Mohács és Vidéke, 1893 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1893-01-08 / 2. szám
ről értesítendők ; a törvény csak a kihirdetést és a képviselők névjegyzékének közzétételét rendeli el, ez pedig megtörtént; s miután mindegyik képviselő az alakuló közgyűlésre szabályszerűen meghivatott, ezzel is tudomást nyert képviselői minőségéről. Ezzel a községi képviselő-testület megalakulását bevégzettnek mondotta ki. Ezután felhívta az elnöklő főszolgabíró a gyűlést, hogy az elüljárói állásokra a kijelölést gyakorolja. A szavazás módjára vonatkozólag vita támadt. Saevits János az eddigi szokásra hivatkozva azt indítványozta, hogy a kijelölés az összes állásokra — egyszerre — szavazatlapokkal történjék ; míg Janits József, Visy Lajos és Kanti Adolf ír. avval az indokolással, hogy a községi törvény sehol sem rendel titkos szavazást, ily határozott rendelés nélkül pedig a titkos (szavazatlapokkal való) szavazás törvénytelen, azt indítványozták, hogy a szavazás nyíltan, élő szóval történjék. Miután a nagy többség az eddigi szokás megtartása mellett nyilatkozott, a főszolgabíró a szavazatlapokkal való szavazást rendelte el. Beadatott 25 szavazatlap. Kijelöltették: a helyettes bírói állásra Jaksits József, Böröcz János és Schneeweisz Henrik 25 szavazattal ; esküdteknek: a) az első tizedben Jaksits József, Kersits Lukács és Kapronczay Márton 25 szavazattal; b) a második tizedben Czernity Mátyás, Kersits Lukács és Lukácsevits János 25 szavazattal; c) a harmadik tizedben Pánits István, Males Jocó és Bobula István 25 szavazattal ; d) a negyedik tizedben Schreyer Ignác, Egned József és Zombori András 25 szavazattal ; e) az ötödik tizedben Petre Pál, Bencsik József és Kósza Mátyás 25 szavazattal; f) a hatodik tizedben Bükös István, 24 Böröcz János 25 és Balázs András 24 szavazattal; g) a hetedik tizedben Schneeweisz Henrik, Sebők Mihály és Herinch József 25 szavazattal ; a pénztárnoknak egyedül Bölker József 25 szavazattal és ellenőrnek egyedül Mándy Gyula 25 szavazattal. Három jelen volt képviselő (Jagics József, Kantz Adolf dr. és Visy Lajos) nem szavazott. — Jegyzőkönyvbe vétetett, hogy a községi szabályrendelet értelmében abban a tizedben, melyből a helyettes biró választatik, nem választanak esküdtet, s így csak hat esküdti állás lesz betöltve. b) A választás. A tisztújítási eljárást Triller Károly járási főszolgabíró jan. 5-én d. e. 9 órakor meg nyitván, a törvényben gyökerező jogánál fogva a bírói állásra Simonkovits Mátyást, Csöngő Mihályt, Sepacz Eleket és Bubreg Ferencet jelölte ki. Laszlovits Mihály és társai név szerinti szavazást kérvén, ezt a főszolgabíró elrendelte, s a szavazatszedő bizottság elnökévé Jeszenszky Gyulát, tagjaivá Auber Istvánt, Pribék Józsefet és Kalmán Istvánt nevezte ki; ezek mellé pedig a választó közönség bizalmi férfiakul Toldy Józsefet, Szabó Andrást, Szajevits Sándort és Csupits Illést választotta. A szavazás elején Simonkovits Mátyás, további folyamában pedig Sepacz Elek is visszalépvén, a küzdelem csak Csöngő és Bubreg között folyt — egész déle. 11 óráig, amikor — miután választó már több nem jelentkezett — a szavazás beszüntettetett. A szavazatok összeszámoltálván, Csöngő Mihály kapott 3811, Bubreg Ferenc 184 szavazatot s igy a főszolgabíró Csöngő Mihályt jelentette ki megválasztott laónak. A választó közönség az eredményt riadó éljenzéssel fogadta. A többi elüljáró közfelkiáltással választatott meg, mégpedig helyettes bíróvá Jaksits József, vajok ? kérdé a gazda egy rozsdás kardot szorongatva kezében. — Itt fogom a gazembert! válaszolom. — Ez az ittni ! kiáltá a bajuszos. A bérlő rám néz és kérdi, hogy mit akarok éjfélkor nála. — Uram ! kiáltám méltatlankodva, nem ismer, vagy talán nem akar megismerni . Hisz én három hónapja lakom e szobában. — Ma reggel nyolc óráig itt lakott, — viszonzá a gazda, — de mivel már három hónapja egy árva krajcárt sem láttam öntől, reggel kitettem a szüret. Most jutott eszembe, hogy már nem itt lakom, mert délben költöztem egy uj lakásba, melyet hirtelenében felvettem. — De ha már nem itt lakom, kérdem, miképen jut ide a kalapom ? " Az ócska puha kalap ugyanis a fogason lógott. Erre a bajuszos dühösen monda: — Ezt ma a vendéglőből . . . hah, de mit látok ? Ön az én uj kalapomat hordja a fején ?! Most már mindent eltettem. Szórakozottságomban elcseréltem az uj kalapot. Visszaadtam es megkaptam a magamét, azután bocsánatot kértem az éjjeli csendháboritásért es távoztam. A házmester rám mordult, hogy hol maradok ilyen sokáig. Már meg is feledkeztem róla. — Kedves barátom ! mondom, nagyon sajnálom, de . . . de . . . nincs aprópénzem, majd máskor. — Ismerem már az ilyen kifogásokat — esküdtekké Czernits Mihály, Males János (uj), Zombori András (uj), Petre Pál, Balázs András, (uj), és Schneeweisz Henrik , pénztárossá Fölkér József berkesdi körjegyző, ellenőrző Mándy Gyula. A választás eredményének kihirdetése után az új biró úgy magyar, mint horvát nyelven beszédet intézett a választó közönséghez, melyben megköszönvén polgártársai bizalmát, szent fogadást tett, hogy a személye iránt nyilvánult bizalmat az által kívánja meghálálni, hogy minden erejével iparkodni fog városunk közügyeit és polgártársai érdekeit buzgón, lelkiismeretesen és igazságosan szolgálni. Ezután az új elüljárósági tagok összegyülekeztek a tanácsteremben, hol a képviselőtestület színe előtt s nagyszámú választó közönség jelenlétében a főszolgabíró kezeibe letették a hivatali esküt. Az eskü letétele után a tisztújító széken elnöklő főszolgabíró melegen üdvözölte az új elüljáróságot és buzdította kötelességének hű, pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Egyúttal azt az óhaját és várakozását fejezte ki, hogy az elüljáróság iparkodjék a képviselő testület , s a polgárság többségével egyetértve oda irányítani működését, hogy a város Valahára a főszolgabírák beavatkozása nélkül önállólag kormányozhassa önmagát, vagyis, hogy rendezett tanácsú város legyen. Zugó „éljenekkel“ válaszolt a választópolgárság a főszolgabíró szavaira. A csend helyreállta után Margitai Péter képviselő meleg szavakban mondott köszönetet a polgárság nevében a járási főszolgabírónak a tisztújítás tapintatos és pártatlan vezetéséért, s városunk irányában tanúsított jóakaratáért. Ezzel a tisztújító eljárás véget ért. Különfélék. — Újévi tisztelgés. A mohácsi kir. járásbiróság vezetőjét, Materényi János kir. járásbirót újév napján testületileg kereste fel hivatalszobájában a bírói kar és a segédhivatali személyzet, akiknek érzelmeit dr. Molnár Jákó, a rangsorozatban legidősebb kir. aljárásbiró tolmácsolta. Felsorolva a járásbirónak az igazságszolgáltatás terén, különösen pedig a mohácsi kir. járásbíróság vezetése körül szerzett érdemeit, és kiemelve elvhű, tántonthatlan jogi meggyőződését, pártatlan igazságszeretetét, vas szorgalmát, humánus bánásmódját az igazságot kereső közönséggel s jóakaratát a járásbirósági személyzettel szemben, üdvözlő beszédét avval a jó kívánsággal fejezte be, hogy az Isten tartsa meg a járásbirót eszládja boldogitására, az igazságügy és a ház, re — az emberi kor legvégső határáig. — A járásbiró meghatottan mondott köszönetet a megemlékezésért s biztosította a tisztelgőket, hogy a mint egy felől a jövőben is hiven fogja teljesíteni kötelességét, úgy másfelől őszintén fogja ápolni azt a jó viszonyt, mely eddig is ő közte és a járásbirósági személyzet között fennállott. Válaszát, melynek végén továbbra is kikérte a személye iránt most nyilvánuló rokonszenvet, az éljenzés zaja követte. — A római pápa püspöki jubileuma Az uj esztendőnek világra szóló eseményei közt XIII. Leó pápa püspöki jubileuma fogja foglalkoztatni a sajtót s ennek közvetítésével nemcsak a földnek 200 millió katolikusát, hanem mondhatjuk az egész világot. Mert XIII. Leó pápa általános rokonszenv és tiszteletnek orvretul, bölcseségét és rendkívüli lelki erejét, melyen tekintélye alapul, elismeri minden különbség nélkül minden viszonza a házmester nyersen, — ingyen nem nyitom ki a kaput. Tessék künn aludni az utcán. Ezzel kituszkolt a kapun, bezárta és távozott. Nem tudta, hogy már nem lakom ott, mély köszönettel tartozom neki, hogy ily olcsón megmenekedtem tőle. Se hova, merre forduljak . Ha jól emlékszem, a ház, hol ma lakást vettem fel, a másik utca sarkán van. (Szórakozottságomban az utca nevét és a házszámot elfelejtettem, s arra sem emlékeztem, hogy a szobaasszonyomat hogy hívják. " Ezzel egy földszintes sarokházhoz értem, melyben igen kevés lakó lakhatott s megnyomtam a csengetyűt. E pillanatban a kapu melletti ablak kinyílt és bájos női hang szólalt meg halkan, mondván : — Kedves Béla, te vagy az ? — Igen, szóltam fel ép oly halkan, Bélának hívnak. — Holnap délután jöjj ! suttog, a bajos hang tovább. Férjem holnap reggel elutazik. Itt van a pénztárcád, tegnap este nálam hagytad. Fa! A viszont látásra. Ezzel betette az ablakot. A pénztárca a lábam elé hullott. Felvettem, s miután jó tömöttnek látszott, zsebre tettem. Lépteket hallottam hátamonegett. Futásnak vallásfelekezet. XIII. Leó pápa ezelőtt öt évvel (1887-ben) mondotta aranymiséjét Ez ritka esemény volt, mert 19 század alatt mindössze 11 pápa érte meg aranymiséjét. Akkoriban megmozdult úgyszólván az egész világ. Magyarországból két zarándoklat is indult abban az évben Rómába. Akik a pápa miséjén jelen voltak, most is szívdobogva gondolnak vissza arra a lelkesedésre, melylyel a Szt. Péter templomban 80,000 ember mintegy varázsütésre — mindenki a maga nyelvén — éljenzett és kiáltott, kendőjét lobogtatta, s mire a pápa az oltárhoz ért, beállt az áhitat csendessége és mindenki sírt és zokogott. Ez a jelenet az új évben február 19-én ismétlődni fog Rómában, amikor a pápa mint 50 éves püspök fog bevonulni a Szt. Péter templomba, amely alkalomra a vatikáni káptalan 80,000 belépőjegyet fog kibocsátani. Együtt lesz a világ minden nemzetségének képviselete, és nem fog hiányozni Magyarország sem. A pápát magyar éljenek is fogják üdvözölni ! A magyar zarándoklatot hetek óta König Gusztáv, budapesti hittanár és s. lelkész készíti elő fáradságot nem ismerő buzgósággal. A programmot, melyet a készülő zarándoklat alkalmára kiadott, olyan világosan és szépen van megszerkesztve, hogy a zarándoklatban résztvevők csakugyan gond nélkül indulhatnak a nagy útra és lelki nyugalommal fogják átélni a római szép napokat. A zarándoklatban nemcsak férfiak vehetnek részt, hanem nők is. Forduljanak elsősorban a saját plébánia-hivatalukhoz, ahová a rendezőség a programmot már elküldötte, és bizonyára szívesen fognak útbaigazítást adni. Jelentkezni lehet és programm kapható a főrendezőnél, (címe : König Gusztáv Budapest, krisztinavárosi plébánia) és jelentkezéseket elfogad a magy. kir. államvasutak fővárosi menetjegy irodája (Budapest, Hungária szálló.) — Bírói áthelyezés. Göbe Gyula devecseri kir. járásbiró törvényszéki birói minőségben áthelyeztetett a pécsi kir. törvényszékhez, (igy tehát korai volt két hét előtt pécsi lapok után közlött az a hirünk, hogy Visy Pál pécsi kir. alügyész neveztetett ki pécsi törvényszéki bíróvá.) — Éj orvos. Dr. Kovács Soma, egyetemes orvostudor és specialista fogorvos városunkban telepedett meg. Működése annyiban lesz hézagpótló, amennyiben a fogászat minden ágával foglalkozik (Lakik Szent-Háromság utcában, a Jancsics-féle iratban.) — Hymen. Dr. Kovács Soma, mohácsi orvos eljegyezte Prezmayr Regina kisasszonyt, Prezmayr Alajos kereskedő szeretetre méltó leányát. — Dr. Bernáth Béla marcali ügyvéd — városunk fia — eljegyezte Koboz Atala kisasszonyt, Koboz István kir. tanács és a „Somogy " szerkesztőjének leányát. — Hitközségi közgyűlés. A rom. kat. hitközségi képvisel dje.-un let t. hó 2 án d. u. 4 órakor ülést tartott, melynek lefolyásáról tudósítónk szerint a következőket adhatjuk: A szép számmal egybegyűrt képviselőket elnök Keseríts Ferenc esperes-plébános melegen üdvözölve a testületet és neki boldog uj évet kivánva, ez évi működésére isten áldását kérte, s ama reményének adott kifejezést, hogy e működés hitközségünknek s így közvetlen a hazának és egyháznak javára teszen. E megnyitó után elnök a lapokban is közölt egyezségről referált, mely az iskolai vagyon tárgyában a felekezetek között köttetett, mely hosszabb eszmecsere után tudomásul vétetett. Nagyobb hullámokat vert a tanitói nyugdíjalapra az 1892. évi 43. t.-c. értelmében az eleim és ismétlő iskolába járó tankötelesek után fizetem. 15 krás beiratási díjnak beszedése akartam eredni, de két rendőr nyakon csipett. Az őrjárat volt. Nyilván betörőnek néztek. Szó nélkül cipeltek a kapitánysághoz, hol egy fogalmazó volt éjjeli szolgálatban. — Hogy hívják önt ? kérdé a rendőrtisztviselő ? Megneveztem magam. — Tudja magát igazolni ? — Oh igen! Itt vannak irományaim. Szórakozottságomban az imént kapott pénztárcát nyújtottam feléje. A renderfogalmazó elhalványult. — Mikép jutott ön e tárcához? kérdé. Ez az enyém. Majd hanyatt vágódtam, aztán elmondtam neki az iménti tévedésemet. A fogalmazó felkelt, az ablakfülkéhez vezetett és kirve könyörgött, hogy hallgassak és ezzel az ajtón kívül álló rendőrnek monda, hogy bocsásson szabadon, mert igazoltam magamat. Távoztam és ismét az utcán voltam. Hogy merre mentem, az éj hátralevő részét hol töltöttem, szórakozottságomban mit tettem, nem tudom, arra nem emlékszem. Egy emlékem meg is maradt az est kalandból. Ugyanis másnap reggel, nádon zsebkendőmet kerestem, helyette egy háló tökötöt találtam zsebemben. Önök nevetnek ? Én meg sírni tudnék. Figyelmeztetem önöket: „Sohase legyenek szórakozottak !“