Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-05-28 / 22. szám

1905 május 28. Mohács és Vidéke két darab különböző alaphangját. Olyan alakokhoz, mint a bíró, meg van a kellő művészi fegyelme. Ferkója pedig csupa szív volt, minden érzelgősség nélkül. Moly Margit a beteges és törékeny Mári­­kában szubtilisan finom volt és alakítása a színpad levegőjét megkapó hangulattal töltötte be. Ungvári karakterisztikus plébános, Marossy megnyerően kedves menyecske, Rónay élesszeműen kópizált öreg parasztasszony volt. Hétfőn a János vitéz előadása külsőleg abban különbözött a premierektől, hogy a címszerepet Sugár Aranka személyesítette. Alakítása izzig­­vérig magyaros, de távolról sem népszínműves volt. Majdnem megbecsülhetetlen érdeme, hogy ki tudta magát vonni a szerep fővárosi kreálójának minde­neket lenyűgösző hatása alól és saját művészi énjének — melynek sokszínűségét a rutin, közvet­lenséget az igaz átérzés adott — kereste és találta meg a legszebb formáját. Csodás énekművészete nem ismer nehézségeket. Hangjának érzéki vará­zsát művészi eszközökkel a forrpontig tudja heví­teni és ez játszva segítette a diadalmas sikerhez. Az énekes beszédet bájos pajkossággal, tempera­mentumos dévajsággal, a komoly jelenetekben pedig igazán átérzett játékkal kerekítette ki olyan művésziesen tökéletes egésszé, amely az igazi színjátszás minden hozzáértőjének nemes gyönyö­röket kellett hogy szerezzen. A közönség érteni és értékelni tudta alakításának minden kiválóságát és majdnem szünetlen tapsorkánban fejezte ki legma­gasabb tetszését. A többiek is csiszoltabb és kerek­­­dedebb alakítást adtak és a rendezés is jótékony hatással pótolta, amit az első alkalommal hiányos­ság gyanánt fölpanaszoltunk. Kedden a Regényesek előadása olyan súlyos feladatok elé állította a színészeket, amelyekkel a fővárosiak sem tudnak mindig sikerrel megbirkózni. Rostand darabja ötletesen föltálalt műkedvelői móka, amelyet azonban Telekes Béla Vörösmar­­tyra emlékeztető nyelvezete sokban nehézkessé tett. A színészek általában véve eléggé szépen és mér­tékkel kiéreztetve mondták a verseket, amelyek­ben azonban távolról sem csillámlik annyi attikai só, mint a Ciranoban. Valamennyien lehetőleg tar­tózkodtak a szinnalhasogatástól és nem mindenben az ő hibájuk, ha a hatás nem volt eléggé közvet­len. Az elismerés pálmája Rátkayt és Kilib­yt il­leti. Amit produkáltak, az olyan művésziesen kidol­gozott, finoman cizellált, de mégis tömör fajsúlyú, szín­­tiszta munka volt, amilyen csak az igaz művészet tele­­vény talajából sarjadzhat. Remete Géza Straforel­­jében kelleténél több volt az önteltség, aminthogy Moly Margit — lehet, hogy ízléses tartózkodásból — sem volt elég prec­ense. Margitai bár többször csábíttatta magát szerepétől szavalásra, ezen is át­csillant annyi érzés és értelem, amely megfelelő szerepben kifogástalant is nyújthat. Szerdán a Cigánybáró került színre és ez a tény egy hasonlatot erőszakol ki belőlünk. A régi partitúra, olyan mint a gyémánt. Ha időnként nem tisztítják, elveszti fényét, ragyogását. Ha kiveszik a foglalatból és újra köszörülik, szebb, ragyogóbb lesz. Ezt tették szerdán Strausz örökéletű muzsi­kájával és mert mesteri kezek köszörülték, ragyo­gásába belekáprázott a szem és szivárványon fényben tündöklött minden zenei szépsége. Sugár Aranka Saffija játékban igaz és jellegzetes, énekben pedig valósággal elbűvölő volt. Hangjának színtiszta csengése, sugárzó­­és ezt senki rész szójátéknak ne­vei legközvetlenebbül irodalmunk régi, nemes hagyományaihoz, a nagy úttörők méltó utódjának mutatkozván be. Mikszáth Kálmán bevezető tanulmányai ritka művészettel világítanak bele az írók és koruk lel­kébe, a pszichológiai látás és a művészi előadás minden pompájával. Jósika, Tolnai, Justh és Herczeg arczképei R. Hirsch Nelli művészi rajzonját dicsérik. Az öt kötet a vállalat programmjához híven különböző korok íróit foglalja egybe. Ha teljes lesz a gyűjtemény, az egyes kötetek időrendben követik egymást, a mostani sorozat kötetei mint a 10. és 11. (Jósika), a 49. (Tolnai), az 53. (Justh) és az 55. (Herceg) kötet. Az új sorozat kiállítása mindenben párja az első sorozatnak, a­melynek kiállítása országszerte elismerést keltett. Finom famentes papiros, tiszta szép nyomás, elegáns Grasset-betűvel, egész olda­las művészi képmellékletek, diszes bekötési tábla. A hatvan kötetes gyűjtemény ára diszes kötésben 300 korona. Félévenként ötkötetes sorozatban jelenik meg. Megrendelhető csekély havi részletfizetésr­e bármely könyvkereskedésben, tekintse­ pompára, lebilincsel, elbűvöl, magával ra­gad és visz az igaz művészet legmagasabb régióiba, hogy ott mint pacsirta a felhők fölött — csattog­tatva ragyogtassa briliáns trilláit. — Barinkayt Remete adta és érdeme, hogy előadásában a transz­­porálás dacára sem sikkadt el a partitúra minden szépsége. A duettekben dicsérendő szerénységgel engedte át a vezetést a női szopránnak és mint baritonistának úgyis számottevő volt a sikere. Sár­­közy készséggel állította sötétes baritonját a tri­kolor szolgálatába, Rónay Hermin pedig a maga bőséges komikai vénájából ügyesen stafírozta Mi­­rabellát. Ciprával egy új erő debütált: Székely Anna. Hangja fejlődése zenitjén levő mezzo­szoprán, érces timbreval, mely széles skálája mellett is egységes. Iskolázottsága kifogástalan. A többiek............De hisz csak az ékkövet tisztították meg, a foglalat homályos — és ez a gyöngédebb kifejezés! — maradt. Maradjanak hát ők is homályban. Csütörtökön megint Hervé jutott szóhoz a Nebántsvirág­gal. Kállay jól eső, pihent hanggal végzett a címszerep énekbeli részével. Ami tapsban része volt, azt csak ennek köszönheti, mert játéka negédes és erőltetett volt. Ajkcsücsörítés és szem­­forgatás ma már kevés a szubrettséghez. Cikória az, nem kávé. Van neki valódi fűszeres arábiai termése is készletben, hogy mégis miért él szurro­gátummal, azt csak az tudja, aki ismeri a prima­donnaszeszélyt. Follinusz (Celesztin) még mindig az a kitűnő színész, kinek komikuma már egy egész nemzedéket kacagtatott meg. Egészséges ne­vetés hangzott minden mozdulatának nyomában. Huszár és Doby egy kis pompás szekítet adtak abból, hogy mit tudnának csinálni, ha alkalmuk volna. Remete (Champlatreux) nagyon beleélhette magát a tenorista szerepkörbe. Szeszélyeskedett. Ez baritonistáknak nem illik. Szathmáry megiri­­gyeltette velünk a darabbeli feleségét. Az süket, de nekünk látnunk és hallanunk kellett. A szín­­lapról elmaradt az őrmester, a színen azonban nagyon is ott volt, még­pedig Gömöry személye­­sítésében, aki egy pompás figurát csinált belőle. Hangos derültség jutalmazta. A rendezésnek voltak kisebb-nagyobb botlásai. Nem kifogásoljuk, hogy nem hoztak be lovat, de akkor töröljék az erre való vonatkozásokat, amelyeknek a cselekmény folyamához úgyis semmi közük. Pénteken zónaelőadás volt. Az Aranykakas eredetileg csak talmi, de nálunk a valódi fémijel­­zését kapta. Sugár Aranka tűzről pattant korcs­­márosné volt, kinek nótázása jobb cégér minden gyaluforgácsnál. Huszár Károly nem érte be a dialektusos beszédben rejtő komikummal, hanem a maga kedélytőkéjéből is sokkal pótolta Dachselma­­yer komikumát. Mindjárt megjelenésével hangos derültséget keltett és értette a módját, miként kell ezt fokozni. Kedélyes, jóízű alakítás volt, sok ter­mészetességgel és élethűséggel. Remete mint Fürge Tóni rácáfolt a nevére. Egy csöppet se volt fürge. Ebben alaposan lefőzte a kis Sárközy Ferike, aki igazán eleven kedvességgel ügyeskedett. Publikum csak nagyon kevés került a mérsékelt belyárak mellett tartott előadáshoz, ami előrelát­ható volt, mert hisz a vasárnapi látogatókból kerül ki a zónaelőadások közönsége is. Általában véve azonban e héten eléggé pártfogolt a közönség és remélhető, hogy most, a fagyos szentek elmúltával még jobban belemelegszik majd a színházba járásba és talán nem fogja lehűteni a májust meghazudtoló időjárás sem úgy, mint eddig. A jövő heti műsort alább adjuk. Moly Tamás valószínűleg úgy vélekedik a színdarabokról, mint a borról: mennél ébb, annál jobb. Ezt ugyan nem írjuk alá, de érdemében semmi kifogásunk nincsen, ha régit és jót adnak, de jól. A legtöbb ilyen darabot bizony kikezdte az időnek ama bizonyos vasfoga és ennek takargatása a színészek föladata, a­melynek azonban a múlt héten — mikor pedig lett volna bőséges alkalom — nem mindig feleltek meg. Meg aztán négy régi operett egy héten kicsit sok a jóból. Hol marad az agyonigért új irodalom, kedves Moly­ár? A társulatban is történtek változások. Molnár Ella, ki első fellépésével bevette magát a szívekbe, elment visszajövetlenül. Most meg Marossy Adél, Kürthy és Doby távoznak el. A két utóbbit a „haza“ szólítja fegyveres szolgálásra és ez vis ma­jor, amelyet mindenki sajnál, de amelyért senki sem felel. Marossy hirtelen távozását azonban egész más természetű okok idézték elő, amelyekkel nem aka­runk részletesebben foglalkozni, de már arra ha­tártalanul kiváncsiak vagyunk, hogy miként akar­ják és fogják e jelentős erőket pótolni ? Nem lé­vén senkinek sem a csatlósai, a személyek nem is érdekelnek minket, de a társulat ez erősségeinek távo­zása mindenesetre jókora gyöngülést jelent, amelyet hogy hogyan és kikkel fognak helyreütni, azt mégis KÜLÖNFÉLÉK. Glosszák, Kedves Szerkesztő úr! Végtelenül büszkévé tett akkor, amikor azt jelentette ki, hogy kiváncsi a véleményemre, vájjon mit szólok én a színtársulatunkhoz. Talán föl is tűnt Önnek, hogy kétszer is megkérdeztem, nehogy tévedjek, hogy hát a kri­tikámra kiváncsi-e? Hát kedves Szerkesztő úr, én kritikát nem merek írni, és ennek nagy oka van. Ugyanis egyszer régen, nagyon régen írtam egy, egyetlen egy kritikát a színtársulatról, hanem azóta meg nem merném még egyszer reszkírozni, mert hogy akkor verés, de nagy verés nélkül me­nekültem, az az akkori kor legnagyobb csudája volt. Szó se lehet tehát arról, kedves Szerkesztő úr, hogy az én kritikám valaha napvilágot lásson, mert két természeti tüneménytől félek az életben : az egyik a mennydörgés, a másik pedig a verés. Az elsőtől azért, mert nem lehet visszaütni, a má­sodiktól pedig azért, mert vissza lehet ütni. Ebben ugyan semmi logika nincs, dehát abban sem volna, ha én például társulatunk derék igaz­gatóját meg- vagy lekritizálnám, tegyük föl csak azért, mert szerintem a „Cigánybáródban nem az én szám íze szerint osztotta ki a szerepeket. Hát nem jobban érti-e azt a direktor, mint én, a laikus? Nem is hiszem, hogy nem tévedek akkor, amikor azt hiszem, hogy Zsupán szerepét inkább Huszárnak szántam volna, míg Barinkait szíveseb­ben néztem volna Vámositól, még ha baritonista is. Nem kritizálok tehát a már említett okból, de még ahhoz sincs semmi közöm, hogy a beteget jelentett primadonna, kit nagyon nehezen nélkü­löztünk e héten, az előadásokat napestén az egyik legrosszabb páholyból mulatja végig, s olyan jó­­izűeket nevet s olyan gyakran, hogy féltem a hangját az édesnek. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket nekem nem illik megkritizálni, vagy talán arra beszéljem rá a direktort, hogy juttasson Dobinak is nagyobb szerepeket, hogy gyakorolja ő is magát a színmű­vészet nemes, de hálátlan mesterségében ? Hiszen az igazgató legjobban tudja, hogy kinek milyen szerepet kell juttatni. Vagy talán lehet az ellen valakinek kifogása, hogy Bérest csak a második hét végén léptette föl, hát talán nem tudja a direkció, hogy kit mikor léptessen fel ? És hátha az igazgató egyáltalán nem léptette volna föl agilis titkárát, szabadna nekem az ellen zúgolódnom ? Ugy­e, hogy nem ! Miért szapuljam én tehát az igazgatót, mint a társulat fejét? Talán nincs neki elég baja és gondja ? A többek között a tár­sulatot fegyelemhez szoktatni, de nem csak szoktatni, hanem a fegyelmet gyakorolni is? 3. oldal: nagyon szeretnék tudni. Reklamáljuk az eltávozott erőket és feszülten várjuk, hogy milyetén módon fogják az így támadt hiányosságot pótolni. T+T.* Az e heti műsor a következő: vasárnap délután Felhő Klári, este (14. bérletsz.) János vitéz, hétfőn félhelyárakkal Tavasz, kedden (15. bérletsz.) A szabinnők elrablása; szerdán (16. bér­letsz.) Hüvelyk Kató; csütörtökön (ünnep) délután Aranyvirág, este (17. bérletsz.) Náni; pénteken fél helyárakkal: Cigánybáró; szombaton (18. bér­letsz.) A betörő. A szinpártoló egyesületi tagok figyel­mébe. Mint tudvalevő, az egyesületi tagoknak módjukban áll szelvényeiket 15 bérleti előadáson belül beváltani. A lefolyt héten Kállay Jolán be­tegsége miatt némi műsorváltozás állt be, úgy hogy ennek következtében a szinigazgató elhatározta, hogy a szinpártoló egyesületi tagok részére nem 15, hanem 18 bérletes előadást tart , tekintve, hogy tegnap, szombaton a 12-ik bérletes előadás volt, a szelvények a jövő hét végéig érvényesek lesznek. Előre is fölhívjuk a tagok figyelmét a Hü­velyk Kató operettre és A betörő című amerikai bohózatra, mely Moly Tamás fordításában fog színre kerülni. Színházi bérlethirdetés. A színigazgató egy második bérletet hirdet 12 előadásra a következő bérletárak mellett: páholy 90 K, támlásszék az I—VHI. sorban 20 K, a IX—XI. sorban 16 K, a többi sorban 12 K. A bérlet június 4-én veszi kezdetét, ezekre az előadásokra szelvények is kap­hatók. Bérelni Bérczi Jenő színházi titkárnál lehet. Első cs. kir. osztrák-magyar kizárólag szab. viharmentes OMLOKZAT-FESTÉKGYÁR Kronsteiner Károly Bécs, III., Hauptstr. 120 (saját házában), 662] Kívánatra ingyen próba, mintakönyv és prospektus. Kronsteiner-féle uj zománc. Homlokzat-festék hatóság, védve. Ötven különböző minta, vízzel keverhető, mosható, viharmentes, tűzálló zománcozott, csak egyszerű mázolás. Jobb mint az olajfesték. Évek során át szállítja cs. és kir. uradalmaknak, katonai és civil intézőségeknek, vasutaknak stb. Minden résztvett kiállításon első díjjal jutalmazva. Legolcsóbb festék homlokzatokra, belterü­letre, különösen iskolák, kórházak, templomok, kaszárnyákhoz stb és mindenféle más tárgyhoz. Egy négyzetméter ára 2 és fél kr. Meglepő eredmény. Homlokzat­festék, viharmentes, mészben oldható, 49 minta, olajfes­tékkel azonos, kilogrammja 12 krtel följebb.

Next