Mohács és Vidéke, 1910 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

2. oldal. Mohács és Vidéke mosz a többi pártokkal folytasson tárgyalásokat, te ki tudná előre megmondani, minő eredménnyel­ognak ezek a tárgyalások végződni. Oly tájékozat­­tnok vagyunk tehát most is, mint eddig voltunk. Kilenc hónap óta húzódik a válság, állandóan ippangó tüzével tovább terjedve. Nyugtalanság,­izonytalanság, fásultság tett erőt a lelkeken. Mindenki a megoldást kívánja s joggal várja, hogy­örténjék valami. Azt írjuk, hogy Bécsben mereven ragasz­odnak a „közösségihez és ragaszkodnának akkor , ha a gazdasági különválást az egész nemzet jóhangúlag kívánná. Azt tapasztaltuk a hosszú isság alatt, hogy a magyar politikában nincs más ínyező, mint a magyar király. Nincs más alkot­­mánybiztosítékunk, mint az ő akarata. S éppen ezért ő lesz a modern Magyarország apostola, aki meg­unt arra, hogy ne kergessünk délibábokat s n­emzeti meggyőződés útját ne a közjogi ellentétek svatagján át keressük. Hosszú évtizedeken át eben az országban csak dolgozni szabad. A belső ejlesztés érdekein kívül egyéb meddő gonddal mészteni szervezetünket — a most folyó lassú ingyilkosság folytatása volna. Tárjunk azzal, ami­­hez még nem vagyunk elég erősek. De a türelem ivei alatt zuhognia kell a kalapácsnak, zakatolnia­­ gépeknek és sok, hiába, vétkes könnyelműséggel ,fecsérelt időért bűnhődnünk kell. Az önálló vámterület kell? Ezt megteremt­heti maga a magyar társadalom, ha komolyan akarja. Bojkottáljunk minden osztrák árut. Ha nem tudjuk minden szükségletünket magyar termékek­ből födözni, hozassuk azt más országból, csak Ausztriából ne. A törökök tudtak sikert elérni Ausztria elleni bojkottjukkal. Ha szakadatlan munka által évtizedek során megerősödtünk; ha állandó bojkott által Ausztriát gyengítettük, akkor próbál­junk megint politizálni. S akkor meg is tudjuk majd csinálni azt a politikát, amely most még el­érhetetlen ábránd, nyaralatok átmetszése által való megrövi­dítése érdekében egyes földtulajdonosokkal egyezségre lépett. A közgyűlés ezt a be­jelentést is jóváhagyólag tudomásul vette s az ügy érdemleges tárgyalását szintén a februárius hó 1-én tartandó közgyűlés napirendjére tűzte ki. A vármegye által alkotott vásári rendtartás immár életbe lépvén, a főjegyző ennek végrehaj­tásával kapcsolatban több pontból álló javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, a többi között azt is, hogy ezentúl minden helybeli termelő is, aki ter­mékét a piacon árusítja, fizessen helypénzt. Ezt a pontot a közgyűlés alaposan megfontolandónak tartván, kiadta az egész ügyet a piacrendezés tárgyában kiküldött bizottságnak, oly hozzáadással, hogy terjeszsze be javaslatát a februárius 1-én tar­tandó közgyűlésre. A villamos mű fejlesztése érdekében fölveendő kölcsönre nézve a pénzpiac viszonyai ezidőszerint kedvezőtlenek lévén, a kölcsön felvételét későbbre halasztotta a közgyűlés. A „Korona“-szállót építő vállalkozónak a neki eddig megjáró 15600 K. kereseti összeget utalványozta a közgyűlés. Ezután következett a főjegyző terjedelmes jelentése a tervbe vett köztisztasági intézkedések­ről, melynek lényeges pontjai, hogy a szemét ki­fuvarozása s az öntözés biztosítása érdekében ár­lejtést tartott az elöljáróság, melyen évi 1270 K- val Szabó József volt a legolcsóbb vállalkozó; a söprést a város saját kezelésében fogná eszközöl­tetni s e célra az eddig alkalmazott öt rendes út­­kaparón kívül még három állandó napszámost kel­lene tartani. A közgyűlés az árlejtést jóváhagyta s a főjegyző egyéb javaslatait elfogadta. Elfogadta továbbá a közgyűlés a főjegyzőnek azt a két előterjesztését, hogy a város kérje a vár­megye törvényhatóságát: intézzen a kereskedelem­ügyi minisztériumhoz fölterjesztést egyfelől a báta­­szék—pélmonostori vasút kiépítése, másfelől a közúti Duna-hídnak Mohácsnál való létesítése s a szigeti főközlekedési útnak állami kezelésbe vé­tele iránt. Mándy Gyula ellenőrnek kegydíj megszava­zása iránti kérvénye tárgyában több fölszólalás után, névszerinti szavazással olyképpen határozott a közgyűlés, hogy mivel a vásári rendtartás vég­rehajtása kapcsán úgyis tervben van egy, 1400 K-val javadalmazott vásári s köztisztasági felügyelői nos indítványára föld­múzta az elüljáróságot, hogy egyelőre próbaképpen egy tábor (60000 darab) téglát égessen. Olvastatott a községi iskolaszék átirata a szükségesnek mutatkozó kisebb hitelátruházások megengedése s az izr. vallásu növendékeknek a gazdasági ismétlő iskolában való szaporodása miatt izr. hitoktató alkalmazása tárgyában. A közgyűlés a hitelátruházást, valamint izr. hitoktatónak a szo­kásos díjazás mellett való alkalmazását megengedte. Schmidt Károly és több társa a szabad­kikötő és rakodópart egyszerre való kikövezését kérvén, a képviselőtestület föntartotta azt a régi határoza­tát, hogy az időnkint befolyó díjakból fokozatosan köveztessék ki a szabadkikötő s rakodópart. Az óvodafelügyelőbizottság átiratára elrendelte a közgyűlés, hogy Goda Rózsika óvónő a folyó év elejétől előleges havi részletekben kapja meg a fize­tését (eddig utólag kapta.) A Rókus­ utcai lakosság gyalogjárók létesítése iránti kérvényére utasította a közgyűlés az elüljá­róságot, hogy erre nézve a jövő évi követési ja­vaslatában tegyen előterjesztést. E­­után tudomásul vette a közgyűlés a vár­megyének az 1908.ik évi számadások s az 1910. évi költségvetés jóváhagyására vonatkozó határoza­tait, szintúgy a főjegyzőnek a pénztár rovancsolására vonatkozó jelentéseit; — továbbá elutasította Kalisch Árminnak az általa fizetendő rakodóparti dijak mérséklése iránti, az elüljáróság által túlnyomó méltányossági okokból pártolólag beterjesztett kér­vényét és jóváhagyólag tudomásul véve az elüljá­­róságnak Bertics Ivóval ingatlan­cserére vonatkozó­lag kötött egyezségét, ezt az ügyet érdemleges elintézés végett a februárius 1-én tartandó közgyű­lés napirendjére tűzte ki. Miután Szokoly Árpád a képviselőtestület tagjainak s a város minden egyes lakosának boldog újévet kivánt, a közgyűlés véget ért. A képviselőtestület közgyűlése­­ kön d. u. 3­­órakor Szoko­ly Árpád bíró elnöklé­­tével a képviselők élénk erdeibődéng mellett rend­­k­vüli közgyűlést tartott, melyen huszonnégy ügyet utóirtok el. Elsőben bejelentette az oloudo főjegyző a jc fhUfk­ ri/l■VA/rnsvj­­­w _____ lyában tartott árverésnek lapunk legutóbbi szá­mában már közölt eredményét. A közgyűlés jóvá­hagyólag tudomásul vette az árverés eredményét , utasította az elöljáróságot, hogy kösse meg a vevőkkel a szerződést és tűzze ki az ügy érdemle­ges tárgyalását a február hó 1-én tartandó köz­gyűlés napirendjére Egyúttal felhatalmazta az elöl­járóságot, hogy a járásbíróság épülete előtt a Kos­­sth Lajos­ utca mentén megmaradó üres tért ala­­n­tsa át „Erzsébet-ligetté.“ Ezután bejelentette a főjegyző, hogy az elöl­járóság a szigeti főközlekedő útnak nagyobb ka­A Helyettes & Civiiözteri b&n­ocfo /o foc*özDi a A h­Áztartád ■ öffy&i ci­ml ötérnél jelentkező mérnöki állás jelen szervezetében nem fete­ a város igényeinek, kérje föl az elüljáróság a járás főszolgabíráját, hogy egyelőre ne hirdessen pályá­zatot a mérnöki állás betöltésére. Schwarz Lázárnak arra a folyamodására, hogy a város a folyamodóval a jenyei rétre vonatkozólag kötött haszonbéri szerződést bontsa föl, a közgyűlés a szerződés fölbontását elhatározta. Az elöljáróságnak arra az előterjesztésére, hogy gyalogjáróknak téglával való burkolása cél­jából a város saját kezelésében fával, illetőleg rőzsével téglát égyesen, a közgyűlés Stajevits Já-Az orvos pedig vigasztalgatja, hogy most már csak nyugodjék meg a változhatatlanban, úgy sem tart sokáig, igyék egy csésze forró teát s visszatér majd életereje. És menni készül s midőn az öreg úrtól egy szánalmas pillantással buszoznék, amaz hidegülő kezével visszatartja, kérdvén tőle: — Magának biztosan van családja? — Van bizony Szilveszter úr, még pedig nagy családom: az édes anyám, szép kedves fele­ségem, két pici aranyos gyermekem, derék, jól tanuló fivérem; őket mindenek fölött szeretem s viszont azok engemet, most hazavárnak vacso­rára s a nappaliban kigyúl újra a nagy karácsonyfa számos gyertyája a picinyek kedvéért s mind­nyájunk örömére. Ez a fa beszél szép, boldog, békés család életről. S ezzel elmegy, magára hagyva az öreget, ki a lámpát, vacsorát kivitetve, a kályha tüzét újra élesztve nagy hasábjával, tovább szövi szomorú gondolatait. A lobogó tűz mellett folyton dideregve szem­léli elmúló, hitvány, silány elestét. Nem dolgozott, nem élt senkiért. A mások baja, a szegények sorsa nem érdekelte. Adakozott a bazárokban, ha szép asszony kínálta portékáját, egy csókért ezer forintot is adott, de nem izga­lomból, csak föltünési viszketegből, akkor még szórta vagyonát. — Ma meg kell halnia, úgy érzi. A csendesen­­kialvó tűz lobog s furcsa ref­lexeket hoz létre a szoba drága bútorain, függö­nyein s a Ninisek arcképein végig suhanva az öreg taz fejére veti fényét. Nem messze az utcában vidám keringő mellett táncolnak a bol­dog fiatalok, igy köszöntik az uj esztendőt s az öreg gúnyosan nevet a zene hallatára. — Én is táncoltam egykor — mondja ma­gában az öreg — most végem van, csak néhány percem ha letűnt, megjön az uj, a fiatal esztendő, fején a csörgő sapkával, magával hozva a farsangot. Semmi áldás — semmi öröm S mialatt ezt végig gondolta, tizenkettőt ütött az óra, kimúlt az ó esztendő, eltűnve a nagy semmiségbe, mig végre egy öreg krónikás kiássa sirjából s följegyzi áldatlan eseményeit. De hogy az éjjelen hány holló szelmes csó­kolta kedvesét a tizenkettedik órában, azt nem tudom, pedig ez a legjobb — ugy­e önök sem tudják? Vagy igen? ... B. Kálmánná. 1. A hasznos éneklők gondozásáról. Nem csupán a zord telek hidege, hanem egyben légióként a téli eledelszükség az, amely a kártékony rovarvilágot tizedelő hasznos mezei és erdei szárnyasvilágot egyes években a vég­pusztulás szélére viszi. Azzal még nem segítünk gyökeresen a bajokon, ha a különböző szerkezetű fészkelő odúkat s fészkelő házikókat a szárnyasok a téli hideg ellen menti- A korgó, üres gyomor öveteli a maga jussát n­emcsak a hóboritott get. Vannak hómentes gek is. Jégpáncél borit­at, úgy egyben finom épződik a növényzet s a­­z olyan gyöngébb csőr­­aminő pl. a cinke, hozzá a neki megfelelő csekély olcsógicicin­x. ou... ui.....Az pedig netán hozzá is férhetne, az a zúzmarától, a fagytól, a jégtől olyan állapotba jut, hogy azzal, emésztő szerveinek veszélyeztetése nélkül, gyomorigényeit ki nem elégítheti. Nagyon is helyén­való tehát, ha az éhező-fázó szárnyasvilág általában hasznos fajtáit gondos ellátás részesévé tesszük nemcsak hóborí­­tott a téli tájakon, hanem egyben a száraz hidegek hómentesség mellett is keményre fagyott talajú és növényzetű teleinek idején. Különösen utóbbi esetben kiváló figyelmet kell fordítanunk az etető­helyekre s azokat akként kell fölállítanunk, elhelyez­nünk, hogy az abba kitett eleségneműt a hótól, a fagytól, így tehát a gyors romlástól megóvjuk. A ferde helyzetben ide-oda ingadozó, lazán összetákolt, minden oldalról nyitott etető házikók céljuknak szintén semmikép meg nem felelnek. A különböző fajta apró madáreleségféle helyett kemény telek szakára, madár táplepénykék­­kel is próbálkoztak eredményt érni. E táplepények fő alkatrésze első­sorban a rendes madáreleség, így nevezetesen: a köles, a kendermag, a zab, a napraforgómag, a mák, a hangyatojás stb. Ám aztán ezt a vegyüléket frissen olvasztott, romlat­lan szarvasmarha- vagy juhfaggyúba gyúrják, hogy így az egészet lepényekké formálják. E lepényké­ket az etetőhely száraz, tiszta deszkáira helyezik. A faggyú, míg egyben a belegyúrt eleségfélét meg-­­óvja a hideg és a fagy,tehát a romlás elől, egy­ben saját anyagánál fogva megfelelő erőtápszer­­pótlékot is szolgáltat. Bárminő szerkezetű etetőhely fölállításáról is legyen szó, ajánlatos azt olyan pontokra helyezni, ahol a közelben néhány fa vagy cserjés van. Az étkezésükben netán megzavart szárnyashad ez esetben nem fog riadtan tova menekülni, hanem rendszerint a legközelebb álló ágakon várakozó álláspontban helyet foglal addig is, amíg a valódi tüdőbetegségek, hurutok, szamár­­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor­ „Roche“ eredeti csomagolást. F. ilofTmann-La Eäoche & Clo. ISasel (Svájc)

Next