Mohács és Vidéke, 1908 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1908 januiár 5. Mohács és Vidéke­ ban tudatos b­ecstelenséggel Magyarország ellen foglaltatik, hogy ennek német polgárait fölbujto­­gassa, oly hazug és gonosz, álnok és alattomos, hogy a nemzetiségi vándorló­ próféták eddigi üzel­­meit messze túlhaladja. Meghamisítja a magyar honfoglalásnak, ami kultúránknak, Magyarország nemzetiségeinek történetét, meghamisítja a nemze­tiségek statisztikáját s a magyarsághoz való, orszá­gos alaptörvénnyel rendezett viszonyát. Ez miután az igazsággal nyílegyenest ellentétes, hazug tétele­ket állított föl, az állított rossz állapotokért a min­denkori kormánypártokat teszi felelőssé, amelyek „minden időben épp oly banda voltak, mint a 48-as párt“, sőt magukat a magyarországi néme­teket is, mert nem követelik jogaik tiszteletben tar­tását és nem törekedtek jó német képviselőket az országgyűlésre küldeni.“ Ezen szentirat szerint a magyarok „minden más népet, amelyik Magyaror­szágon lakik, meg akarnak fosztani anyanyelvétől“. A német „nem bevándorló, hanem hódító, aki az országot a császári sassal díszített fekete-sárga zászló alatt, karddal a törököktől elhódította.“ Magyaror­szág Ausztriának csak olyan kiegészítő tartománya, mint Erdély, Bánát, Szlavónia, stb. De elég a mutatványokból. Midőn azonban a szóntirat a ma­gyarországi németeket tettlegességekre és nyelvük­nek az iskolában, a községházán s a parlamentben, valamint az összes közigazgatási ágakban való tün­tető használatára izgatja; midőn a magyar ember­től való vásárlást kötelsségszegésnek mondja; mi­dőn állítja, hogy az országban uralkodó nyomor­nak a magyarosítás az oka: a politikai elposvá­­nyosodásnak ily beteges kinövéseit nem szabad egyszerűen vállvonogatással tudomásul venni, ha­nem mint egy ember a baj gyökereit kell kutat­nunk. Az említett röpiratból több ezer példányt tartalmazó három ládával küldtek Bécsből a ba­­ranyavári járásba, de Jilly Viktor, a baranyavári járás főszolgabirája éberségének sikerült azokat elcsípni és elkobozni, amiről hétfőn jelentést is tett a vármegye alispánjának. Mivel pedig vár­megyénknek mind a hét járásában, legnagyobb számmal pedig a mohácsi és pécsváradiban laknak németek, valószínű, hogy ezekbe is küldötték nagy halmazát a szóban forgó szenyiratnak, s igy szük­séges, hogy a többi járások főszolgabirái is a leg­nagyobb éberséggel őrködjenek a fölött, hogy ez a nyomtatott maszlag eddig hazafias érzelmű német­jeink kezébe ne kerüljön. — Vizkereszt. Holnap, januárius hó 6-án ünnepli az egyház a napkeleti három bölcsnek: Gáspár, Menyhért és Boldizsárnak emlékét, akik egy fényes csillag által vezetve, távoli országokból elmentek Betlehembe az újszülött kisded Jézust imádni s aranyat, tömjént és mirrhát vittek neki ajándékul. Magyarországon „vizkereszt“ ünnepének is nevezik, mert előestéjén a kától, egyházban vizet szokás szentelni. — A miniszterelnök kitüntetése. A király dr. Wekerle Sándor magyar miniszterelnököt az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezés létrejötte érdekében tanúsított „céltudatos, fáradhatatlan és eredményes működéséért s azon hazafias odaadás­ért, amellyel a tárgyalásokat vezette és befejezésre jutatta, legmelegebb köszönetét fejezte ki és elis­merésének „látható jeléül“ neki a Szent István rend nagykeresztjét adományozta. — A kir. Kúria ügyvédi tanácsa. Az igazságügyminiszter a m. kir. Kúriánál szerve­zett ügyvédi fegyelmi tanácsba a pécsi ügyvédi kamara által felterjesztett két tag közül Jagics József mohácsi ügyvédet nevezte ki. — Bucsubankett. Fényes bucsulakomát ren­dezett múlt vasárnap este ,a Kaszinóban egy, városunk társadalmának szine-javából álló úri tár­saság dr. Margitai Lajosnak, az újonnan megvá­lasztott szolgabirónak tiszteletére. Körülbelül 40 főre rúgott az a díszes társaság, mely ez alkalom­mal a Kaszinóban egybegyült és képviselve volt benne városunk minden számottevő eleme, élénk tanúbizonyságot téve arról az általános szeretesről és tiszteletről, melynek a távozó szolgabiró közöt­tünk általán részese volt. Megjelent ott első­sorban Szinkovich Károly főszolgbiró s tisztikara testületi­leg, aztán az ügyvédi kar majdnem teljes számban, de városunk társadalmának többi osztályai is egy­­től-egyig képviselve voltak. Az asztalfőn az ünne­pelt szolgabíró, jobbján Német Lipót, a Kaszinó elnöke, balján Szinkovich Károly főszolgabíró ült. Utóbbi nyitotta meg a tesztek sorát is azon a címen, hogy a távozó a törvényes és természetes atyja után hozzá mint hivatalbeli atyjához állott legközelebb és igy távozása a két atyát érinti leg­érzékenyebben. A tőle való válás kétféle érzelmet kelt mindkettőjükben: egyrészt örülnek azon, hogy a szorgalmas és ambiciózus ember munkáját a vár­megye közönsége az uj választással kellőkép hono­rálta,­ másrészt fájdalmas érzést kelt bennük az a tudat, hogy ez a választás egyúttal el is szakítja őt körünkből, a­hol képzettsége, tudása, szorgalma, egyenes jelleme és ambíciója miatt annyira meg­kedvelték. Ezzel a körülménnyel azonban meg kell alkudnunk, az életben az örömök sohse zavartala­nok. Biztosíthatja azonban a távozót, hogy uj kö­rébe magával fogja vinni mindannyiunk tiszteletét, becsülését és szeretetét, a­mi működése új körében bizonyára erősségéül fog szolgálni. Dr. Margitai szolgabíró kelt föl ezután, hogy köszönetét fejezze ki a megjelenteknek ezért az ovációért. Szép, megható szavakban vett búcsút szülőföldétől, családi és baráti körétől. Ez a búcsú azonban nem hosszú időre szól : továbbra is mohácsinak fogja érezni magát és igye­kezni fog minél többször fölkeresni azt a kört, hol fiatalsága legszebb részét átélte. A következő szónok Német Lipót, a Kaszinó elnöke volt, a­ki a Kaszinó nevében búcsúztatta dr. Margitait. Az öregeknek — úgymond — mindig csak örömükre szolgál az, ha látnak törekvő fiatalembereket, a­kik majd a társadalomban az ő helyeiket lesznek hivatva át­venni. Ezért örömmel is támogatják pályájukon az ilyen ambiciózus fiatalokat, mint dr. Margitai Lajos, mert az ilyeneknek nyugodt lélekkel adhatják át helyeiket. Az ünneplő fölköszöntőkre aztán az ün­nepelt atyja, Margitai Péter ügyvéd, lapunk szer­kesztője is felelt azon a címen, hogy érzi, hogy fia ünnepléséből rá is sugárzik egy kis dicsőség. Tudja, hogy fia megválasztásánál az iránta érzett baráti vonzalom is fontos szerepet játszott és ezért e helyen is köszönetét fejezi ki. Fölköszöntőket mondottak még dr. Pártos Ottó, ki a távozó szolgabiró menyasszonyát és dr. Prakatur Tamás ki, dr. Margitai Lajos szüleit köszöntötte föl. Ezután vig­poharazás közben még soká éjfél után együtt volt a társaság, folytonos ovációkban részesítve az uj szolgabirót. — Uj hadnagy. A király dr. Miskolczy Gyula mohácsi ügyvédet a közös hadsereg tartalékában az 52. sz. gyalogezredhez hadnaggyá nevezte ki. — Szerb karácsony. Szerb ajkú, görög ke­leti vallásu polgártársaink a most következő kedden, szerdán és csütörtökön ülik Jézus születésének emlékünnepét, Nagykarácsonyt. — A Dunagőzhajózási Társaság köréből. Az I. cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság újon­nan kinevezett magyarországi képviselője és forgalmi igazgatója és a mohács—pécsi vasút üzletigazgatója, csatári Csatáry Frigyes kir. tanácsos januárius hó 2-án foglalta el uj hivatalát. Ez alkalomból mind a két igazgatóság osztályfőnökei, Szlávik Gyula hajózási főfelügyelő és tisztikara, Réthy irodafőnök vezetésével szívélyesen üdvözölték új igazgatójukat, amire Csatáry meghatottan mondott köszönetet. — Tisztújítás Mohácson. Mohácson e hó 8-án délután 3 órakor a járás főszolgabirájának el­nöklésével tartandó közgyűlésen történik az új képviselőtestület megalakulása s a választás alá eső elöljárók (a bíró kivételével) kijelölése. A másnap — januárius hó 9-én — reggel 8 órakor tartandó tisztújító széken ejtik meg a választ. — Nemeslelkü adomány. Mohácsi Német Lipót, mint a Mohács-Kerületi I. Katona Hadastyán Betegsegélyző Egylet fővédnöke, a következő leve­let intézte Szingstein Jánoshoz, mint az egyesület elnökéhez : Mohács, 1908 január hó 2-án. Igen tisztelt elnök ur! Azt a nemes célt, amelyet egyletük meg­valósítani hivatva van, a magam részéről is tehet­ségemhez képest előmozdítani kívánván, küldök ezennel 100, azaz száz koronát, azzal a kéréssel, hogy ezt a száz koronát felében a tagok beteg­segélyezési és temetkezési járulékainak fedezé­sére, fejében pedig az elhunyt tagok özvegyei­nek segélyezésére létesitendő alaphoz csatolni szíveskedjék. Áldást kívánva az egylet működésére, maradtam hazafias üdvözlettel Német Lipót védnök. E követésre méltó tett önmagát dicséri. — A mohácsi kereskedő ifjak egyesüle­tének zártkörű táncmulatsága. Az idei farsang egyik kimagasló eseménye lesz az a zártkörű tánc­­mulatság, melyet a Mohácsi Kereskedő Ifjak Egyesü­lete 1908 január 18-án az Iparosok Olvasóköre összes helyiségeiben rendez. Mint már e helyen említet­tük, városunk előkelő kereskedői és ifjai is élénk részt vesznek a bál sikerének előmozdításában. A vigalmi bizottság szorgalmasan tartja üléseit s költséget nem kimélve arra törekszik, hogy az estély minden tekintetben fényes és szórakoztató legyen. A közönség körében az estély iránt nagy az érdeklődés és kívánjuk is, hogy lelkes buzgósá­­gukat siker koronázza. A meghívók a napokban küldetnek szét. — Humánus gondolkozásu munkaadó. Szép példával járt elő a humanizmus és a munkás­szeretet terén most Szilveszter estéjén özv. Lan­dauer Józsefné és társa gőzmalom cég. Ugyanis, az említett estén a nevezett munkaadó az irodába hivatta a gyár összes munkásait, ahol először is Brkits Dávid cégtárs, majd pedig Landauer Vil­­mos igazgató szép beszédben méltatták munká­saik szorgalmát, gazdájukhoz való vonzódásukat és tisztességes munkáshoz illő gondolkodásukat, mivel az elmúlt évben két ízben is sztrájkra akarták őket csábítani lelketlen izgatók, de a derék munká­sok nem hallgattak az izgatókra. E szép tettükért mindketten kö­szönetüket fejezték ki a munkások­nak és kérték hogy a jövőben is hasonlóan cselekedjenek. Már e szavak hallatára is nem egy munkásnak köny csillogott a szemében, de fokozta örömüket fiatal igazgatójuknak az a kijelentése, hogy újévi ajándékul az alkalmazottak közt 2500 koronát oszt ki. Természetes, hogy a munkások szívesen és nagy lelkesedéssel fogadták ezt kije­lentést és nem győztek eleget hálálkodni. — Szabadtanítás Mohácson. Újév napján délután 5 órakor a Mohácsi Kát. Legényegylet­ben Keserics Ferenc apátplébános elnöklete mellett szűkebb körű értekezletet tartottak a Mohácson f. hó 26-tól kezdve f. évi április hó 12-ig bezáró­lag vasárnaponkint megtartandó szabad előadások tárgyában. Az előadások sorrendje és az egyes elő­adók névsoráról, valamint az előadandó tárgyakról, legközelebb fogunk beszámolni. Gratulálunk a szép és hazafias vállalkozáshoz, amelyre már most föl­hívjuk Mohács város és vidékének társadalmát. — Mohácsi gyermektelep. Megemlékeztünk arról annak idején, hogy a gyermekmenhelyek országos főfelügyelője, Ruffy Pál miniszteri taná­csos és dr. Gobbi Gyula, a pécsi állami gyermek­­menhely igazgató-főorvosa az ősszel itt jártak, hogy Mohácson gyermektelepet létesítsenek. A szándék megvalósul és már f. hó 4-én megkezdette a pécsi menhely a mohácsi gyermektelep benépítését, amennyiben Kiing Mihálynéhoz két árva fiút (6 és 4*/2 éves) és Kiing Mátyásnéhez egy 41­, év körüli árva leányt adott gondozásba. — Borfogyasztók figyelmébe. Az 1908. évre szóló borfogyasztási egyezségi tárgyalásokat a mohácsi elüljáróság a községháza kis tanácstermé­ben folyó hó 6. 7. és 8. napjain fogja megtartani; — és pedig 6-án és 8-án csak délelőtt 8-tól 12 óráig, 7-én azonban egész napon át. — Változások az egyházmegyében. A megyés püspök Szalcer Sándor bátai plébánost januárius 1-jével plébániája vezetésétől fölmentette és Földes Dezső báttaszéki káplánt ideiglenes ad­minisztrátornak Bátára küldötte. Továbbá ideigle­nes adminisztrátornak küldötte Máriakéméndre Fol­­negovics György beremendi káplánt, majd pedig a következő káplánokat helyezte át: Szadek Mi­hályt Harkonevcéről Beremendre, Tihanyi Jánost Püspökszenterzsébetről Báttaszékre, ifj. Horváth Jánost Püspök­bogádról Püspökszenterzsébetre, Deutschbauer Ist­vánt Márikéméndről Püspökbogádra, Mindszent Vilmost Pécsváradról Máriakéméndre. — Új vasutak. Hétfőn délelőtt 10 órakor ült össze Koszits Kám­ill alispán elnöklete alatt Baranyavármegye vasutügyi bizottsága, hogy a tervbe vett helyiérdekű vasutak kiépítéséhez való pénzbeli hozzájárulás nagyságát újból megállapítsa s a vármegye januáriusi közgyűlésének javaslatot tegyen. Az ülésen részt vettek Mohácsról: Német Lipót, Stajevics János, Keserics Ferenc, Varga Alajos, Margitai Péter és Szinkovich Károly. Erre a gyűlésre azért volt szükség, mert a közgyűlés feliratára a kormány — tekintettel a megváltozott viszonyokra — a törvényhatóságnak a helyiérdekű vasutakhoz való hozzájárulása tárgyában korábban ho­zott határozatát föloldotta s újabb határozat­hozatalra utasította a vármegye közönségét. A kormány le­adott rendeletében azt mondja, hogy a pécs-mihol­­jáci vasutat az állam építi ki, mindazonáltal kéri a kormány az e vonalra megszavazott hozzájárulás­nak az állam számára való föntartását. Az alispáni javaslat erre az, hogy a vármegye a pécs-miholjáci vasútra, mint amely államvasút lesz, semmivel se járul; az így fölszabaduló 82.000 koronát a vár­megye három más, tervbevett vonalára adja; még­pedig a pécs—bátaszéki vasútra a múltban meg­szavazott 220.000 koronát most 300.000 koronára emeli; a bátaszék—mohács—pélmonostori, vagyis mohácsvidéki vasútra az engedélyes által legújab­ban kért 150.000 koronát s végül a drávavölgyi vasútra 200.000 koronát ad. Összesen 650.000 ko­rona hozzájárulást hoz az alispán javaslatba. — Dr. Egry Bélát, Mándy Sámuel, Német Lipót, Pakuszy Gyula, Jeszenszky Ferenc és Kontra Já­nos fölszólalásai után alaposan megvitatva az ügyet, a bizottság egész terjedelmében elfogadta az alis­pán határozati javaslatát azzal, hogy a vállalkozók a vasútépítést egy év alatt tartoznak megkezdeni s oly kiegészítéssel, hogy a vármegye közönsége, amennyiben a hozzájárulás összegét a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt nem tehetné le az esedékes­ség idején, az összeg után 41/gu/o kamatot fizet. Az alispán tárgyalni fog a pénzintézetekkel s úgy ren­dezi az ügyet, hogy a vármegye közönségének pótadója egy fillérrel se emelkedjék. — Iparos bál. A Mohácsi Általános Ipar­­testület az ipartestületi székház alapja javára, f. évi februárius hó 1-én az Iparosok Olvasóköre összes termeiben bált rendez. A rendező­bizottság már most serényen munkálkodik, hogy az egyes társa­dalmi köröket összpontosítsa egy igazán kellemes és otthonias estére. A részletes műsort a legköze­­zelebbi számban közöljük. — A vármegye téli közgyűlése. Baranya­vármegye törvényhósági bizottsága e hó 13-án tartja rendes (téli) közgyűlését. A napirend érde­kesebb tárgyai lesznek a többi között: az alispán évnegyedes jelentése, az alispánnak a dr. Barna Lajos sásdi közjegyző által az őszi rendes kögyű­­lésen hozzája intézett s a főispán ellen irányuló in­terpellációra adott és akkor tudomásul nem vett válasza, az egyes szakbizottságok és választmányok újraalakítása, a vármegye területén tervezett h. é. vasutak segélyezése, stb. — Egy fi­atal asszony halála. Sey László vaiszlói gyógyszerészt — néhai Sey Lajos, volt mohácsi főszolgabíró, utóbb vármegyei főjegyző fiát — súlyos csapás érte, a legsúlyosabb, amely férfit csak érhet. Neje, szül. Benkő Margit e hó 2-án tüdőgyuladás következtében meghalt. A fiatal, alig 26 éves asszony halála megrendítően hatott Mo- 3. oldal.

Next