Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-17 / 51. szám
elmérgesítené az úgyis már tűrhetetlenné vált visszás politikai viszonyokat, hogy a békés kibontakozást beláthatatlan időkig lehetetlenné tenné Mert egy országgyűlés, mely nem oszlik szét, ha a király elnapolja, oly térre lép, ahol csak a hatalom dönt s az erősebb teremt magának jogot. Ebben rejlett december 19-ének veszedelme. De szerencsére ez a veszedelem nem fog bekövetkezni. A koalíció ugyan nem fogja az elnapolást hallgatagon tudomásul venni, sőt erősen fog tiltakozni a szerinte törvénytelen elnapolás ellen és bizonyára nem fognak hiányozni egyes vezérlő politikusok részéről a kormány ellen irányuló szenvedélyes támadások sem, sőt tiltakozni fog a szabadelvű párt is, de ennek megtörténte után az országgyűlés befejezi tanácskozását és várja a további fejleményeket. Várjon mi okozta ezt a békés hajlandóságot? Az, hogy a magyar ember, ha mindjárt a koalícióhoz tartozik is, a politikai harcok szenvedélyességének dacára elég józan és politikailag érett arra, hogy belássa, hogy egy fényes sikerrel kecsegtető mellékkérdés miatt ne kockáztassa egy 40 éves józan politikának vívmányait és ne akassza meg beláthatatlan időre a békés kibontakozást. Mert még mindig van remény, hogy — nehezen és lassan bár — megtalálják a békés kibontakozás alapját. Sőt vannak, akik bizton remélték, hogy az országgyűlésnek e hó 19-én történő összeilléséig már meglesz a kibontakozás, amelynek érdekében Lukács László országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter fáradozik, aki sűrűn érintkezik és bizalmas tárgyalásokat folytat a koalíció vezérlő férfiaival. Ezek a bizalmas tárgyalások — melyeknek első, kézzel fogható eredménye az, hogy e hó 19-ike minden nagyobb emóció nélkül fog elmúlni — nem haladtak ugyan még annyira, hogy már december 19-ig helyreálljon a béke, de — habár föntartással kell fogadnunk néhány lapnak azt a hírét, hogy a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy most már a személyi kérdéseknél vagyis ott tartanak, kik lesznek az új miniszterek — , mégis biztat a remény, hogy mire az országgyűlés most kedden történő elnapolása után másfél vagy két hónap múlva újra összeül, többséggel rendelkező, tehát teljesen alkotmányos kormány fog az országgyűlésen bemutatkozni. Azért merjük pedig ezt remélni, mert pártkülönbség nélkül általános a béke iránti óhaj és már minden oldalon belátják, hogy a válság tovább húzódása esetében tömérdek helyrehozhatatlan anyagi és erkölcsi kár hárul az országra, melyért nehéz lesz a felelősséget az utókor előtt viselni, bárkit is érjen ez a felelősség . . . A függetlenségi és 48-as párt megalakulása Németbólyban. Vasárnap alakult meg Németbóly nagyközségben a függetlenségi és 48-as párt. A szervezkedő gyűlést délután 4 órakor tartották meg az Erzsébet-szálló nagytermében, melyen községi pártelnökül Bátori Ferencet, alelnökökül ifj. Kresz Henriket, Schmidt Mátyást és Guth Józsefet, jegyzékül Müller Jánost, Sziebert Károlyt, Stréb Mártont és pénztárnokul Reisz Ádámot választották meg. Ezen kívül egy 50 tagból álló községi pártbizottságot is alakítottak. A párt megalakulását a következő üdvözlő távirattal tudatták a mohácsi választókerületi pártelnökkel: „Főtisztelendő Varga Zsigmond Mohács. A németbólyi függetlenségi és 48-as párt ma megalakult. Ez alkalommal üdvözöljük főtisztelendőségedet, mint 9. mohácsi választókerület ékesszóló és lánglelkű elsőkét, Báthori elnöke. Az alakulásnál résztvettek a mohácsi választókerületi vezetőség tagjai közül: dr. Bolyarics Tihamér, Brkics Drgi, dr. Schvarcz Béla, Krátky József és Schmidt Lajos. Rákosi Viktort, s méltó kezdete regényirodalmunk új századának. Az Elnémult harangokat Grünwald Béla festőművészünk illusztrálta. A sorozat harmadik kötete Jókai Mór legszebb regénye: Az új földesúr. Természetes, hogy regényirodalmunknak ez a gyöngye nem maradhatott ki a gyűjteményből. A regényt Márk Lajos művészi illusztrációi diszítik. Legérdekesebb két kötete az új sorozatnak A püspök atyafisága című két kötetes nagy regény, Iványi Ödönnek, a korán elhunyt kiváló írónak főmunkája, mely másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg országos feltűnést keltve; de azután az író hirtelen halála folytán csaknem teljesen feledésbe merült. Ez a munka méltán került be most a klasszikusok közé,hogy Iványit végre hozzájuttassa a megérdemelt elismeréshez és népszerűséghez. A két kötetes regényt Gergely Imre festőművész számos szép eredeti rajza diszíti. Minden munka élén ott van az író arcképe, R. Hirsch Nelli finom rajzonjából. Teljessé teszik a munkák esztétikai élvezetét Mikszáth Kálmán gyönyörű bevezetései, amelyek mesteri tömörséggel állítják be a regényeket az író korába, az olvasó elé varázsolva mintegy azt a közönséget, amely először gyönyörködött a munkában. Ezek a bevezetések együttvéve a magyar regényirodalomnak értékes történetét adják. A kötetek kiállítása méltó a kiadó intézet hírnevéhez és hagyományaihoz. Finom, famentes papíron, tiszta, éles metszésű nagy betűs nyomás, pompásan reprodukált művészi értékű illusztrációk és ízléses, tartós kötés: ez röviden az a külső, amelyben regényeink szinet-javát a kiadó intézet a magyar családi könyvtár maradandó díszéül fölajánlja. A hatvan kötetes teljes gyűjtemény ára díszes vászonkötésben 300 korona. Megrendelhető részletfizetésre bármely hazai könyvkereskedés útján. A további kötetek félévenként öt kötetes sorozatokban jelennek meg. A képviselőtestület közgyűlése, Mohács községi képviselőtestülete e hó 15-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Jahoda Ede bíró a közgyűlést megnyitván, napirend előtt köszönetet mondott a képviselőtestületnek s az általa képviselt választóközönségnek azért a bizalomért, mellyel őt a legutóbbi tisztújításon bíróvá történt megválasztása által most már harmadizben kitüntette. ígéri, hogy ezt a bizalmat — amint ezt már a múltban is tenni törekedett — a jövőben is az által fogja meghálálni, hogy hivatalos kötelességét lelkiismeretesen teljesítve, minden erővel rajta lesz, hogy a város íz érdekeit tőle telhetőleg előmozdítsa. Ő nem kereste a bírói tisztet s ezt csakis szülővárosa iránti szeretekből és ragaszkodásból vállalta el. Kéri a jövőben is a képviselőtestület támogatását. (Éljen !) Szintén napirend előtt szólalt föl Fölkér József főjegyző és bejelentette, hogy a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén kapott utasításhoz képest ő és a bíró a minap Pécsett járt, hogy felkérje a főispánt a Margittaszigeten át vezető közlekedési út állami költségen való kiépítésének a kereskedelmi miniszternél leendő sürgetésével megbízott küldöttség vezetésére. A főispán a legnagyobb előzékenységgel ígérte, hogy az ügyet a miniszterrel előzőleg megismertetni s a város kérelmét támogatni fogja. De a küldöttséget elfoglaltságánál fogva aligha fogja vezethetni. A fogadás idejéről táviratilag fogja az elöljáróságot értesíteni. Szajevics János erre a bejelentésre megjegyzi, hogy itt tulajdonképpen a vármegye határozatáról, illetve kérelméről van szó, mert a vármegye októberi közgyűlése — igaz, hogy Mohács kezdeményezésére — határozta el, hogy a kereskedelemügyi miniszter fölkérendő, a szóban levő közútnak az állami úthálózatba való fölvételére és kiépítésére. Itt tehát a vármegye mint ilyen is érdekelve lévén, utasítandó az elöljáróság, hogy kérje föl a vármegye alispánját a küldöttség vezetésére. — A közgyűlés ebben az értelemben határozott. Ezután bemutatta az előadó főjegyző a városi csavargőzös javítására vonatkozólag beérkezett költségvetéseket. A képviselőtestület ez évi október 30-án tartott közgyűlésén ugyanis elhatározta a csavargőzös gyökeres kijavítását és utasította az elöljáróságot, hogy illetékes szakértő által vizsgáltassa meg a csavargőzöst és készíttessen a szükséges javítási munkálatokról költségvetést. Az elöljáróság ezen utasításhoz képest a Nicholsonhajógyár kiküldött mérnöke által megvizsgáltatta a hajót, ki elkészítvén a költségvetést, megállapította, hogy a javítási munkálatok 10048 koronába kerülnek, nincsen azonban kizárva, hogy a hajó szétszedése alkalmával egyéb hiányok is észleltetni fognak s igy oly javításokra is szükség lesz, amelyek árát most még nem lehet megállapitani. Ajánlatot adott be Joszt Jakab helybeli gépgyáros is, ki a Nicholson-gyár mérnöke által megjelölt munkálatokat 9250 K-ért hajlandó elvállalni, de miután ő még vagy huszonnégy helyen tapasztalt hiányokat, amelyek nincsenek fölvéve a Nicholsongyár mérnöke által szerkesztett költségvetésben, de okvetlenül javítást igényelnek, ő a hajó ilyetén javítását 10930 K-ért hajlandó elvállalni, holott ezek a munkák a Nicholson-gyár egységárai szerint sokkal többe kerülnek. Az előadó tehát javasolja, hogy Joszt Jakab bizassék meg a csavargőzös kijavításával, annál is inkább, mert ő teljes anyagi és erkölcsi garanciát vállal a javítási munkálatok jóságáért, és mert itt helyben a munka egyes fázisai hathatósan ellenőrizhetők s a város megtakarítja a szállítási költségeket. E bejelentés és illetve javaslat nyomán — tekintettel a javítási "munkálatok nagy árára — hosszú vita keletkezett, melyben részt vettek Stajevits János,Lőmy Jakab, Varga Zsigmond, Rosenthal Samu, stb. A képviselőtestület azonban nem döntött érdemileg, hanem abból a célból, hogy meggyőződjék, váljon a két költségvetésben fölszámított anyagárak az anyagok jelenlegi forgalmi árának megfelelnek-e, utasította az elöljáróságot, hogy sürgősen kérje ebben a tekintetben az államépítészeti hivatal szakvéleményét. Ezután olvastatott az országos selyemtenyésztési meghatalmazott átirata, a helybeli selyemgombolyító gyár üzeméhez szükséges vízművekkel kapcsolatos szolgalmi okirat kiállítása iránt. Mohács és Vidéke 2. oldal. 1905 december 17. Arról van t. i. szó, hogy a gyárnak vizszerzéshez szivattyuműre, vízvezetékre s a szennyvíz levezetésére levezető csatornára van szüksége, ezeket pedig az alispán engedélyezi. Az engedélyezéshez azonban elsősorban kell a városnak beleegyezését igazoló szolgalmi okirat. Mivel ebből a város lakosságára nézve semmiféle hátrány nem hárul, sőt e víziművek nélkül a gyár egyáltalán nem működhetik, a közgyűlés az előadói javaslat elfogadásával a szolgalmi okirat kiállítását engedélyezte. A napirend harmadik és utolsó tárgya volt a közsegélyre szorult mohácsi illetőségű Glück Hugóné ügyében való intézkedés. Ez a Glück Hugóné különböző helyeken, legutóbb Budapesten már többször részesült közsegélyben, melyet a városnak meg kellett téríteni. Hogy ez a jövőben elkerülhető legyen, az előadói javaslat elfogadásával utasította a közgyűlés az elöljáróságot, hogy intézkedjék a nevezett nőnek Mohácsra való átköltöztetése iránt. A vakokról. Hazánk tizenhatezernél jóval több világtalanja tétlen tespedésben él a társadalom terhére, megmenteni őket önmaguknak mindezideig csak elenyésző csekély mértékben lehetett. Az alföldön, viszonyítva Magyarország egyéb részeihez, aránytalanul nagy számban vannak a vakok. A trachoma és az újszülöttek ragályos szembetegsége (blemorhoea neonatorum) óriási módon sújtja épp azon néposztályt, mely tudatlansága folytán a szembajokkal szemben vagy közönnyel viselkedik vagy egyáltalán mit sem követhet el. A mindinkább terjedő baj enyhítésére a legutóbbi időben Szegeden vakok intézete létesült, hogy a szerencsétlenek kezéből kivegye a koldusbotot, kimentse a romlasztó tespedésből, a bennük szunnyadó képességeket öntudatra ébresztve kenyérkeresetre tanítsa őket. A vakok szegedi intézete kitűzött humanisztikus célját megvalósítani azonban nem képes, szűk anyagi erejéhez viszonyítva csak igen korlátolt számban veheti föl a vakokat. Néhány lelkes emberbarát buzgólkodása folytán 34 világtalant részesít a kiképzés áldásaiban, míg a többi 4000 sorssújtott vak csüggedéssel, reménnyel várja ma is fölvételét. Országosan folyik érdekükben a gyűjtés, de nem azzal az eredménnyel, amint ezen pártfogásra méltó ügy valójában megkívánná. A részvétlenségnek, mely a vakok szomorú helyzetének hathatós fölkarolását annyira megnehezíti, egyik fő oka az, hogy a nagyközönség nem ismeri azokat az eredményeket, melyeket a vakok intézeteiben elérnek. Mint minden emberi lényben, a vakban is produktív erő van, elég gyakran tehetség is rejlik. Elvész azonban ezen erő és kihasználatlan marad a képesség, ha akarat és öntevékenység föl nem ébresztetik benne, állapotát még inkább súlyosbítja azután, hogy elhagyatva mindenkitől a folytonos tétlenségben éreznie kell még azt a különbséget, mely közte és látó embertársai között létezik. Pedig szakszerű módszerek és alkalmas eszközök segítségével ki lehet képezni a vakot mindarra, mit a látók az iskolában elsajátítanak. A hallás után megtanulható elméleti tárgyakon kívül, megtanulhatnak olvasni, írni a számukra föltalált és igen alkalmasnak bizonyult írásolvasási rendszerben, számolni megfelelő gépeken, rajzolni rajzpárnákon. Megszerzik a földrajzi ismereteket dombor-térképeken, a természetrajz és természettani ismeretek birtokába juthatnak tapintó érzékük útján, egyszóval beférkőzhetnek minden ismeretkörbe. A különbség csupán abban áll, hogy a vak az éppen megmaradt és fokozottan kiművelt érzékszerveivel észreveszi azt, amit a látó szemeivel. Az elemi tárgyak elvégzése után, midőn úgy szellemileg, mint testileg egy meghatározott fokig neveltettek, valamint a kézügyességben (agyagmintázás, sasföld, papírmunka, gyékénfonás stb. által) tapintószervük a legfinomabban kifejlesztettek, igazi tanműhelyekben tovább képeztetnek. Tehát későbbi önföntartásukról is gondoskodás történik, hogy a maguk, esetleg családjuk számára megkereshessék a mindennapi kenyeret. Az ipari tárgyak közül megtanulhatják a kosár és székfonást, kefe- és harisnyakötést, kötélverést, lábtörlőkészítést, zenei képzettségüknél fogva a zongorahangolást. Bármelyiket pedig elsajátíthatják oly alapossággal, hogy a látó emberek készítményeivel versenyezhetnek és mint önálló iparosok derekasan meg tudják állni helyüket. Igen alkalmasnak bizonyultak a vakok az irodai teendők végezésére is. Az írógép kezelését könnyen elsajátíthatják, leveleket, átiratokat megszerkeszteni és leírni egymaguk képesek. Nagyobb kereskedelmi és iparvállalatoknál, hol állandó telefonkezelő szükséges, a vak szintén előnyösen alkalmazható. A foglalkozási ágak ily szép számban vannak nyitva a vak előtt, miért ne hidalnák át eme sorssújtott szerencsétleneknek is azon at is, mely a boldogulás felé vezet. Nemzetgazdasági érdek kívánja, hogy kiképzésben részesüljenek, hogy hazánk hasznos tagjaivá váljanak, önföntartásukat nem koldusfillérekből, hanem saját kezük munkájával megkereshessék. Ne legyünk szánalmas voltuk irányában közönnyel, mentsük ki őket a romlasztó tespedésből, nyújtsunk nekik segítő jobbot az életre és helyezzük őket vissza emberi mivoltukra. Eck Péter.