Mohács és Vidéke, 1909 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
Előfizetési felhívás. Lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk s kérjük. előfizetőinket, hogy a negyedév lejártával az előfizetést megújítani szíveskedjenek, a hátralékosokat pedig tartozásuk mielőbbi megküldésére kérjük, hogy a lap további küldése fennakadást ne szenvedjen. Előfizetési ár 1909 januárius 1-től Egész évre ... 10 korona. Félévre.....................5 korona. Negyedévre . . . 2.50 korona. Az előfizetési ár — tévedés vagy zavarok elkerülése végett — közvetlenül a kiadóhivatalnak küldendő. Tisztelettel a Mohács és Vidéke kiadóhivatala. •• •• KÜLÖNFÉLÉK. Búcsú az ó-évtől. Irta: Erdélyi Zoltán. Isten veled ó-év! Búcsúzzunk el szépen, Nem látjuk mi egymást többé az új évben. Öreg lettél nagyon, fáradt is vagy látom, Sírod is kész immár, vár az örök álom, sőt meg rosszat hoztál, amilyen volt kedved, Megáldtad az embert, de oszt meg is verted. Nyár követett tavaszt, öreg tél jött őszre, Jutott öröm bánat, egész esztendőre. sten veled ó év! Váljunk békességben, 'ó barátom voltál s nem rossz ellenségem, ni jót csak adtál, égnek érte hálasszat ha rám mértél, az sem volt hiába! . . -Katona az ember, küzdés, harc az élet, ■osak ki bátran harcol, arat dicsőséget, Jó öreg esztendő ! Az Isten megáldjon, Nyomodba még szebb, jobb új esztendő szálljon ! tana io&ili vu i ML ............. — Boldog újévet. Ez ma minálunk ország- sszerte a vezényszó. Ezt igazán nem kapcsolja kisenki sem az újévnapi programmjából. E kivánságban nemcsak a jónak kvalitását, de a kvantitását is mérlegelni kell. A mindennapi jó napot fejbiccentéssel legföljebb huszonnégy órára kívánjuk embertársunknak a szükséges jóval, a „boldog új évet” kivánsággal azonban roppant bőkezűek is vagyunk egyszersmind, mert egyszerre háromszázhatvanöt napra adunk előleget embertársainknak szívünk benső rejtekéből. Sajnos, oly ritkán teljesedik be a sok jókívánság, hogy az emberek szinte banálisnak tekintik már az efféle üdvözléseket. A kölcsönös újévi jókívánság talán egyetlenegy viszonylatban sem olyan megokolt és őszinte, mint aminő az újságnál s az olvasóközönségnél. Az újság és annak közönsége úgyszólván össze van egymással forrasztva érzületben és rokonszenvben. A szerkesztőség gondolatait, érzéseit, megfigyeléseit megismerteti olvasóival, az olvasók serege a nyújtott olvasmányok fölött elmélkedik, azok gondolkodásának, érzületének mintegy alkotó részeivé válnak. Ezért az újság szerkesztősége és annak olvasói között automatice fejlődik ki a szívélyes, bensőségteljes lelki rokonság. Ennek érzete, ennek tudata sugalja lapunk szerkesztőségének ama kedves kötelesség teljesítését, hogy tisztelt olvasóinkat a bekövetkezett újév alkalmából szívből üdvözöljük és nekik boldog, örömökben gazdag új esztendőt kívánjunk. — A pécsi Pius-internátusra folytatólag adakoztak: Döbrössy Alajos kanonok 1000 K-t, Herger József szigetvári plébános 200 K-t, Schmidt Béla hosszúhetényi esperes-plébános három év alatt fizetendő 300 K első részlete fejében 100 K-t, Vitkovics Ferenc szakcsi plébános 100 K-t, Balog József laskafalui esperes tíz év alatt fizetendő 500 K első részlete fejében 50 K-t,Tóth Gyula szentlőrinci plébános 50 K-t, Dobos Henrik drávaszentmártoni plébános tíz hónap alatt fizetendő 100 K első részlete fejében 10 K-t, a pécsi nem lelkészkedő papság pedig az intézet megnyitásától számítandó tíz évre 5200 K, tehát évenként 520 K hozzájárulást vállalt magára. — Nyugdíjazott törvényszéki biró. Kerese Miklós pécsi kir. törvényszéki birót e hó 1-től kezdve saját kérelmére nyugdíjazta az igazságügyminiszter. Kerese Miklós harmincnyolc évet töltöt az igazságügy szolgálatában, mely időből 15 évet Sásdon töltött mint kis albiró, a többit pedig Pécsett, ahol több éven át vizsgálóbíró is volt. Mint kisegítő albiró több hónapon át Mohácson is működött. A jól megérdemlett nyugalomba vonuló biró előzékeny, udvarias modoránál, elfogulatlanságánál és igazságszereteténél fogva mindenütt a közönség osztatta» tiszteletét és szeretetét érdemelte ki. — A pécsi egyházmegyéből. Hofmeister Ferenc olaszi plébános, szentszéki ülnök a jobbjavadalmu lukácsai plébániára nyert bemutatást; ennek következtében a megyés püspök Koch Gyula káplánt az olaszi plébánia adminisztrátorává nevezte ki. A püspök továbbá Czindery Endre segédlelkészt — földinket — a németii plébánia vikáriusává rendelte ki, majd pedig Szentiványi József olaszi és Zselsteger Lajos harkanovcei segédlelkészeket, továbbá Lippai Ferenc gödrei és Horvát Dénes nagynyárádi káplánokat, végül Jung Ádám rácpetrei és Rumsauer János hercegszőllősi segédlelkészeket kölcsönösen áthelyezte. — Elbocsátás a honvédség kötelékéből. Védkötelezettségének teljesítése után, tiszti rangfokozatának megtartása nélkül a pécsi 19. honvéd gyalogezred kötelékéből elbocsátották Halmos József tartalékos hadnagyot, a mohácsi járás számvevőjét. — Áthelyezés a honvédséghez. A honvédelmi miniszter Mittineg Dénest, a cs. és kir. 50. gyalogezred tartalékos hadnagyát, a Mohácsi Takarékpénztár pénztárosát a pécsi 19. honvéd gyalogezredhez helyezte át. — Ajándék a boszniai bakáknak. A Vöröskereszt egylet mohácsi járási fiókja a Boszniában állomásodó baranyai (52. ezredbeli) bakák részére 100 K-t szavazott meg. Dunaszabályozás: A kiskőszegi zátony és legelő közötti mellékág elzárásához szükséges 5601 m3 másodosztályú kő, továbbá 1345 m3 rostált kőtörmelék szállítására és beépítésére a zombori folyammérnöki hivatal október 26-án versenytárgyalást tartottt, amelynek alapján most a földmivelésügyi miniszter 7 K 30 f, illetve 5 korona egységáron, tehát összesen 47612 K 30 f-ért, Blau Rezső, előnyösen ismert bányatulajdonost és útépítési vállalkozót bízta meg az anyag szállításával és beépítésével. — Adomány egy iskolának. Radó Simon a mohácsi fogyasztási és italadók kezelője s a bellyei uradalom tulajdonát képező kiskőszegi révjog bérlője 50 K-t adományozott a kiskőszegi r kát.*iskolának. — Vármegyei közgyűlés, Baranyavármegye törvényhatóságának bizottsága e hó 11-én délelőtt 10 órakor tartja a folyó évben első rendes évnegyedes (téli) közgyűlését, melyen a többi között a közigazgatási bizottságból az 1908. év végén kilépett öt tag (dr. Darázsy Ödön, dr. Kiss Emil, Német Lipót, Pakuszy Gyula és Stajevits János) helye kerül betöltésre. A tárgysorozatba eddig 230 tárgy van fölvéve, de bizonyosra vehető, hogy ez a szám a közgyűlésig, illetve a állandó választmánynak e hó 8-ára kitűzött üléséig még szaporodni fog. — Halálozás. Priksauer József mohácsi lakos újév napján d. e. 3/4 órakor életének 82-ik évében rövid szenvedés után meghalt. Hűlt tetemét ma, vasárnap d. u. 3 órakor fogják a helybeli r. kat. sirkertben örök nyugalomra helyezni. A megboldogultat, ki nyugalomba vonulása előtt a bellyei kir. hercegi uradalom sátorhelyi sajtgazdaságát kezelte, nején szül. Dugovics Éván kivül 5 gyermeke, számos unokája és dédunokája gyászolja. — Kereskedő inak bálja. A „Mohácsi Kereskedő Ifjak Egyesülete” 1909. évi januárius hó 16-án, az Iparosok Olvasókörében az egyleti könyvtár javára zártkörű táncmulatságot rendez. A harmincöt tagból álló vigalmi bizottság már most serényen munkálkodik a bál sikere érdekében. A meghívókat a jövő hét folyamán küldik szét. A kereskedő ifjak bálja, az eddigi tapasztalatokból következtetve a farsang egyik legsikerültebb mulatságának ígérkezik. újévi üdvözletek megváltása. Az újévi üdvözleteket az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet által segélyezendő szegények javára folytatólag megváltották : dr. Rüll Béla és Péter Endre (Somberek) 5—5 K, dr. Rüll János 3 K, Jahoda Ede, Kisszély Andor és neje, Klombauer Antal, Krivitz Tamás és özv. Szlamay Ignácné 2—2 K-val. Fogadják a nemesszivü adakozók a szegények nevében a nőegylet vezetőségének köszönetét. — A szebényi plébánia köréből. A pécsi püspöki egyházmegyei hatóság a szebényi plébániához tartozó Szűr fiókközséget a himesházai plébániához csatolta s ennek folyományaképpen beszüntette a szebényi segédlelkészi állást és Horváth Lajos szebényi segédlelkészt a Himesházán újonnan szervezett második segédlelkészi állásra helyezte át. — Házasság. Hoffmann Adolf pálmonostori kereskedő e hó 6-án délután 1/24 órakor esküszik örök hűséget a helybeli izr. templomban Rosenthal Anna kisasszonynak, Rosenthal Márk nyomdatulajdonos leányának. Mohács és Vidéke ProfirTPIn8. oldal. Ugyanazért kénytelen az előfizetés díját egy egész évre 1 frttal (2. K-val) fölemelni, esik tehát egy negyedévre 50 fillér (25 krajcár) többlet. Reméljük, hogy az előfizetés árának ez a mérsékelt fölemelése miatt egyetlen egy előfizetőnk sem fog tőlünk elpártolni. Ha azonban annak dacára, hogy az előfizetés árának ez a mérsékelt fölemelése távolról sincs arányban a lapkiadás költségeinek emelkedésével, az előfizetők számottevő része mégis elpártolna tőlünk: kénytelen lennénk ebből a konzekvenciát levonni s a lapot — bár nehéz szívvel — beszüntetni. Kérjük tehát. előfizetőinket, hogy lapunk továbbra járatása iránt mielőbb nyilatkozni, illetve az előfizetés dijának beküldésével mielőbb intézkedni s a Mohács és Vidékét baráti körben ismertetni, ajánlani s terjeszteni szíveskedjenek. Lapunk hátralékos megrendelőit pedig kérve kérjük hátralékaik mielőbbi beküldésére. * Másnap csakugyan elmentünk Mihályékhoz. Mikor a kapuhoz értünk, Piroska azt mondta, aztán te mondja rögtön, hogy a kis Julcsát akarjuk. Mihály az udvaron várt bennünket az egész ládjával. Ő maga alacsony, nagy bajuszú ember ült, összecsavarodott dús hajjal és értelmes kék emekkel. A felesége gyönge, beteges asszonynak látszott. Hosszúkás madonnaarca volt, meg lágy, szomorú szeme. Az öt gyerek közül az gyik, a legidősebb az eperfa legtetején ült egy sartós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, lecsesen és biztosan jött le, mint egy mókus. A Második a negyediket fogta. A harmadik a porban átszőtt az anyja lábánál, a legkisebb, ami Julcsán pedig ott ült az anyja ölében és mikor minket ellátott, elkezdett cincogni, mint egy fájósfogú kérke. . Az asszony nem valami barátságosan fogadott binünket, úgy látszik, az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gyerekeit nézte, sző, nyugtalan tekintettel. Mihály ellenben nagyon beszédes volt és a fdvünkbe akart járni. — Jani, gyere le, köszönj a tekintetes úrnak szólitotta a fán ülő csendmént. itt) Az asszony gyors mozdulattal megigazította a fején a kendőt és erélyes hangon hozzátette: — Ő a legidősebb. — Igaz — mondta Mihály — ő a legidősebb és elkomolyodott. — Nem szokna meg az ilyen nagy gyerek úgyse. A feleségem megsimogatta a nagyobbik kislánynak a haját. Fakó arcú, csúnya gyerek volt, a haja akár a csepp. — Mari — mutatta be Mihály. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se. Igaz — hagyta helybe újra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyereknek az anyja mellett a helye. A porban ülő gyerek keservesen elkezdett sírni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törülgette az arcát és így csitította. — Ne sirj lelkem, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna : Lám, ilyen bolond az anyja és a negyedikhez közeledett volna, ha az asszony rá nem kiált: — Figyelmed mán adná Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik el Mari nélkül soha. Mihály megrökönyödve nézett rá. — Mán hogy adnám — mondta, aztán a feleségemhez fordult és lemondólag legyintett a kezével: , — Ne tessék bántani, kicsi még a nagyon. Piroskát a hallottak nagyon elbátortalanították és félénken csak annyit mert mondani: — Hátha a kis Julcsát ... Mihálynénak piros lett az arca és egy gyönyörű védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét — A kis Julcsát — szólott és most meg elsápadt. Szép szomorú soméból sűrűn kezdtek hullani a könyek a kis gyerek arcára. Mihályka rosszalóan csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre: — Már azt igazán nem lehet. Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az apró szentek elkezdtek keservesen sírni, mintha valami veszedelmet seledt volna meg a kis lelkük. Mihály is elfordít és lenézett a földre, mintha valamit keresneAz én asszonyomnak is kényes volt a szeme, aztán odament a másik asszonyhoz, megölelte szépen és azt mondta neki: _ Olyan szép volt, hogy nem adta . . . Blaun János (magyar, német, horvát) az 1909-114 évre nagy választékban kaphatók könyv- és papírkereskedésében Mohácson. 43*