Mohács és Vidéke, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

1906 januárius 6. Mohács és Vidéke könnyelmű adósság­csinálás kevésbíti a nemzeti va­gyont és dúlja föl a családok békéjét. És habár gyógyíthatatlannak látszó is ez a baj, a társadalmi fölfogás összetartó elhatározása ezen a téren is je­lentős eredményeket érhet el, és nem fog kínálkozni a kellemetlen téma rossz éle faragására és ami fő, a „Budapest Közlöny“ legszomorubb rovata, az „árverési hirdetmények“ nem fognak nevelni árve­rési hiénákat, akik eleddig is annyi ember feje alól húzták ki a párnát. Levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő úr! Tisztelettel kérem, szíveskedjék becses lap­jában az alábbi soraimat közzétenni. A helybeli tűzoltó intézményről van ugyan­is abban szó és mivel ez az intézmény a közérde­ket szolgálja , valóban érdemes a nyomdafestékre. Múlt hó 28-án estek­ 6 óra tájban az óváros­háza sarkán levő figyelő tüzet a Mohácsi Iparosok Olvasókörének háziszolgájától vett szóbeli jelentés alapján (sajnos, hogy tűztorony Mohácson még nincsen) tüzet jelzett. A tűz állítólag a Perényi­­utcában lett volna. Kiváncsi voltam tehát arra, hogy az éppen közelben levő tüzőrség mennyi idő alatt képes a szertárból kivonulni és azért sietve a szer­tár kapujával átellenes oldalon foglaltam helyet és gondosan figyeltem a fölkészülődést már csak azért is, mert már sokszor alkalmam volt más városok­ban is a tűzoltóságnak kivonulását megfigyelni. Hát mondhatom, igen tisztelt szerkesztő úr, kínos volt a tűzoltóságnak vergődését látnom. Hasz­talan volt ott minden sürgés-forgás, sehogy sem tudták az ordi­áncos kocsisok lovaikat a szerek elé gyorsan befogni, mert amíg a tüzőrség néhány pil­lanat alatt a kivonulásra teljes szereléssel készen­létbe helyezkedett, addig a lovak a szerek előtt ide-oda táncolgattak. Uram, Teremtőm! Lovakat mondottam? De hiszen nem voltak azok arravaló lovak, hanem kö­zönséges gebék, amelyeknek jól megérdemelt sorsa lenne : a lebunkózás. A szertári helyiségnek nagyon is szűk volta miatt a kocsisok által az istállóból elővezetett gebék a kivonulásra készen álló szerek előtt táncolgattak; a kocsisok a zablákat alig tud­ták a lovak szájába beleilleszteni, úgy hogy a ki­vonulásra készen álló tüzérség percekig tétlenségre volt kárhoztatva és csak mintegy 5-7 perc múlva volt képes a tüzőrség az első szerrel kivonulni. Igaztalanul ugyan, de szidták az avatatlanok e miatt a tüzőrséget, noha — ha méltányosak aka­runk lenni — őket a késedelemben mi sem terhel­heti. A tűzoltók nem lehetnek egyszersmind kocsi­sok meg pláne még lovak is! Úgy a tűzjelzésnél, valamint a vész helyén minden egyes kivonuló tűzoltónak meghatározott munkaköre és helye van, amelyet elhagyni mindaddig, amíg a vezénylő pa­rancsnoktól utasítást nem kap, nem szabad. Éppen azért e sorok írója nem a tüzőrséget vádolja, ha­nem a város által melléje beosztott ordináncos ko­csisokat. Igen is­­. szerkesztő úr. Szorgos kötelessége az egyletnek arról gondoskodni, hogy a tüzérség­­nek minden időben és kellő számban betanított és jól begyakorolt kocsisok és lovak álljanak rendel­kezésére. Ilyenek hiányában bármilyen buzgók és lelkiismeretesek legyenek is a tűzoltók, boldogulni soha sem fognak és hivatásuknak sem felelhet­nek meg. Azt ajánlanám tehát itt, a nyilvánosság előtt, tűzoltóinknak, de különösen a vezetőségnek, hogy keressenek azonnal orvoslást a város alüljáróságánál és ha ott nem kapnak, a járási főszolgabirónál és így tovább. Az a város, amely 5600 koronát fizet az előfogatosokért és szép áldozatot hoz a tűzoltó­ság szubvencionálásával is, gondoskodjék egyszer­smind arról is, hogy az előfogatosok ne gebéket, hanem lovakat és nem tehetetlen kocsisokat, hanem alkalmas és tetterős egyéneket bocsássanak a tűz­oltóság rendelkezésére. Amíg ezen kardinális hiba és a vízhiány meg a tűztoronyról a város nem gondoskodik, addig a tűzoltóság a papiroson létező valami csekélységnél igazán többnek nem tekint­hető. Valóban csak éppen annyi, hogy nagyjából elég van téve a millió számra kiadott felsőbb ren­deleteknek és utasításoknak. Tűzoltóinkat pedig arra kérem, hogy ne ne­hezteljenek ezen soraimért. Hisz a kritika súlya nem annyira őket éri, az itt elősorolt hibákért a felelősség nem őket terheli. Az esetnek véletlenül és tűzoltóinknak nagy szerencséjére szemlélője volt a tűzoltóintézménynek egyik valóban leglelkesebb barátja, Stajevics János városi képviselő is és az ő körültekintő szemei is láthatták a kínos vergő­dést. Hiszem, hogy ő maga is meggyőződhetett az egyszer e­ mizériáról és annak idején — ha majd a város képviselőtestülete elé kerül a tűzoltóság­nak évi jelentése — gondoskodni fog ezen mizériák­nak megszüntetéséről is. Szerencsére csak vak tüzilárma volt. Ugyanis Komarek Károly fazekas polgártársunk edényeket égetett, ami közben — alacsony kéménye lévén­ — a lángok hatalmasan fölcsaptak a kéményből, amiből a szomszédok veszedelmet sejtettek. Furcsa is különben, hogy fazekas és korsós iparosaink az esti időket választják égetésre, ami már számtalan esetben vak tüzilármára szolgáltatott okot. Hatósá­gaink szoríthatnák őket, hogy az égetést nappal végezzék. Egyébként béke velünk ! Mohácson, 1906 januárius hó 2-án. Tisztelettel Csendes figyelő. KÜLÖNFÉLÉK. Fölkérjük lapunk hátralékos megrende­lőit, hogy tartozásukat a kiadóhivatal címére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A lap ki­­adásával járó költség fölötte nagy s a hát­ralékok fölszaporodásából származó deficitet nem tudnak elviselni. A „Mohács és Vidéke“ kiadóhivatala. A kettős ünnep miatt lapunk jelen száma egy nappal előbb, vagyis vasárnap helyett szombaton jelent meg. — Bucsuzás — bucsutisztelgés. Baranya­­vármegyének összes — úgy központi, mint járási — tisztikara az elmúlt év utolsó napján délelőtt 11 órakor megjelent a vármegyeházán, hogy egy­felől a főispáni állásáról távozó dr. Fejérváry Imre bárót magas kitüntetése s az uj év alkalmából üd­vözölje, másfelől tőle búcsút vegyen. A tisztelgés azonban báró Fejérváry gyöngélkedése folytán el­maradt. A tisztelgés tegnap — jan. 5-én — délután történt meg. A vármegyétől volt főispánunk írás­ban fog elbúcsúzni. — Uj hadnagy. A király dr. Popper Manó mohácsi ügyvédet a közös hadsereg tartalékában a 44. sz. gyalogezredhez hadnaggyá kinevezte. — Az egyházmegye gyásza. Mély meg­­illetődéssel vettük a baranyavári esperesi kerület papságának gyászos tudósítását, hogy Uray Atala, a Szentlélekről nevezett monostori cimzetes apát, kiérd, esperes és nyugalmazott baranyabáni plébá­nos az elmúlt esztendő utolsó napján életének 69-ik évében végelgyöngülés következtében Bara­­nyabánban csöndesen elhunyt. A végső küzdelem­ben megtört testet a sír, emlékét számos tisztelői­nek szive foglalta magába. Aki a finom miveltségü, humánusan gondolkozó, nemesen érző, konciláns papot ismerte, lehetetlen, hogy tisztelettel ne haj­lott legyen meg előtte. Uray Atala született 1837-ben Pécsett, hol atyja orvos volt; pappá szentelték 1860-ban s hat évi káplánkodása után Bellye, majd 1869-ben Vörösmart s 1870-ben Bárány a­­bán plébánosa lett. 1901-ben kinevezte a király a Szentlélekről nevezett monostori apáttá. Egy év előtt nyugalomba vonult, de nem hagyta el azt a községet, melyben harminchárom éven át munkál­kodott, tanított, a szószékről,­ a templomban fárado­zott buzgón, lelkiismeretesen az Úr szőlejében az alatt a zászló alatt, melyre jelszó gyanánt az Isten és haza van irva; emelőleg és jótékonyan hatott a hiveire szavával, szivével és példájával. Hívei­nek igazi atyja volt, kihez ügyes-bajos dolgaikban is gyermeki bizalommal fordultak tanácsért vagy lelki vigaszért. Az elhagyottak, szükségben szenve­dők nála zárt ajtóra s a jótéteményekben örömét lelő szívre találtak. Halálára el lehet mondani: „Sic moritur justus.“ Emléke élni fog az írás sza­vai szerint: „Kik sokakat oktatnak az igazságra, azok mint a csillagok fényleni fognak örökké.“ Az elhunyt apátplébános hült tetemét paptársainak és volt híveinek nagy részvéte mellett e hó 2-án helyezték a baranyabáni temetőben „az ítélet nagy napjáig való pihenésre.“ — Házasság. Lapunk legutóbbi számában hoztuk a hírt, hogy Neubrunn Tóbiás, polgári is­kolánk nyilvános rendes tanára karácsony másnap­ján eljegyezte Máramarosszigeten Hegy­esi Gizella kisasszonyt ugyancsak állami polgári iskolánk ta­nárnőjét. Időközben alig egy heti márkásság után, e hó 2-án ugyancsak Máramarosszigeten, az ara szüleinek lakóhelyén, már megkötötték házassági frigyöket is. Az uj házaspár a következő sorokkal tudatja egybekelését: „Értesitjük jó ismerősein­ket, hogy folyó hó 2-án Máramarosszigeten egybe­keltünk. Máramarossziget, 1906 január 2. Neubrunn Tóbiás: Neubrunné sz. Hegyesi Gizella. — Újévi tisztelgés. A hagyományos szokás­hoz híven járásunk tisztikara és kezelőszemélyzete fölkereste e hó 1-én vezetőjét, a járás fejét, Szin­­kovich Károly főszolgabírót, hogy a bekövetkezett újév alkalmából jó kivonataikat tolmácsolják előtte. A jókivánatokat — szívből szivhez szólva — Eöt­vös Gusztáv szolgabiró tolmácsolta szép beszédben, melyre a főszolgabiró szívélyesen válaszolt, meg­köszönve és viszonozva a jókivánatokat. — Vizkereszt. Ma, januárius 6-án ünnepeli az egyház a napkeleti három bölcsnek: Gáspár, Menyhért és Boldizsárnak emlékét, akik egy csil­lag által vezetve elmentek Betlehembe az újszülött kisded Jézust imádni és neki aranyat, tömjént és mirrhát vittek ajándékul. Magyarországon „vízke­reszt“ ünnepének is nevezik, mert előestéjén —ahogy az tegnap délután is történt — a kától, egyház­ban vizet szokás szentelni. — Uj kincstári jogképviselő. Hinka László püspöki jogtanácsos, eddigi rendes kincstári jogképviselő ezen megbízatásáról lemondván, a kincstári jogügyek igazgatósága állandó pécsi he­lyettesévé és kincstári jogképviselővé dr. Hinka Miklós pécsi ügyvédet — a lemondott jogképviselő fiát — nevezte ki. — Görög-keleti karácsony. Görög-keleti vallású szerb polgártársaink holnap — e hó 7-én — ünnepelik meg a Megváltó születésének emlékét, nagykarácsonyt. Még néhány év előtt a katolikus vízkereszt napján, vagyis a katolikus és protestáns karácsonytól tizenkettedik napon ünnepelték meg karácsony első napját, de az új század kezdetétől fogva már a tizenharmadik napra esik a gör­­kel. karácsony, a jövő századforduló alkalmával tizen­­­negyedik napra s igy tovább mindaddig, míg az óhitű naptárt nem reformálják. — Eljegyzés: Hohmann Elek, mohácsi m. kir. posta-távirda segédtiszt eljegyezte Toldy Aranka kisasszonyt, Toldy Ignác mohácsi kereskedő s volt városbiró leányát. — Jelölések egyetemi tanszékekre. A budapesti egyetem hittudományi kara egyszerre két pécsegyházmegyei papot jelölt első helyen egy-egy egyetemi tanszékre; u. m. dr. Rézbányay József pécsi teológiai tanárt a lelkipásztorkodástan és dr. Hanug Ferenc pécsi teológiai tanárt az egyháztör­ténelem tanszékére. Mind a két jelölt a szakmá­jába vágó tudományos irodalom terén szerzett már babérokat. — A mohácsi r. kát. hitközség új kép­viselőtestülete. Mint előre jeleztük, e hó 4-én ejtették meg Mohácson a róm. kat. hitközség kép­viselőinek választását. A választást Keserics Ferenc apátplébános, egyházi elnök vezette. Szavazólapok­kal való szavazás útján megválasztottak rendes ta­gokká: Alabert Péter, dr. Auber Tivadar, Bakó Gergely, Bakó János id., Bencsik János id., Cselinác Antal id., Heréb Márton, Kalenics András, Kersics Lukács, Kersics Pál, Kész Pál, Kósza Antal, Laczkó Mátyás, László Illés, Lipokatics Mátyás, Lukácsevics Mihály, Márton János, Pántyáta Fü­­löp, Pávkovics Ivó Máté, Pécsi István, Pécsi Má­tyás, Petre József, dr. Réder Károly, Skrobó János ifj., Szabó József, Szűcs Mihály, Szűcs Péter, Ver­­bán József, Verbán Simon, Veszeli György, Zom­­bori Péter, Zsuzsics István. — Névmagyarositás. Pick Lajos mohácsi lakos családi nevét „Molnár“-ra magyarosította. — A helybeli selyemgombolyitó gyár legközelebb megkezdi működését. Még szükség volna 13—20 év közti korban levő mintegy 100 leányra. Minthogy ez a gyári alkalmaztatás szeré­nyebb anyagi viszonyok közt élő családok ily korú leányainak tisztességes, állandó keresetet nyújt, az elöljáróság fölhívja erre a körülményre az illető családok figyelmét azzal, hogy a gyárban bármikor lehet jelentkezni. — Fogyasztási adóegyezség. A községi elüljáróság a fogyasztási adóra vonatkozó egyez­kedési tárgyalásokat az elüljárósági tanácsteremben f. hó 8. és 9-én (hétfőn és kedden) délelőtt 8-tól 12-ig délután 2-től 5­ óráig fogja megtartani. — Jótékonyság. A Mohácsi Általános Ta­karékpénztár a Mohácsi Szr. Kőegyletnek 20 K-t adományozott. Az egylet vezetősége ez után fejezi ki köszönetét az adományozó takarékpénztár hu­mánus gondolkozású igazgatóságának, — Újévi üdvözlés megváltása. Dr. Vida Lajos, mohácsi községi és tb. járásorvos újévi üd­vözlés megváltása címén 2 K-t adományozott az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet céljaira. Fogadják mindazok, akik ily módon is az Első Mohácsi Jó­tékony Nőegylet által istápolt szegények nyomorát enyhiteni törekedtek, ezen az után az egylet vezet­­őségének köszönetét. — Egyleti élet. A Mohácsi Szr. Nőegylet folyó hó 7-én d. u. 3 órakor, határozatképtelenség esetén egy hétre rá, januárius hó 14­-én d. u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését az izr. hitköz­ség tanácstermében. Tárgysorozat: 1. Évi jelentés. 2. Zárószámadások. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4. Alelnök választása. 5. Netáni indítvá­nyok. — A Mohácsi Földmivesek­ Olvasóköre szin­tén e hó 7-én, délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. — A Dárdai Kaszinó tisztikara. A Dárdai Kaszinó­ Egyesület tisztújító közgyűlésén a követ­kezően alakította meg tisztikarát: Elnök: dr. Kiss Emil, igazgató Nagy Pál, jegyző Kimneth Viktor, pénztáros Inselt Gyula, könyvtáros Zettl Antal, ügyész dr. Narancsik Károly, választmányi tagok: Ursziny Pál, Maurer Frigyes, Gaál Sándor, Jilly Viktor, Stefán Péter, Székács Pál, Nagy Gyula és Narancsik József. — Jégzajlás. A Szilveszter napját megelőző éjjel támadt orkánszerű vihar, mely az év utolsó napján át egész késő estig tartott, végre meghozta a telet. A lágy idő hirtelen olyan hidegre változott, hogy már e hó 2-án megindult Dunánkon a jég­zajlás. Ennek következtében levitték a város át­kelő csavargőzösét, a „Margittasziget“-et a baracskai téri kikötőbe. A képviselőtestület határozata folytán javítás céljából Juszt Jakab gépgyárába kellett volna ugyan kerülnie, de mivel a képviselőtestület véghatározatát Varga Ferenc gépgyáros megféleb­­bezte, meg kell várni, míg ebben az ügyben a felsőbb hatóságok mondják ki az utolsó szót. 3. oldal.

Next