Mohács és Vidéke, 1910 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
2. oldal. Mohács és Vidéke mosz a többi pártokkal folytasson tárgyalásokat, te ki tudná előre megmondani, minő eredménnyelognak ezek a tárgyalások végződni. Oly tájékozattnok vagyunk tehát most is, mint eddig voltunk. Kilenc hónap óta húzódik a válság, állandóan ippangó tüzével tovább terjedve. Nyugtalanság,izonytalanság, fásultság tett erőt a lelkeken. Mindenki a megoldást kívánja s joggal várja, hogyörténjék valami. Azt írjuk, hogy Bécsben mereven ragaszodnak a „közösségihez és ragaszkodnának akkor , ha a gazdasági különválást az egész nemzet jóhangúlag kívánná. Azt tapasztaltuk a hosszú isság alatt, hogy a magyar politikában nincs más ínyező, mint a magyar király. Nincs más alkotmánybiztosítékunk, mint az ő akarata. S éppen ezért ő lesz a modern Magyarország apostola, aki megunt arra, hogy ne kergessünk délibábokat s nemzeti meggyőződés útját ne a közjogi ellentétek svatagján át keressük. Hosszú évtizedeken át eben az országban csak dolgozni szabad. A belső ejlesztés érdekein kívül egyéb meddő gonddal mészteni szervezetünket — a most folyó lassú ingyilkosság folytatása volna. Tárjunk azzal, amihez még nem vagyunk elég erősek. De a türelem ivei alatt zuhognia kell a kalapácsnak, zakatolnia gépeknek és sok, hiába, vétkes könnyelműséggel ,fecsérelt időért bűnhődnünk kell. Az önálló vámterület kell? Ezt megteremtheti maga a magyar társadalom, ha komolyan akarja. Bojkottáljunk minden osztrák árut. Ha nem tudjuk minden szükségletünket magyar termékekből födözni, hozassuk azt más országból, csak Ausztriából ne. A törökök tudtak sikert elérni Ausztria elleni bojkottjukkal. Ha szakadatlan munka által évtizedek során megerősödtünk; ha állandó bojkott által Ausztriát gyengítettük, akkor próbáljunk megint politizálni. S akkor meg is tudjuk majd csinálni azt a politikát, amely most még elérhetetlen ábránd, nyaralatok átmetszése által való megrövidítése érdekében egyes földtulajdonosokkal egyezségre lépett. A közgyűlés ezt a bejelentést is jóváhagyólag tudomásul vette s az ügy érdemleges tárgyalását szintén a februárius hó 1-én tartandó közgyűlés napirendjére tűzte ki. A vármegye által alkotott vásári rendtartás immár életbe lépvén, a főjegyző ennek végrehajtásával kapcsolatban több pontból álló javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, a többi között azt is, hogy ezentúl minden helybeli termelő is, aki termékét a piacon árusítja, fizessen helypénzt. Ezt a pontot a közgyűlés alaposan megfontolandónak tartván, kiadta az egész ügyet a piacrendezés tárgyában kiküldött bizottságnak, oly hozzáadással, hogy terjeszsze be javaslatát a februárius 1-én tartandó közgyűlésre. A villamos mű fejlesztése érdekében fölveendő kölcsönre nézve a pénzpiac viszonyai ezidőszerint kedvezőtlenek lévén, a kölcsön felvételét későbbre halasztotta a közgyűlés. A „Korona“-szállót építő vállalkozónak a neki eddig megjáró 15600 K. kereseti összeget utalványozta a közgyűlés. Ezután következett a főjegyző terjedelmes jelentése a tervbe vett köztisztasági intézkedésekről, melynek lényeges pontjai, hogy a szemét kifuvarozása s az öntözés biztosítása érdekében árlejtést tartott az elöljáróság, melyen évi 1270 K- val Szabó József volt a legolcsóbb vállalkozó; a söprést a város saját kezelésében fogná eszközöltetni s e célra az eddig alkalmazott öt rendes útkaparón kívül még három állandó napszámost kellene tartani. A közgyűlés az árlejtést jóváhagyta s a főjegyző egyéb javaslatait elfogadta. Elfogadta továbbá a közgyűlés a főjegyzőnek azt a két előterjesztését, hogy a város kérje a vármegye törvényhatóságát: intézzen a kereskedelemügyi minisztériumhoz fölterjesztést egyfelől a bátaszék—pélmonostori vasút kiépítése, másfelől a közúti Duna-hídnak Mohácsnál való létesítése s a szigeti főközlekedési útnak állami kezelésbe vétele iránt. Mándy Gyula ellenőrnek kegydíj megszavazása iránti kérvénye tárgyában több fölszólalás után, névszerinti szavazással olyképpen határozott a közgyűlés, hogy mivel a vásári rendtartás végrehajtása kapcsán úgyis tervben van egy, 1400 K-val javadalmazott vásári s köztisztasági felügyelői nos indítványára földmúzta az elüljáróságot, hogy egyelőre próbaképpen egy tábor (60000 darab) téglát égessen. Olvastatott a községi iskolaszék átirata a szükségesnek mutatkozó kisebb hitelátruházások megengedése s az izr. vallásu növendékeknek a gazdasági ismétlő iskolában való szaporodása miatt izr. hitoktató alkalmazása tárgyában. A közgyűlés a hitelátruházást, valamint izr. hitoktatónak a szokásos díjazás mellett való alkalmazását megengedte. Schmidt Károly és több társa a szabadkikötő és rakodópart egyszerre való kikövezését kérvén, a képviselőtestület föntartotta azt a régi határozatát, hogy az időnkint befolyó díjakból fokozatosan köveztessék ki a szabadkikötő s rakodópart. Az óvodafelügyelőbizottság átiratára elrendelte a közgyűlés, hogy Goda Rózsika óvónő a folyó év elejétől előleges havi részletekben kapja meg a fizetését (eddig utólag kapta.) A Rókus utcai lakosság gyalogjárók létesítése iránti kérvényére utasította a közgyűlés az elüljáróságot, hogy erre nézve a jövő évi követési javaslatában tegyen előterjesztést. Eután tudomásul vette a közgyűlés a vármegyének az 1908.ik évi számadások s az 1910. évi költségvetés jóváhagyására vonatkozó határozatait, szintúgy a főjegyzőnek a pénztár rovancsolására vonatkozó jelentéseit; — továbbá elutasította Kalisch Árminnak az általa fizetendő rakodóparti dijak mérséklése iránti, az elüljáróság által túlnyomó méltányossági okokból pártolólag beterjesztett kérvényét és jóváhagyólag tudomásul véve az elüljáróságnak Bertics Ivóval ingatlancserére vonatkozólag kötött egyezségét, ezt az ügyet érdemleges elintézés végett a februárius 1-én tartandó közgyűlés napirendjére tűzte ki. Miután Szokoly Árpád a képviselőtestület tagjainak s a város minden egyes lakosának boldog újévet kivánt, a közgyűlés véget ért. A képviselőtestület közgyűlése kön d. u. 3órakor Szokoly Árpád bíró elnöklétével a képviselők élénk erdeibődéng mellett rendkvüli közgyűlést tartott, melyen huszonnégy ügyet utóirtok el. Elsőben bejelentette az oloudo főjegyző a jc fhUfk ri/l■VA/rnsvjw _____ lyában tartott árverésnek lapunk legutóbbi számában már közölt eredményét. A közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette az árverés eredményét , utasította az elöljáróságot, hogy kösse meg a vevőkkel a szerződést és tűzze ki az ügy érdemleges tárgyalását a február hó 1-én tartandó közgyűlés napirendjére Egyúttal felhatalmazta az elöljáróságot, hogy a járásbíróság épülete előtt a Kossth Lajos utca mentén megmaradó üres tért alantsa át „Erzsébet-ligetté.“ Ezután bejelentette a főjegyző, hogy az elöljáróság a szigeti főközlekedő útnak nagyobb kaA Helyettes & Civiiözteri b&nocfo /o foc*özDi a A hÁztartád ■ öffy&i ciml ötérnél jelentkező mérnöki állás jelen szervezetében nem fete a város igényeinek, kérje föl az elüljáróság a járás főszolgabíráját, hogy egyelőre ne hirdessen pályázatot a mérnöki állás betöltésére. Schwarz Lázárnak arra a folyamodására, hogy a város a folyamodóval a jenyei rétre vonatkozólag kötött haszonbéri szerződést bontsa föl, a közgyűlés a szerződés fölbontását elhatározta. Az elöljáróságnak arra az előterjesztésére, hogy gyalogjáróknak téglával való burkolása céljából a város saját kezelésében fával, illetőleg rőzsével téglát égyesen, a közgyűlés Stajevits Já-Az orvos pedig vigasztalgatja, hogy most már csak nyugodjék meg a változhatatlanban, úgy sem tart sokáig, igyék egy csésze forró teát s visszatér majd életereje. És menni készül s midőn az öreg úrtól egy szánalmas pillantással buszoznék, amaz hidegülő kezével visszatartja, kérdvén tőle: — Magának biztosan van családja? — Van bizony Szilveszter úr, még pedig nagy családom: az édes anyám, szép kedves feleségem, két pici aranyos gyermekem, derék, jól tanuló fivérem; őket mindenek fölött szeretem s viszont azok engemet, most hazavárnak vacsorára s a nappaliban kigyúl újra a nagy karácsonyfa számos gyertyája a picinyek kedvéért s mindnyájunk örömére. Ez a fa beszél szép, boldog, békés család életről. S ezzel elmegy, magára hagyva az öreget, ki a lámpát, vacsorát kivitetve, a kályha tüzét újra élesztve nagy hasábjával, tovább szövi szomorú gondolatait. A lobogó tűz mellett folyton dideregve szemléli elmúló, hitvány, silány elestét. Nem dolgozott, nem élt senkiért. A mások baja, a szegények sorsa nem érdekelte. Adakozott a bazárokban, ha szép asszony kínálta portékáját, egy csókért ezer forintot is adott, de nem izgalomból, csak föltünési viszketegből, akkor még szórta vagyonát. — Ma meg kell halnia, úgy érzi. A csendesenkialvó tűz lobog s furcsa reflexeket hoz létre a szoba drága bútorain, függönyein s a Ninisek arcképein végig suhanva az öreg taz fejére veti fényét. Nem messze az utcában vidám keringő mellett táncolnak a boldog fiatalok, igy köszöntik az uj esztendőt s az öreg gúnyosan nevet a zene hallatára. — Én is táncoltam egykor — mondja magában az öreg — most végem van, csak néhány percem ha letűnt, megjön az uj, a fiatal esztendő, fején a csörgő sapkával, magával hozva a farsangot. Semmi áldás — semmi öröm S mialatt ezt végig gondolta, tizenkettőt ütött az óra, kimúlt az ó esztendő, eltűnve a nagy semmiségbe, mig végre egy öreg krónikás kiássa sirjából s följegyzi áldatlan eseményeit. De hogy az éjjelen hány holló szelmes csókolta kedvesét a tizenkettedik órában, azt nem tudom, pedig ez a legjobb — ugye önök sem tudják? Vagy igen? ... B. Kálmánná. 1. A hasznos éneklők gondozásáról. Nem csupán a zord telek hidege, hanem egyben légióként a téli eledelszükség az, amely a kártékony rovarvilágot tizedelő hasznos mezei és erdei szárnyasvilágot egyes években a végpusztulás szélére viszi. Azzal még nem segítünk gyökeresen a bajokon, ha a különböző szerkezetű fészkelő odúkat s fészkelő házikókat a szárnyasok a téli hideg ellen menti- A korgó, üres gyomor öveteli a maga jussát nemcsak a hóboritott get. Vannak hómentes gek is. Jégpáncél boritat, úgy egyben finom épződik a növényzet s az olyan gyöngébb csőraminő pl. a cinke, hozzá a neki megfelelő csekély olcsógicicinx. ou... ui.....Az pedig netán hozzá is férhetne, az a zúzmarától, a fagytól, a jégtől olyan állapotba jut, hogy azzal, emésztő szerveinek veszélyeztetése nélkül, gyomorigényeit ki nem elégítheti. Nagyon is helyénvaló tehát, ha az éhező-fázó szárnyasvilág általában hasznos fajtáit gondos ellátás részesévé tesszük nemcsak hóborított a téli tájakon, hanem egyben a száraz hidegek hómentesség mellett is keményre fagyott talajú és növényzetű teleinek idején. Különösen utóbbi esetben kiváló figyelmet kell fordítanunk az etetőhelyekre s azokat akként kell fölállítanunk, elhelyeznünk, hogy az abba kitett eleségneműt a hótól, a fagytól, így tehát a gyors romlástól megóvjuk. A ferde helyzetben ide-oda ingadozó, lazán összetákolt, minden oldalról nyitott etető házikók céljuknak szintén semmikép meg nem felelnek. A különböző fajta apró madáreleségféle helyett kemény telek szakára, madár táplepénykékkel is próbálkoztak eredményt érni. E táplepények fő alkatrésze elsősorban a rendes madáreleség, így nevezetesen: a köles, a kendermag, a zab, a napraforgómag, a mák, a hangyatojás stb. Ám aztán ezt a vegyüléket frissen olvasztott, romlatlan szarvasmarha- vagy juhfaggyúba gyúrják, hogy így az egészet lepényekké formálják. E lepénykéket az etetőhely száraz, tiszta deszkáira helyezik. A faggyú, míg egyben a belegyúrt eleségfélét meg-óvja a hideg és a fagy,tehát a romlás elől, egyben saját anyagánál fogva megfelelő erőtápszerpótlékot is szolgáltat. Bárminő szerkezetű etetőhely fölállításáról is legyen szó, ajánlatos azt olyan pontokra helyezni, ahol a közelben néhány fa vagy cserjés van. Az étkezésükben netán megzavart szárnyashad ez esetben nem fog riadtan tova menekülni, hanem rendszerint a legközelebb álló ágakon várakozó álláspontban helyet foglal addig is, amíg a valódi tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. ilofTmann-La Eäoche & Clo. ISasel (Svájc)