Mohács és Vidéke, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
1906 januárius 6. Mohács és Vidéke könnyelmű adósságcsinálás kevésbíti a nemzeti vagyont és dúlja föl a családok békéjét. És habár gyógyíthatatlannak látszó is ez a baj, a társadalmi fölfogás összetartó elhatározása ezen a téren is jelentős eredményeket érhet el, és nem fog kínálkozni a kellemetlen téma rossz éle faragására és ami fő, a „Budapest Közlöny“ legszomorubb rovata, az „árverési hirdetmények“ nem fognak nevelni árverési hiénákat, akik eleddig is annyi ember feje alól húzták ki a párnát. Levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő úr! Tisztelettel kérem, szíveskedjék becses lapjában az alábbi soraimat közzétenni. A helybeli tűzoltó intézményről van ugyanis abban szó és mivel ez az intézmény a közérdeket szolgálja , valóban érdemes a nyomdafestékre. Múlt hó 28-án estek 6 óra tájban az óvárosháza sarkán levő figyelő tüzet a Mohácsi Iparosok Olvasókörének háziszolgájától vett szóbeli jelentés alapján (sajnos, hogy tűztorony Mohácson még nincsen) tüzet jelzett. A tűz állítólag a Perényiutcában lett volna. Kiváncsi voltam tehát arra, hogy az éppen közelben levő tüzőrség mennyi idő alatt képes a szertárból kivonulni és azért sietve a szertár kapujával átellenes oldalon foglaltam helyet és gondosan figyeltem a fölkészülődést már csak azért is, mert már sokszor alkalmam volt más városokban is a tűzoltóságnak kivonulását megfigyelni. Hát mondhatom, igen tisztelt szerkesztő úr, kínos volt a tűzoltóságnak vergődését látnom. Hasztalan volt ott minden sürgés-forgás, sehogy sem tudták az ordiáncos kocsisok lovaikat a szerek elé gyorsan befogni, mert amíg a tüzőrség néhány pillanat alatt a kivonulásra teljes szereléssel készenlétbe helyezkedett, addig a lovak a szerek előtt ide-oda táncolgattak. Uram, Teremtőm! Lovakat mondottam? De hiszen nem voltak azok arravaló lovak, hanem közönséges gebék, amelyeknek jól megérdemelt sorsa lenne : a lebunkózás. A szertári helyiségnek nagyon is szűk volta miatt a kocsisok által az istállóból elővezetett gebék a kivonulásra készen álló szerek előtt táncolgattak; a kocsisok a zablákat alig tudták a lovak szájába beleilleszteni, úgy hogy a kivonulásra készen álló tüzérség percekig tétlenségre volt kárhoztatva és csak mintegy 5-7 perc múlva volt képes a tüzőrség az első szerrel kivonulni. Igaztalanul ugyan, de szidták az avatatlanok e miatt a tüzőrséget, noha — ha méltányosak akarunk lenni — őket a késedelemben mi sem terhelheti. A tűzoltók nem lehetnek egyszersmind kocsisok meg pláne még lovak is! Úgy a tűzjelzésnél, valamint a vész helyén minden egyes kivonuló tűzoltónak meghatározott munkaköre és helye van, amelyet elhagyni mindaddig, amíg a vezénylő parancsnoktól utasítást nem kap, nem szabad. Éppen azért e sorok írója nem a tüzőrséget vádolja, hanem a város által melléje beosztott ordináncos kocsisokat. Igen is. szerkesztő úr. Szorgos kötelessége az egyletnek arról gondoskodni, hogy a tüzérségnek minden időben és kellő számban betanított és jól begyakorolt kocsisok és lovak álljanak rendelkezésére. Ilyenek hiányában bármilyen buzgók és lelkiismeretesek legyenek is a tűzoltók, boldogulni soha sem fognak és hivatásuknak sem felelhetnek meg. Azt ajánlanám tehát itt, a nyilvánosság előtt, tűzoltóinknak, de különösen a vezetőségnek, hogy keressenek azonnal orvoslást a város alüljáróságánál és ha ott nem kapnak, a járási főszolgabirónál és így tovább. Az a város, amely 5600 koronát fizet az előfogatosokért és szép áldozatot hoz a tűzoltóság szubvencionálásával is, gondoskodjék egyszersmind arról is, hogy az előfogatosok ne gebéket, hanem lovakat és nem tehetetlen kocsisokat, hanem alkalmas és tetterős egyéneket bocsássanak a tűzoltóság rendelkezésére. Amíg ezen kardinális hiba és a vízhiány meg a tűztoronyról a város nem gondoskodik, addig a tűzoltóság a papiroson létező valami csekélységnél igazán többnek nem tekinthető. Valóban csak éppen annyi, hogy nagyjából elég van téve a millió számra kiadott felsőbb rendeleteknek és utasításoknak. Tűzoltóinkat pedig arra kérem, hogy ne nehezteljenek ezen soraimért. Hisz a kritika súlya nem annyira őket éri, az itt elősorolt hibákért a felelősség nem őket terheli. Az esetnek véletlenül és tűzoltóinknak nagy szerencséjére szemlélője volt a tűzoltóintézménynek egyik valóban leglelkesebb barátja, Stajevics János városi képviselő is és az ő körültekintő szemei is láthatták a kínos vergődést. Hiszem, hogy ő maga is meggyőződhetett az egyszer e mizériáról és annak idején — ha majd a város képviselőtestülete elé kerül a tűzoltóságnak évi jelentése — gondoskodni fog ezen mizériáknak megszüntetéséről is. Szerencsére csak vak tüzilárma volt. Ugyanis Komarek Károly fazekas polgártársunk edényeket égetett, ami közben — alacsony kéménye lévén — a lángok hatalmasan fölcsaptak a kéményből, amiből a szomszédok veszedelmet sejtettek. Furcsa is különben, hogy fazekas és korsós iparosaink az esti időket választják égetésre, ami már számtalan esetben vak tüzilármára szolgáltatott okot. Hatóságaink szoríthatnák őket, hogy az égetést nappal végezzék. Egyébként béke velünk ! Mohácson, 1906 januárius hó 2-án. Tisztelettel Csendes figyelő. KÜLÖNFÉLÉK. Fölkérjük lapunk hátralékos megrendelőit, hogy tartozásukat a kiadóhivatal címére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A lap kiadásával járó költség fölötte nagy s a hátralékok fölszaporodásából származó deficitet nem tudnak elviselni. A „Mohács és Vidéke“ kiadóhivatala. A kettős ünnep miatt lapunk jelen száma egy nappal előbb, vagyis vasárnap helyett szombaton jelent meg. — Bucsuzás — bucsutisztelgés. Baranyavármegyének összes — úgy központi, mint járási — tisztikara az elmúlt év utolsó napján délelőtt 11 órakor megjelent a vármegyeházán, hogy egyfelől a főispáni állásáról távozó dr. Fejérváry Imre bárót magas kitüntetése s az uj év alkalmából üdvözölje, másfelől tőle búcsút vegyen. A tisztelgés azonban báró Fejérváry gyöngélkedése folytán elmaradt. A tisztelgés tegnap — jan. 5-én — délután történt meg. A vármegyétől volt főispánunk írásban fog elbúcsúzni. — Uj hadnagy. A király dr. Popper Manó mohácsi ügyvédet a közös hadsereg tartalékában a 44. sz. gyalogezredhez hadnaggyá kinevezte. — Az egyházmegye gyásza. Mély megilletődéssel vettük a baranyavári esperesi kerület papságának gyászos tudósítását, hogy Uray Atala, a Szentlélekről nevezett monostori cimzetes apát, kiérd, esperes és nyugalmazott baranyabáni plébános az elmúlt esztendő utolsó napján életének 69-ik évében végelgyöngülés következtében Baranyabánban csöndesen elhunyt. A végső küzdelemben megtört testet a sír, emlékét számos tisztelőinek szive foglalta magába. Aki a finom miveltségü, humánusan gondolkozó, nemesen érző, konciláns papot ismerte, lehetetlen, hogy tisztelettel ne hajlott legyen meg előtte. Uray Atala született 1837-ben Pécsett, hol atyja orvos volt; pappá szentelték 1860-ban s hat évi káplánkodása után Bellye, majd 1869-ben Vörösmart s 1870-ben Bárány abán plébánosa lett. 1901-ben kinevezte a király a Szentlélekről nevezett monostori apáttá. Egy év előtt nyugalomba vonult, de nem hagyta el azt a községet, melyben harminchárom éven át munkálkodott, tanított, a szószékről, a templomban fáradozott buzgón, lelkiismeretesen az Úr szőlejében az alatt a zászló alatt, melyre jelszó gyanánt az Isten és haza van irva; emelőleg és jótékonyan hatott a hiveire szavával, szivével és példájával. Híveinek igazi atyja volt, kihez ügyes-bajos dolgaikban is gyermeki bizalommal fordultak tanácsért vagy lelki vigaszért. Az elhagyottak, szükségben szenvedők nála zárt ajtóra s a jótéteményekben örömét lelő szívre találtak. Halálára el lehet mondani: „Sic moritur justus.“ Emléke élni fog az írás szavai szerint: „Kik sokakat oktatnak az igazságra, azok mint a csillagok fényleni fognak örökké.“ Az elhunyt apátplébános hült tetemét paptársainak és volt híveinek nagy részvéte mellett e hó 2-án helyezték a baranyabáni temetőben „az ítélet nagy napjáig való pihenésre.“ — Házasság. Lapunk legutóbbi számában hoztuk a hírt, hogy Neubrunn Tóbiás, polgári iskolánk nyilvános rendes tanára karácsony másnapján eljegyezte Máramarosszigeten Hegyesi Gizella kisasszonyt ugyancsak állami polgári iskolánk tanárnőjét. Időközben alig egy heti márkásság után, e hó 2-án ugyancsak Máramarosszigeten, az ara szüleinek lakóhelyén, már megkötötték házassági frigyöket is. Az uj házaspár a következő sorokkal tudatja egybekelését: „Értesitjük jó ismerőseinket, hogy folyó hó 2-án Máramarosszigeten egybekeltünk. Máramarossziget, 1906 január 2. Neubrunn Tóbiás: Neubrunné sz. Hegyesi Gizella. — Újévi tisztelgés. A hagyományos szokáshoz híven járásunk tisztikara és kezelőszemélyzete fölkereste e hó 1-én vezetőjét, a járás fejét, Szinkovich Károly főszolgabírót, hogy a bekövetkezett újév alkalmából jó kivonataikat tolmácsolják előtte. A jókivánatokat — szívből szivhez szólva — Eötvös Gusztáv szolgabiró tolmácsolta szép beszédben, melyre a főszolgabiró szívélyesen válaszolt, megköszönve és viszonozva a jókivánatokat. — Vizkereszt. Ma, januárius 6-án ünnepeli az egyház a napkeleti három bölcsnek: Gáspár, Menyhért és Boldizsárnak emlékét, akik egy csillag által vezetve elmentek Betlehembe az újszülött kisded Jézust imádni és neki aranyat, tömjént és mirrhát vittek ajándékul. Magyarországon „vízkereszt“ ünnepének is nevezik, mert előestéjén —ahogy az tegnap délután is történt — a kától, egyházban vizet szokás szentelni. — Uj kincstári jogképviselő. Hinka László püspöki jogtanácsos, eddigi rendes kincstári jogképviselő ezen megbízatásáról lemondván, a kincstári jogügyek igazgatósága állandó pécsi helyettesévé és kincstári jogképviselővé dr. Hinka Miklós pécsi ügyvédet — a lemondott jogképviselő fiát — nevezte ki. — Görög-keleti karácsony. Görög-keleti vallású szerb polgártársaink holnap — e hó 7-én — ünnepelik meg a Megváltó születésének emlékét, nagykarácsonyt. Még néhány év előtt a katolikus vízkereszt napján, vagyis a katolikus és protestáns karácsonytól tizenkettedik napon ünnepelték meg karácsony első napját, de az új század kezdetétől fogva már a tizenharmadik napra esik a görkel. karácsony, a jövő századforduló alkalmával tizennegyedik napra s igy tovább mindaddig, míg az óhitű naptárt nem reformálják. — Eljegyzés: Hohmann Elek, mohácsi m. kir. posta-távirda segédtiszt eljegyezte Toldy Aranka kisasszonyt, Toldy Ignác mohácsi kereskedő s volt városbiró leányát. — Jelölések egyetemi tanszékekre. A budapesti egyetem hittudományi kara egyszerre két pécsegyházmegyei papot jelölt első helyen egy-egy egyetemi tanszékre; u. m. dr. Rézbányay József pécsi teológiai tanárt a lelkipásztorkodástan és dr. Hanug Ferenc pécsi teológiai tanárt az egyháztörténelem tanszékére. Mind a két jelölt a szakmájába vágó tudományos irodalom terén szerzett már babérokat. — A mohácsi r. kát. hitközség új képviselőtestülete. Mint előre jeleztük, e hó 4-én ejtették meg Mohácson a róm. kat. hitközség képviselőinek választását. A választást Keserics Ferenc apátplébános, egyházi elnök vezette. Szavazólapokkal való szavazás útján megválasztottak rendes tagokká: Alabert Péter, dr. Auber Tivadar, Bakó Gergely, Bakó János id., Bencsik János id., Cselinác Antal id., Heréb Márton, Kalenics András, Kersics Lukács, Kersics Pál, Kész Pál, Kósza Antal, Laczkó Mátyás, László Illés, Lipokatics Mátyás, Lukácsevics Mihály, Márton János, Pántyáta Fülöp, Pávkovics Ivó Máté, Pécsi István, Pécsi Mátyás, Petre József, dr. Réder Károly, Skrobó János ifj., Szabó József, Szűcs Mihály, Szűcs Péter, Verbán József, Verbán Simon, Veszeli György, Zombori Péter, Zsuzsics István. — Névmagyarositás. Pick Lajos mohácsi lakos családi nevét „Molnár“-ra magyarosította. — A helybeli selyemgombolyitó gyár legközelebb megkezdi működését. Még szükség volna 13—20 év közti korban levő mintegy 100 leányra. Minthogy ez a gyári alkalmaztatás szerényebb anyagi viszonyok közt élő családok ily korú leányainak tisztességes, állandó keresetet nyújt, az elöljáróság fölhívja erre a körülményre az illető családok figyelmét azzal, hogy a gyárban bármikor lehet jelentkezni. — Fogyasztási adóegyezség. A községi elüljáróság a fogyasztási adóra vonatkozó egyezkedési tárgyalásokat az elüljárósági tanácsteremben f. hó 8. és 9-én (hétfőn és kedden) délelőtt 8-tól 12-ig délután 2-től 5 óráig fogja megtartani. — Jótékonyság. A Mohácsi Általános Takarékpénztár a Mohácsi Szr. Kőegyletnek 20 K-t adományozott. Az egylet vezetősége ez után fejezi ki köszönetét az adományozó takarékpénztár humánus gondolkozású igazgatóságának, — Újévi üdvözlés megváltása. Dr. Vida Lajos, mohácsi községi és tb. járásorvos újévi üdvözlés megváltása címén 2 K-t adományozott az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet céljaira. Fogadják mindazok, akik ily módon is az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet által istápolt szegények nyomorát enyhiteni törekedtek, ezen az után az egylet vezetőségének köszönetét. — Egyleti élet. A Mohácsi Szr. Nőegylet folyó hó 7-én d. u. 3 órakor, határozatképtelenség esetén egy hétre rá, januárius hó 14-én d. u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését az izr. hitközség tanácstermében. Tárgysorozat: 1. Évi jelentés. 2. Zárószámadások. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4. Alelnök választása. 5. Netáni indítványok. — A Mohácsi Földmivesek Olvasóköre szintén e hó 7-én, délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. — A Dárdai Kaszinó tisztikara. A Dárdai Kaszinó Egyesület tisztújító közgyűlésén a következően alakította meg tisztikarát: Elnök: dr. Kiss Emil, igazgató Nagy Pál, jegyző Kimneth Viktor, pénztáros Inselt Gyula, könyvtáros Zettl Antal, ügyész dr. Narancsik Károly, választmányi tagok: Ursziny Pál, Maurer Frigyes, Gaál Sándor, Jilly Viktor, Stefán Péter, Székács Pál, Nagy Gyula és Narancsik József. — Jégzajlás. A Szilveszter napját megelőző éjjel támadt orkánszerű vihar, mely az év utolsó napján át egész késő estig tartott, végre meghozta a telet. A lágy idő hirtelen olyan hidegre változott, hogy már e hó 2-án megindult Dunánkon a jégzajlás. Ennek következtében levitték a város átkelő csavargőzösét, a „Margittasziget“-et a baracskai téri kikötőbe. A képviselőtestület határozata folytán javítás céljából Juszt Jakab gépgyárába kellett volna ugyan kerülnie, de mivel a képviselőtestület véghatározatát Varga Ferenc gépgyáros megfélebbezte, meg kell várni, míg ebben az ügyben a felsőbb hatóságok mondják ki az utolsó szót. 3. oldal.