Mohács és Vidéke, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Melléklet a „Mohács és Vidéke 1” 1901. évi I. számához. E sikerek főképp abban nyilvánultak, hogy szónoklatainak hatása alatt a jobbmóduak milliói adták össze fölösleges filléreiket a szegények számára, melyekből,mindenütt leginkább kenyeret, de egyéb élelmiszereket is vásároltak s azokat az éhezők közt kiosztották. Innét ered a szent Antal kenyere elnevezés. Már életében messze földön a szegények vigasztalója, az éhezők és nyomorgók apostola volt és igy nem csoda, hogy a szegények ál­dása és imája kisérte minden lépteit. Minél inkább terjed a valódi humanizmus, annál nagyobb tiszteletben részesül páduai szent Antal emléke. Nálunk a belvárosi plébánia­templomban a múlt év november hava óta lépett életbe páduai szent Antal különösebb tisztelete és az ő párt­fogása alatt a szegények kenyerére való gyűjtés. Erre egy vallásos lelkű hívőnek, Wangel Anna urhölgynek áldozatkészsége adta meg a lehetőséget. Nevezett urhölgy ugyanis egy szép szent Antal szobrot ajándékozott a templomnak, melyet a misszionárius atyák a nyáron lefolyt misszió alatt megáldottak. A díszes keretet pe­dig, amelyben a szentnek szobra, karján a kis­ded Jézussal ékeskedik, Hoffmann asztalos készí­tette és ajánlotta föl díjtalanul a szent célra, nemkülönben a kőműves is ingyen végezte a behelyezési munkálatokat. A dicső szentnek hat­hatós közbenjárása jutalmazza meg áldozatkész­ségüket. A gyűjtés, illetve adakozás Keserics Ferenc esperes-plébános megindító szónoklatai és hat­hatós fölhívásai következtében meg is indult és tekintve a rövid időt, szép eredménynyel is végződött, amennyiben a szobor alatt elhelye­zett perzselyben a két hónap alatt több mint 60 korona gyűlt össze, mely összegen Keserics Ferenc esperes-plébános kenyeret és tejet sze­rezvén be, azt Szilveszter napján a belvárosi iskola egyik helyiségében kiosztotta. Ugyancsak december hó 31-én délután 2 órakor a helybeli sz.-strénerendi zárdában hatvan szegény részesült a szent Antal kenyerében. Mentek a város széleiről, a kietlen düle­­dező viskókból, kunyhókból, egyenként és cso­portosan a szegények, éhezők százai. Legtöbb­jüknek a hidegtől didergő, éhségtől kiaszott testét alig fedte valami csekélyke rongy. Köszönő szókat rebegve, szemeikben a hála könnyeivel fogadták a szegények a könyö­rületes lelkek adományát, imát küldve azokért a jó lelkekért, a­kik a szeretet és jótékonyság e nemes cselekedetéhez hozzájárultak. Mi is köszönetet mondunk a nemesszivü jótevőknek és egyben kérjük: ne feledkezzenek meg a jövőben sem szent Antal szegényeiről ! Szilveszter-estély. Víg kedélylyel, mulatós jó kedvvel lépte át a huszadik század küszöbét az a társaság, a­mely a Mohácsi Színpártoló Egyesület által december 31-én rendezett szilveszter-estélyre egybegyű­lt. A mohácsi urak második otthoná­nak, az öreg kaszinónak szürke levegőjét kicse­rélte a «sohse halunk meg »-féle hangulat derűje és virágfakadás lett a szívekben. A családi színezetű ünnep miatt ugyan sokan elmaradtak az estélyről és a táncosnők sorában egy kis hiány is mutatkozott, de a mindig kedves gardedámok odaálltak a sorba a csatarendbe. Tulajdonképpen az volt a terv, hogy tánc­cal kezdődik az estély, de nem úgy lett. Az ügyesen rendezett sorsjáték egészen lebilincselte a publikum figyelmét, úgy, hogy csak nagy nógatásra szegődött a fiatalság Terpszikhóré istenasszony szolgálatába. Közben a rögtönzött világpostahivatal ideiglenes alkalmazottjai for­golódtak a sóhajtozó leánykák soraiban, szólván azoknak : Egy-egy édes kis levél, A melytől a lányka keble Boldog érzelmekre kél.» Sajnos, hogy a világpostát be kellett szün­tetni, mert volt az úri társaságba nem való egy két egyén, a­kik inkognitójukkal a képes lapokon rútul vissza éltek. A társaság éjfél után 1 óráig volt együtt. Az estélyen a következő hölgyek voltak jelen. ■*-­Asszonyok : Andrits Tivadarné, özv. Freund Mórné, Freund Samuné, özv. Frommer Miksáné, Klombauer Antalné, Kramer Manóné, Krivitz Tamásné, özv. Lamács Józsefné, Littauer Józsefné, Littauer Mihályné, Lobi Mórné, Paunz Zsigmondné, Philipp Ferencné, Rozsnyai Béláné, Rosenthal Lipótné, Spitzer Gyuláné, Szinkovich Károlyné, Weisz Adolfné, Weisz Lajosné, özv. Wozsinszky Alajosné. Leányok: Freund Erzsike, Frommer Olga, Weisz Li­a, Wolf Janka." Az estély tiszta; jövedelme körülbelül 140 korona. — Újévi Üdvözlések. A mohácsi kir. járás­bíróság bírái, jegyzői és kezelő tisztviselői az uj év első napján testületileg tisztelegtek Mate­­rényi János kir. járásbirónál, a járásbíróság ve­zetőjénél. Az üdvözlő beszédet Tornai Gyula kir. járásbiró mondotta, meleg szavakkal tolmá­csolván az egész személyzet szerencsekivánatait és ragaszkodását. Materényi János szives sza­vakkal köszönte meg az ovációt és hosszabb beszéde folyamán kérte, hogy a tisztviselői kar eddigi szeretetével és tapasztalt ügybuzgóságá­­val az uj esztendőben is támogassa őt.­­ Újév napján a főszolgabírói hivatal tiszti és kezelő személyzete is testületileg tisztelgett főnökénél, Szinkovich Károly járási főszolgabírónál. Rapun Aladár tb. főszolgabíró meleghangú üdvözletére Szinkovich Károly főszolgabíró ékes szavakban köszönte meg az iránta tanúsított figyelmet és viszont a tisztelgőknek is minden jót kívánt az uj esztendőre. — A vármegye közgyűlése. Baranyavár­­megye törvényhatósági bizottsága e hó 14-én tartja évnegyedes rendes közgyűlését. A köz­gyűlés tárgyának előkészítése céljából az állandó választmány holnap — jan. 7-én — tart ülést. — Uj vármegyei tiszti főorvos. A főis­pán a nyugalomba vonult dr. Mende Lajos he­lyébe dr. Johann Béla pécsi gyakorló orvost és tb. vármegyei főorvost nevezte ki Baranya vár­­megyének tiszti főorvosává. — Áthelyezés: Jurcsek Géza csendőr-fő­hadnagyot, soproni szakaszparancsnokot — Bene Károly mohácsi posta- és távirdafőnök vejét — a honvédelmi miniszter Pécsre helyezte át. A »Sopron« című lap ez alkalomból nagyon elismerőleg ír a népszerű főhadnagy működésé­ről és — kivált a sajtó munkásaival szem­ben tanúsított előzékenységéről. — Az uj esztendő első halottjai. Az uj esztendőnek, s illetőleg az uj századnak első hallottjai városunkban: Petrin Imre takácsmes­ter, ki újév napján este 6 órakor 61 éves korá­ban, — és özv. Mnistik Lajosné szül. Simonko­­vics Lujza — Simonkovics Mátyás leánya —, ki ugyancsak újév napján este 8 órakor 36 éves korában hunyt el. Mind a két halottat csütör­tökön délután 3 órakor temették el — a r. kat. temetőben. — Halálozás. Al­muth Henrikné szül. Ábra­­hám Józefin múlt vasárnapra virradó éjjel 61 éves korában meghalt. Temetése másnap — de­­cember 31-én — délután 4 órakor ment végbe. Az izraelita sírkertben temették el. — Gazdasági cseléd jutalmazása Duna- Szekcsőn. A földművelésügyi miniszter Saslics Arszónak, a Jankovich-Bésán duna-szekcsői ura­dalmában 38 év óta híven, becsületesen szol­gáló gazdasági cselédnek 100 korona jutalmat és elismerő díszoklevelet adományozott. Ezt a jutalmat és oklevelet 1900. évi decz. 31-én adta át a kitüntetettnek, lelkesítő beszéd kíséretében Szinkovich Károly, járásunk főszolgabirája a vár­­megyei gazdasági egyesület két kiküldöttjének: Stajevits Jánosnak és Freytag Lajosnak, az ura­dalmi tisztikarnak, a község képviselőtestületé­nek és elüljáróságának, valamint az uradalmi cselédségnek jelenlétében. A gazdasági egyesü­let nevében Stajevits János, az uradalom nevé­ben Bátsmegyey Rezső számtartó mondott be­szédet. Az ünnepelt könyezve köszönte meg a kitüntetést. — Csavargőzösünk a téli kikötőben. A Mohács város tulajdonát képező Mohács­ Mar­­gitta csavargőzöst az újév napján bekövetkezett nagy hideg következtében szerdán a Bezdán mel­letti »baracskai« téli kikötőbe vitték. Éppen jókor, mert másnap már zajlott a Duna.­­ Az újévi üdvözleteket az »Első Mo­hácsi Jótékony Nőegylet« céljaira fordítandó adományokkal folytatólag megváltották még : Német Lipót 10 K, dr. Serli Sándor 4 K, dr. Rüll Béla és dr. Rüll János 2—2 K-val. .— A nőegylet elnöke általunk mond köszönetet a szives adakozóknak. — Jogász-táncestély. A pécsi püspöki jogakadémia polgársága f. hó 1- án a Nemzeti Kaszinó termeiben a­­Jogász Segélyző Egylett javára nagyszabású táncestélyt rendez. Az es­télyen a cs. és kir. 52. gyalogezred zenekara és Farkas Sándor bandája játszik. — Egyleti élet. A Mohácsi Földmivelők Olvasóköre ma délután 4 órakor tartja évi ren­­rendes közgyűlését. Rendesen az újév napján szokta ugyan ezen törekvő egyesület közgyű­lését megtartani — s ez az oka, hogy la­punk legutóbbi számában mi is az újév napját említettük föl az idei közgyűlés idejéül — de ezúttal a népszámlálás miatt a mai délutánra kel­lett a közgyűlés idejét elhalasztani. — Községi tisztújítás Herceg-Márokon. Herceg-Márok község elöljárósága a közgyám kivételével állásáról leköszönvén, Szinkovich Károly, főszolgabíró 1. évi januárius 4-én Her­ceg-Márokon rendkívüli tisztújító széket tartott. Megválasztották egyhangúlag bírónak Matievits Balázst, helyettes bírónak Knezevits Pált, es­küdteknek Derventics Alajost és Kovács Lajost, pénztárosnak Balatinác Máriánt. A választmányi eljárás kifogástalan rendben és csendben folyt le. — Zajlik a Duna. Az újév napján bekö­vetkezett váratlanul hideg idő meghozta a je­get. Csütörtökön már megkezdődött Dunánkon a jégzajlás és hatalmas jégtáblák úsznak lassan méltóságteljesen lefelé a Dunán. Ha a mostani, rendkívüli hideg időjárás még egy-két napig eltart, valószínűleg beáll a Duna s ott, a­hol eddig különböző vízijáróművek szelték a tajtékzó hullámokat: a Duna jégpáncélon kocsin és gya­logszerrel lehet majdan áthaladni egyik part­ról a másikra. — Vármegyénk műemlékei. A műemlékek országos bizottsága összeállított az országban bár­hol található műemlékekről egy ideiglenes kimuta­tást, a­melyet azzal a megkereséssel küldött el min­den vármegyének, hogy azt — ha esetleg nem volna teljes —a községek által a valóságnak meg­felelően igazíttassa ki s a benne nem foglalt mű­emlékeket vétesse föl. A kimutatás szerint Ba­­ranya várm­egye területén a következő műemlé­kek vannak: Bán római kasztrum; Bátha kolos­toralapzat ; (?) Batina (Kis-Kőszeg), Leányvár nevű rom; Baranyavár, római épület; Dárda, római töltés; Gyűd, r. hát, templom; Gyula (Pécs és Mohács közt), Pálos-zárda romjai; Hi­das, várrom; Hosszú-Hetény, várrom; Kapos- Szekcső, római kasztrum nyomai;Kopács, r.k. tem­plom ; Kölked, római kasztrum maradványa; Kő­­vágó-Szőllős, római temető; Mánfa, r. k. tem­plom ; Pécs, székesegyház; őskeresztény kubi­­kulum, faragványos kövek a püspöki múzeum­ban, Mindenszentek­ temploma, keresztelő kút, török mecset (kórházi templom), belvárosi plébá­nia-templom., Ágoston-rendiek zárdája­, város­falak és bástyák, tetyei romok, Havi-Boldogas­szony temploma, Jakab-hegyi földvár és Pálos-zár­­darom, Siklós vára, török mecset. — A kimuta­tásban Ugyan­ nem foglaltatik, dk­ a műemlékek bivottságának intenciója szerint fölveendők abba a mohácsi járásból. Somberek község, melynek ha­tárában régi templom romjai láthatók és Duna- Szekcső, hol régi vár nyomai és egyéb romok találhatók. — Helyreigazítás. Azoknak az úrasszo­nyoknak a névsorából, a kik az Első Mohácsi J. Nőegylet karácsonyi teauzsonnájára süteményt küldtek, sajtóhibából kimaradt Andrits Tiva­darné és özv. Frommer Miksáné neve. Ezt oly megjegyzéssel igazítjuk helyre, hogy a nőegy­­let választmánya által a nemesszivü adakozók­nak kifejezett köszönet a fönnebb nevezett két úrasszonyt is illeti. — Közlekedési akarály. A magyar állam­vasutak igazgatósága az Erdőd és Gombos va­súti állomások közt a Dunán át való gőzkomp­­közlekedést az erős jégzajlás miatt beszüntette. — Korcsmárosok és italmérők figyel­mébe. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter egyik legújabb rendeletében kimondotta, hogy a korcsmárosok és italmérők a pénzügyigazga­tóságtól nyert italmérési engedély alapján csu­pán a megjelölt szeszes italok kimérésével fog­lalkozhatnak ; ily engedély alapján tehát semmi­féle ételt vagy élelmi­szert, illetve másnemű árucikket iparszerüleg ki nem szolgálhatnak és nem árusíthatnak. Az az italmérő, ki az italmé­résen kívül élelmi cikkeknek keresetszerű eladó­ ügetve haladt a csikorgós havon. Mélyen belevágta magát az ülésbe és fásultan tekintett szét a hó­födte tájon. És ezen az utón szörnyű terv fogamzott meg agyában és ezután kis időre rendületlen nyugalom­mal ült a kocsijában, nem gondolva már semmire. A siket éjbe belenyillal néhány vontatott, keserves ugató hang és a két paripa előrehegyezett füllel poroszkál, vájjon nem-e farkas . Jóska elunta magát a bakon, fáradtságos munka árán kicsihol és pipára gyújt. Csodálja, hogy az uraság nem fanyalodik rá ebben a kietlen egyformaságban. Pedig azt hiába várja. Bár türelmes, a­míg hazáig nem érnek. A küszöbnél Bodolay nem is várja, hogy elébe jöjjenek. Maga nyitja ki a kocsi ajtaját és komoran kiszáll. Határozott léptekkel tart lakosztályának, de kis leánya hálószobájából világosság szűrődik elő. Szive nagyot dobban és hirtelen arra irányozza lépteit. A neszfogó, süppe­­dékes szőnyegen óvatosan lépked, nehogy fölriadjon a gyermek. Mikor a nyoszolyához ér, valami fojto­gató érzés arra készteti, hogy szétvonja a függönyt. Ott fekszik a gyermek, félig betakarva és álmában mosolyog. Bodolay lehajol hozzá és meg­csókolja mindkét orcáját. A gyermek fölébred, rá­­mosolyog és halkan pusmog valamit. Aztán ismét lezárja a szempilláit és édesdeden elszunnyad. És az imént még erős férfi, ki oly szilárd léptekkel tartott szobája felé, most térdre rogyik. Kebléből zokogás tör elő, csukló, szaggatott zoko­gás. Az ébredő nap ily helyzetben találja, a­mint leánya ágya előtt térdel, fejét a szék támlájára hajtva. Az angyalarcú baba pedig álmában dehogy tudja, hogy mosolyával egy életet mentett meg. Atyja életét . . . Gosztonyi Jenő.

Next