Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-28 / 22. szám
1905 május 28. Mohács és Vidéke két darab különböző alaphangját. Olyan alakokhoz, mint a bíró, meg van a kellő művészi fegyelme. Ferkója pedig csupa szív volt, minden érzelgősség nélkül. Moly Margit a beteges és törékeny Márikában szubtilisan finom volt és alakítása a színpad levegőjét megkapó hangulattal töltötte be. Ungvári karakterisztikus plébános, Marossy megnyerően kedves menyecske, Rónay élesszeműen kópizált öreg parasztasszony volt. Hétfőn a János vitéz előadása külsőleg abban különbözött a premierektől, hogy a címszerepet Sugár Aranka személyesítette. Alakítása izzigvérig magyaros, de távolról sem népszínműves volt. Majdnem megbecsülhetetlen érdeme, hogy ki tudta magát vonni a szerep fővárosi kreálójának mindeneket lenyűgösző hatása alól és saját művészi énjének — melynek sokszínűségét a rutin, közvetlenséget az igaz átérzés adott — kereste és találta meg a legszebb formáját. Csodás énekművészete nem ismer nehézségeket. Hangjának érzéki varázsát művészi eszközökkel a forrpontig tudja hevíteni és ez játszva segítette a diadalmas sikerhez. Az énekes beszédet bájos pajkossággal, temperamentumos dévajsággal, a komoly jelenetekben pedig igazán átérzett játékkal kerekítette ki olyan művésziesen tökéletes egésszé, amely az igazi színjátszás minden hozzáértőjének nemes gyönyöröket kellett hogy szerezzen. A közönség érteni és értékelni tudta alakításának minden kiválóságát és majdnem szünetlen tapsorkánban fejezte ki legmagasabb tetszését. A többiek is csiszoltabb és kerekdedebb alakítást adtak és a rendezés is jótékony hatással pótolta, amit az első alkalommal hiányosság gyanánt fölpanaszoltunk. Kedden a Regényesek előadása olyan súlyos feladatok elé állította a színészeket, amelyekkel a fővárosiak sem tudnak mindig sikerrel megbirkózni. Rostand darabja ötletesen föltálalt műkedvelői móka, amelyet azonban Telekes Béla Vörösmartyra emlékeztető nyelvezete sokban nehézkessé tett. A színészek általában véve eléggé szépen és mértékkel kiéreztetve mondták a verseket, amelyekben azonban távolról sem csillámlik annyi attikai só, mint a Ciranoban. Valamennyien lehetőleg tartózkodtak a szinnalhasogatástól és nem mindenben az ő hibájuk, ha a hatás nem volt eléggé közvetlen. Az elismerés pálmája Rátkayt és Kilibyt illeti. Amit produkáltak, az olyan művésziesen kidolgozott, finoman cizellált, de mégis tömör fajsúlyú, színtiszta munka volt, amilyen csak az igaz művészet televény talajából sarjadzhat. Remete Géza Straforeljében kelleténél több volt az önteltség, aminthogy Moly Margit — lehet, hogy ízléses tartózkodásból — sem volt elég precense. Margitai bár többször csábíttatta magát szerepétől szavalásra, ezen is átcsillant annyi érzés és értelem, amely megfelelő szerepben kifogástalant is nyújthat. Szerdán a Cigánybáró került színre és ez a tény egy hasonlatot erőszakol ki belőlünk. A régi partitúra, olyan mint a gyémánt. Ha időnként nem tisztítják, elveszti fényét, ragyogását. Ha kiveszik a foglalatból és újra köszörülik, szebb, ragyogóbb lesz. Ezt tették szerdán Strausz örökéletű muzsikájával és mert mesteri kezek köszörülték, ragyogásába belekáprázott a szem és szivárványon fényben tündöklött minden zenei szépsége. Sugár Aranka Saffija játékban igaz és jellegzetes, énekben pedig valósággal elbűvölő volt. Hangjának színtiszta csengése, sugárzóés ezt senki rész szójátéknak nevei legközvetlenebbül irodalmunk régi, nemes hagyományaihoz, a nagy úttörők méltó utódjának mutatkozván be. Mikszáth Kálmán bevezető tanulmányai ritka művészettel világítanak bele az írók és koruk lelkébe, a pszichológiai látás és a művészi előadás minden pompájával. Jósika, Tolnai, Justh és Herczeg arczképei R. Hirsch Nelli művészi rajzonját dicsérik. Az öt kötet a vállalat programmjához híven különböző korok íróit foglalja egybe. Ha teljes lesz a gyűjtemény, az egyes kötetek időrendben követik egymást, a mostani sorozat kötetei mint a 10. és 11. (Jósika), a 49. (Tolnai), az 53. (Justh) és az 55. (Herceg) kötet. Az új sorozat kiállítása mindenben párja az első sorozatnak, amelynek kiállítása országszerte elismerést keltett. Finom famentes papiros, tiszta szép nyomás, elegáns Grasset-betűvel, egész oldalas művészi képmellékletek, diszes bekötési tábla. A hatvan kötetes gyűjtemény ára diszes kötésben 300 korona. Félévenként ötkötetes sorozatban jelenik meg. Megrendelhető csekély havi részletfizetésre bármely könyvkereskedésben, tekintse pompára, lebilincsel, elbűvöl, magával ragad és visz az igaz művészet legmagasabb régióiba, hogy ott mint pacsirta a felhők fölött — csattogtatva ragyogtassa briliáns trilláit. — Barinkayt Remete adta és érdeme, hogy előadásában a transzporálás dacára sem sikkadt el a partitúra minden szépsége. A duettekben dicsérendő szerénységgel engedte át a vezetést a női szopránnak és mint baritonistának úgyis számottevő volt a sikere. Sárközy készséggel állította sötétes baritonját a trikolor szolgálatába, Rónay Hermin pedig a maga bőséges komikai vénájából ügyesen stafírozta Mirabellát. Ciprával egy új erő debütált: Székely Anna. Hangja fejlődése zenitjén levő mezzoszoprán, érces timbreval, mely széles skálája mellett is egységes. Iskolázottsága kifogástalan. A többiek............De hisz csak az ékkövet tisztították meg, a foglalat homályos — és ez a gyöngédebb kifejezés! — maradt. Maradjanak hát ők is homályban. Csütörtökön megint Hervé jutott szóhoz a Nebántsvirággal. Kállay jól eső, pihent hanggal végzett a címszerep énekbeli részével. Ami tapsban része volt, azt csak ennek köszönheti, mert játéka negédes és erőltetett volt. Ajkcsücsörítés és szemforgatás ma már kevés a szubrettséghez. Cikória az, nem kávé. Van neki valódi fűszeres arábiai termése is készletben, hogy mégis miért él szurrogátummal, azt csak az tudja, aki ismeri a primadonnaszeszélyt. Follinusz (Celesztin) még mindig az a kitűnő színész, kinek komikuma már egy egész nemzedéket kacagtatott meg. Egészséges nevetés hangzott minden mozdulatának nyomában. Huszár és Doby egy kis pompás szekítet adtak abból, hogy mit tudnának csinálni, ha alkalmuk volna. Remete (Champlatreux) nagyon beleélhette magát a tenorista szerepkörbe. Szeszélyeskedett. Ez baritonistáknak nem illik. Szathmáry megirigyeltette velünk a darabbeli feleségét. Az süket, de nekünk látnunk és hallanunk kellett. A színlapról elmaradt az őrmester, a színen azonban nagyon is ott volt, mégpedig Gömöry személyesítésében, aki egy pompás figurát csinált belőle. Hangos derültség jutalmazta. A rendezésnek voltak kisebb-nagyobb botlásai. Nem kifogásoljuk, hogy nem hoztak be lovat, de akkor töröljék az erre való vonatkozásokat, amelyeknek a cselekmény folyamához úgyis semmi közük. Pénteken zónaelőadás volt. Az Aranykakas eredetileg csak talmi, de nálunk a valódi fémijelzését kapta. Sugár Aranka tűzről pattant korcsmárosné volt, kinek nótázása jobb cégér minden gyaluforgácsnál. Huszár Károly nem érte be a dialektusos beszédben rejtő komikummal, hanem a maga kedélytőkéjéből is sokkal pótolta Dachselmayer komikumát. Mindjárt megjelenésével hangos derültséget keltett és értette a módját, miként kell ezt fokozni. Kedélyes, jóízű alakítás volt, sok természetességgel és élethűséggel. Remete mint Fürge Tóni rácáfolt a nevére. Egy csöppet se volt fürge. Ebben alaposan lefőzte a kis Sárközy Ferike, aki igazán eleven kedvességgel ügyeskedett. Publikum csak nagyon kevés került a mérsékelt belyárak mellett tartott előadáshoz, ami előrelátható volt, mert hisz a vasárnapi látogatókból kerül ki a zónaelőadások közönsége is. Általában véve azonban e héten eléggé pártfogolt a közönség és remélhető, hogy most, a fagyos szentek elmúltával még jobban belemelegszik majd a színházba járásba és talán nem fogja lehűteni a májust meghazudtoló időjárás sem úgy, mint eddig. A jövő heti műsort alább adjuk. Moly Tamás valószínűleg úgy vélekedik a színdarabokról, mint a borról: mennél ébb, annál jobb. Ezt ugyan nem írjuk alá, de érdemében semmi kifogásunk nincsen, ha régit és jót adnak, de jól. A legtöbb ilyen darabot bizony kikezdte az időnek ama bizonyos vasfoga és ennek takargatása a színészek föladata, amelynek azonban a múlt héten — mikor pedig lett volna bőséges alkalom — nem mindig feleltek meg. Meg aztán négy régi operett egy héten kicsit sok a jóból. Hol marad az agyonigért új irodalom, kedves Molyár? A társulatban is történtek változások. Molnár Ella, ki első fellépésével bevette magát a szívekbe, elment visszajövetlenül. Most meg Marossy Adél, Kürthy és Doby távoznak el. A két utóbbit a „haza“ szólítja fegyveres szolgálásra és ez vis major, amelyet mindenki sajnál, de amelyért senki sem felel. Marossy hirtelen távozását azonban egész más természetű okok idézték elő, amelyekkel nem akarunk részletesebben foglalkozni, de már arra határtalanul kiváncsiak vagyunk, hogy miként akarják és fogják e jelentős erőket pótolni ? Nem lévén senkinek sem a csatlósai, a személyek nem is érdekelnek minket, de a társulat ez erősségeinek távozása mindenesetre jókora gyöngülést jelent, amelyet hogy hogyan és kikkel fognak helyreütni, azt mégis KÜLÖNFÉLÉK. Glosszák, Kedves Szerkesztő úr! Végtelenül büszkévé tett akkor, amikor azt jelentette ki, hogy kiváncsi a véleményemre, vájjon mit szólok én a színtársulatunkhoz. Talán föl is tűnt Önnek, hogy kétszer is megkérdeztem, nehogy tévedjek, hogy hát a kritikámra kiváncsi-e? Hát kedves Szerkesztő úr, én kritikát nem merek írni, és ennek nagy oka van. Ugyanis egyszer régen, nagyon régen írtam egy, egyetlen egy kritikát a színtársulatról, hanem azóta meg nem merném még egyszer reszkírozni, mert hogy akkor verés, de nagy verés nélkül menekültem, az az akkori kor legnagyobb csudája volt. Szó se lehet tehát arról, kedves Szerkesztő úr, hogy az én kritikám valaha napvilágot lásson, mert két természeti tüneménytől félek az életben : az egyik a mennydörgés, a másik pedig a verés. Az elsőtől azért, mert nem lehet visszaütni, a másodiktól pedig azért, mert vissza lehet ütni. Ebben ugyan semmi logika nincs, dehát abban sem volna, ha én például társulatunk derék igazgatóját meg- vagy lekritizálnám, tegyük föl csak azért, mert szerintem a „Cigánybáródban nem az én szám íze szerint osztotta ki a szerepeket. Hát nem jobban érti-e azt a direktor, mint én, a laikus? Nem is hiszem, hogy nem tévedek akkor, amikor azt hiszem, hogy Zsupán szerepét inkább Huszárnak szántam volna, míg Barinkait szívesebben néztem volna Vámositól, még ha baritonista is. Nem kritizálok tehát a már említett okból, de még ahhoz sincs semmi közöm, hogy a beteget jelentett primadonna, kit nagyon nehezen nélkülöztünk e héten, az előadásokat napestén az egyik legrosszabb páholyból mulatja végig, s olyan jóizűeket nevet s olyan gyakran, hogy féltem a hangját az édesnek. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket nekem nem illik megkritizálni, vagy talán arra beszéljem rá a direktort, hogy juttasson Dobinak is nagyobb szerepeket, hogy gyakorolja ő is magát a színművészet nemes, de hálátlan mesterségében ? Hiszen az igazgató legjobban tudja, hogy kinek milyen szerepet kell juttatni. Vagy talán lehet az ellen valakinek kifogása, hogy Bérest csak a második hét végén léptette föl, hát talán nem tudja a direkció, hogy kit mikor léptessen fel ? És hátha az igazgató egyáltalán nem léptette volna föl agilis titkárát, szabadna nekem az ellen zúgolódnom ? Ugye, hogy nem ! Miért szapuljam én tehát az igazgatót, mint a társulat fejét? Talán nincs neki elég baja és gondja ? A többek között a társulatot fegyelemhez szoktatni, de nem csak szoktatni, hanem a fegyelmet gyakorolni is? 3. oldal: nagyon szeretnék tudni. Reklamáljuk az eltávozott erőket és feszülten várjuk, hogy milyetén módon fogják az így támadt hiányosságot pótolni. T+T.* Az e heti műsor a következő: vasárnap délután Felhő Klári, este (14. bérletsz.) János vitéz, hétfőn félhelyárakkal Tavasz, kedden (15. bérletsz.) A szabinnők elrablása; szerdán (16. bérletsz.) Hüvelyk Kató; csütörtökön (ünnep) délután Aranyvirág, este (17. bérletsz.) Náni; pénteken fél helyárakkal: Cigánybáró; szombaton (18. bérletsz.) A betörő. A szinpártoló egyesületi tagok figyelmébe. Mint tudvalevő, az egyesületi tagoknak módjukban áll szelvényeiket 15 bérleti előadáson belül beváltani. A lefolyt héten Kállay Jolán betegsége miatt némi műsorváltozás állt be, úgy hogy ennek következtében a szinigazgató elhatározta, hogy a szinpártoló egyesületi tagok részére nem 15, hanem 18 bérletes előadást tart , tekintve, hogy tegnap, szombaton a 12-ik bérletes előadás volt, a szelvények a jövő hét végéig érvényesek lesznek. Előre is fölhívjuk a tagok figyelmét a Hüvelyk Kató operettre és A betörő című amerikai bohózatra, mely Moly Tamás fordításában fog színre kerülni. Színházi bérlethirdetés. A színigazgató egy második bérletet hirdet 12 előadásra a következő bérletárak mellett: páholy 90 K, támlásszék az I—VHI. sorban 20 K, a IX—XI. sorban 16 K, a többi sorban 12 K. A bérlet június 4-én veszi kezdetét, ezekre az előadásokra szelvények is kaphatók. Bérelni Bérczi Jenő színházi titkárnál lehet. Első cs. kir. osztrák-magyar kizárólag szab. viharmentes OMLOKZAT-FESTÉKGYÁR Kronsteiner Károly Bécs, III., Hauptstr. 120 (saját házában), 662] Kívánatra ingyen próba, mintakönyv és prospektus. Kronsteiner-féle uj zománc. Homlokzat-festék hatóság, védve. Ötven különböző minta, vízzel keverhető, mosható, viharmentes, tűzálló zománcozott, csak egyszerű mázolás. Jobb mint az olajfesték. Évek során át szállítja cs. és kir. uradalmaknak, katonai és civil intézőségeknek, vasutaknak stb. Minden résztvett kiállításon első díjjal jutalmazva. Legolcsóbb festék homlokzatokra, belterületre, különösen iskolák, kórházak, templomok, kaszárnyákhoz stb és mindenféle más tárgyhoz. Egy négyzetméter ára 2 és fél kr. Meglepő eredmény. Homlokzatfesték, viharmentes, mészben oldható, 49 minta, olajfestékkel azonos, kilogrammja 12 krtel följebb.