindenki, a­ki­nek magyar Lexikonra szüksége van — és ki képezne kivételt ? — az Acsádi által szerkesz­tett Athenaeum Kézi Lexikonét teljesen megsze­rezheti, még­pedig úgy értesülünk, hogy a könyv­kereskedőknek módjukban lesz ezen munkát ked­vező részletfizetési feltételek mellett is szállít­hatni. A most megjelent füzetek az eddigiek mértékét minden tekintetben megütik. Cikkeik, jeles irányuk, szabatosságuk, arányos beosztásuk, valamint alaposságuk által tűnnek ki. A füzete­ket 2—2 melléklet diszíti. Minden füzet ára 30 kr. Az egész mű 40 füzetben, 2 kötetben jelenik meg és 1893. elején teljesen kapható lesz. Az első kötet már kötve is kapható 8 íztért. Meg­rendelhető minden könyvkereskedőnél, valamint a kiadóhivataltól (Budapest, Ferenciek­ Tere 3.) A közönség köréből* ítélet és igazság. Ne gondolja ám senki, hogy mivel pap va­gyok, mindjárt az „utolsó ítéletről“ írok. Nem­­ én az egyszer csak a mohácsi kir. járásbíróság­nak egy nem régen hozott Ítéletét szándékozom a t. közönségnek bemutatni, az „utolsó Ítéletet“ erre vonatkozólag is arra bízom, ki egykor az „utolsó Ítélet“ napján Ítélni fog elevenek és hol­tak felett. — A szóban forgó ítélet a következő: „Mohácsi kir járásbíróság 2297/B. 892. Ő f­e­­­sége a király nevében! A mohácsi kir. járásbíróság, mint büntető bíróság a btkv. 52. tj-ba ütköző vallás és annak szabad gyakor­lata elleni kihágással vádolt Remm Simon pócsai lakos elleni ügyben következőkép ítélt: Remm Simon Pócsai lakos az ellene emelt s a k. btkv. 52. §-ába ütköző vallás és annak, szabad gyakor­lata elleni kihágás vádja s következményei terhe alól felmentetik. Indok: Vádlott tagadásával szemben nem merült fel semmi bizonyíték arra nézve, mely a vádbeli cselekményt vádlott ellen igazolhatná, sőt a kihalgatott Manuel János hit alatt vallotta, hogy a vádlott a tekézéssl az ő — mint községi biró — felhívására azonnal fel­hagyott s hogy a mise alatt sem tekézés — egyszerű és többször — nem folyt, sem oly visel­kedés, mely a hívőket ájtatosságuk végzésében zavarta volna. Ezen ítélet szóval nyomban vádlott előtt kihirdettetvén, a panaszos Schultz Károly németmároki plébános urnak kézbesittetni rendel­tetik. Mohács, 1892. október 29-én. Gajzágó kir. aljbiró.“ Az ítélet alapjául szolgált e következő tény­­álladék : F. évi május hóban történt, hogy pócsai híveim közül többen panaszt emeltek nálam az ellen, hogy az ő kápolnájukkal szemben lakó, bizonyos Remm Simon kát. polgár udvarában már több vasár- és ünnepnap délelőtt — számítva reggel 6 órától déli 12 óráig — egészen „unge­­ulit“ tekéznek és söröznek a falu víg cimborái, mitsem törődve azzal, hogy ez az isteni tisztelet ideje alatt nemcsak egyházi, de polgári törvé­nyeink értelmében is tilos, és hogy éktelen lár­májukkal és kurjongatásaikkal a netán éppen ezen idő alatt a kápolnában imádkozó hívőket ájtatosságuk végzésében zavarják. Első dolgom volt a panasztétel után a pa­nasz tárgyát képező kihágás alapjáról kellő meg­győződést szereznem. Kihallgattam tehát a történ­tekre vonatkozólag a vádlott Remm Simon szom­szédjait, a tanítót, ki a kápolnával egy fedél alatt lakik, és a község biráját, Manuel Jánost, mint Remm második szomszédját. Ez történt má­­ r. Ezen rovat alatt szívesen közlünk díjtalanul közér­dekű felszólalásokat, de azok tartalmáért a beküldő felelős.

Next