Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

1905 augusztus''20. Mohács és Vidéke — Személyi hírek. Charch Dezső, pécsi kir. ügyész csütörtökön a délutáni vonattal Mo­hácsra érkezett és megvizsgálta a kir. járásbiró­­sági bűnügyi átalánypénztárt, a büntető ügykeze­lésre vonatkozó lajstromokat s a fogházat, ahol példás tisztaságot és mindent a legjobb rendben talált. A kir. ügyész pénteken este utazott vissza Pécsre. — Bolyarics Gábor helybeli gör. kel. szerb lelkész s a mohácsi kerület esperese ma reggel érkezik haza Gleichenbergből, ahol hat hetet töltött. — Uj táblabiró. A király Polgár Józsefet, a szabadkai kir. törvényszék elismert adminisztrativ tehetségű és nagy jogi tudású elnökét, városunk szülöt­tét, a budapesti kir. Ítélőtáblához biróvá nevezte ki. — Áthelyezés. A pécsi püspöki egyházmegye dr. Csizmadia Alajos dunaszekcsői és Hortobágyi József szebényi segédlelkészeket kölcsönösen áthe­lyezte. Nem akarjuk kutatni az okokat, — ez nem is tartozik jogkörünkbe — amelyek a káptalani helynök ő méltóságát arra indították, hogy dr. Csizmadia Alajost, — a hármas dr.-t (a kánonjogi, jogi és politikai tudományok doktorát,­ aki a tavaly megjelent „A bűnözés világa“ című nagy művével elsőrendű jogbölcsészeti tudóssá küz­dötte föl magát — húsz évi káplánkodás után egy nagyobb segédlelkészi állomásról jóval kisebb és jelentéktelenebb állásra helyezze át. Ilyen­­embert nem kis falukon kellene foglalkoztatni, a pécsi püspöki jogliceumnál tanári széken lenne a helye. Reméljük, hogy az egyházmegye vezető körei olyképp fogják a kinevezendő püspököt informálni, hogy annak egyik első ténye lesz dr. Csizmadiát jogliceumi tanárnak kinevezni. — Névmagyarosítás. Nem régen már je­leztük azt a körülményt, hogy Blau Miksa és Blau Mór mohácsi lakosok névmagyarosításért folyamod­tak! Mint most a hivatalos lapban olvassuk, a belügy­miniszter megengedte, hogy Blau Miksa, valamint kiskorú gyermeke: Frigyes, és Blau Mór, valamint kiskorú gyermeke , Klára családi nevét „Bálint“-ra magyarosithassa. — Kinevezések a felső bíróságoknál. A király Sávér Kálmán volt pécsi kir. törvényszéki elnököt, később pécsi, legutóbb nagyváradi kir. főügyészt a nagyváradi kir. Ítélőtábla elnökévé és Tőttösi Béla pécsi kir. ítélőtáblás bírót a kir. Kú­riához rendes biróvá nevezte ki. — Egy érdemes pap halála. Egyike a legérdemesebb papjainak a pécsi egyházmegyének halt meg f. hó 16-án Keszüben — Andrin Gergely esperes-plébánosban. Andrin esperes a nyolcvanas évek utolján Mohácson is volt káplán. Sokak em­lékében él még az igazán puritán pap alakja. Buzgó lelkiatya és jeles népszónok hírében állott ő és mondhatjuk a mohácsi sokácoknak kedvence volt. 1889-ben került Keszübe plébánosnak, ahol hívei­nek igazán atyja volt mindenben. Hirtelen halálát szivszélhüdés okozta. Temetése f. hó 18-án délután 5 órakor ment végbe. A beszentelést Dr. Wurster József papnevelői igazgató végezte Molnár Márton pellérdi és dr. Vörös Nándor bodonyi plébános segéd­letével a németi kerület összes papsága jelenlétében. A püspöki aulát dr. Igaz Béla, a szemináriumot Kör­­mendy Károly, a pécs­ városi papságot Károly Ignác apátplébános és Magenheim József apátplébános képviselték. A zirci rendház Nemes és Leger ta­nár tagjait küldte ki. A távolabbi papság közül Erőss Károly lőcsi plébános jelent meg. A kerü­leti tanítóság gyönyörű énekben búcsúzott el sze­retett esperesétől. A plébánia hívei nagy számban üneplősen kísérték kisírt szemekkel a felejthetetlen lelkipásztort utolsó útján. Az igazán Jézus szíve sze­rinti papban szegény édes­anyja egyetlen örömét vesz­tette. Nagy fájdalmát csakis a hívek mély részvéte eny­híthette. A­ keszü plébánia elüljárósága, ájtatos társu­lati hívei égő gyetyával kísérték Andrin nagy lelkének kihűlt porhüvelyét a keszüi közsírkertbe, ahol a földnek adták, a­honnan vétetett. Az engesztelő szent­misét már 18-án délelőtt tartotta meg Stefan Artur ideiglenes adminisztrátor. A drága halott jellemzésére csak annyit írunk: a szegények gyámolukat, az iskolások rajongásig szeretett hitoktatójukat, a hívek lángbuzgalmú pásztorukat, a kerületi és az összes lelkészkedő papság példányképüket vesztették Andrin Gergelyben. Az Úr Jézus legyen az ő ju­talma, és osztályrésze a mennyei korona. Nyugodjék békében! — Kinevezés. A pécsi kir. pénzügyigazga­tóság Pakusz Károly mohácsi adóhivatali állandó dijnokot ugyancsak a mohácsi adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Hadapródok fölavatása. E hó 18-án avatták föl a pécsi honvédhadapródiskolában a végzett növendékeket. Hatvannyolc ifjú tette le az esküt. A fölavatott új hadapród tiszthelyettesek közt van Várady Lajos, özv. Várady Lajosné mohácsi lakos fia is, aki a Mohács város által a millennium emlékére alapított évi 300 K ösztöndíjat élvezte. — Kellemetlen hajózás. E címen a „P. N.“ egyik múlt heti számában egy kissé kalandos hír jelent meg a szombati személyhajó útjáról. Ezt a híradást teljesen megbízható forrásból értesülve, a tényállásnak megfelelően a következőkben helyes­bítjük : A „Radetzky“ gőzöst a D. G. T. óbudai ha­jógyárában folytonosan készenlétben és tartalékban tartja és azt oly esetekben, ha hirtelen egy sze­mélyszállító hajóra van szüksége, forgalomba hozza. Önként következik tehát, hogy ezen hajó teljesen jó karban van. Szombaton a „Radetzky“-t a mo­hácsi útra használták föl és hogy e célra teljesen alkalmas hajó, bizonyítja az a körülmény is, hogy ez a hajó a nagy vihar dacára este fél 11 órakor már Mohácsra érkezett. Itt azonban a vihar oly orkánszerűvé fejlődött, hogy abban a pillanatban, midőn az itteni helyi viszonyok miatt, a szokásos fordulatot aránylag kis helyen kénytelen volt meg­tenni, az erős viharban, a­midőn a fordulatnál a hajó kormányára esik a vízfolyás teljes súlya, az a baleset fordult elő, hogy a kormányrúd a túlfeszí­­tők által elhajtott és így a hajó kormányképessé­gét elveszítette (Ez esetleg bármely más hajóval is megtörténhetett volna.) Minden bizonnyal bölcsebben cselekedett e pillanatban a hajó parancsnoka, hogy horgonyt vetett és megállt, mintha a nagy vihar­ban és sötétségben a veszélyes kikötést kockáz­tatta volna meg. Az itteni révkapitányság szak­szerű intézkedése folytán az alulról fél 12 órakor Orsováról érkező „Széchenyi“ gőzös parancsnoka a horgonyon álló „Radetzky“-t a kikötőhöz állí­­totta. A „Széchenyi“ gőzös nem a M. F. T. R. hajója, mint a P. N. említi, hanem a D. G. T-é. Az utasokra nézve minden bizonnyal kellemetlen volt a késedelmes kikötés, de a nagy eső és ziva­tarban egyébként sem hagyhatták volna el a hajót. A P. N. tudósítója elismeri, hogy a D. G T. a közönséggel szemben mindenkor a lehető leg leg­­előzékenyebb szokott lenni, amit mi is elismerünk és állítását szívesen megerősítjük. — Villámcsapás. Múlt szombaton késő este gyakori villámlás és dörgéstől kisért zivatar tombolt Németbólyban és környékén. Egyszerre oly nagy dörgés reszkettette meg a levegőt, hogy a legmélyebb álomba merült ember is ijedten riadt föl. A nagy csattanás azt látszott bizonyítani, hogy a villám becsapott így is volt, a villám be­csapott a templom Tornyának a keresztjébe, onnan befutott a templom hajójába s ennek felső részét össze vissza hasogatta. A hajóból behatolt a Fájdalmas Szűz-kápolnába, ledobta az oltárról a keresztet s a gyertyatartókat, a földön levő pokró­cot pedig kilökte a templomba. De a szeszélyes villám ennyi garázdálkodással sem elégedett meg, hanem még fölszökkent a kórusra, bezúzott két ablakot s az ablakfát pozdorjává törte. Mint hall­juk, a németbólyi r. kát. hitközség most villámhá­rítóval fogja ellátni a templom tornyát. — A dályoki búcsú. Dályoki levelezőnk Írja : Kedden tartották meg a dályokiak a hagyo­mányos Nagy-Boldogasszony napi búcsút. Valósá­gos népvándorlás szokott ezen a napon lenni Dá­­lyokon, mert nincs a környéken szép lány meg ifjú menyecske, aki ilyenkor nem Dályokon tán­colná a kólót. A napot mint hivő katolikusok isten­­tisztelettel kezdték, melyet ősz plébánosuk, Matarics Péter tartott meg, a nagymisét megelőzőleg azonban magas szárnyalás szent beszédet mondott. A templo­mot a hivek zsúfolásig töltötték meg. A délutáni vecser­­nye után megkezdődött a mulatozás, a tánc. Dudás és tamburások húzták az egyik korcsmában, cigá­nyok a másikban. így tartott ez estig, mikor aztán a sokácok is átvonultak Fischer András korcsmá­jába, hol cigányzene mellett kivilágos kivirradtig vállvetve járták a csárdást a helybeli iparosokkal. És mindez megtörtént most szép békességben és egyetértésben -- verekedés nélkül. Mintha legújab­ban valami más szellem szállta volna meg e népet. — Súlyos baleset. Tegnap — szombaton — reggel súlyos baleset történt Marson egy csép­lőgépnél. Pott György nevű bári születésű egyén mint napszámos volt alkalmazva Strak József majsi lakos cséplőgépénél. Saját vigyázatlanságából bal­tába belekerült a dobba, mely azt a térdig leszakította. A szerencsétlen embert rögtön beszállították a mo­hácsi vármegyei közkórházba, ahol a kórházi orvo­sok az épp ott levő dr. Bolyarics Tihamér mohácsi orvos közreműködésével oly sikerülten amputálták a combnál a sérült lábat, hogy Pott György élet­ben maradásához alapos a remény. — Nagy tűz Vörösmarton. Vörösmarton csütörtökön déltájban a cséplőgépből kipattant szik­rától kigyuladt a cséplés alatt levő egyik búza­­asztag és tömérdek gabona s szalma lett a tűz martaléka. A cséplőszekrény is elégett. Sok búza, zab, árpa, mint több gazda egy évi szakadatlan, fáradságos munkájának gyümölcse veszett kárba, amely nem térül meg, mert semmi sem volt bizto­sítva. Az oltásban a szomszédos csazas polgárok is segédkeztek.­­ Cipész-szakmunka és gépkiállítás Pé­csett. Vasárnap, hétfőn és kedden tartották Pécsett a cipész kisiparosok országos kongresszusát, melyen az ország különböző vidékeiről s a fővárosból há­romszáznál több küldött vett részt. A kongresszus­sal egyidejűleg cipész-szakmunka és gépkiállítást is rendeztek, amelyre mintegy 280 kiállító küldötte be kiállítandó tárgyait. A bíráló bizottság két fő csoportba osztotta a kiállítókat. Az I. csoportba vette a főváros és szab. kir. városok czipészeit, a II. csoportba a szövetkezeteket, szakcsoportokat meg a vidéki kisebb városok és községek kiállítóit. A II. csoportban a következő mohácsi cipészeket tüntették ki: ezüst­érmet nyert Dorn János; dicsérő oklevelet nyert: Szalay Sándor; elismerő oklevelet nyertek: Joachimsthal N. és Müllerlei Lajos. — A levelezőlapok címoldala. Mivel eddig is a külföldön meg volt engedve, hogy a képes levelezőlapok címoldalára is lehessen írni, sokan itthon, Magyarországban is a címoldalra írtak a címen kívül egyéb szöveget is. Csakhogy a ma­gyar postahivatalok az ily levelezőlapokat meglele­­tették s igy a címzett, ha elfogadta a levelező­lapot, bírságot fizetett. Magunknak is kellett ilyen bírságot fizetnünk. No de ezentúl nálunk is másképp lesz. Mert a kereskedelemügyi m kf­. miniszter egyik legújabb rendelete szerint most már nálunk is szabad a levelezőlap címoldalára a címen kívül egyéb szöveget is írni. — Elismerés. A Juhász Ferenc tánctanár tanfolyamát látogató összes növendékek a követ­kező sorok közlésére kérték föl szerkesztőnket: Elismerő nyilatkozat. Mi tánciskolai növendékek elismeréssel adózunk Juhász Ferenc tánctanár úrnak eddigi sikeres működéséért, a­ki aug. 5 óta tanít bennünket. Szakképzettsége s ennek alapján sike­res tanítása által már e néhány napi ittműködése alatt is kiváló eredményt ért el, mely eredmény elérésében segitette finom modora, tapintatossága s a bizalom tanítványai részéről. Miért is mi tánc­iskolai növendékek felbuzdulván Juhász Ferenc tánctanár úrnak odaadó fáradozásán, melegen ajánl­juk mindazok figyelmébe, kik táncolni óhajtanak. A tanítványok. — Megszűnt a pécsi bányászsztrájk. A Dunagőzhajózási társaság pécsi és pécsvidéki szén­bányáiban hetek óta tartó sztrájk végre szerdán véget ért Ezen a napon ugyanis a sztrájkoló mun­kások legnagyobb része ismét munkába állott. A sztrájk csak kis mértékben akasztotta meg a bányák szállítási képességét s a megrendeléseknek csak kis hányada szenvedett csorbát, mert a mohácsi széntelep nagy készletéből tettek eleget úgy a pécsi, mint a más vidékbeli megrendeléseknek. An­nak azonban, hogy a szocialista vezéreknek sike­rült a nagyobbrészt jólétben élő bányamunkásokat sztrájkra izgatni, a nagyközönség issza meg a levét, mert a szén ára a sztrájk következtében okvetlenül emelkedni fog. — Elgázolás. Ifj. Handler János kisnyárádi lakos hétfőn délelőtt 11 és 12 óra közt Mohácson, a Kardos Kálmán­ utca és Deák­ tér sarkán gabo­nával telt kocsijával elgázolta özv. Jaksics Pálné szül. Zsuzsics Klára mohácsi lakost és 16 napig gyógyuló testi sértést okozott rajta. A csendőrség az esetről jelentést tett a pécsi kir. ügyészségnek. — Uj kőszénbánya vármegyénkben. Mint halljuk, a dombóvár—báttaszéki vasútvonal mentén s a szászvári kőszén anya tőszomszédságában fekvő 9000 kataszt. hold kiterjedésű herceg Eszterházy­­féle vaszari tirádáimig kárászt s magyaregregyi községi területeken kőszénre nagyobb arányu ku­tatásokat eszközöltek, amelyek oly jelentékeny szén­település föltárására vezettek, hogy a budapesti kir. bányakapitányságnál a bányaadományozási eljárás már folyamatban van és rövid időn belül itt is egy nyolcezer vagyon évi termelésre berendezett bányaüzem fog létesülni. Evvel a bányaüzemmel kapcsolatban agyagáruk és mész gyártására mel­léküzemeket is fognak létesíteni. — Előmunkálati engedély meghosszabi­­tása. A kereskedelemügyi m. kir. miniszer elő­munkálati engedélyt adott további egy évre az Eszéki Lófogató Közúti Vasut Részvénytársaság­nak egy, az eszéki lóvasut valamely alkalmas pont­jától kiindulólag az eszéki drávai kocsihíd felhasz­nálásával Bellye, Laskó, Albertfalu, Hercegszőllős, Csuza és Vörösmart községek érintésével az állami, illetve törvényhatósági úttesten Kiskőszegig veze­tendő egy méter nyomtávolságú közúti vasútvonalra.­­ Az első szanatórium. Nem a bőség szarujából, hanem kisebb-nagyobb adományokból, amelyeket a magyar nő szerető szive gyűjtött, föl­épül Gyulán a Lugos nevű erdőben pornélküli, al­kalmas helyen száz betegre az első népszanatórium, amely 1906. őszén rendeltetésének átadatik. Az agilis József főhercegszanatórium egyesület most már általános és zajos rokonszenvnek örvendve, to­vábbi célokat tűzött ki: az ország más helyén sza­natóriumok állítását. —­ Egy hajó belesete. Majdnem végzetes baleset történt a lefolyt héten a Vaskapu csatornájának fölső szakaszán. A Vakapunál a sza­bályozás óta alacsony vízálláskor a közlekedéssel járó veszélyek oly nagyok, hogy az állam külön vezetőket, úgynevezett „bootsmann“-okat tart e csa­torna szakaszán Drenkovától Orsováig, akik a hajó rendes kormányosa és kapitánya helyett a hajót vezetik. Arra járt a Magyar Folyam és Tengerha­józási Részvénytársaság „Margit,, nevű személy­szállító hajója. Az első veszedelmes szikláknál a hajó utasai egyszerre erős lökést éreztek, melyet egy tompa mély reccsenés követett. A lökés oly erős volt, hogy a hajó álló utasai mind elestek. Utána hangos kiabálás, jajveszékelés, a II. osztályú utasok egymáson keresztül tódultak föl a fedélzetre, mert a hajó orrán támadt léken keresztül a víz rög­tön mintegy egy méternyire töltötte meg a termet. Amidőn a bajt észrevettték, eszeveszetten rohant a közönség az egyedüli mentőcsolnakhoz. Egy pilla­nat alatt megtelt remegő utasokkal. Mintegy 8 — 10 ember lehányta magáról a ruhát, beleugrott a Du­nába és életét úszással igyekezett megmenteni. Ezek szerencsésen mind elérték a partot. A sülyedő hajó a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett a part­hoz és végre is ott ülhetett meg a sziklás szerb 5. oldal.

Next