Mohács és Vidéke, 1894 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-11 / 46. szám
Különfélék. — Hymen. Auber Károly mohácsi kereskedő eljegyezte Keesz Paula kisasszonyt, Keesz Antal vasúti hivatalnok kedves leányát. — Dr. Glass Rezső, budapesti orvos, ki még nem nagyon régen lapunkat többször felkereste tárcacikkeivel, jövő szombaton déli órakor tartja a budapesti dohány utcai szr. templomban esküvőjét Klein Olga kisasszonynyal, dr Klein Fülöp budapesti orvos leányával. Míyászlik. Sey Lajosné szül. Materényi Iika, a csak három hét előtt elhunyt Sey Lajos nyugalmazott vármegyei főjegyző özvegye, s írój án éjjeli két órakor, hosszas szenvedés után életének 50-ik évében Pécsett meghalt. Temetése pénteken délután nagy részvét között ment végbe. A boldogult, míg családjával Mohácson lakott, élénk részt vett városunk társadalmi életében, és mint az „Első Mohácsi Jótékony Nőegylet“-nek sok éven át volt választmányi tagja, és a „Vörös keresztegylet mohácsi fiókjáénak társelnöke a jótékonyság terén is serényen buzgólkodott. Az elhunytat édesanyján, özvegy Materényi Józsefné sz. Büky Annán kívül leánya Szilves Mtrin férj. dr. Rüll Jánosné, három fia, Tamás, László és Pongrác, egy unokája, és fivére Materényi János mohácsi járásbiró gyászolja. — Nyugodjék békében! — Törvényhatósági bizottsági tag választás Mohácson. F. évi október hó 14-én megjelent számunkban megírtuk, hogy a vármegye közgyűlése a törvényhatósági bizottság kiegészítését elhatározta s a megüresedett bizottsági tagsági helyek betöltésére a választást 1. évi november hó 4-ére kitűzte. Stajevics Sándor elhalálozása következtében Mohácson is kellett egy bizottsági tagot választani. A választást Mohácson Jagics József ügyvéd s vármegyei bizottsági tag vezette. 1200 választó közül szavazott 145 , ezek közül kapott Varga Alajos 134, Lászlovics Illés 5, Szűcs Isván 4, Jaksics József 1 és Kanizsai Mihály 1 szavazatot. A szavazás ezen eredményéhez képest a választási elnök Varga Alajost jelentette ki megválasztott vármegyei bizottsági tagnak. Mint halljuk, néhányat felebbezni akarnak a választás ellen, abból az okból, mert a választási határnap kellően csak magyar nyelven lett kihirdetve, mig horvát nyelven a kidobolás csak a választás napján a tiz órai mise után történt. — Uj kir. táblai bíró. A király Czigányi Béla, a pécsi kir. törvényszék jeles biráját a pécsi kir. ítélő táblához bíróvá nevezte ki. Valóban örvendünk, hogy e kiváló kriminalistánk a büntető igazságszolgáltatás terén teljesített kitűnő szolgálataiért a rég megérdemlett jutalomban részesült ezen előléptetése által. — A vármegye tiszti létszámának szaporítása. A közigatási teendők felszaporodása következtében a vármegye őszi közgyűlése Mohácson egy második szolgabirói, az árvaszéknél egy ülnöki, a központban egy Vlod aljegyzői és két irnoki állás szervezését határozta el, egyszersmind kérvén a kormányt, hogy az erre szükséges 10.000 frt költségtöbbletet a jövő évi állami költségvetésbe pótjavadalmazásként vegye fel. A vármegye felterjesztésére már határozott a belügyminiszter, mégpedig akképpen, hogy a mohácsi második szolgabírói, az árvaszéki ülnöki s egy központi irnoki álllomás rendszeresítését elvben jóváhagyta. Gyakorlati eredménye akkor lesz ennek az elvi jóváhagyásnak, ha az országgyűlés a belügyminiszteri költségvetésbe tisztviselői állások szaporítására felvett összeget megszavazza. — Lelkész-választás Maisson. A néhai Markovics Uros gkel. lelkész elhalálozásával üresedésbe jött maissi gkel. A plébánia hivatalt a f. heén megejtett választással a maissi gkel. hitközség oly egyetértéssel töltötte be, mely a földműves választóknak nemcsak becsületére válik, de a választásnál követett magatartásukkal alkotmányos érettségüknek is ekklatáns jelét adták. A nevezett lelkészi állomásra négyen pályáztak és a budai giel.szentszék — miután az egyik pályázó pályázati kérvényét visszavonta —a hármat u. m. Andrits Dusán sombereki, Milits János nagy-budmiri és Gyurgyevits István csobánkai (Pestvármegye) gkel. lelkészeket ki is jelölte. A budai szentszék kiküldöttjeként a választásnál Bolyarits Gábor kerületi esperes fungált. A választást a maissi gkel. templomban nagy mise előzte meg, melyet Bolyarits esperes mondott nagy ünnepélyességgel és segédlettel.A választást a maissigkel iskola helyiségében tartották meg, mely tömve volt hitközségi választókkal, úgy hogy csak három választó hiányzott és ezeket is csak betegségük gátolta a megjelenésben. A választási aktust Bolyarits esperes nyitotta meg szép és emelkedett hangú beszéd kíséretében, beszédét azon fohászszal fejezvén be, vajha egy gondolat és egy akarat jönne érvényre a választási urnában. Mire Lyubojevits Mladen földműves emelt szót, kijelentvén, hogy az esperes fohásza teljesedésbe ment, mert őket mindnyájukat csakugyan egy gondolat, egy név köti össze és e név Andrits Dusán semberekigkel. lelkész neve, és azért indítványozza, hogy egyhangúlag Andrits Dusánt válaszszák meg lelkészüknek. Ez indítványra az összes választók nagy lelkesedéssel „éljen Andrits Dusán maissi lelkész!“ felkiáltással válaszoltak és miután a hitközségi elnök azon kérdésére, hogy van-e valaki, ki más jelöltet óhajt lelkésznek, ismételten ésegyhangúlag Andrits Dusán nevét hangoztatták, az elnök a nevezett plébánost Maissekel, hitközség egyhangúlag megválasztott lelkészének nyilvánította. A megválasztott lelkész testvéröcscse dr Andrits Tivadar helybeli ügyvédnek. — Uj vizsgálóbirák. A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. t. c. 33. §-a szerint a kir. törvényszék vizsgálóbíróját és helyettesét a kir. törvényszéki bírák sorából két évi időtartamra az igazságügyminiszter rendeli ki. Az első kirendelés két év előtt történt. Miután tehát a törvény életbeléptetésekor kirendelt vizsgálóbírák mandátuma lejárt, szükségessé vált a régi mandátumokat megújítani, esetleg újabb viszgálóbírókat kirendelni. Az igazságügyminiszter a pécsi kir. törvényszék területére ezúttal is Kerese Miklóst rendelte ki vizsgálóbíróul, helyetteséül pedig Göbel Gyulát, ugyanazokat, kiket már első ízben, t. i. a törvény életbeléptetésekor kirendelt. — Érdekes per. Phót án érdekes ügyet tettől visszatartsa. Brodarich a csatában is a király oldala mellett volt, mig az általános zavarban a király mellőle egyszerre csak eltűnt. Brodarich a mohácsi csatavészt körülményesen le is irta. Czetricz Udalrik, sziléziai nemes, lovászmester. A csatarendben közvetlenül a király mögött állt. Az ő, Aczél és Trepka társaságában menekült a király az ütközet színhelyéről. Czetricz volt — állítólag — ki a lovával a Cselepatakba visszahanyatlott királyt megmenteni akarta, de midőn a patra vonszolt király fejéről a sisakot levette, akkor lehelte ki lelkét II. Lajos. Czetricz az üldözők elöl menekülni kényszerült, de a helyet, hol a király holttetemét hagyta, megjegyezte. Az özvegy királyné négy-öt hét múlva Czetriczet küldte a király holttestének felkeresésére. Czetricz azt meg is találta és Sárfi Ferenccel Székesfehérvára vitte, hol Szapolyai János a királyi tetemet november 14 ikén nagy ünnepélyességgel eltemettette és már másnap Podmaniczky Isván, nyitrai püspök által magát királylyá koronáztatta. Czibak Imre, a későbbi „felszenteletlen“ váradi püspök. Erdődy Péter és Erdődy Simon, zágrábi püspök. Együtt hétszáz „igen szépen öltözött fegyverkezett" lovast vezéreltek a mohácsi csatába. Fekete Mihály: Török fogságba esett, de nagy váltságdíjon kiszabadult. Gnojenszky Lénárd, tábormester. A pápa zsoldján 1500 lengyelt vezetett Mohács alá. Hannibál pedig ugyancsak a pápa pénzén 1300 gyalogot. Homonnay Ferenc, főkamarás és Ungvármegye főispánja. Istvánffy Pál. Perényi Péterrel együtt török fogságba esett, de kiváltotta magát. Kecskés Pál. Ő adta át lovát a menekvő tárgyaltak a mohácsi főszolgabírói hivatalban Trixler Károly főszolgabíró előtt. Dr. Andrits Tivadar ügyvéd, a bellyei uradalom margittaszigeti erdejével közvetlenül határos mohácsi földbirtokosok nevében és képviseletében panaszt emelt a főhercegi uradalom igazgatósága ellen a szarvasok által okozott és okozandó tetemes károsítások miatt és kérte, hogy a nevezett uradalom a szegény földművesek jól felfogott vagyoni érdekeinek egyszers mindenkorra való megóvása végett erdejének vassodronynyal való bekerítésére hatóságilag is kényszeríttessék. Kérelmének indokolására számos érvet, többek között mint döntő körülményt különösen azt hozta fel, hogy az uradalom a szarvasokat mesterségesen tenyészti, táplálja és tulajdonaként tekinti. Az uradalom képviseletében megjelent Német Lipót uradalmi ügyész úgy a tulajdont, mint különösen a tenyésztést határozottan tagadásba vette és miután e körülmények begyőzésére panaszosok ügyvédje több tanúra hivatkozott, az eljáró főszolgabíró az eljárást a tanuhalgatással legközelebb folytatni fogja. Érdekes tudni, hogy a bekerítettni kért terület nem kevesebb mint 9000 holdat tesz. — Jótékonyság. Czifra Antal helybeli szíjgyártó iparos a mohácsi önk. tűzoltó-egyletnek 2 irtot adományozott. Fogadja a szives adakozó ez után a megajándékozott egylet köszönetét. — A pálinka. Múlt vasárnap délután néhány részeg sokat szokatlan módon garázdálkodott a szigetben, az új csárda környékén. Azt tették, hogy ha kapatos ember ment a csárda mellett elvezető gyalog után a sziget belseje felé, rajt ütöttek és elverték, így megvertek többi között egy öreg izr. polgártársat, egy nőt s utóbb egy járásbirósági hivatalnokot, ki dacára a csárdában kiszolgáló egyén figyelmeztetésének, tovább akart haladni útján, és csak akkor hátrált, mikor az egyik sokat jókora doronggal erős ütést mért a karjára. Egyik pécsi, majd pedig egy-két budapesti lap ez eseményre vonatkozólag azt írja, hogy az illető sokácok a járásbirósági hivatalnokot Csöngő Mihály bírónak nézték s azért kapott egy ütést Ez az állítás valótlan. Mert hiszen többeket vertek meg, mindnyáját csak nem nézték Csöngőnek, legkevésbbé azt a nőt, akit szintén bántalmaztak. A dolog magyarázata az, hogy a szóban levő sokácok jószágot legeltettek a szigetben a töltésen innen, bor hiányában egy egész csutora pálinkát vittek magukkal , ettől teljesen berúgva szidták a városbirót, kire a gőzkomp miatt nagy a haragjuk, és megtámadtak minden kaputos embert, akár férfi volt, akár nő, valószínűleg a pálinkától elbódult eszék járása szerint azért, mert a gőzkompon jöttek át. Utoljára nem is mert senki sem átkelni a csavargőzösen. Mikor aztán nem jött többé kaputos ember, beverték a csárda ablakait, összetörtek minden törékeny tárgyat, majd egymást s utoljára a fűzfákat döngették el (egymást vagy a fűzfákat csak nem nézték Csöngőnek ?) E bolond garázdálkodás csak a nagy mértékben élvezett pálinka bódító hatásának lehetett következménye. A városházán az eset feljelentetvén, két rendőrt küldtek a szigetbe, kik aztán rendet csináltak. Másnap a csendőrök bekísérték a garázdálkodókat. — Jótékonycélu előadások. Tautz Péter fivére, belgrádi bán és szatmári főispán. Mohácsnál az első seregben harcolt, a mely midőn viszszaverte a törökök támadását, Báthori András viszszaküldetett a királyhoz, hogy ezt az örömhírt (?) neki hírül vigye s hogy felhivja a királyt a hátráló török sereg üldözésére. Báthori István (Somlyói.) Lehetséges, hogy jelen volt a mohácsi csatában, vagy ha nem volt jelen, úgy annak az lehetett az oka, mert a király őt küldte Szapolyai Jánoshoz azzal a parancscsal, hogy ez seregével siessen a király táborába. Batthyány Ferenc, Horvát- és Tótország bánja. Háromezer lovassal s kevés gyalogsággal jött Pécsen át a magyar táborba. Ő bízatott meg a jobb szárny vezérletével. A csata elveszte után a bán is menekült, menekülés közben találkozott Báthori István nádorral, kivel aztán Babócsa várában vonta meg magát. Bebek János, ki később főpohárnok lett. Bethlen Gábor. A mohácsi csatába hatezer lándzsással jött. Bodó Ferenc. A rákosmezei országgyűlésen 1505 ben Tolna vármegye egyik követe volt. A bácsi országgyűlés 1518-ban II. Lajos király egyik tanácsosává rendelte. „Mint jó és hires katona, talán jelen volt a mohácsi szerencsétlen hadban.“ Brodarich István, szerémi püspök és Lajos király kancellárja. A királylyal együtt indult el Budáról s csaknem egész a csata eldöltéig oldala mellett is maradt. Duna-Szent-Györgyről aug. 6-án levelet irt a királynénak Budára, melyben azt jelenti, hogy: „mind ő, mind a király idegenek az ütközettől, mivel a győzelemhez semmi reménység nem lehet, mindazáltal a királyné Budáról ki ne mozduljon, mivel azáltal sokaknak alkalmatosságot adna a megrettenésre s futamodásra.“ A király Brodarichot küldte Bétáról a mohácsi táborba, hogy Tomoryt az ütkö■ - -es Báthori István nádornak s igy a nádor meg is menekült, de Kecskés török fogságba esett, a melyből a nádor váltotta ki hálából. Maczedóniai Miklós: Valószínű, hogy részt vett a csatában. Az ő házában volt megszállva Duna Szekcsőn a király. Rokona lehetett az ez időbeli pécsi prépostnak, Maczedóniai Lászlónak, ki a királyi táborból Budára azzal küldetett vissza a királynéhoz, hogy ez kérné bátyját Ferdinándot, indítsa meg már a megígért osztrák segélyt, küldjön kivált ágyukat, mert ágyukban az ellenség erős, a magyar tábor pedig hiányt szenved; sürgetné azon Cseh hadak megérkeztét is, melyek a királyné zsoldjába fogadtattak. Majláth István: A csatarendben a király háta mögött állt. ) Majthényi Bertalan: Fogságba esett, a melyből csak nagy összeg pénzen lehetett kiváltani Ibrahim nagyvezértől. Móré László: Jelen volt a mohácsi ütközetben fivérével, Fülöp pécsi püspökkel, ő megmenekült. Nyáry Ferenc a királyi udvarból indult a harcba, a mohácsi vészből kimenekült. Később Hont vármegye főispánja lett. Országh János, váci püspök. A csatarendben a király mellett állt. Pekry Lajos, Perényi Péter, Perényi Imre nádor fia, Siklós ura. Bár csak 25 éves ifjú volt a mohácsi csata idejében, mégis ő rá bizatott ez alkalommal az első sereg balszárnyának vezérlete. Az ütközet után szerencsésen megmenekült. Később nagy pártja volt arra, hogy Ferdinánd és Szapolyai János mellőzésével ő emeltessék a trónra,aki alatt az egész Magyar Birodalom egyesüljön. Podmaniczky István, nyitrai püspök. A csatarendben a királytól balralól állt. Radics Bosics, ki Bakics Pállal a török.