Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

elmérgesítené az úgyis már tűrhetetlenné vált visszás politikai viszonyokat, hogy a békés ki­bontakozást beláthatatlan időkig lehetetlenné tenné Mert egy országgyűlés, mely nem oszlik szét, ha a király elnapolja, oly térre lép, ahol csak a hatalom dönt s az erősebb teremt magának jogot. Ebben rejlett december 19-ének veszedelme. De szerencsére ez a veszedelem nem fog be­következni. A koalíció ugyan nem fogja az elna­polást hallgatagon tudomásul venni, sőt erősen fog tiltakozni a szerinte törvénytelen elnapolás ellen és bizonyára nem fognak hiányozni egyes vezérlő politikusok részéről a kormány ellen irányuló szen­vedélyes támadások sem, sőt tiltakozni fog a sza­­badelvű párt is, de ennek megtörténte után az ország­gyűlés befejezi tanácskozását és várja a további fejle­ményeket. Várjon mi okozta ezt a békés hajlandósá­got? Az, hogy a magyar ember, ha mindjárt a koalí­­cióhoz tartozik is, a politikai harcok szenvedélyes­ségének dacára elég józan és politikailag érett arra, hogy belássa, hogy egy fényes sikerrel kecsegtető mellékkérdés miatt ne kockáztassa egy 40 éves józan politikának vívmányait és ne akassza meg belátha­tatlan időre a békés kibontakozást. Mert még mindig van remény, hogy — ne­hezen és lassan bár — megtalálják a békés ki­bontakozás alapját. Sőt vannak, akik bizton remél­ték, hogy az országgyűlésnek e hó 19-én történő összeilléséig már meglesz a kibontakozás, amelynek érdekében Lukács László országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter fáradozik, aki sűrűn érint­kezik és bizalmas tárgyalásokat folytat a koalíció vezérlő férfiaival. Ezek a bizalmas tárgyalások — melyeknek első, kézzel fogható eredménye az, hogy e hó 19-ike minden nagyobb emóció nélkül fog elmúlni — nem haladtak ugyan még annyira, hogy már december 19-ig helyreálljon a béke, de — habár föntartással kell fogadnunk néhány lap­nak azt a hírét, hogy a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy most már a személyi kérdések­nél vagyis ott tartanak, kik lesznek az új miniszte­rek — , mégis biztat a remény, hogy mire az ország­gyűlés most kedden történő elnapolása után másfél vagy két hónap múlva újra összeül, többséggel rendelkező, tehát teljesen alkotmányos kormány fog az országgyűlésen bemutatkozni. Azért merjük pedig ezt remélni, mert párt­különbség nélkül általános a béke iránti óhaj és már minden oldalon belátják, hogy a válság tovább húzódása esetében tömérdek helyrehozhatat­lan anyagi és erkölcsi kár hárul az országra, melyért nehéz lesz a felelősséget az utókor előtt viselni, bárkit is érjen ez a felelősség . . . A függetlenségi és 48-as párt megalaku­lása Németbólyban. Vasárnap alakult meg Német­­bóly nagyközségben a függetlenségi és 48-as párt. A szervezkedő gyűlést délután 4 órakor tartották meg az Erzsébet-szálló nagytermében, melyen községi párt­elnökül Bátori Ferencet, alelnökökül ifj. Kresz Hen­riket, Schmidt Mátyást és Guth Józsefet, jegyzékül Müller Jánost, Sziebert Károlyt, Stréb Mártont és pénztárnokul Reisz Ádámot választották meg. Ezen kívül egy 50 tagból álló községi pártbizottságot is alakítottak. A párt megalakulását a következő üd­vözlő távirattal tudatták a mohácsi választókerületi pártelnökkel: „Főtisztelendő Varga Zsigmond Mohács. A németbólyi függetlenségi és 48-as párt ma meg­alakult. Ez alkalommal üdvözöljük főtisztelendő­­ségedet, mint 9. mohácsi választókerület ékesszóló és lánglelkű elsőkét, Báthori elnöke. Az alakulásnál résztvettek a mohácsi választó­­kerületi vezetőség tagjai közül: dr. Bolyarics Ti­hamér, Brkics Dr­g­i, dr. Sch­varcz Béla, Krátky József és Schmidt Lajos. Rákosi Viktort, s méltó kezdete regényirodalmunk új századának. Az Elnémult harangokat Grünwald Béla festőművészünk illusztrálta. A sorozat harmadik kötete Jókai Mór legszebb regénye: Az új földesúr. Természetes, hogy re­gényirodalmunknak ez a gyöngye nem maradhatott ki a gyűjteményből. A regényt Márk Lajos mű­vészi illusztrációi diszítik. Legérdekesebb két kötete az új sorozatnak A püspök atyafisága című két kötetes nagy regény, Iványi Ödönnek, a korán elhunyt kiváló írónak főmunkája, mely másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg országos feltűnést keltve; de azután az író hirtelen halála folytán csaknem teljesen feledésbe merült. Ez a munka méltán került be most a klasszikusok közé,hogy Iványit végre hozzájuttassa a megérdemelt elismerés­hez és népszerűséghez. A két kötetes regényt Gergely Imre festőművész számos szép eredeti rajza diszíti. Minden munka élén ott van az író arcképe, R. Hirsch Nelli finom rajzonjából. Teljessé teszik a munkák esztétikai élveze­tét Mikszáth Kálmán gyönyörű bevezetései, ame­lyek mesteri tömörséggel állítják be a regényeket az író korába, az olvasó elé varázsolva mintegy azt a közönséget, amely először gyönyörködött a munkában. Ezek a bevezetések együttvéve a ma­gyar regényirodalomnak értékes történetét adják. A kötetek kiállítása méltó a kiadó intézet hírnevéhez és hagyományaihoz. Finom, famentes papíron, tiszta, éles metszésű nagy betűs nyomás, pompásan reprodukált művészi értékű illusztrációk és ízléses, tartós kötés: ez röviden az a külső, amely­ben regényeink szinet-javát a kiadó intézet a magyar családi könyvtár maradandó díszéül fölajánlja. A hatvan kötetes teljes gyűjtemény ára dí­szes vászonkötésben 300 korona. Megrendelhető részletfizetésre bármely hazai köny­vkereskedés út­ján. A további kötetek félévenként öt kötetes so­rozatokban jelennek meg. A képviselőtestület közgyűlése, Mohács községi képviselőtestülete e hó 15-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Jahoda Ede bíró a közgyűlést megnyitván, napirend előtt köszönetet mondott a képviselőtes­tületnek s az általa képviselt választóközönség­nek azért a bizalomért, mellyel őt a legutóbbi tiszt­­újításon bíróvá történt megválasztása által most már harmadizben kitüntette. ígéri, hogy ezt a bi­zalmat — amint ezt már a múltban is tenni töre­kedett — a jövőben is az által fogja meghálálni, hogy hivatalos kötelességét lelkiismeretesen telje­sítve, minden erővel rajta lesz, hogy a város íz érdekeit tőle telhetőleg előmozdítsa. Ő nem kereste a bírói tisztet s ezt csakis szülővárosa iránti szere­tekből és ragaszkodásból vállalta el. Kéri a jövőben is a képviselőtestület támogatását. (Éljen !) Szintén napirend előtt szólalt föl Fölkér József főjegyző és bejelentette, hogy a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén kapott utasításhoz képest ő és a bíró a minap Pécsett járt, hogy felkérje a főispánt a Margittaszigeten át vezető közlekedési út állami költségen való kiépítésének a kereskedelmi miniszternél leendő sürgetésével megbízott küldött­ség vezetésére. A főispán a legnagyobb előzékeny­séggel ígérte, hogy az ügyet a miniszterrel előzőleg megismertetni s a város kérelmét támogatni fogja. De a küldöttséget elfoglaltságánál fogva aligha fogja vezethetni. A fogadás idejéről táviratilag fogja az elöljáróságot értesíteni. Szajevics János erre a bejelentésre megjegyzi, hogy itt tulajdonképpen a vármegye határozatáról, illetve kérelméről van szó, mert a vármegye ok­tóberi közgyűlése — igaz, hogy Mohács kezdemé­nyezésére — határozta el, hogy a kereskedelem­ügyi miniszter fölkérendő, a szóban levő közútnak az állami úthálózatba való fölvételére és kiépíté­sére. Itt tehát a vármegye mint ilyen is érdekelve lévén, utasítandó az elöljáróság, hogy kérje föl a vármegye alispánját a küldöttség vezetésére. — A közgyűlés ebben az értelemben határozott. Ezután bemutatta az előadó főjegyző a városi csavargőzös javítására vonatkozólag beérkezett költ­ségvetéseket. A képviselőtestület ez évi október 30-án tartott közgyűlésén ugyanis elhatározta a csavargőzös gyökeres kijavítását és utasította az elöljáróságot, hogy illetékes szakértő által vizsgál­tass­a meg a csavargőzöst és készíttessen a szüksé­ges javítási munkálatokról költségvetést. Az elöl­járóság ezen utasításhoz képest a Nicholson­­hajógyár kiküldött mérnöke által megvizsgáltatta a hajót, ki elkészítvén a költségvetést, meg­állapította, hogy a javítási munkálatok 10048 ko­ronába kerülnek, nincsen azonban kizárva, hogy a hajó szétszedése alkalmával egyéb hiányok is észleltetni fognak s igy oly javításokra is szükség lesz, amelyek árát most még nem lehet megállapitani. Ajánlatot adott be Joszt Jakab helybeli gépgyáros is, ki a Nicholson-gyár mérnöke által megjelölt munkálatokat 9250 K-ért hajlandó elvállalni, de miután ő még vagy huszonnégy helyen tapasztalt hiányokat, amelyek nincsenek fölvéve a Nicholson­­gyár mérnöke által szerkesztett költségvetésben, de okvetlenül javítást igényelnek, ő a hajó ilyetén javítását 10930 K-ért hajlandó elvállalni, holott ezek a munkák a Nicholson-gyár egységárai szerint sokkal többe kerülnek. Az előadó tehát javasolja, hogy Joszt Jakab bizassék meg a csavar­gőzös kijavításával, annál is inkább, mert ő teljes anyagi és erkölcsi garanciát vállal a javítási mun­kálatok jóságáért, és mert itt helyben a munka egyes fázisai hathatósan ellenőrizhetők s a város megtakarítja a szállítási költségeket. E bejelentés és illetve javaslat nyomán — tekintettel a javítási "munkálatok nagy árára — hosszú vita keletkezett, melyben­­ részt vettek Stajevits János,­Lőmy Jakab, Varga Zsigmond, Ro­senthal Samu, stb. A képviselőtestület azonban nem döntött érdemileg, hanem abból a célból, hogy meggyőződjék, váljon a két költségvetésben föl­számított anyagárak az anyagok jelenlegi forgalmi árának megfelelnek-e, utasította az elöljáróságot, hogy sürgősen kérje ebben a tekintetben az állam­­építészeti hivatal szakvéleményét. Ezután olvastatott az országos selyemtenyész­tési meghatalmazott átirata, a helybeli selyem­­gombolyító gyár üzeméhez szükséges vízművekkel kapcsolatos szolgalmi okirat kiállítása iránt. Mohács és Vidéke 2. oldal. 1905 december 17. Arról van t. i. szó, hogy a gyárnak vizszer­­zéshez szivattyuműre, vízvezetékre s a szennyvíz levezetésére levezető csatornára van szüksége, eze­ket pedig az alispán engedélyezi. Az engedélye­zéshez azonban első­sorban kell a városnak bele­egyezését igazoló szolgalmi okirat. Mivel ebből a város lakosságára nézve semmiféle hátrány nem hárul, sőt e víziművek nélkül a gyár egyáltalán nem működhetik, a közgyűlés az előadói javaslat elfogadásával a szolgalmi okirat kiállítását enge­délyezte. A napirend harmadik és utolsó tárgya volt a közsegélyre szorult mohácsi illetőségű Glück Hu­­góné ügyében való intézkedés. Ez a Glück Hugóné különböző helyeken, legutóbb Budapesten már többször részesült közsegélyben, melyet a városnak meg kellett téríteni. Hogy ez a jövőben elkerül­hető legyen, az előadói javaslat elfogadásával uta­sította a közgyűlés az elöljáróságot, hogy intézked­jék a nevezett nőnek Mohácsra való átköltöztetése iránt. A vakokról. Hazánk tizenhatezernél jóval több világtalanja tétlen tespedésben él a társadalom terhére, meg­menteni őket önmaguknak mindezideig csak elenyésző csekély mértékben lehetett. Az alföldön, viszonyítva Magyarország egyéb részeihez, aránytalanul nagy számban vannak a vakok. A trachoma és az új­szülöttek ragályos szembetegsége (blem­orhoea neo­natorum) óriási módon sújtja épp azon néposztályt, mely tudatlansága folytán a szembajokkal szemben vagy közönnyel viselkedik vagy egyáltalán mit sem követhet el. A mindinkább terjedő baj enyhítésére a legutóbbi időben Szegeden vakok intézete létesült, hogy a szerencsétlenek kezéből kivegye a koldus­botot, kimentse a romlasztó tespedésből, a bennük szunnyadó képességeket öntudatra ébresztve kenyér­­keresetre tanítsa őket. A vakok szegedi intézete kitűzött humanisz­tikus célját megvalósítani azonban nem képes, szűk anyagi erejéhez viszonyítva csak igen korlátolt számban veheti föl a vakokat. Néhány lelkes em­berbarát buzgólkodása folytán 34 világtalant része­sít a kiképzés áldásaiban, míg a többi 4000 sors­­sújtott vak csüggedéssel, reménnyel várja ma is fölvételét. Országosan folyik érdekükben a gyűjtés, de nem azzal az eredménnyel, amint ezen pártfo­gásra méltó ügy valójában megkívánná. A rész­vét­lenségnek, mely a vakok szomorú helyzetének hat­hatós fölkarolását annyira megnehezíti, egyik fő oka az, hogy a nagyközönség nem ismeri azokat az ered­­ményeket, melyeket a vakok intézeteiben elérnek. Mint minden emberi lényben, a vakban is produktív erő van, elég gyakran tehetség is rejlik. Elvész azonban ezen erő és kihasználatlan marad a képesség, ha akarat és öntevékenység föl nem ébresztetik benne, állapotát még inkább súlyosbítja azután, hogy elhagyatva mindenkitől a folytonos tétlenségben éreznie kell még azt a különbséget, mely közte és látó embertársai között léte­zik. Pedig szakszerű módszerek és alkalmas eszközök segítségével ki lehet képezni a vakot mindarra, mit a látók az iskolában elsajátíta­nak. A hallás után megtanulható elméleti tár­gyakon kívül, megtanulhatnak olvasni, írni a szá­mukra föltalált és igen alkalmasnak bizonyult írás­­olvasási rendszerben, számolni megfelelő gépeken, rajzolni rajzpárnákon. Megszerzik a földrajzi isme­reteket dombor-térképeken, a természetrajz és ter­­mészettani ismeretek birtokába juthatnak tapintó érzékük útján, egyszóval beférkőzhetnek minden ismeretkörbe. A különbség csupán abban áll, hogy a vak az éppen megmaradt és fokozottan kiművelt érzékszerveivel észreveszi azt, amit a látó szemeivel. Az elemi tárgyak elvégzése után, midőn úgy szellemileg, mint testileg egy meghatározott fokig neveltettek, valamint a kézügyességben (agyagmin­tázás, sasföld, papírmunka, gyékénfonás stb. által) tapintószervük a legfinomabban kifejlesztettek, igazi tanműhelyekben tovább képeztetnek. Tehát későbbi önföntartásukról is gondoskodás történik, hogy a maguk, esetleg családjuk számára megkereshessék a mindennapi kenyeret. Az ipari tárgyak közül meg­tanulhatják a kosár és székfonást, kefe- és harisnya­kötést, kötélverést, lábtörlőkészítést, zenei képzett­ségüknél fogva a zongorahangolást. Bármelyiket pedig elsajátíthatják oly alapossággal, hogy a látó emberek készítményeivel versenyezhetnek és mint önálló iparosok derekasan meg tudják állni helyüket. Igen alkalmasnak bizonyultak a vakok az irodai teendők végezésére is. Az írógép kezelését könnyen elsajátíthatják, leveleket, átiratokat megszerkeszteni és leírni egymaguk képesek. Nagyobb kereskedelmi és iparvállalatoknál, hol állandó telefonkezelő szük­séges, a vak szintén előnyösen alkalmazható. A foglalkozási ágak ily szép számban vannak nyitva a vak előtt, miért ne hidalnák át eme sors­­sújtott szerencsétleneknek is azon at is­, mely a bol­dogulás felé vezet. Nemzetgazdasági érdek kívánja, hogy kiképzésben részesüljenek, hogy hazánk hasz­nos tagjaivá váljanak, önföntartásukat nem koldus­fillérekből, hanem saját kezük munkájával megke­reshessék. Ne legyünk szánalmas voltuk irányában közönnyel, mentsük ki őket a romlasztó tespedés­ből, nyújtsunk nekik segítő jobbot az életre és he­lyezzük őket vissza emberi mivoltukra. Eck Péter.

Next